Szüdi János
Minőségbiztosítás a közoktatásban
A minőségbiztosítás a közoktatásban egy olyan rendszer létrehozását jelenti, amely alkalmas a közoktatással szembeni igények, elvárások teljesítésére. A szerző tanulmányában azt vizsgálja, hogy a közoktatási feladatok megoldásának egyes szintjein milyen garanciák vannak a jogszerű és szakszerű döntéshozatal, döntésvégrehajtás és ellenőrzés megvalósulásának. A feladatellátás egyes szintjeihez kapcsolódó irányítási jogviszonyok áttekintése révén próbál választ adni arra a kérdésre, hogy miként érvényesülhet a minőségbiztosítás a közoktatásban. |
A minőségbiztosításról általában
Ahhoz, hogy a minőségbiztosításról érdemben beszélhessünk, mindenekelőtt kellő pontossággal meg kell határoznunk, mit is kell érteni a fogalom alatt. Célszerű abból kiindulni, hogy mi a közoktatás rendszerének feladata, e feladatért ki, mely szerv a felelős, s milyen eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a célok és a feladatok végrehajtását előkészítsék, illetőleg a megvalósulást ellenőrizzék.
A közoktatás meghatározásához az Alkotmányból kell kiindulni. A Magyar Köztársaság Alkotmánya szabályozza az oktatásnak azokat a területeit, amelyek működéséért az állam felelősséggel tartozik. Az Alkotmány 70/F. §-a szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a művelődéshez való jogot s ennek keretei között az ingyenes és kötelező általános iskolát, a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető középfokú oktatást. Ezekből a rendelkezésekből megállapítható, hogy az állam felelőssége olyan jogi és gazdasági feltételeket teremteni, amelyek lehetővé teszik a művelődéshez való jog gyakorlását. A közoktatás legtágabb értelemben minden olyan oktatási tevékenység, amely az Alkotmányban meghatározott művelődéshez való jog érvényesülését szolgálja. A közoktatásról szóló többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatást már nem ilyen tág értelemben fogalmazza meg. A törvényben megfogalmazottak szerint a közoktatás az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás függetlenül attól, hogy az iskolai nevelő és oktató munkának mi a célja , a kollégiumi ellátás, továbbá a nevelő és oktató munkához kapcsolódó, azzal öszefüggő valamennyi szolgáltató és igazgatási tevékenység. A közoktatás rendszerének a feladata, hogy felkészítse a tanulókat az állami vizsgák sikeres letételére, a munkába állásra, illetőleg a felsőfokú iskolai tanulmányok megkezdésére.
A közoktatásban érvényesül a
Az egyes intézmények működtetéséért az
A nevelő és oktató munka megszervezése, a gyermekek és tanulók
ügyében való döntés, az ismeretek átadása, a gyermekek, tanulók képességének
kibontakoztatása az
A közoktatás rendszerének feladataiban közreműködő
A minőségbiztosítás a közoktatásban nem jelenthet mást, mint egy olyan rendszer létrehozását, fenntartását és működtetését, amelyik alkalmas a közoktatással szemben támasztott igények, elvárások teljesítésére. A minőségbiztosításnak legtágabb értelemben garantálnia kell, hogy a közoktatással összefüggő döntések meghozatalakor, végrehajtásakor és a végrehajtás ellenőrzésekor érvényesüljenek a jogszabályok, a szakmai elvárások és szokások. A minőségbiztosítás az irányítás része, szervesen kapcsolódik az irányítás és a feladatellátás egyes szintjeihez és eszközeihez. Ennek megfelelően nem célravezető általában minőségbiztosításról beszélni. Azt érdemes vizsgálni, hogy a közoktatási feladatok megoldásának egyes szintjein ágazati irányítás, fenntartói irányítás, intézményvezetés mennyire adottak azok a feltételek, garanciák, amelyek képesek biztosítani a jogszerű, szakszerű döntéshozatalt, döntésvégrehajtást és a végrehajtás ellenőrzését. Az irányítás feladata biztosítani valamely feladat, tevékenység meghatározott céloknak, érdekeknek megfelelő ellátását, megvalósítását. Az irányításnak meg kell határoznia az elérendő célokat, a megvalósításra váró feladatokat, meg kell határoznia, hogy e célokat és feladatokat mely rendszer milyen szervezeti formában valósítja meg, és hozzá kell rendelni a szükséges eszközöket. A feladatmeghatározás és a célkitűzés mellett az irányításnak ellenőriznie, vizsgálnia kell a kitűzött célok és feladatok megvalósítását, feltárva azokat az okokat, amelyek hátráltatják, illetőleg javítják a célok megvalósulását, és meg kell tennie a szükséges korrekciókat a rendszer működtetésében. Ha az irányítás jól működik, és ellátja valamennyi funkcióját, akkor lényegében a minőségbiztosítás követelménye is megvalósul. Ennek megfelelően arra a kérdésre, hogy érvényesül-e a közoktatásban a minőségbiztosítás, a feladatellátás egyes szintjeihez kapcsolódó irányítási jogosítványok áttekintése, elemzése alapján lehet megnyugtató választ kapni.
