Csillei Béla–Kerékgyártó T. István
Kísérlet és modell
|
A hátrányos helyzet miatt esélytelenül induló gyerekek – közöttük nagyszámú cigány származású – számára nyújt iskolázási lehetőséget a szolnoki szakiskolai program. A tanulmány ismerteti a program célját, a szakiskola jellemzőit, bemutatja általános és szakképzési tantárgyainak rendszerét és szakmánként a speciális szakképzési kurzusban oktatott tantárgyak követelményrendszerét. |
A kilencvenes évek radikális átalakulási folyamata alapjaiban rázta meg az oktatási intézményeket, különösen a szakképzésben részt vevő speciális iskolákat. Komoly terhek kerültek az amúgy is ingerszegény környezetből érkező, gyenge tanulmányi eredményeik miatt szinte a teljes esélytelenséggel induló szegény gyerekekre. Az általános iskolában folyamatosan utolsó helyen álló, kudarcélményekkel megterhelt, elégségessel átbukdácsolók keresik a szakképző intézeteket. A kutatások is azt mutatják, hogy szakmunkástanuló az lesz, akit a kemény társadalmi determinánsok erre a területre sodornak. Lehetséges értékorientációjukat, értékválasztásukat jelentős mértékben befolyásolja ez a kedvezőtlen indulás-indíttatás.
A szakképző iskolákba felvett gyerekek túlnyomó többsége szociális, művelődési-műveltségi hátránnyal érkezik. Csonka családból, munka nélküli felnőttekkel, hozzátartozókkal körülvéve, folyamatos mindennapi konfliktusok kezelhetetlen hálójában vergődve, kitörésre képtelenek. Az a szociokulturális mező, mely társas viszonyaikat befolyásolja, eleve szükségleteiket is regrediálja. Marginális értékeik mentén haladva, gyakorta saját érdekeik ellen cselekednek. Mindezek feloldására nemcsak a pedagógustársadalom, de a meglévő családsegítő hálózat is képtelen. Közvetlen környezetük gyakorta regresszíven befolyásolja tétova kitörési kísérleteiket. A szakmunkástanulói lét a legtöbb hátrányt újratermeli, és ez tovább fokozódik a társadalmi mobilitás bezárulása következtében. Ezek a problémák halmozottan érvényesülnek a válság miatt hátrányos helyzetbe került régiók településein élő, de tanulni vágyó fiatalok esetében.
A társadalmi-történelmi okok, a halmozottan hátrányos helyzet folyamatos újratermelődése, valamint a meglévő infrastrukturális különbségek következtében a munkaerő-piaci változások fő sodrából kikerülő régiók nem képesek a lélekszámnak megfelelő arányban iskoláztatni a tanköteles korú fiatalokat. A kevésbé tehetős, napjainkra súlyos anyagi gondokkal küszködő cigány és nem cigány családok gyermekei számára eddig létező szinte egyetlen esély: a szakmatanulás a változások folytán minimálisra csökkent. A szakképző iskolák tanműhely hiányában olyan szakmák tanulását preferálják, melyek magánvállalkozók, kisiparosok bevonásával is elsajátíthatók. A kisiparos napjainkban azonban nem vagy csak néhány tanulót vesz fel. Szerényebb körülmények között élőt, hátrányos helyzetű cigány fiatalt pedig egyáltalán nem. Ez tovább mélyíti azt a meglévő szakadékot, mely a lehetőségek terén elválasztja a polgárosodás folyamatában résztvevőket.
A társadalom mobilizációs csatornája napjainkban is változatlanul a továbbtanulás. Országosan egy korosztály megközelítőleg 85%-a szándékozik továbbtanulni. A többiek között sok képezhetetlen, továbblépésre szellemileg alkalmatlan, s napjaink munkanélküliségi mutatóit figyelembe véve az ő elhelyezkedési lehetőségük kétséges. Egy további csoport az, amely az alapfokú képzésből is kimarad, lemorzsolódik, elkallódik. A tapasztalat azt mutatja, a középiskolákba bekerülő fiatalok 15–17%-a szintén kirostálódik. Összességében tehát a társadalom egyharmada különféle okok miatt alacsony iskolázottságú, szakképzetlen, s ez elhelyezkedési problémákhoz, jövedelem- és mobilitási, előbbre jutási hiányokhoz vezet.
