Pálhegyi Ferenc
Van-e keresztyén pedagógia?
Van-e keresztyén pedagógia? kérdezi a szerző cikke címében. A választ olyan módon próbálja megadni tanulmányában, hogy összeveti a történetileg kialakult emberképeket s az azokhoz kapcsolódó pedagógiai felfogásokat. Elemzésében arra a következtetésre jut, hogy a keresztyén pedagógia mindegyik létező pedagógiai szemléletből magáévá teszi azt, ami összeegyeztethető a keresztyén emberképpel, a hit által átszőtt életszemlélettel és erkölcsiséggel. |
A pedagógia attól még nem keresztyén, hogy nem ateista. Sőt még az sem teszi keresztyénné a nevelői és oktatói munkát, ha néha a Bibliát idézik és megtartják az egyházi ünnepeket.
Sokan azt mondják: az intézmény, illetve a benne folyó munka szelleme lehet keresztyén vagy nem keresztyén. Lehet, hogy ez igaz, de akkor tisztázni kell, hogy miben valósul meg a keresztyén szellem.
Hogy e kérdésre érthető választ adjunk, a továbbiakban megkíséreljük fölvázolni a pedagógiai gondolkodást meghatározó összefüggések rendszerét, majd abba belehelyezni a különféle pedagógiai gondolkodásmódokat. Ebből remélhetőleg kiderül, hogy milyen és miben különbözik a többitől a keresztyén (vagy bibliai) pedagógiai gondolkodás.
Sokféle emberkép sokféle pedagógia
Mindenféle pedagógiai tevékenység arra irányul, hogy a gyermek lelki fejlődését elősegítse. Fejlődik az értelem, a beszéd, az erkölcsi ítélet, a társas magatartás az egész személyiség. A nevelés és az oktatás ezt a fejlődést igyekszik támogatni. De már itt szemléletbeli különbségekkel találkozunk: hogyan lehet és hogyan kell a fejlődést támogatni: direkt fejlesztő hatásokkal vagy egyszerűen az optimális körülmények megteremtésével, amelyek között a fejlődés spontán kibontakozhat? Minthogy lelki folyamatok fejlődésének elősegítéséről is van szó, kézenfekvő, hogy a pedagógiának abból az ismeretanyagból kell kiindulnia, amelyet a pszichológia tárt fel a gyermeki fejlődéssel kapcsolatban.
A pszichológiai kutatás és a pedagógiai gondolkodás kiindulópontja
ugyanaz: az
Mielőtt a pszichológiai megfigyelés vagy kísérletezés elkezdődik, a kutató mint az empirikus tudományok minden más területen is a kérdésekre hipotéziseket alkot, melyek az illető filozófiai antropológiájából adódnak. A tudományos megfigyelés és kísérletezés kérdés a természethez, melyre a természet válaszol. A válasz: igen vagy nem, azaz a hipotézist igazolja vagy nem igazolja. Ez a visszajelzés végső soron az egész gondolatrendszert a pszichológiai kutatás esetében a kutató explikált vagy implikált filozófiai antropológiáját, röviden: emberképét módosíthatja. Ez a tudományos megismerés útja. Minél fiatalabb egy tudomány, annál bizonytalanabb a gyakorlati alkalmazása. A pszichológia a pszichológián belül a fejlődéspszichológia túlságosan fiatal még ahhoz, hogy a pedagógiai tevékenységet közvetlenül és kizárólagosan meghatározza. A pedagógia szerepére és feladatára vonatkozó elképzeléseket a pszichológiai kutatás csak kismértékben befolyásolja, a pedagógiai munkát közvetlenül az emberképből fakadó elképzelések determinálják.
