Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1998 július--augusztus > A vállalkozásoktatás és a vállalkozói tanácsadás hatékonysága

Bauer Béla

A vállalkozásoktatás és a vállalkozói tanácsadás hatékonysága1

A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány megbízta a Vállalkozásoktató Tanárok Országos Egyesületét (VOTOE) és az Életpálya Alapítványt, hogy folytasson kutatást a fiatalok vállalkozói képzésének hatékonyságáról, a fiatalok vállalkozóvá válásának útjáról. Ez a tanulmány a VOTOE és az Életpálya Alapítvány által folytatott kutatás alapján készült. Témáját két irányból közelítette meg. Egyfelől a középiskolai diákoknak, másfelől a fiatal vállalkozóknak a véleménye alapján adott képet a vállalkozásoktatás helyzetéről, hatásáról, megítéléséről.

A vizsgálatról

A két kérdőíves, nem reprezentatív kutatás  lefolyása az alábbiak szerint alakult. A VOTOE a vizsgálat során – amelyre az 1995–96-os tanévben került sor – kéttípusú önkitöltős kérdőívet küldött ki. Az egyik kérdőív, amelyből mintegy ezret küldtek ki budapesti szakközépiskolákba és gimnáziumokba, a diákok vállalkozással, vállalkozókkal kapcsolatos attitűdvizsgálatára készült. A kutatásban részt vevő iskolák mindegyike folytatott valamiféle gazdasági képzést vagy vállalkozásoktatást. A kiküldött kérdőívekből 225 érkezett vissza és került feldolgozásra. Ez az összes kérdőív 22,5%-a. A másik kérdőív a vállalkozói ismereteket oktató iskolák, illetve az oktató tanárok tapasztalatainak, céljainak, a tanítással kapcsolatos gondjainak felmérésére készült. A 200 kiküldött kérdőívből 35 érkezett vissza. Ez az összes vállalkozásoktató iskola mintegy hatodát jelenti (17%).

Az Életpálya Alapítvány kérdőíves vizsgálatát 1996 februárjában végeztük el, szintén önkitöltős kérdőív segítségével A felmérendők körét az Életpálya Alapítványnál2 bejelentkezett és a bejelentkezés időpontjában 18–30 év közötti vállalkozó fiatalok alkották. A megkérdezettek területi és foglalkozási megoszlása nem reprezentálja az országos átlagot, de összetételük a fiatal, pályakezdő vállalkozók rétegét lefedi. A meglévő adatlapok alapján 1056 önkitöltős kérdőívet küldtünk ki. A kiküldött kérdőívek közül valamilyen ok miatt (pontatlan címzés, ismeretlen, elköltözött stb.) 30 kitöltetlen kérdőív érkezett vissza. Az 1026 eljutott kérdőív közül 434 kérdőív érkezett vissza kitöltötten, közülük 419 volt feldolgozható. Ez 41%-os válaszolási aránynak felel meg, amely – a jelenlegi válaszadási szokásokhoz képest – magasnak mondható.

A kérdőíves felmérést egy interjús vizsgálat követte a fiatal vállalkozók körében. Ennek segítségével kívántuk pontosítani a kérdőíves felvétel adatait. Mintegy 400 főt kértünk meg arra, hogy segítse munkánkat egy hosszabb beszélgetés lebonyolításával. Az interjú a személyes indíttatásokra, a fiatal vállalkozók hátteréül szolgáló családi kapcsolatokra és a szűkebb régió hatásaira helyezte a hangsúlyt. Végül a felkértek közül mintegy negyvenen vállalták a beszélgetést.

A teljes kutatási folyamat, illetve a részletes eredmények bemutatására – a szűkre szabott terjedelem okán – nincs lehetőségünk. Így csupán a legfontosabb kutatási eredmények és az esetleges további kutatások irányának bemutatására vállalkozhatunk.