Mindezek szembetűnőek a gazdaságilag hátrányos helyzetbe került régiók lakossága körében. Számos cigány fiatal családi háttere, indíttatása, motiváltsága miatt nem jut el az általános iskola befejezéséig. A többiek, akik elvégzik, azok is gyakorta bukdácsolva, túlkorosan, konfliktusokkal terhelve. A végezettek egy része – okulva tapasztalataiból – meg sem próbálkozik a továbbtanulással. A mégis szerencsét próbálók többsége a gyenge tanulmányi eredmény, az átélt kudarcsorozat és a környezet hatása miatt lemorzsolódik. A családi háttér visszahúzó erejét magukban hordozó gyerekek, tapasztalva az általános iskola megkülönböztetését, nehezen zárkóznak fel a középiskolák elvárásaihoz. Érettségit adó intézetekben már szinte kivételnek számít a cigány származású tanuló, a szakképző iskolába jutásuk pedig a már ismert okok miatt egyre nehezebbé válik. Így a közepes képességű, de ügyes kezű fiatal is otthon marad, tovább sodródik a lejtőn. Komoly, határozott, szempontjaikat és érdekeiket messzemenően figyelembe vevő segítséggel még elérhetnének eredményt. Az alacsony iskolázottság ugyanis újratermelődik, melynek mind oka, mind következménye a többszörösen hátrányos helyzet. Munkaerő-piaci megjelenésük további konfliktusok forrása, hiszen képzettség, iskolai végzettség, megfelelő szakma híján még alkalmi jellegű munkavégzésre sem kapnak lehetőséget. Ezzel tovább növelik az elkeseredett, depressziós, már a kezdetekkor sérült, esetleg a bűnözésre is hajlamos fiatalok táborát.
A „Roma Esély” program fő kérdései
Azt, hogy a programnak milyen pedagógiai célokat kellene szolgálnia, a következő problémák formájában fogalmaztuk meg.
– A jelentős társadalmi hátránnyal, általános és a szakirányú műveltség komoly hiányával, ingerszegény környezetből érkező, helyenként deviánsnak tűnő módon viselkedő fiatalok lemaradása behozható-e a speciális szakképzés oktató-nevelő eszközrendszerével?
– A közösség kialakításának elősegítése, a csoportmunka elvi és tárgyi feltételeinek megteremtése összetettebb személyiségekké, nyitottabb, fogékonyabb egyénekké teszi-e a részt vevő diákokat?
– Az esélylehetőség, a továbbjutás módszereinek és eszközeinek megismertetése, a közösségi munka oldja-, illetve csökkentheti-e a meglévő kisebbrendűségi érzést?
– A másság megismertetésére szolgáló program elsimítja-e a meglévő ellentéteket az iskolát tőlük idegen intézménynek tartó tanulók és a fiatalokat iskolaellenesnek vélő pedagógusok között?
– Igazolják-e kutatások azt a feltételezést, mely szerint a speciális szakképzési program elegendő képzettséget biztosít a munkaerő-piaci helytálláshoz?
– A szakmai programok vizsgálatai, a helyi tapasztalatok és megoldások összehasonlítása ad-e olyan erőforrást, amely megkönnyíti a továbblépést?
Mindezeket a kérdéseket szem előtt tartva a projekt a fiatalok következő csoportjaira irányult:
– a 14. életévüket betöltő, esetleg a dolgozók esti iskolájába járó tankötelesek;
– az általános iskolát befejezett, de tovább tanulni nem tudó fiatalok;
– valamely középfokú tanintézetből kimaradt, lemorzsolódott fiatalok;
– az ifjúsági munkanélküliek;
– az alapvető írás-olvasási-számolási nehézségekkel küszködő, tanítási szempontból alig terhelhetők.
– akik az átlagos viselkedési szabályok ismeretének hiányában, esetleg azokkal szemben állva, anómiás magatartásuk miatt az átlagos iskolarendszerbe beilleszkedni nem tudnak.