Az elmúlt évszázadok során (de beszélhetünk akár évezredekről is) sokféle emberkép jelent meg a gondolkodás történetében, és ezeknek megfelelően sokféle pedagógia. Ezt a sokféleséget azonban a könnyebb áttekinthetőség kedvéért leegyszerűsíthetjük három fő típusra. Vannak, akik szerint az ember mechanikus lény (1), mások szerint biológiai lény (2), azaz magasan fejlett állat; végül vannak, akik azt állítják, hogy az ember ember (3), semmilyen más élőlényhez nem hasonlítható.
E három emberképnek megfelelően háromféle pedagógiai gondolkodásról beszélhetünk: viselkedést formáló (1), ösztönerőket szabályozó (2) és humanista pedagógiáról (3).
1. Ha az ember úgy működik, mint egy
A mechanikus emberképből kiinduló pedagógiai gondolkodás természetesen optimista, hiszen az ember eszerint kívülről kezelhető (csúnyább megfogalmazásban: manipulálható, szebben: alakítható).
Ezt a szemléletmódot a XVII. század nagy empirista filozófusa
úgy fejezte ki, hogy mindannyian tiszta lappal indulunk, az ember
olyan, mint a sima tábla (tabula rasa), melyet a környezet ír tele.
A nevelés nem más, mint tudatosan megtervezett környezeti hatás.
A XX. század elején a mechanikus emberkép a behaviorista pszichológiában
jelenik meg erőteljesen. Az irányzat megalapítója,
2. Az ember mint
Fel kellett ismerni, hogy már az állat sem működik mechanikusan.
A behavioristák S-R (stimulusresponse = ingerreakció) sémája az
állat viselkedését sem képes teljesen megmagyarázni. Az ösztönös viselkedést
például a táplálékszerzés terén nemcsak a zsákmány megjelenése mint
külső inger, váltja ki, fontos a belső szükséglet is. Az éhes állat
nem várja meg, hogy a táplálék megjelenjék, hanem elindul zsákmányt
szerezni. A viselkedést nemcsak környezeti hatások, hanem belső erők,
az
A vágyak kielégítése gyakran társadalmi akadályokba (illemszabályokba, sőt törvényes tilalmakba) ütközik. A nevelés feladata az, hogy szabályozhatóvá, a társadalmi valósághoz alkalmazkodóvá tegye az ösztönkielégítést. A pedagógus azon fáradozik, hogy hasznosíthatóvá tegye az ösztönenergiákat, amelyek eredeti természetüknél fogva esetleg csak rombolnának.
3. A
Napjainkban a humanista emberkép és humanista pedagógia térhódítását figyelhetjük meg, de azért mindhárom emberkép jelen van a gyakorlatban, pontosabban: a fölvázolt három irányzat legkülönbözőbb variációi, sőt a főirányok átfedése és keveredése is. Mindhárom szemléletmód évezredek óta létezik, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Az igazság megismerését megnehezíti az, ha a három közül bármelyik gondolkodásmódot kizárólagosnak tartjuk.
Hogy fő kérdésünkre a keresztyén pedagógia létére és mibenlétére válaszolhassunk, továbbra is az eddig tárgyalt irányzatoknál maradunk. Egyrészt megkíséreljük kissé részletesebben szemügyre venni a pedagógiai gondolkodás eredetét, másrészt megfigyeljük azt is, hogy mi következik a gyakorlat számára a különféle pedagógiai szemléletmódokból.
A fő kérdés ez:
Mechanikus emberkép és pedagógia
A mechanikus emberkép különféle társadalmi elvárásokkal találkozik, ennek megfelelően a különféle viselkedésmintákat tartalmazó személyiség kialakítása a nevelési cél. Spártának katonára, edzett, bátor ifjakra volt szüksége. A klasszikus polgári társadalom szorgalmas, becsületes, törekvő, józan gondolkodású embereket akart nevelni. Nemrég hazánkban is pedagógiai cél volt a kommunista embereszmény megvalósítása. Ma leginkább a magas teljesítményekre képes, kreatív személyiség kialakítása a cél.