A vállalkozás és a vállalkozók megítélése

Magyarország XX. századi történetében eddig két társadalmi konszolidáció zajlott le. Mindkét folyamat történelmi fordulópontokhoz kapcsolódott (1920, 1948, 1990). A végbement társadalmi változások megszakították az addig „szokványos gondolkodási módot”, újrafogalmazódtak – a társadalmi folyamatok függvényében – az egyes társadalmi rétegekkel kapcsolatos értékítéletek, az elvárások a különböző társadalmi csoportok, foglalkozások iránt. A társadalmi változást támogató és elfogadó csoportok értékrendszerére támaszkodott a hatalom, és ezen társadalmi csoportok mentén kialakult a társadalom új „hétköznapi tudása”. Az adott társadalmi rendszer a progresszív társadalmi csoportokon nyugodott, így tartva fent egy dinamikus egyensúlyi állapotot a hatalmon lévő elitcsoportok és a társadalom többi rétege között. Kibontakozhatott az a konszolidációs folyamat, amelyben a mértékadó társadalmi csoportok értékrendszere a döntő tényező: meghatározza a társadalmi értékítéleteket, a gazdasági szemléletet, a társadalmi mobilitást, azt, hogy adott társadalmi csoportok hogyan értékelik saját helyüket, szerepüket, valamint az intézményesített szocializáció legfontosabb eszközét, az oktatást.

A rendszerváltás hatása

Az 1990-es években lezajló rendszerváltozás, a hagyományos, régiótól függő – nyugati-keleti – fejlődési sajátosságokat is felerősítette. A térségi sajátosságok tudati leképezése is különböző fejlettségi szinteket mutat.

A társadalmi rendszerváltás hatására egy új, az előzőtől eltérő szerkezetű társadalmi rendszer alakul ki Magyarországon, mellyel párhuzamosan új társadalmi cselekvési tér formálódik. Ez a társadalmi rendszerváltás az értékek, a tulajdonhoz való viszony, az emberi kapcsolatok területén is korszakváltást hozott. Olyan új fogalmakat és jelenségeket kell értelmezni, illetve újraértékelni, mint például öntevékenység, autonómia, hatékonyság, pluralizmus, illetve tulajdon, érték, tudás, bűn, büntetés, bűnhődés. Felmerül a kérdés, hogy az értékrendváltozás hazánkban milyen horizontális, illetve vertikális folyamatokat fog át. A társadalmi rend változásával elinduló folyamatok horizontális hatására, a társadalom struktúraváltozásával egy időben egyes foglalkozási csoportok – így a vállalkozók – társadalmi státusa, illetve presztízse megváltozott. Az új struktúra következtében a társadalmi értékrend is átalakulóban van. Az értékrendi változások a társadalmi csoportok attitűdváltásával is együtt járnak, így egyes hagyományosan meghatározó társadalmi csoportok hatása és szerepe a társadalmi hierarchiában megváltozik. A magyar társadalom jelenlegi állapotát alapvetően e változási folyamat határozza meg.

A rendszerváltó folyamat meghatározó szereplője „a vállalkozó” volt. Az elmúlt időszak során azonban ehhez a fogalomhoz egyre több negatív felhang is tapadt. Így, aki ma saját erejéből, ügyességéből vállalkozóként kíván megélni, annak nem csupán a társadalmi-gazdasági környezettel, hanem egyfajta előítélettel is meg kell küzdenie.

A vállalkozóvá válást segítheti, hogy a közoktatásban a szakmai-elméleti tantárgyak mellett megjelent egy sajátos, a gyakorlati tevékenységre építő program, a vállalkozásoktatás, amely nemcsak a leendő vállalkozóknak segítség, hanem eloszlathatja a vállalkozók iránt táplált negatív előítéletek jelentős hányadát. Azokat pedig, akik önálló vállalkozásba nem kezdtek, a hatékonyabb munkaerő-piaci fellépésben segítheti.