Szűkebb értelemben a minőségbiztosításon a pedagógiai munka eredményességének a mérését, értékelését szokták érteni. Figyelembe véve azonban, hogy a közoktatás szakmai teljesítményének mérése és értékelése nem választható el az egyes feladatellátási szintek működésétől, indokolt e kérdéseket is elemezni az egyes szintekhez kapcsolódó irányítási tevékenység vizsgálatakor.
Az ágazati irányítás
1. A közoktatás rendszerének működtetésében meghatározott
A
A Nemzeti alaptanterv, az Óvodai nevelés országos alapprogramja, az Érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadása amely tartalmazza a vizsgakövetelményeket is a kormány feladata.
Az oktatási miniszter szabályozási jogköre magában foglalja az Alapműveltségi vizsga vizsgaszabályzata kiadásának a jogát, valamint azoknak a speciális követelményeknek a meghatározását, amelyek a Nemzeti alaptanterv mellett szükségesek a közoktatásban folyó pedagógiai munka irányításához.
A közoktatás rendszerén belül az iskolai rendszerű szakképzés viszonylagos önállóságát és elkülönülését biztosítják a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvényben szabályozott irányítási jogosítványok. Az iskolai rendszerű szakképzés megszervezéséhez az oktatási miniszter meghatározza a szakmai tantárgyakat, kiadja a szakmai tantárgyak központi programjait, gondoskodik a szakmai tankönyvek és tanulmányi segédletek kidolgozásáról, kiadásáról és forgalmazásáról. Az oktatási miniszter gondoskodik a szaktanácsadók, a szakmai-elméleti és gyakorlati képzést ellátó pedagógusok továbbképzésének megszervezéséről, az országos szakmai tanulmányi versenyek lebonyolításáról. A felsorolt jogosítványok gyakorlása megilleti ágazata tekintetében a népjóléti minisztert, a földművelésügyi minisztert. Az oktatási miniszterrel kötött megállapodás alapján az irányításban közreműködhet a többi szakképesítésért felelős miniszter is.
2. A
A közoktatással kapcsolatos döntések szakmai előkészítésében
az
Az oktatási miniszter közoktatás-politikai döntés-előkészítő,
véleményező és javaslattevő testülete a
Az oktatási miniszternek a nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai
neveléssel, iskolai oktatással, kollégiumi neveléssel kapcsolatos
döntéseinek előkészítésében az
Az oktatási miniszter tanulói jogokkal összefüggő döntéseinek
előkészítésében az
A közoktatást érintő legfontosabb döntések szakmai előkészítésének, egyeztetésének fórumai adottak. Így a jogszabályalkotás terén megvan a lehetőség arra, hogy olyan törvények és rendeletek szülessenek, amelyek alkalmasak a közoktatás rendszerének működtetéséhez.
3. A miniszteri ágazati irányításban a minőségbiztosítás követelményei
a jogszabályok és a jogszabályokkal kiadott tartalmi szabályozás
A közoktatás tartalmi irányítását döntő módon meghatározó
Az
Az óvodai nevelőmunka szakmai irányításában kiemelkedő szerepet
játszó
A közoktatás követelményrendszerét meghatározó további jogszabályok kiadása előtt Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve, illetve Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve, Két tanítási nyelvű iskolai oktatás irányelve, Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelve, Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának, tantervi irányelve, Alapfokú művészetoktatás követelményei és tantervi programja kiadása előtt az Országos Köznevelési Tanács és Közoktatáspolitikai Tanács véleményét kell kikérni.