De akármi legyen is a cél, a
A nevelésben alapvető hibát akkor követünk el, ha a nevelést
A biológiai materialista emberkép és pedagógia
Tekintsük át a biológiai emberképet! Ez abból a felismerésből született, hogy sem az állat, sem az ember nem csak mechanikusan működik, nem csupán reaktív (azaz a viselkedés nem csupán külső hatásra adott válasz), hanem a mozgató energiák (az ösztönök) is benne rejlenek.
A darwinizmus evolúcióelméletének a legfontosabb mondanivalója a filozófiai antropológia számára: az ember is az állatvilág tagja. Ha minőségi különbségről beszélünk állat és ember között, akkor ez ugyanúgy értendő, mint ahogy a különböző állatfajok között is vannak minőségbeli különbségek, aszerint, hogy a törzsfejlődésben milyen szintet értek el. Nagy minőségbeli különbség van például a kagyló és a gyík között, a gyík és a madár között, a madár és az emlős állat között. Ezekhez képest a csimpánz és az ember közötti minőségi különbség nem is olyan nagy.
Ezek után tekintsük át a biológiai materializmusnak megfelelő pedagógiai gondolkodás összefüggésrendszerét. Az embernek is vannak (mint az állatvilág bármelyik tagjának) alapvető ösztönszükségletei. Ezek ki nem elégítése vagy nem megfelelő kielégítése viselkedészavarokhoz vezet. Ezért a környezet elsőrendű feladata az, hogy tegye lehetővé a gyerek számára ösztönszükségleteinek a kielégítését. Az ösztöntörekvések közvetlen kielégítése gyakran akadályokba ütközik, amelyeket a társadalom normái és elvárásai állítanak fel. Ezért a nevelésnek az is feladata, hogy segítsen a gyereknek megtalálni azokat az ösztönkielégítési módokat, amelyeket a társadalom elfogad. A pszichoanalízis nyelvén: az élvezeti elv (Lustprinzip) alapján működő ösztön én törekvéseit az én egyezteti a felettes én normáival, hogy lehetőséget találjon az ösztöntörekvés kiélésére. A nevelés lényege tehát az ösztönszabályozás.
A pszichoanalízis különösen a csecsemők és a kisgyermekek nevelése
számára adott fontos, új szempontokat. Felfedezte az anya-gyermek
kapcsolat jelentőségét a pszichikus fejlődésben, rámutatott a biztonságérzés
fontosságára az első életszakaszban. Ebben nagy érdemei vannak a magyar
A humanista emberkép és pedagógia
Napjainkban kétségkívül a humanista pedagógia nyer egyre nagyobb teret hazánkban. Bár a humanizmus alapeszméit már az ókorban megfogalmazták, majd évszázadokkal később kultúrtörténeti korszakként jelent meg; századunk második felében pedig az elgépiesedés, elembertelenedés elleni tiltakozásként eddig soha nem tapasztalt mértékben került újra előtérbe.
A humanista pszichológia alapgondolata, hogy az emberben tevékenységének és fejlődésének minden lehetősége benne van. Ezek a lehetőségek spontán, önmaguktól is kibontakoznak, ha nem állják útjukat környezeti akadályok, például ingerszegény földrajzi és fizikai környezet, elhanyagoló bánásmód. De a legfőbb akadálya a kibontakozásnak az, ha mesterségesen korlátozzuk a gyereket tevékenységében tiltásokkal, szabályokkal.
Az emberben rejlő lehetőségek spontán kibontakozását nevezték
el
A humanista pszichológusok (mindenekelőtt
Humanista gondolkodás és keresztyén pedagógia
A humanizmus (a pszichológia és a pedagógia terén egyaránt) sok fontos felismeréssel gazdagította ismereteinket, illetve sok hasznos és megszívlelendő gyakorlati útmutatást tartalmaz. Nélküle sem az emberről alkotott képünk nem lenne teljes, sem a pedagógiánk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a humanista pedagógia egyenlő a keresztyén pedagógiával. Ezt annak ellenére szeretném hangsúlyozni, hogy a humanista pedagógusok között sok hitvalló keresztyén van (például Montessori Mária is az volt).