Vizsgálati beszámolónk tehát arra keresi a választ, fontos-e a fiatalok számára a támogató háttér intézményes formája, a vállalkozói tanácsadás, a tervezett vagy éppen működő vállalkozás része-e a fiatal vállalkozó életstratégiájának, avagy társadalmi, családi stb. elvárás szülte kényszerlépés. Az intézményes képzés, ezen belül is kiemelten a gazdasági, vállalkozói jellegű képzés hogyan befolyásolja a fiatalok továbbtanulási, pályaválasztási szándékait. A gazdasági, vállalkozói jellegű életpálya választásában mekkora szerepe van az egyes tényezőknek: a képzésnek, a szülői háttérnek, a mikrokörnyezetnek és a makroszintű társadalmi értékeknek. A továbbiakban, nagyobb témák köré csoportosítva, a vizsgálat eddigi megállapításait mutatom be.

A fiatal vállalkozók a vállalkozásokról

A munkanélküliség jelentős probléma nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió országaiban is. A vállalkozóvá válás a munkanélküliség kikerülésének egyik lehetősége, illetve esély a rendszerváltás kedvezményezettjeinek csoportjába való bekerülésre.3 Ha ma egy fiatal a magánvállalkozás mellett dönt, több komoly problémával is szembekerül. Ezek közül feltevésünk szerint – amit kutatásaink is alátámasztottak –, a három legkomolyabb az anyagi-gazdasági, a piaci-kapcsolati tőke, valamint a vállalkozói ismeretek hiánya.4

A társadalmi értékrend, a vállalkozói képzés szempontjából is meghatározó, hogy a már gyakorló vállalkozók hogyan látják a középiskolai oktatás jelentőségét a működő vállalkozás szempontjából. A vizsgálat során megkérdezett fiatal vállalkozók többsége úgy véli, hogy semmilyen, a gyakorlatban hasznosítható tudást nem kapott a középiskolától, és csupán a megkérdezettek 10%-a válaszolja, hogy elsajátított gazdasági ismereteket. Ennek ellenére a vállalkozók nem a gazdasági ismeretek oktatását várnák el a középiskoláktól, sokkal inkább az általános vállalkozói tulajdonságok, értékek kialakítását. Megjegyzendő, hogy a kutatásunk célcsoportjába tartozó vállalkozói korosztály meghatározó része iskolai végzettségét és egyben társadalmi értékszocializációját a „létező szocializmus” időszakában szerezte. Figyelemre méltó, hogy az általunk megkérdezettek többsége úgy érzi, elégedett a vállalkozásával, sikeresnek érzi magát. Az elégedetlenség forrása általában a tervezetlenség, a költségek és bevételek, valamint a piac helytelen felmérésének a következménye. A fentiek okán fontosnak tartottuk annak vizsgálatát, hogy a társadalmi átalakulás egyik kedvezményezettnek tekintett és egy közelgő konszolidációban meghatározó szerepre pályázó csoportja miként értékeli saját társadalmi környezetét, valamint a külső szemlélők véleményét tevékenységéről. Felmerült az a kérdés, hogy valójában milyen hajlandóságokat keresünk, illetve milyen hagyományokkal rendelkezhetnek, a rendszerváltás előtt született fiatalok, akiknek a szülei többnyire a „létező szocializmus” idején váltak felnőtté. A magyar történelmet figyelembe véve ugyanis ez mintegy két emberöltőnyi időszak alatt nem alakulhatott ki a klasszikus értelmezés szerinti vállalkozói kultúra. Így a ma középkorúak éppen olyan vagy éppen kevesebb eséllyel válhatnak vállalkozóvá, mint a mai 18–30 évesek.

A vizsgálat alapján a fiatal vállalkozók jellemzőiről a következő megállapítások tehetők:

– A vállalkozói ismeretekkel rendelkezők többsége a kereskedelemben, illetve a szolgáltatási ágazatban kíván működtetni, illetve működtet vállalkozást.

– Az 1968 után születetteknél nagyobb a hajlandóság a speciális vállalkozói ismeretek megszerzésére.

– A már működő vállalkozásoknál a szolgáltatásoknál a legmagasabb a szakmai végzettség aránya, míg a kereskedelemben a legalacsonyabb.

– A kereskedelem és a szolgáltatás területén vállalkozók a szakmai végzettség mellett a vállalkozói ismeretek elsajátítását is elengedhetetlennek tartják.