A projekt ugyanakkor a szakképzettség megszerzésének lehetőségét is fel kívánta kínálni. A keretében elsajátított szakmák birtokában a végzettek munkához juthatnak. Olyan régióban kell hogy megvalósuljon, ami eddig távol esett az innovációs gócpontoktól. Várja mindazokat, akik halmozottan hátrányos helyzetüknél fogva kimaradnak a hagyományos, iskolarendszerű képzésből, és munkaerő-piaci elhelyezkedésük megkönnyítése érdekében elfogadják a szakképzésnek ezt a sajátos formáját. Az ifjúsági munkanélküliség természetesen nem csupán egy-két régiónak a problémája. Mégis, kiemelt módon történő kezelését területünkön az a tény indokolja, hogy sok családi közösségben nem rögzültek a rendszeres munkavállalás, a havi jövedelem beosztása eredményeképpen kialakult olyan képességek, mint az előrelátás, a takarékosság, a tervezés. A munka nélküli fiatalokat ezekben a régiókban tehát jobban fenyegeti a továbblépés, reménytelenség, a perspektívátlanság, a személyiség széthullása, a morális válság és a deviancia. Szükség van tehát egy olyan intézményrendszerre, amely kialakulásuk megelőzését felvállalja.
A nyugat-európai kutatások igazolták, hogy az alacsony szintű iskolai teljesítmények egyik meghatározó oka, amely egyben következmény is, a rossz szociális környezet, az elviselhetetlen lakáskörülmények és az ezzel együtt járó negatív családi motiváció. Az eddigi kutatások csupán akkor foglalkoztak az anyagi tényezők pedagógiai kudarcot okozó hatásvizsgálatával, ha különlegesen rossz viszonyokról (amerikai gettók) volt szó, amelyek szinte lehetetlenné tettek bármiféle beilleszkedést. Az újabb vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy nem kell különlegesen szélsőséges helyzetnek lennie ahhoz, hogy az anyagi tényezők súlyát jelentősnek tarthassuk. A rétegenként különböző szocializációs formák korlátozó hatását erősíti az iskola mint társadalmi rendszer, amely a középosztály társadalmi jellemzőit reprodukálja. A halmozottan hátrányos helyzetűek társadalmi vonatkoztatási rendszere, szocializációs folyamatai nem kapcsolódnak az iskolához, annak értékeihez, tanulási és teljesítménynormáihoz. Ezért tényleges és általánosan hatékony változásokat csak a társadalmi változásokkal egyidejűleg lehet elvárni. Ennek következtében megoldást a tájékoztatás, a tudatosítás és az aspirációs szint emelése mellett a családi és családon kívüli nevelési gyakorlat változásai hozhatnak. Tagadhatatlan mindezek mellett az is, hogy az egyén szubkulturális tapasztalatai közvetlen, latens szinten akadályozhatják az adott oktatási intézmény követelményeihez való alkalmazkodást. A halmozottan hátrányos helyzetű rétegek, a nemzeti és etnikai kisebbségek, tehát az a szubkultúra, amelyből a gyermek származik, többnyire szemben áll az intézmény céljaival, vagy legalábbis közömbösen viszonyul hozzá. Az a szubkultúra, amely úgy rögzül, hogy saját fizikai és társadalmi környezetének alárendeltje, aligha erősíti az egyéni biztonságérzetet. Az ilyen körülmények között élő szülők nem értik meg, hogy gyermekeik akár csak egy lépcsővel is magasabbra emelkedhetnének. Latens szinten tehát akkor is lehet összeütközés, ha ez közvetlenül nem jelenik meg csupán abban, hogy a gyermek nem tanul tovább. A fiatal az általános iskolában őt ért sorozatos kudarcélmények hatására lemond arról, hogy a középiskolák olyan szelektív típusába jelentkezzen, mint a gimnázium. Amikor tehát a szakiskolát, a szakképzésnek ezt a speciális formáját és annak különböző európai megjelenéseit vizsgáljuk, elengedhetetlenül fontos tisztában lennünk azzal, kik és miért kerülnek ennek a formációnak a közvetlen vonzáskörébe.