Hasonlítsuk össze a humanista, illetve a keresztyén (bibliai)
gondolkodást néhány szempont szerint: mit tanítanak a
A humanista gondolkodás szerint nincs tekintély az ember fölött. Az ember a maga ura. A törvényt is az ember alkotja. Felelősséggel is csak saját magának tartozik, illetve környezete tagjainak. Juhász Gyula költői megfogalmazásában az ember Istent teremtő csodaszellem.
A
A humanizmus szerint az ember az erkölcs forrása. Nincs abszolút jó vagy abszolút rossz. Hogy mi erkölcsös és mi nem, az a társadalomtól, a kultúrától, a többségi döntéstől, sőt (mai világunkat egyre jobban jellemzi ez a gondolat) a szituációtól függ.
A
A humanizmus aktív és autonóm (Istentől is független) lénynek tekinti az embert, aki eleve jó (erkölcsi értelemben is), akiben minden lehetőség megvan (nem szorul Isten segítségére). Ha sokszor mégis rossznak és tehetetlennek bizonyul, annak vagy a civilizáció az oka, vagy a tekintély tisztelete; mindkettő korlátozza ugyanis a szabadságát és kibontakozását. Az eleve jó rousseau-i kijelentést később sokan így finomították: legalábbis semleges, de semmi esetre sem veleszületett az ember erkölcsi romlottsága.
A
A humanista pedagógia szerint a nevelés lényege a korlátok tágítása (főleg a tekintélyelvűség visszaszorítása), a kibontakozást elősegítő környezeti feltételek megteremtése, önbizalomnövelés. A fejlődés (az önmegvalósítás felé haladó kibontakozás) önbizalom kérdése.
A
Az értékrendváltozás (újjászületés) útja:
1. a bűnös egzisztencia beismerése;
2. a megváltás és Isten uralmának (tekintélyének) elfogadása.
Az eredmény:
Az újjászületést nem önmegvalósítás, hanem lelki növekedés követi, amiben szintén része lehet a keresztyén nevelésnek. A lelki növekedés nem önbizalom kérdése, hiszen azon múlik, hogy az ember mennyire veti a bizalmát Istenbe. Aki rábízza magát Istenre, abban Isten lelke megvalósítja azt az embert, akit Ő a teremtéskor eltervezett, s aki egészen biztosan egyetlenegy, a természetben még egyszer elő nem forduló, kreatív alkotása lesz Teremtőjének.
A keresztyén pedagógusok szerint viselkedésformáló, ösztönszabályozó
és humanista pedagógiára is egyaránt szükség lehet, de minden pedagógiai
tevékenység igazán akkor éri el a célját, ha az istenképűség helyreállításán
is dolgozik, azaz, ha keresztyén pedagógia. Humanizmussal, önbizalommal
csak addig lehet eljutni, ameddig
Magamban bíztam eleitől fogva.
Ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek, semmivel se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
A keresztyén pedagógus számára ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ismerje meg a különféle pedagógiai gondolkodásmódokat és azok módszereit, de tartsa meg szilárdan saját keresztyén identitását, ne tévessze szem elől a legfontosabb célt. Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg. (1Thessz 5,21)
Azt jelenti ez, hogy mindent vegyünk át, ami jónak látszik?
Nem. Mindent vizsgáljatok meg. A viselkedésformálóktól biztosan
megtanulhatjuk a következetességet, az ösztönszabályozóktól a gyermek
szükségleteire való odafigyelést, a humanistáktól (például
Van-e keresztyén pedagógia?
A keresztyén pedagógia mindig ott valósul meg, ahol a pedagógus Jézus tanítványa lesz. Tanítvány pedig csak az lehet (Lk 14, 26 szerint), aki mindenki másnál jobban szereti Jézus Krisztust.