– A vállalkozást működtetők körében a főállásban vállalkozók vannak jelentős többségben.

– A vállalkozások jogi formáját tekintve az egyéni vállalkozást működtetők vannak többségben.

A vállalkozást folytató fiatalok5 többsége a vállalkozást segítő tényezők között fontos szükségletként említette a vállalkozás beindítása, illetve a problémás szituációk alkalmával a tanácsadást és a családi hátteret. Az Életpálya Alapítvány a hozzá forduló fiatalok segítésére önkéntes tanácsadó hálózatot alakított ki. A tanácsadás célja, hogy támogassa a 18–30 éves fiatalokat, akik számára a tanácsadás ingyenes. Az Életpálya Alapítvány olyan anyagokat juttat a fiataloknak, amelyek segítik őket a vállalkozói döntés meghozatalában, valamint az üzleti terv megvalósításában. A tanácsadók magas szintű ismeretekkel rendelkező szakemberek, akik a megcélzott korosztály részére a Livewire módszer alapján, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, önkéntesen végzik tevékenységüket. A tanácsadás területei például jogi, marketing-, hitelfelvételi, adó-, könyvelési tanácsadás.

A személyes indíttatás kutatása során az általunk megkérdezett fiatalok leginkább a családi hátteret, a szűk családot – szülők, testvérek – tartották említésre érdemesnek a vállakozásuk segítése és saját szempontjaik alapján. Figyelemre méltó azonban, hogy a vállalkozásban részt vevők, főleg a kisebb településen élők, a rokonságot és a nagyszülőket is a családi háttérhez tartozónak vallják. Számukra rendkívül fontos a családi indíttatás, a megkérdezettek szűkebb vagy tágabb családjában mindenhol találni vállalkozót. Érdekes felfigyelni arra a jelenségre, hogy többeknél nem a szülők, hanem a nagyszülők, esetleg a dédszülők voltak vállalkozók, és a létező szocializmus alatt sem sorvadt el a családban az önállósulás iránti vágy, hanem – mintegy családi „hagyaték”, „ereklye” „hagyomány” – megmaradt, tovább élt. Ebből az a következtetés is levonható, hogy a családok kulturális tradíciói között fennmaradhatnak olyanok is, amelyek az adott körülmények között nem működhetnek, de amennyiben értékként rögzültek a családban, családi tradícióként tovább élnek.

A családi kötődéseken kívül a megkérdezettek között kiemelkedő a vállalkozást segítő tényezők, az egzisztencia és a pénz szerepe.

A vállalkozói indíttatásnál meghatározó szempont lehet a fiatal vállalkozó iskolai végzettsége. Elsősorban a felsőfokú végzettségűeknél megjelenik egyfajta elkötelezettség az adott terület iránt, amely részben motivációs, részben pedig legitimációs eszköz arra, hogy saját magukat el tudják „képzelni” vállalkozónak. Az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőknek ilyen legitimációs eszközre nincs szükségük, mivel szakmai indíttatásból mindig is következhetett a nagyobb jövedelem, a jobb életkörülmény. (A felsőfokú végzettségűek önigazolási kényszerében felfedezhető a létező szocializmus hatása, amelyben a vállalkozó értelmiségi nem volt elfogadott, inkább az aszkétizmus számított az elfogadható értelmiségi magatartásnak.)

A magasabban kvalifikáltak főleg olyan területeken próbálnak vállalkozást beindítani, amely kapcsolatban áll végzettségükkel, vagy éppen fedi azt. A családi indíttatással összefüggésben a diplomás szülők vállalkozó, de még nem diplomás gyermekei, általában a levelező vagy az esti felnőttoktatást veszik igénybe azon a szakirányon, amely a tervezett vagy éppen már működő vállalkozásuknak a legjobban megfelel. A vállalkozásuk mellett felsőoktatásban részt vevők leggyakrabban főiskolai végzettséget kívánnak szerezni, mivel ez egyrészt elegendő vállalkozói munkájuk magas szintű, diplomáshoz méltó elvégzéséhez, másrészt ezzel eleget tesznek a szülői elvárásnak az iskolai végzettség területén. Az alacsonyabban kvalifikáltak vállalkozásának nem feltétlenül feltétele a szakirányú végzettség. Könnyen választanak olyan területet, amelyet alig ismernek vagy ismereteiket betanított alkalmazottként szerezték meg.