A leszakadó rétegek gyermekeinek viszonya az iskolához általában negatív. Közéjük elsősorban az iskolában sikertelen csoportok sorolhatók: az általános iskolát nem végzettek, a speciális iskolába járók, a középfokról – a szakképzésből, a középiskolákból – lemorzsolódók, a munkaerő-piaci igényeknek nem megfelelő szakképzésben részesült fiatalok. A fenti csoportok közös jellemzője, hogy pályafutásukat iskolai kudarc kísérte. Középfokú iskolai sikertelenségükben ugyanakkora nagyságrendben szerepel a gyenge tanulmányi eredmény és szembefordulásuk az iskolával mint intézménnyel. Az iskolai konfliktusban megjelenő tanár-diák összetűzést csak növeli a gyerek és családja közötti összecsapás. Ehhez társul még a pályaválasztás megalapozatlansága, amely nullára redukálja a munkaerőpiacon történő megjelenésének sikertelenségét. Ezt bizonyítja az a felmérés is, amely jelzi, hogy a fiatalok túlnyomó többsége a második félévben vagy közvetlenül utána hagyja abba szakképző tanulmányait. Sajátos szempontjaikat figyelembe vevő programmal, megfelelően felszerelt szakiskolai hálózattal, gyermekszerető, szakmájukat hivatásként megélő pedagógusokkal, speciális tantervekkel elérhető ennek a rétegnek a felzárkóztatása. Nemzetközi tapasztalatok, a megfelelő pedagógiai eszközök és módszerek alkalmazása bizonyítják ennek igazát.
A „Roma Esély” Szakiskola néhány jellemzője
Az érettségit adó középiskolázás dinamikus fejlődése ellenére a tanulói évjáratok harmadánál is nagyobb része továbbra is a szakképzést találja egyetlen járható útnak. A gazdaság azonban közülük csak a jobb képességűeket hajlandó fogadni. A többiek számára a hazai gyakorlatban újabb lehetőséget kell találni. Az alapítványi „Roma Esély” alternatív szakiskola ezt célozza meg.
A Művelődési és Közoktatási Minisztérium megbízásából elvégzett vizsgálat kimutatta, hogy Magyarországon egy tanulócsoportra átlagosan két pedagógus jut. Ez a tény határozta meg a szakiskola esetében is a kialakítandó álláshelyek számát.
Mivel a régióban évtizedek óta folynak kísérletek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatására, beilleszkedésének elősegítésére, középiskolába történő bejuttatására, nem volt nehéz a létrejött speciális szakiskola teljes szakembergárdájának a kialakítása. A megyei munkaügyi központ támogatásával négy főállású pedagógus, egy pedagógiai asszisztens, egy szociális munkás és az iskola igazgatója alkalmazására került sor, ők végzik a napi, folyamatos munkát. Ellátják az osztályfőnöki teendőket, szervezik az iskola mindennapi életét, felkészítik az intézményt a további feladatokra. A többi órát más iskolában tanító, de szakmailag, emberileg a legmesszebbmenőkig megfelelő, gyermekszerető tanárok tartják meg. Az alapítványi szakiskola munkatársai tehát kellő szinten végzik ezt az eddig példa nélküli és a maga nemében egyedülálló munkát.
Az alapítványi iskola a Szolnok, Lomb u. 8/a szám alatti – ahol eddig önkormányzati iskola funkcionált – épületben működik, amely négy tanteremből, klubhelyiségből, tanári szobából, közösségi és szociális helyiségekből áll, és így megfelelő körülményeket biztosíthat a zavartalan oktató-nevelő munkához. Az udvaron sportpálya, pihenőpark és egyéb lehetőségek biztosítják a szünetek, a tanórán kívüli foglalkozások jó hangulatát.
Az elméleti és gyakorlati oktatás eszközeinek hiánya nagymértékben nehezítheti a hatékony nevelő-oktató munkát. Az első év feladatainak maradéktalan elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges volt tantermeink korszerű színvonalon történő berendezése. Felszerelése mindenképpen a legkorszerűbb eszközöket kívánta meg, hiszen a megcélzott ifjúsági korú csoport megnyerése a középfokú oktatásban történő részvételre meghatározó mértékben függött ettől is. Nemcsak a pedagógiai tevékenységet könnyítette meg, de kellő vonzerőt is jelentett az iskolát eddig csupán ellenséges intézménynek tekintő fiatalok számára.