Ezek az eljárások olyan akkreditációs folyamatot jelentenek, amelyek a tartalmi szabályozás kérdéseiben a minőségbiztosítást hivatottak garantálni.
4. A közoktatás
5. Az oktatási miniszter és az Oktatási Minisztérium irányító
jogosultságai a közoktatással kapcsolatos
A miniszter hivatalból vagy a főjegyző megkeresésére indított eljárásban megvonhatja a középiskolától az érettségi vizsga megszervezésének a jogát, amennyiben a vizsgáztatás tárgyilagos, szakszerű megszervezésének, lebonyolításának nincsenek meg az előfeltételei, és nem is teremthetők meg.
6. A
A szakképzés országos irányítási feladatai között nem található meg az egész rendszerre kiterjedő országos szintű ellenőrzési tevékenység. A közoktatás országos mérési feladataiban megjelenő országos vizsgarendszer működtetése és összehangolása nem terjed ki a szakmai vizsgákra. Az országos mérési feladatok rendszere azonban kiterjed a szakképzésre is. Annak tartalma és feladatai azonban még nem meghatározottak.
7. Mindenképpen szükséges meghatározni az országos mérési feladatok ellátásának a rendjét, amelynek szabályozására egyébként az oktatási miniszter felhatalmazást kapott. A szabályozásnál a szakképzés tekintetében egyetértési joga van az oktatási miniszternek, illetve a szakképesítésért felelős miniszternek.
A fenntartói irányítás
1. A fenntartói irányításból eredő jogokat az gyakorolhatja,
aki a közoktatásról szóló törvényben meghatározottaknak megfelelően
gondoskodik a közoktatási intézmény működéséhez szükséges feltételekről.
A fenntartói irányítás
2. A fenntartói irányítás minden olyan jogi eszközt biztosít, amely ahhoz szükséges, hogy a létrehozott, fenntartott és működtetett közoktatási intézmény szakmai tevékenysége megfeleljen a közoktatásról szóló törvényben, valamint a pedagógiai munkát meghatározó követelményrendszerben található elvárásoknak.
Nyilvánvaló, hogy csak abban az esetben lehet az óvodától, iskolától és kollégiumtól elvárni a szakszerű pedagógiai munkát, ha a nevelési-oktatási intézmény rendelkezik a feladatai ellátásához szükséges feltételekkel, költségvetéssel, ennek biztosítása a közoktatásról szóló törvény alapján a fenntartó feladata. Az intézményi döntéshozatal korlátja lehet, amennyiben a fenntartó nem tesz eleget kötelezettségének. E területen a fenntartói tevékenység ellenőrzése még nem megoldott. Ennek egyik oka, hogy a közelmúltban jelent meg az a jogszabály, amelyik tartalmazza a kötelező eszköz- és felszerelési jegyzéket, amelyből megállapítható, melyek azok a minimális követelmények, amelyekkel minden nevelési-oktatási intézménynek rendelkeznie kell. A fenntartói tevékenység ellenőrzésének jogköre megosztott. A nem állami, nem helyi önkormányzati intézményfenntartók működésének törvényességét a jegyző, főjegyző látja el. A helyi önkormányzatok tevékenysége feletti ellenőrzés joga a közigazgatási hivatalt illeti meg.
A közoktatásról szóló törvény a lehetőségek szabályozása mellett nem írja elő a fenntartó részére, hogy e jogát köteles gyakorolni és milyen időközönként. Lényegében a nevelési-oktatási intézmények közötti verseny, a csökkenő gyermek- és tanulólétszám mellett a minél több gyermek és tanuló megszerzéséért folyó küzdelem az, amelyik motiválhatja a fenntartót arra, hogy rendszeresen figyelemmel kísérje az általa fenntartott nevelési-oktatási intézményben folyó szakmai munka eredményességét.
3. A fenntartói irányítás jogosítványainak telepítésével, ellátásával
kapcsolatos gyakori kritika, hogy olyan testület, tulajdonos dönt
a közoktatás ügyeiben, amelytől nem várható el a kellő szakértelem,
hozzáértés. Ugyanakkor a fenntartók jelentős részénél, az önkormányzatok
nagy csoportjánál a megfelelő szakmai előkészítés sem biztosított.
