Deviancia és szociológia
Szakirodalmi szöveggyűjteményt szerkeszteni egyszerre könnyű és nehéz
feladat. A szerkesztőnek, aki mondjuk a társadalomtudomány valamely
területének szakértője, rendelkeznie kell egy koncepcióval, össze
kell gyűjtenie az elképzeléséhez illő szövegeket (ez a dolog könnyebbik
oldala), és törheti a fejét, ha nem talál megfelelő tanulmányokat.
Elegendő, nem kellő minőségű anyag híján a régi szakirodalom beemelése
mindig hálás és (különösen a rendszerváltó országokban) jogos vállalkozás,
ám örök probléma, hogy a kiválogatott, újnak számító szövegek gyűjteményes
kötet esetén sohasem lehetnek elég frissek, könnyen megülheti azokat
a félmúlt unalma.
A fenti gondolatok A deviancia szociológiája című könyvről
jutottak eszébe e recenzió írójának.
A deviancia valamilyen társadalmi vagy törvénybe foglalt
normának a be nem tartása. A normáktól és a szabályoktól való eltérésnek
annyi típusa van, mint ahány társadalmi norma és érték létezik. A
deviáns viselkedés megítélése ezáltal mindig igen relatív, az adott
társadalom, kultúra stb. jellegétől függ. Nálunk a hétköznapi nyelvhasználatban
deviáns viselkedésen általában az alkoholizmust, a drogfogyasztást,
az öngyilkosságot és a bűnözést értik.
A szociológiai megközelítés a deviancia kialakulását alapvetően
a társadalom egészének működésében keletkező zavarokkal hozza összefüggésbe.
A deviáns viselkedés szociológiájának nemzetközi irodalma áttekinthetetlenül
nagy, s az elmúlt húsz-harminc évben nálunk is számos kiadvány jelent
meg a témáról. Fontos megjegyezni, hogy a nyolcvanas években Társadalmi
beilleszkedési zavarok címmel országosan kiemelt kutatás (ismertebb
nevén: TBZ) foglalkozott a deviáns viselkedéssel. Andorka Rudolf
megfogalmazása szerint Magyarországon a nyolcvanas években volt
a társadalmi beilleszkedési zavarok vagy deviáns viselkedések, ezen
belül az alkoholizmus kutatásának aranykora.
A Gönczöl Katalin és Kerezsi Klára szerkesztette
szöveggyűjtemény címe A deviancia szociológiája kissé megtévesztő,
mert a szociális szakképzés számára készült összeállítás elsősorban
a deviáns viselkedés kriminológiai és jogi aspektusát vette figyelembe.
Ez a megközelítés voltaképp nem indokolatlan: a modern társadalmakban
a deviancia formális szankciói a bíróságok és a börtönök által megtestesített
büntetési rendszerekhez kapcsolódnak. A szerkesztők módszere az volt,
hogy főként a magyar szakirodalomból válogattak, sok esetben már meglévő
szöveggyűjteményekhez fordultak szövegért, illetve egy 1986-ban megjelent
könyvből Társadalmi beilleszkedési zavarok Magyarországon emeltek
át megfelelő részleteket, statisztikai adatsorokat és azok elemzését.
A kötet anyaga hét fejezetre oszlik. Két devianciaelméleti
fejezetet követően a legnagyobb anyagrész a bűnözéssel foglalkozik,
egy-egy fejezet tér ki az alkoholfogyasztás, a kábítószer-élvezet,
a mentális betegségek és az öngyilkosság tárgyalására.
Az első fejezet a deviancia elméletének
történeti szempontból talán két leghíresebb szerzőjétől közöl egy-egy
szöveget. Émile Durkheim A bűnözés normális jelenség című írása
eredetileg még a század elején jelent meg, és nagy hatást gyakorolt
a későbbi devianciaelméletekre. Durkheim a bűnözést a normális
szociológiai jelenségek közé sorolja azon oknál fogva, hogy az a társadalmak
számára elkerülhetetlen jelenség, tehát minden egészséges társadalom
egyik tényezője. A szerző még ezen is túlmenve azt állítja: előfordulhat,
hogy a bűnözés hasznos szerepet tölt be a fejlődésben, nem egy esetben
közvetlenül elő is készíti a változásokat. Arra a kérdésre, hogy a
bűnözés betegség-e vagy sem, a szöveg nem ad választ, ám Durkheim
úgy fogalmaz: ha ... a bűnözés betegség, akkor a büntetés az orvosság
rá ..., ám ha a bűnözés nem betegség, a büntetésnek sem gyógyítania
kell: tényleges feladatát másban kell keresnünk.