A konzorcium számára a program anyagi támogatása érdekében jelentős anyagi-pénzügyi erőforrások beépítése, a szakminisztérium, valamint az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat támogató állásfoglalása volt szükséges. Ennek értelmében az állami normatív támogatás, a cigány kisebbségi önkormányzati támogatás, valamint az etnikai-kisebbségi fejkvóta átutalása elegendő alapot jelentett a munka megkezdéséhez. Ezen felül támogatást nyújtott a munkaügyi központ a bérek egy részének fedezésére, további alapítványok a bérek további részének a pótlására, valamint a gyakorlati munkahelyet biztosító gazdálkodó egységek pedig a tanulók gyakorlati tevékenységének az anyagi fedezetére. A város többlettámogatása újabb pénzügyi forrásokat jelent. A szakiskola számára jelentős hozzájárulás a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Pedagógiai Tanszékének már évkezdetkor beindított pedagógiai fejlesztő programja, a tankönyvek, tantervek, tanmenetek megírása. A konzorcium megkülönböztetett figyelmet fordít a közoktatás megújítását célul tűző közalapítványok, szervezetek pályázati kiírásaira. A folyamatosan elnyert összegek lehetőséget nyújtanak az iskola további bővítésére, újabb szakmák oktatásának megkezdésére, a régebbiek kiszélesítésére, elmélyítésére.
Alapvető célok
A „Roma Esély” alternatív speciális szakiskola alapvető céljaként fogalmaztuk meg a verseny és a piac követelte szaktudást nyújtó, a polgári értékek iránt fogékony, nyitott közéleti személyiség formálására törekvést. Az intézmény emellett vállalja a tanulók szocializációjának feladatait. Vagyis azt, hogy neveljen, személyiséget formáljon, adja át az emberiség fejlődése során felhalmozott ismeretanyag egy részét, és olyan képességekkel, készségekkel ruházzon fel, amelyekre az életben való helytálláshoz van szükség.
A két tanév alatt megvalósítandó speciális program két képzési szakaszból épül fel. Az első év az általános műveltséget megalapozó, a második pedig a szakképesítés megszerzésére felkészítő pedagógiai periódus, amelyben a szakmai tárgyak közül az alapozó, minimális ismereteket nyújtó tantárgyak kerülnek előtérbe. Ezt követően válik lehetővé az alapműveltségi vizsga után a szétválás: a továbblépés érettségit adó intézménybe, illetve a belépés a szakképesítést a gyakorlatban megvalósító programba.
Az oktatási folyamat
Az iskola hosszú távú stratégiája megköveteli, hogy az eddigi,
hagyományos tantárgyak helyett az
Az intézmény helyi tantervének kidolgozásához nem nyújthat segítséget az adatbankban megtalálható tantervek átvétele, adaptálása, a program speciális volta miatt nem lehetséges. A speciális szakiskolai helyitanterv-fejlesztés fő útja az alkotás, azaz az intézmény testülete, tanári csoportjai, egyes pedagógusai által önállóan kialakított, iskolai, munkaközösségi, egyéni tantervek, tantárgyi programok, taneszközök létrehozása. Egyértelműen ez a legmagasabb követelményeket állító, a legtöbb munkát, energiát, költséget kívánó megoldás. A programhoz az alapot a bevezetésre kerülő NAT követelményrendszere, valamint az ehhez kiegészítőként kapcsolódó „Cigány interkulturális nevelés pedagógiai programja” jelenti, amelyet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Kisebbségi Főosztálya munkacsoportjával együtt az iskola pedagógusai állítottak össze. A fejlesztés stratégiája tehát az elvek, koncepciók, tananyag, követelményrendszer, tanulói tevékenység és tanulási tapasztalatok egységét valósítja meg. Ennek értelmében az alapkoncepciót és a követelményrendszert kell előtérbe állítani. A sajátos iskolamodell teljes programja ennek szellemében készült el.
A „Roma Esély” Szakiskolában tanuló fiatalok szakmai képzése
a
A „Roma Esély” szakképzési program tantárgyi rendszere
A következőkben közreadjuk egyfelől a képzés szakirányai szerint a szakmai képzés célját, másfelől az általános tárgyak és a speciális kurzusok tantárgyainak rendszerét, valamint a tantárgyak óraszámát évfolyamonként és hetenként.