Vállalkozásoktatás a középiskolákban

A fiatalok vállalkozásról kialakított képe, illetve a középiskolás diákok mérsékelt érdeklődése a vállalkozói pálya iránt különösen élesen veti fel a vállalkozói képzés helyét és minőségét a szakképzés rendszerében. A képzés kezdetén ugyanis a vállalkozások világa a középiskolásoktól távol álló világ, ezért igen nehéz feladat hárul a tanárra, amikor azt közelebb kívánja vinni a tanulókhoz.

Magyarországon jelenleg kb. 200 középiskolában folyik vállalkozásoktatás. Ez a középiskolás korúak mintegy 10%-át érinti. Várhatóan az ilyen típusú képzésben részt vevők köre bővülni fog. Egyrészt, mert a vállalkozási ismeretek az alapvizsga részét képezik, így a NAT bevezetésekor meg kell találni a helyét az oktatásban. Másrészt azért, mert egyre több olyan szakma található az Országos Képzési Jegyzékben, amely vagy konkrétan vállalkozói (pl. vállalkozási ügyintéző, vállalkozásszervező, külkereskedelmi vállalkozási ügyintéző), vagy a képzettség megszerzésének feltételéül szabja a vállalkozási ismeretekből letett szóbeli és/vagy gyakorlati vizsgát (pl. banki ügyintéző).

Felmerül a kérdés milyen hatékonysággal működik, milyen forrásokból merít ez az oktatás? Milyen gondokkal küszködik?

A vállalkozásoktatás helyzete6

Az iskolák, illetve az oktató tanárok részére kiküldött és hozzánk visszaérkezett kérdőívek alapján megállapítható, hogy a vállalkozásoktatással foglalkozó iskolák döntő többsége valamilyen szakközépiskola, illetve vegyes (szakközépiskola és szakmunkásképző vagy szakközépiskola és gimnázium) középiskola-típushoz tartozik. A fenti jellemzők figyelembevételével szükséges volt meghatározni, hogy milyen céllal folyik a vállalkozásoktatás.

Az iskolák a négy lehetséges oktatási cél – jobb munkaerő-piaci helyzet; önálló vállalkozóvá válás; általános műveltség; munkanélküliség elleni megoldás – közül az első hármat azonos fontosságúnak ítélik. Feltűnő, hogy az általános műveltség mint cél milyen magas, míg a munkanélküliség elleni megoldás viszonylag alacsony megítélésben részesül. Ennek okai a következők lehetnek:

1. A különböző iskoláknak, iskolatípusoknak, nincs napi kapcsolatuk a munkaerőpiaccal, így nem érzékelik valós veszélyként a „munkanélküli-termelést”.

2. A vállalkozásoktatást bevezető iskolák ezzel a lépésükkel is az intézmény rugalmasságát bizonyították, ezért nem merül fel az ott oktatókban a kikerülő fiatalok elhelyezkedésének problémája.

3. Az általános műveltség mint a vállalkozásoktatás egyik fontos célja azt is tükrözheti, hogy a képzést folytató intézmények és az abban oktató tanárok számára maga a vállalkozás nem gondolkodásmódnak, hanem egy elsajátítandó és értékelendő tananyagnak minősül.