Ezáltal a rossz fenntartói döntések károsan befolyásolhatják a közoktatási
intézmények működését és nem utolsósorban a pedagógiai tevékenységet.
A közoktatásról szóló törvény rendelkezései szerint azonban, ha a
fenntartó három vagy annál több nevelési-oktatási intézményt tart
fenn, köteles
4. A minőségbiztosításban a fenntartói irányításnak döntő szerepe
van. Ezért lényeges kérdés, hogy milyen módon lehet
A helyi önkormányzati fenntartói irányítás ellenőrzése a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezései alapján a közigazgatási hivatalokon keresztül valósulhat meg. A közigazgatási hivatal kezdeményezhet bírósági, alkotmánybírósági eljárást a helyi önkormányzat törvénysértő működése esetén.
5. A közoktatásról szóló törvény a fenntartói irányítással
összefüggő döntések ellen speciális
A nevelési-oktatási intézmények feladatai
a minőségbiztosítás terén
1. A minőségbiztosítás területén nyilvánvalóan legfontosabb annak
a kérdésnek a megnyugtató tisztázása, vajon az óvodák, iskolák és
kollégiumok milyen szerepet játszanak e követelmények megvalósulása
terén. A közoktatásról szóló törvény biztosítja a nevelési-oktatási
intézmények
A szakmai önállóság legfontosabb jogosítványa, hogy az óvoda,
az iskola, illetőleg a kollégium elfogadja a pedagógiai munka alapját
képező nevelési, illetve
A szakmai önállóság nem lehet meg az intézményen belüli
Az óvodákban, iskolákban, kollégiumokban az azonos feladatok
ellátására, illetve tantárgyanként, műveltségi területenként
2. Az intézményen belüli minőségbiztosítási rendszer kiépítésének nincsen kötelező, jogszabályban előírt rendje, módszere. A házon belüli mérések, a házi vizsgák, versenyek rendszerének kialakítása az iskolákon múlik. A vezetői szakmai irányítás, a szakmai belső ellenőrzés rendjének kidolgozása szintén intézményi jogkör.
A minőségbiztosítás közös eszközei
1. Az országos vizsgarendszer létrehozása és működtetése a közoktatás minőségbiztosításában azért játszik kiemelkedő szerepet, mivel nemcsak az ágazati irányítás feladatainak ellátásához nyújt segítséget, hanem egyidejűleg alkalmas arra is, hogy mérje az iskolafenntartó és az iskola szakmai munkáját. Az új vizsgarendszer kialakításához szükséges jogi szabályozó munka lényegében befejeződött, hiszen amellett, hogy a közoktatásról szóló törvény felállította az állami vizsgarendszert alapműveltségi vizsga, érettségi vizsga, szakmai vizsga , meghatározta az érettségi vizsga lebonyolításának legfontosabb szabályait, a kormány kiadta az érettségi vizsga vizsgaszabályzatát, míg az oktatási miniszter az alapműveltségi vizsga vizsgaszabályzatát. A két vizsgaszabályzat a tartalmi irányítás fontos részét képezi, hiszen a vizsgaszabályzatok mellékleteként kiadott vizsgakövetelményeket az iskolák helyi tantervének kidolgozásánál figyelembe kell venni. A vizsgaszabályzatok meghatározzák az új követelményrendszerre épülő, a minőségbiztosításban kiemelkedő szerepet játszó vizsgarendszer működésének szabályait is.
Az
Hasonló megoldások találhatók az
Mindkét vizsgaszabályzat lehetővé teszi a feladatlapok
2. A minőségbiztosítás a vizsgaközpontok kiépülésével és az
új vizsgarendszer belépésével válhat széles körűvé. A központilag
kiadott, standardizált vizsgakövetelmények vizsgaközpontok részéről
történő feldolgozása lehetővé teszi, hogy a miniszter országos, térségi
stb.
3. Az új vizsgaközpontok létrehozásáig az új vizsgarendszer belépéséig sincs jogszabályi akadálya annak, hogy az érettségi vizsgák eredményeit akár helyben, akár nagyobb térségre kiterjedően, illetőleg országosan feldolgozzák.