A tanulónak el kell sajátítania a számítógépes alapismereteket, az operációs rendszer, a rendszerközi programok kezelését, a szövegszerkesztést, a táblázatkezelést és az ezzel kapcsolatos gyakorlati ismereteket. A képzés célja, hogy a munkavállaló képes legyen a számítógép, illetve a kapcsolódó perifériák bekapcsolási folyamatának felügyeletére, a számítógépes rendszer üzemeltetésével kapcsolatos rendszeres napi feladatok elvégzésére. Mindezek mellett a szöveges dokumentumok előállítását, üzleti, statisztikai, ügyviteli feladatok számítógépes kiszolgálását is elvégezze.
| I. évfolyam | II. évfolyam | |
| Általános tárgyak | ||
| Magyar nyelv és irodalom | 5 | 4 |
| Angol nyelv | 1 | 2 |
| Ember és társadalom | 5 | 4 |
| Ember és természet | 5 | 4 |
| Matematika | 4 | 4 |
| Speciális kurzus tantárgyai | ||
| Gazdasági és vállalkozási ismeretek | 2 | 2 |
| Életvitel és gyakorlat | 3 | 3 |
| Önismeret | 2 | 2 |
| Interkulturális nevelés | 3 | 3 |
| Szakmai órák | 2 | 4 |
| Összesen | 32 | 32 |
A munkavállalónak el kell sajátítania mindazokat az általános és szakmai tudnivalókat, melyek alapján képes csoportban vagy önállóan a közterületi parkokban, kertekben tevékenykedni. Képes a közparkok, díszkertek, zöldterületek gondozására, átformálására, az esetleges természeti vagy egyéb károk kertészeti jellegű megszüntetésére, felszámolására. Ismernie kell a növény- és állatvilágot, a károkozókat, az ellenük való védekezést, a kipusztult növények hasonlókkal történő betelepítésének módját. Legyen tisztában a környezetvédelem fontosságával, a parkok, díszkertek, növények védelmének módszereivel.
| I. évfolyam | II. évfolyam | |
| Általános tárgyak | ||
| Magyar nyelv és irodalom | 5 | 4 |
| Angol nyelv | 1 | 1 |
| Ember és társadalom | 5 | 4 |
| Ember és természet | 5 | 4 |
| Matematika | 4 | 5 |
| Speciális kurzus tantárgyai | ||
| Gazdasági és vállalkozási ismeretek | 2 | 2 |
| Életvitel és gyakorlat | 3 | 3 |
| Önismeret | 2 | 2 |
| Interkulturális nevelés | 3 | 3 |
| Szakmai órák | 2 | 4 |
| Összesen | 32 | 32 |
A munkavállalónak el kell sajátítania a közutak karbantartásának, javításának, felújításának ismereteit. Legyen képes csoportban vagy önállóan tevékenykedve tömegközlekedési utak, hidak útfelületeinek, járdák, út menti árkok, vízelvezető építmények karbantartására, javítására, felújítására. Ismerje a meglévő technológiákat és legyen képes alkalmazni ezeket. Ismerje a környezetvédelem legfontosabb elemeit, a közúti létesítményekre káros hatást gyakorló veszélyelemeket és az ellenük való védekezés módszereit. Alkalmazza a megelőző karbantartás, az állagmegóvás, a -védelem eszközeit.
| I. évfolyam | II. évfolyam | |
| Általános tárgyak | ||
| Magyar nyelv és irodalom | 5 | 5 |
| Angol nyelv | 1 | 1 |
| Ember és társadalom | 5 | 4 |
| Ember és természet | 5 | 4 |
| Matematika | 4 | 4 |
| Speciális kurzus tantárgyai | ||
| Gazdasági és vállalkozási ismeretek | 2 | 2 |
| Életvitel és gyakorlat | 3 | 3 |
| Önismeret | 2 | 2 |
| Interkulturális nevelés | 3 | 3 |
| Szakmai órák | 2 | 4 |
| Összesen | 32 | 32 |
A speciális kurzusok tantárgyainak célja és tartalma
A „Roma Esély” program keretében folyó szakképzés speciális kurzusainak tantárgyai, azok célrendszerének és tartalmának kialakítása bonyolult feladatot jelentett szakiskolánk tanárai számára. Munkájuk eredményeinek közreadása jelentős segítséget nyújthat azoknak, akik e program átvételére, alkalmazására vállalkoznak.
A tantárgy célja, hogy kialakítsa azt a piacgazdálkodásra jellemző gondolkodásmódot, melynek segítségével a tanuló eligazodhat a vállalkozások világában. Segíti a tanulót a családi, társadalmi gazdálkodás alapvető folyamatainak a megismerésében és megértésében. Biztosítja azt az ismeretanyagot, amellyel a tanuló felismeri az alakuló piacgazdaság, a tulajdonosváltás kínálta új életmodell választásának lehetőségét. Ennek keretében a tananyag tartalmazza a családi és a társadalmi gazdálkodás feltételeit, a legegyszerűbb szabályozókat, az adó- és társadalombiztosítási kötelezettségeket, a vállalkozások alapításának és megszüntetésének kötelmeit. Ennek szellemében a tanuló eligazodhat a vállalkozásalapítás és -működtetés alapkérdéseiben, aktívan vehet részt saját munkaerő-piaci szerepének kialakításában és felismerheti a tisztes vállalkozás nyújtotta egyéni és társadalmi előnyöket.