Robert K. Mertonnak a harmincas években megjelent Társadalmi
struktúra és az anómia című tanulmánya a deviancia elméletét szélesebb
összefüggésben, a kulturális célok és az intézményes normák szempontjából
kutatja az amerikai társadalom alapján.
A deviancia szociológiája című szöveggyűjtemény második
fejezete: A deviancia társadalmi produktum című, mindössze
egy és ráadásul nem túl adekvát szöveget tartalmaz. A kötetben Szabó
András írása egy korábban megjelent kriminológiai szakirodalom-gyűjteményből
került át, amely a szerzőnek a Bűnözésembertársadalom című,
1980-ban megjelent könyvéből két egymáshoz nem is kapcsolódó fejezetet
köt össze. Az említett könyv engelsizáló gondolatai a kilencvenes
években úgy véljük nem tarthatók érvényesnek. Ha a szerkesztők
csak egy, illetve egy ilyen szöveget találtak a magyar szakirodalom
áttekintése során azt bizonyítandó, hogy a deviancia társadalmi termék,
ezt a fejezetet el kellett volna hagyniuk.
A Bűnözés című harmadik fejezet a már említett
Társadalmi beilleszkedési zavarok Magyarországon című könyv néhány,
alapvetően statisztikai adatokat közlő-elemző oldalának átvételével
indul. A szerkesztők ugyan a statisztikai adatsorokat két esetben
1992-ig felfuttatták, s tettek egy rövid utalást a bűnözés újabb
tendenciáinak értékeléséhez (l. Gönczöl és Korinek jelen
kötetbeli tanulmányait), az eljárás nem csak etikailag problematikus:
az adatok és elemzések lényegében egy húsz évvel ezelőtti időszakra,
a hetvenes évekre vonatkoznak.
Irk Albertnek a század elején megjelent tanulmánya: A
kriminalitás normális és pathologikus jellege részben Durkheim
interpretációját, illetve kritikáját nyújtja. (A megjelent szöveg
nem részlet, mint ahogy a szerkesztők feltüntetik.) Irk Albert
úgy fogalmaz, hogy a kriminalitás normális társadalmi jelenség,
és mindaddig megtartja normális jellegét, amíg a fejlődést nem gátolja,
patologikus jelleget tehát csak akkor ölt, amikor a fejlődés szabad
érvényesülésének útjába kerül.
Hacker Ervin 1936-ban kiadott Magyar büntetőjog tankönyvének
részlete A kriminalitás környezeti tényezői többek között
a húszas-harmincas évek magyarországi bűnözésének elemzését adja.
Érdekesség, hogy a Hacker szövegében sokszor előforduló fogalom
a kriminálaetiológia, mai helyesírással krimináletiológia (a kriminalitás
okait kutató tudomány) napjainkban már kevéssé használatos.
Gönczöl Katalin 1990-es tanulmánya: Válságmunkanélküliségbüntetőpolitika
a kötet szempontjából nagyon fontos írás. A szerző a szociológiai
és kriminológiai irodalom széles körű áttekintése alapján (egyebek
mellett foglalkozik Durkheim és Merton elméletével is)
vizsgálja a gazdasági viszonyok és a bűnözés, illetve a büntetőpolitika
viszonyát. A tanulmány befejező része komoly eshetőségként vázolja
azokat a kedvezőtlen bűnözési tendenciákat, amelyek azóta bekövetkeztek.
A szerző által leírt javaslatok pedig ma is megvalósításra várnak.
Tauber István A cigánysággal kapcsolatos előítéletek problémái
1986-os keltezésű írásának szövege nem vesztett aktualitásából,
azonban célszerű lett volna a cigányság és a bűnözés kapcsolatát is
megvilágítani akár Tauber munkásságát alapul véve.
Korinek László 1991-es írása: A bűnözés alakulása
Magyarországon és a jövőbeli kilátások tömör, statisztikákkal alátámasztott
elemzés. A tanulmány a következő súlyos mondatokkal zárul: Ha a bűnözés
nem lesz kockázatmentes, minden egyéb üzleti tevékenységnél nyereségesebb
vállalkozás, akkor a legveszedelmesebb, életformaszerűen bűnöző bandák
kiiktatásával a lakosságot veszélyeztető egyik góc jelentős mértékben
csökkenthető, és a közbiztonság érezhetően javulni fog. Ha azonban
ezt nem sikerül elérni, nehéz lesz elkerülni a közbiztonság teljes
összeomlását.