A vállalkozásoktatás legfőbb gondjai

Az oktató tanárok legfőbb gondjai a következők:
 Problémának érzi 
a vállalkozói diáktevékenységek jogi rendezetlensége 73,5% 
nem kellő saját felkészültség 67,6% 
tankönyv hiánya 38,2% 
tanterv hiánya 35,3% 
kollégák hozzáállása 32,4% 
nincs kivel megbeszélni a problémákat 32,4% 
iskolavezetés hozzáállása 29,4% 

Az oktatók legsúlyosabb gondként a vállalkozói diáktevékenységek jogi rendezetlenségét emelték ki. A következő probléma a saját felkészültség hiánya, a felkészületlenség. Magyarországon ma nincs vállalkozás oktatására képző felsőoktatási intézmény. Így a vállalkozási ismereteket a „határtárgyakat” oktató tanárok tanítják, elsősorban a közgazdasági, kereskedelmi, számviteli tárgyak oktatói. Sajnálatos, hogy néhány középiskolára még ez sem mondható el, hiszen nincs ilyen irányú képzettséggel rendelkező tanár sem. Ezeken a helyeken a vállalkozásoktatást olyan tanárok végzik, akik kellő elhivatottságot éreznek rá, illetve akik úgy látják, hogy a jelenlegi szakukra a jövőben csökkenő kereslettel kell számolniuk, tartanak tehát az elbocsátástól, munkanélküliségtől. A tanárok azon érzése, hogy nem megfelelő a felkészültségük szintje, összefügghet azzal is, hogy a tárgyat oktatók csupán 15%-a részese valamilyen vállalkozásnak.

A felkészültség hiánya mást is jelenthet. A vállalkozásoktatás tantárgyi témakörei az állandóan változó jogi-gazdasági szabályozást figyelemmel kísérve, roppant gyorsan változnak. Egy ilyen irányú és megfelelő színvonalú oktatásnak rugalmasan, naprakészen kell működnie. Ez azonban a tanárok jelenlegi leterheltsége, alulfizetettsége mellett nem valósítható meg.

A diákvállalkozás7

A jelenlegi oktatási rendszerben a középfokú oktatásban részt vevő diákoknak igen kevés lehetőségük van arra, hogy a tanórákon elsajátított ismereteket egy időben a gyakorlatban is kipróbálhassák. Erre a vállalkozásoktatás keretén belül is nagy szükség lenne, hiszen a gyakorlati képzés legkézenfekvőbb és legátfogóbb megvalósítása a diákvállalkozás lehet.

A diákvállalkozás egy, a valós gazdasági környezethez közel álló, szimulált közegben megalakított gazdasági társulás. Tagjai általában a diákok, illetve a felügyelő tanár(ok). Legfontosabb célja, hogy a tanulók a szakmai órákon elsajátított elméleti tudásukat a gyakorlatban alkalmazhassák, hasznosíthassák, megtapasztalják az elmélet alkalmazhatóságának korlátait és lehetőségeit, és megismerhessék az intézményrendszer, a támogatási formák és a „kiskapuk” rendszerét, amelyek fontosak egy működő vállalkozás számára. Személyiségfejlesztő funkcióval is rendelkezik egy ilyen valós „játék”, hiszen lehetővé teszi, hogy a diákok önmaguk ismerhessék fel, melyek azok a tulajdonságaik, amelyeket kifejlesztve sikeres vállalkozókká válhatnak. Ezeken túlmenően jó alapot biztosíthat jövőbeni vállalkozásuk kapcsolatrendszerének megteremtéséhez.

Előnyei ellenére a vizsgált iskolák közül mindössze nyolcban működik a gazdasági tevékenységek széles skáláját felölelő diákvállalkozás. A jelenlegi helyzet nem a legkedvezőbb az oktató vállalkozások alapításához. Az egyetlen legális lehetőség az oktatási intézmények számára az 1992. I. törvényben szabályozott iskolai szövetkezet alapítása.8 Mint a többi szövetkezeti formában, a tagok itt is vagyoni, illetve egyéb hozzájárulásokkal hozzák létre a szövetkezeti vagyont.9 A fenti törvény a diákvállalkozásokra számos kikötést tartalmaz, amely nem teszi kifejezetten csábítóvá ezt a gazdasági formát. A kérdőívben felmért diákvállalkozások egyike sem működik szövetkezetként. A legtöbb vállalkozás csak iskolán belül működik, és csak ott végez gazdasági tevékenységet, így ott – az iskolavezetés hallgatólagos beleegyezésével – illegális, illetve félillegális módon működhet.