A minőségbiztosítás egyik igen fontos feltétele a külső szervezet, illetve személy bevonása az ellenőrzésbe, a tevékenység értékelésébe. Az ehhez szükséges feltételeket hivatott megteremteni az Országos szakértői és vizsgáztatási névjegyzék. Az Országos vizsgáztatási névjegyzék tartalmazza azok nevét, szakterületét, akik a nevelési-oktatási intézményben részt vehetnek szakmai ellenőrzésben. Az Országos vizsgáztatási névjegyzékben szereplők tölthetik be az alapműveltségi vizsga vagy érettségi vizsga elnöki megbízatást. A névjegyzékek összeállítása elsősorban a szakértőknél okozott gondot. A szakmai előfeltételek hiányoztak ahhoz, hogy megfelelő módon biztosítani lehessen, hogy csak az adott szakterület legjobb képviselői kerüljenek be a névjegyzékbe. A szakértői névjegyzékből való igénybevétel ugyanis az érintettek közötti megállapodáson múlik. Bármelyik fenntartó bármelyik szakértőt foglalkoztathatja a felek közötti megállapodás alapján. A ma meglévő szakértői névjegyzék azonban nem nyújt kellő garanciát ahhoz, hogy az igénybe vett szakember ténylegesen a megkívánt ismeretekkel és tudással rendelkezik. A közoktatás továbbképzési és szakvizsgarendszerének kialakulása és kiépülése után már csak azok kerülhetnek fel a névjegyzékre, akik megfelelő ismeretekkel rendelkeznek.
A szakértők felkérése és igénybevétele az érintett, érdekelt igényén múlik. A közoktatásról szóló törvény azonban néhány esetben kötelezővé teszi a döntéshozatalt megelőzően a szakértői vélemény beszerzését:
A fenntartó a nevelési program és a pedagógiai program jóváhagyása előtt köteles az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő véleményét beszerezni. A nem helyi önkormányzat által fenntartott óvoda, iskola és kollégium működéséhez szükséges engedély kiadása előtt a jegyzőnek, főjegyzőnek az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő véleményét kell beszereznie abban a kérdésben, hogy a nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programja megfelel-e a közoktatásról szóló törvényben, illetve szakmai programja a szakképzésről szóló törvényben meghatározottaknak. Abban az esetben, ha a közoktatással kapcsolatos döntés meghozatalakor bármelyik szerv, szervezet egyetértési jogot gyakorol, és a vitás kérdés egymás közötti egyeztetéssel nem oldható meg, a nevelési-oktatási intézményben kilenc tagból álló bizottságot kell létrehozni. Ebbe a bizottságba három tagot a nevelési-oktatási intézmény fenntartója kér fel az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértők közül.
Az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga vizsgabizottságának elnöke hivatott biztosítani a vizsga törvényes rendjének megtartását, lebonyolítását. A vizsgáztatási névjegyzéknek kell garantálnia, hogy csak olyan személy láthasson el vizsgaelnöki feladatot, aki megfelelő felkészültséggel rendelkezik. Ma ez a feltétel még nem adott. Ugyancsak a pedagógus-továbbképzési rendszer, illetőleg a pedagógus-szakvizsga rendszerének kiépülésével nyílik lehetőség arra, hogy ez a feltétel megvalósuljon.
A szakértő és a vizsgabizottsági elnök a közoktatás irányítási hatósági feladataiban működik közre.
A közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján szakmai ellenőrzés megtartása a közoktatás rendszerének működtetésével, feladatainak ellátásával kapcsolatos valamennyi szinten megszervezhető. Szakmai ellenőrzés indítható országos térségi, megyei, fővárosi szinten az oktatási miniszter, szakképzés tekintetében az oktatási miniszter, illetve a szakképesítésért felelős miniszter rendelkezése alapján az országos oktatáspolitikai célkitűzések előkészítése vagy a célkitűzések megvalósulásának megismerése érdekében. Szakmai ellenőrzés megtartására lehetőség van megyei, fővárosi szinten, a fővárosi, megyei önkormányzat kezdeményezésére a megyei, fővárosi fejlesztési terv és az oktatáspolitikai célkitűzések előkészítése, megvalósulásának megismerése érdekében. Települési szinten a községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi önkormányzat indíthat szakmai ellenőrzést, a helyi oktatáspolitikai célkitűzések előkészítése, megvalósulásuk megismerése céljából. Intézményi szinten a fenntartó kezdeményezhet szakmai ellenőrzést a helyi oktatáspolitikai célkitűzések előkészítése vagy a célkitűzések megvalósulásának megismerése, illetve az egyes intézményekben végzett nevelő és oktató munka színvonalának értékelése céljából. A közoktatási intézmény vezetője is jogosult szakmai ellenőrzést elrendelni az intézményben végzett nevelő és oktató munka, illetőleg egyes alkalmazott munkája színvonalának külső értékelése céljából. A közoktatási intézményekben foglalkoztatott pedagógusok is kérhetnek szakmai ellenőrzést saját munkájuk értékeléséhez.