Célja a mindennapokhoz szükséges alapvető technikai és gyakorlati ismeretek megszerzése, a családi életben előforduló technikai jellegű feladatok megoldása. Mindhárom szakmacsoport megismerkedik a háztartással, a közvetlen környezetükkel kapcsolatos baleset-elhárítási és munkavédelmi követelményekkel. Áttekintik a háztartási kisgépek választékát, működtetésüket, a leggyakrabban előforduló hibákat és azok szakértelmet nem igénylő javításait. A második évben a szakmáknak megfelelően már differenciálódnak az ismeretek. A számítógépesek főként elektromossággal kapcsolatos tudnivalókat sajátítanak el, a parkgondozók a családi kiskert állat- és növényvilágának ápolását tanulják, az útfenntartók pedig a kisgépek kezelését, a környezetvédelmi eszközöket és tisztítóberendezéseket tanulmányozzák.
A legfontosabb cél azoknak a gátlásoknak a leküzdése, melyek eleve lehetetlenné teszik ezeknek a fiataloknak a hatékony megjelenését a munkaerőpiacon. Az önismereti tréning során képesek lesznek önmagukkal megismerkedni, megtanulni azokat a mechanizmusokat, amelyekkel a gátlások leküzdhetők vagy hatásuk csökkenthető. A személyiségfejlesztés témakörében kommunikációs, önmenedzselési technikát sajátítanak el, többnyire szituációs játékok formájában. A konfliktuskezelés, állóképesség-javítás, koncentrációs képesség fejlesztése és a metakommunikációs viselkedés irányításának módszerei tartoznak ebbe a témakörbe. Ennek keretében ismerkednek meg a tanulók az önéletrajzírás, a pályázatírás, a munkahelykeresés módszertanával.
Sem a cigány fiatalok, sem a nem cigány fiatalok nincsenek tisztában azzal, hogy a cigányság kultúrája létező, megismerhető és megérthető. A program részletesen kitér a cigány kultúra értékeire éppúgy, mint a többségi társadalom kulturális értékeire. Feladata megismertetni és megértetni a nem cigány tanulókkal a csoportban velük együtt élő, gondolkodó, tevékenykedő társaik otthonról hozott szokásait, életmódját, értékeit éppúgy, mint a cigány tanulókkal az iskola elvárásait, a többségi társadalom velük szemben támasztott követelményeit. A kurzus része a cigány nyelv alapszintű megismertetése, amelynek az elsajátítása csak külön, tanórán kívüli foglalkozás keretében szerepelhet.
A tanulók mindegyike elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, tehát követelményként a NAT-ban a 9–10. osztályosok számára kidolgozott minimumkövetelményei mérvadók. A modulok elérési útjainak meghatározásánál is ez a szempont szerepel. Ennek szellemében a tanuló aktívan vehet részt saját munkaerő-piaci szerepének kialakításában, és felismerheti a tisztes munka nyújtotta egyéni és társadalmi előnyöket. A cél tehát azoknak a gátlásoknak a leküzdése, melyek eleve lehetetlenné teszik ezeknek a fiataloknak a saját életvitel megteremtésének esélyeit.
Valamennyi szakma az illetékes szakminisztérium követelményrendszerének megfelelően kerül oktatásra. Tartalmaznia kell ezért a közvetlen gyakorlati ismereteket nyújtó tananyag mellett a munka- és balesetvédelem, az anyagismeret, az alapvető szakrajz és gépismeret tudnivalóit. Ennek elosztása, órarendbe történő beillesztése a gyakorlati oktatást végző gazdasági egységek szakoktató tanárainak elvárásától függ. A szakmák oktatásához szükséges ismereteket a tanulók tankönyvekből, munkafüzetekből sajátítják el, a szemléltetőeszközöket felhasználva. Az ehhez szükséges tankönyveket a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Pedagógia Tanszéke munkacsoportja készíti, illetve készítteti el.