A továbbiakban részleteket olvashatunk A bűnözés megelőzése
címmel Gödöny József könyvéből (A társadalmi-gazdasági
fejlődés és a bűnözés), amely a hetvenes évek közepén jelent meg.
Bármily klasszikusnak is számítanak a szerző gondolatai, úgy tűnik,
mára már kevéssé érvényesek, mivel egy teljesen más kriminalitású
korban születtek.
Gönczöl Katalin másik dolgozata: A bűnözés társadalmi
összefüggései 1993-ban jelent meg, így ez a kötet legfrissebb írása.
A tanulmány a bűnözés és a bűnözéstől való félelem kapcsolatát vizsgálja,
kiemelve a bűnözés reális társadalmi összefüggéseit és a bűnözés növekedésében
leginkább szerepet játszó tényezőket.
A fejezetet Denis Szabo Milyen lesz a bűnözés és az igazságszolgáltatás
az ezredfordulón? című írása zárja. A tanulmány elsősorban az Egyesült
Államok tapasztalataira épít, és az ott bekövetkezett és tendenciájában
Európában is előbb-utóbb érvényesülő változásokra támaszkodik. A szerző
meggyőződése szerint a jövő évszázad viszonyait az emberi jogok
uralma fogja meghatározni, s képesek leszünk szembenézni azzal az
új tudományos, technológiai és technikai kihívással, amely éppen az
emberi jogokra jelent komoly veszélyt.
Az Alkoholfogyasztás címet viseli a kötet negyedik
fejezete. Ez a fejezet is az előzőhöz hasonlóan a Társadalmi beilleszkedési
zavarok Magyarországon című könyv megfelelő oldalainak átvételével
indul. Bár a statisztikai adatok, elemzések ugyanúgy régiek, talán
ez a bevezető rész tűnik a leginkább időtállónak a problémakör állandósága
miatt.
Kovács Katalin 1990-ben megjelent tanulmánya
A kényszerítés kényszere az alkoholizmus kezelésének közelmúltját
(tizenöt éven át működött a Nagyfai Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézet)
és problémáit mutatja be. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy
az alkoholizmussal összefüggő jelenségek (családi kapcsolatok válságai,
hajléktalanság stb.) egy olyan új ellátási rendszer kiépítését sürgetik,
amely szemléletében, kompetenciáját illetően és elveiben is más, mint
a korábban működő.
Nagy Ferenc dolgozata: Intézkedések a büntetőjog
szankciórendszerében az alkoholistákkal és a kábítószer-élvezőkkel
szemben alkalmazott büntetőjogi szankciókról szól. Az írás, amely
1986-ban jelent meg, lényegében a szabályozás nemzetközi és hazai
áttekintését nyújtja.
A könyv ötödik fejezete a Kábítószer-élvezet című,
ezúttal nem statisztikai adatokkal kezdődik, mert a már többször említett
Társadalmi beilleszkedési zavarok Magyarországon című könyv
ilyen irányú adatsorokat nem tartalmaz.
Lévai Miklós A kábítószer-probléma és büntetőjogi kontrollja
című tanulmánya 1992-ben jelent meg első ízben. A dolgozat felvázolja
a kábítószer-probléma alakulását Magyarországon, ismerteti a jelenség
büntetőjogi kontrolljának jellemzőit, a hazai kábítószer-bűnözés alakulását
a nyolcvanas években, és meghatározza egy lehetséges jövőbeni drogpolitika
elméleti alapjait.
Clarisse Cervello cikke A Pompidou-csoport
tagállamainak büntető törvényhozása a kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem
elleni harcban lényegében a nyugat-európai államok szankciórendszerének
hasonlóságait és különbségeit taglalja.
A hatodik fejezet címe: Mentális betegségek. A
fejezet bevezetője ismét az említett forrásból merít, foglalkozik
a mentális zavarok hosszú távú magyarországi tendenciájával, kitér
a mentális betegségek nemzetközi összehasonlítására, illetve azok
demográfiai, területi és társadalmi különbségeire.