A szakmai ellenőrzés sajátossága, hogy csak az vehet részt benne, aki szerepel az Országos szakértői névjegyzékben. E rendelkezés nyilvánvalóan azt kívánja megakadályozni, hogy az irányító szervek tevékenységében közreműködők hivatalból lássanak el ilyen feladatot, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e megfelelő ismeretekkel, jártassággal. A szakmai ellenőrzés sajátossága, hogy az abban részt vevő személynek, illetve szervezetnek nincs döntési, intézkedési jogköre. A szakmai ellenőrzés megállapításait megkapja az, akit az ellenőrzés érintett, továbbá akinek a kezdeményezésére az ellenőrzés indult, valamint a fenntartó. A szakmai ellenőrzés megállapításaiból a szükséges következtetéseket a döntéshozatalra jogosultnak kell levonnia.
A minőségbiztosítás terén a szakmai ellenőrzés töltheti be a legjelentősebb szerepet. A szakmai ellenőrzés lehetőséget nyújt arra, hogy a döntéshozatalra jogosult, illetőleg a döntés végrehajtója megfelelő ismeretekre tegyen szert a közoktatás működésével, pedagógiai tevékenységével kapcsolatos bármilyen kérdésben. A szakmai ellenőrzésnek a magyar közoktatás rendszerében nincs hagyománya. Ugyancsak hagyomány nélküli az Országos szakértői névjegyzék, illetőleg a szakértői rendszer. Szokatlan, hogy nem jogszabály rendeli el a fenntartó ellenőrzési kötelezettségét, hanem a szakértői ellenőrzésre jogosultnak kell döntenie abban, mikor, milyen célból tart szakértői ellenőrzést. Újszerű megoldás az is, hogy nem jogszabály határozza meg, milyen feladatokat kell ellátnia a szakértőnek. A szakmai ellenőrzés rendszerének rugalmasságát biztosítja az a megoldás, hogy az ellenőrzés kezdeményezője dönti el, milyen témában, hol és milyen szakértők igénybevételével végeztet ellenőrzést.
A szakmai ellenőrzés hiánya az ágazati irányítási feladatok ellátásánál és a fenntartói irányítási jogkörök gyakorlásánál eredményezhet súlyos gondokat. Míg ugyanis a nevelési-oktatási intézmények pedagógiai munkáját a belső ellenőrzés rendszere, a szülői, tanulói kontroll biztosítani tudja, addig a külső irányítási feladatok szakszerűségét szakmai ellenőrzés lenne hivatott alátámasztani. Sajnálatos tény, hogy amíg az elmúlt időszakban számos pénzügyi ellenőrzést rendeltek el az önkormányzatok, s igen sok településen elsősorban pénzügyi okokból átvilágították a nevelési-oktatási intézményeket, addig a pénzügyi ellenőrzéshez nem társult szakmai ellenőrzés. A pénzügyi szemléletű ellenőrzés pedig nem egy esetben szakmailag téves megállapításokat eredményezett. A szakmai ellenőrzés során pedig a fenntartó számos olyan ismeret birtokába juthat, amely megalapozhatja a gazdasági döntés szakszerűségét is.
A szakmai ellenőrzés része az irányítási feladatok ellátásának, annak egyik legfontosabb döntés-előkészítő és végrehajtást ellenőrző eszköze.
A minőségbiztosítás feladatainak megvalósításában helye és szerepe van a pedagógiai-szakmai szolgáltatásoknak. A pedagógiai-szakmai szolgáltatások azonban nem tartoznak az irányítás körébe. A pedagógiai-szakmai szolgáltatás feladata a közoktatási intézmények és fenntartóik, valamint a pedagógusok munkájának szolgáltatások útján történő segítése. A pedagógiai-szakmai szolgáltatások körébe tartozik a pedagógiai értékelés, amelynek feladata mérni és értékelni a nevelési-oktatási intézményben végzett nevelő és oktató munka eredményességét és segíteni a helyi, a térségi és az országos közoktatási feladatellátás szervezését. Ez a szolgáltatás nyilvánvalóan lehetőséget biztosít az adott intézmény tevékenységének a megismerésére, és a szolgáltatás során nyert ismeretek hozzájárulhatnak az intézményi és fenntartói feladatok végrehajtásához, sőt segíthetik a döntés-előkészítést is. A minőségbiztosítás megvalósításához hozzájárulhat a szaktanácsadás, amelynek feladata az oktatási, pedagógiai módszerek megismertetése és terjesztése, valamint a pedagógiai tájékoztatás is, amelynek feladata a szakmai információk, adatok és tanügyi dokumentumok gyűjtése, őrzése, feldolgozása, használatba adása.
A gyakorlatban igen sokszor felvetődik az a kérdés,
hogy van átfedés, összeütközés a pedagógiai-szakmai szolgáltatások
és a szakmai ellenőrzés között. A határvonal ott húzható meg, hogy
a pedagógiai-szakmai szolgáltatás a
Összegezés
Figyelembe véve, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi törvény hatálybalépése és 1996. évi átfogó módosítása óta meglehetősen rövid idő telt el, igaznak mondható az az állítás, hogy a közoktatásban a minőségbiztosítás rendszere még nem alakult ki és nem működik megfelelően. Ennek alapvető oka azonban nem a jogi szabályozás hiányára, hanem az egyes minőségbiztosítási rendszerek létrejöttének, kiépítésének és működésének a hiányára vezethető vissza. Mindenképpen jelentős előrelépést fog jelenteni a vizsgaközpontok felállása és tevékenységük beindítása, az ehhez kapcsolódó feladatbank kialakulása. Jelentős változásokat fog eredményezni az alapműveltségi vizsga és az új típusú érettségi vizsga bevezetése. Mindenképpen szükség van azonban arra, hogy az intézményfenntartók és az intézmények felismerjék, megismerjék a közoktatásról szóló törvényben szabályozott lehetőségeket és a gyakorlat alakítsa ki a minőségbiztosítás leghatékonyabb megoldásait. Elengedhetetlen, hogy az intézményfenntartók és a nevelési-oktatási intézmények vezetői, nevelőtestületei elfogadják a szakmai ellenőrzés fontosságát, az intézményen belüli szakmai ellenőrzés rendje kialakításának szükségességét. E folyamatot minden bizonnyal fel fogja gyorsítani a Nemzeti alaptantervre épülő pedagógiai programok és helyi tantervek fokozatos bevezetése, a pedagógusok minőségi munkájának elismerését szolgáló illetménykiegészítés rendszere. Fenntartói és intézményi minőség-ellenőrzési rendszer nélkül nem dönthető el, milyen módon vált be a jóváhagyott, bevezetett pedagógiai program, helyi tanterv, illetőleg milyen szükséges változtatásokra, módosításokra van szükség. Nem dönthető el azonban az sem, hogy melyik pedagógus munkája tűnik ki a többiek közül, és érdemel anyagi elismerést.
A minőségbiztosítás rendszerének kialakulásához azonban arra is szükség lenne, hogy az oktatáspolitika elfogadja, hogy a közoktatásnak nem állandó változásra, hanem viszonylagos nyugalomra van szüksége annak érdekében, hogy fejlődni tudjon. Az oktatáspolitikának el kellene fogadnia, hogy a közoktatásról szóló törvény ismételt módosításához szükség van néhány legalább három év nyugalomra, amelynek tapasztalatai alapján kellene értékelni a kialakult gyakorlatot és a gyakorlat által feltárt hiányosságokat. E viszonylag nem túl hosszú időszak alatt elsősorban arra kellene törekedni, hogy pályázatok útján ösztönözzék a fenntartókat és a nevelési-oktatási intézményeket a minőségbiztosítással kapcsolatos tevékenységre, a fenntartói és az intézményi mérési, értékelési, szakmai ellenőrzési rendszer és rend kialakítására. A már meglévő, illetőleg kialakuló gyakorlat hozzáférhető tételével pedig meg lehet mutatni azt az utat, amelynek követésével megvalósítható a pedagógiai munka színvonalának figyelemmel kísérése, mérése, értékelése, hatékonyságának növelése.