Roger Bastide tanulmánya: Az elmebetegségek szociológiája
eredetileg A deviáns viselkedés szociológiája című 1974-es
válogatásban jelent meg. Bastide írása, noha eredetileg a hatvanas
évek közepén látott napvilágot, a téma kitűnő (részben történeti)
összefoglalását adja a kötet azon kevés szövegei közé tartozik,
amelyek megfelelnek a könyv címének.
A Kényszerintézkedések az elmegyógykezelésben című tanulmány
Törő Károly munkája, a nyolcvanas évek közepén a Valóságban
jelent meg először. Az írás kitér az elmebetegek vizsgálatára és kezelésére,
elhelyezésükre az elmeosztályon, illetve szól szervezett foglalkoztatásukról.
Szintén jogi megközelítésű Szabó András tanulmánya: Az
elmebetegek helyzete a magyar büntetőjogban. A szerző bemutatja
a pszichiátriai megbetegedések és a magyar egészségügyi ellátás helyzetét
a hetvenes-nyolcvanas években, a pszichiátria és a büntetőjog viszonyát
a deviáns viselkedés értékelésében, az elmebetegek büntetőjogi
felelősségét és beszámíthatóságát (a hazai Btk. kóros elmeállapot
esetén vegyes gyógyító-büntető rendszert alkalmaz), illetve a
gyógyító jellegű intézkedéseket.
A könyv utolsó, hetedik fejezete az Öngyilkosság,
szintén a Társadalmi beilleszkedési zavarok Magyarországon-ból
veszi át az adatokat. Ismerteti az öngyilkosság hosszú távú tendenciáját
Magyarországon, utal nemzetközi adatokra, továbbá a hazai öngyilkosság
demográfiai, területi és társadalmi különbségeire. Anélkül, hogy mélyebb
elemzésbe bocsátkoznánk, utalnunk kell arra, hogy az öngyilkosságok
területén az elmúlt években kedvező elmozdulás következett be. Ezért
nem szerencsés a találkozás egy 1996-os keltezésű könyvben olyan statisztikai
adatokkal, amelyek közül a legfrissebb 1983-as.
Durkheimmel indított a könyv, vele is fejezi be. Az
öngyilkosság című, nálunk először 1967-ben megjelent könyvéből
veszi át az utolsó, összegző fejezetet (Gyakorlati következtetések).
A szöveg nagyrabecsülése mellett meg kell jegyeznünk, hogy a hazai
viszonyok aktuálisnak tekinthető problémafelvetése elmaradt ebből
a fejezetből.
A kitűzött, a könyv címétől eltérő, annál sokkal
leszűkítettebb cél a deviancia kriminológiai, jogi megközelítése
kétségkívül nehézzé tette a szerkesztők helyzetét. A magyarul (akár
fordításban is) megjelent szakirodalom sem mennyiségileg, sem minőségileg
nem túl számottevő ezen a téren. A tanulmányok keletkezési ideje rámutat
arra a tényre, hogy a rendszerváltás körüli időkben számos szakmai
kérdés lekerült a napirendről. A kötet olvasásakor érezhető, hogy
a szerkesztők anyaghiánnyal küszködtek az olvasókönyv összeállításakor.
Feltehetően ezért nyúltak gyakran nem mindig szerencsés kézzel
már meglévő szöveggyűjteményekhez. Ez nem etikai probléma, hiszen
mindig feltüntették, hogy az adott tanulmány mely gyűjteményből való,
a szöveggyűjteményekből való merítés inkább a szövegek aktualitására
nézve jelenthet tehertételt.
A kötet az alkalmazott áttételek következtében a szerkesztők
szándékával ellentétben túlságosan történeti jellegűre sikerült.
Mint jeleztük: a statisztikai adatok és elemzések túl régiek, de a
büntetőjogi részek is nehezen állják az idő próbáját.
Még egy formai hiányosságra kell felhívnunk a figyelmet: a könyv
eredetileg 1993-ban jelent meg a Deviancia, emberi jogok, garanciák
című szöveggyűjtemény ikerköteteként, az 1996-os kiadásban
viszont erre semmi sem utal.
A deviancia szociológiája. Szöveggyűjtemény. Szerk.
Gönczöl Katalin, Kerezsi Klára. Budapest, 1996, Hilscher Rezső Szociálpolitikai
Egyesület. A szociális szakképzés könyvtára. Társadalompolitikai olvasókönyvek.
Deák Ferenc