Egy iskolai, többnyire oktató szándékú, de mégis „éles” vállalkozástól általában a következők várhatóak el:

– A vállalkozásoktatás a középiskolákban a tanterv részévé vált, így alapvető, hogy a 14–18 év közöttiek is részt vehessenek benne.

– Ahhoz, hogy minden diák megfelelő módon elsajátítsa a gyakorlati ismereteket, 4-5 tanulónak kellene egy vállalkozásban dolgoznia.

– Az alaptőke az ilyen vállalkozásoknál alacsony, mivel sem a diákoktól, sem az iskolától nem várható el nagyobb összeg elkülönítése.

– A tanulókat nem terhelheti semmiféle fizetési felelősség a vállalkozás fizetésképtelensége esetén, a tagok tehát korlátolt felelősséggel bírnak.

– Mindezekkel együtt biztosítani kellene az ilyen társaságok számlaképességét, vagyis azt, hogy legálisan folytathassanak gazdasági tevékenységet.

A vállalkozásoktatáshoz szükséges gyakorlati képzésre nincsenek meg a megfelelő törvényi feltételek, keretek. Itt mindenképpen a jelenlegi társulási, illetve gazdasági társaságokról szóló törvények módosítására lenne szükség.

A vállalkozás és a vállalkozók a fiatalok értékítéleteiben

A középiskolában tanulók által említett, a vállalkozáshoz, illetve annak beindításához szükséges feltételek roppant széles skálán mozogtak; mi itt a kilenc leggyakrabban említett tényezőt mutatjuk be gyakorisági sorrendben: tőke, kapcsolat, szaktudás, érzék, ötlet, vállalkozói ismeretek, üzleti terv, önbizalom, kitartás.

Az általunk vizsgált fiataloknak mind a két csoportjában a tőke, a kapcsolat (családi háttér) és a szaktudás a vállalkozó iránt támasztott három legfontosabb követelmény.

Azt, hogy a szükséges kezdő pénztőke milyen mértékben határozza meg a vállalkozást, a középiskolás válaszadók többsége az első három legfontosabb meghatározó közé rangsorolta. A vállalkozáshoz szükséges tényezők közé bekerültek olyan, a vállalkozót jellemző „belső” tulajdonságok is, mint az üzleti érzék, az önbizalom, valamint a kitartás.

Külön kiemelendő az üzleti érzék szükségessége, amelyet a tanulók 20%-a tart fontosnak.

Figyelemre méltó az ötlet fontosságának kihangsúlyozása. Bár az említési gyakoriság szerint csak az ötödik legfontosabbnak tűnik, azok közül, akik megemlítették, majdnem mindenki első helyen tette ezt.

A vállalkozási ismeretek megszerzésének szükségességét csupán a tanulók 17%-a említette. Ez a megállapítás a gazdasági, illetve vállalkozási ismereteket tanító középiskolák számára különösen figyelemre méltó. A diákok többsége tehát nem érzi át kellőképpen az iskolákban tanultak fontosságát, a köznapi életben való alkalmazhatóságát.

A válaszadó diákok úgy vélik, nem elegendő megszerezni, teljesíteni az összes külső feltételt, a sikeres vállalkozó, véleményük szerint, születik erre a tevékenységre.

Érdemes megemlíteni, hogy azok a diákok, akiknek nincs kapcsolatuk a vállalkozói szférával, rendre kisebb arányban említettek meg egy-egy dolgot a kilenc legfontosabb közül. Ez azt mutatja, hogy a vállalkozással közvetlen kapcsolatba nem került fiataloknak nincs határozott elképzelésük egy vállalkozás gyakorlati kivitelezéséről.

A diákvállalkozásokban részt vevő tanulók többsége (80%) már volt kapcsolatban vállalkozókkal vagy rokonság, vagy munkavégzés révén. A vizsgálati tapasztalatok alapján megállapítható, hogy ezek a diákok határozottabb, pontosabb elképzelésekkel rendelkeznek a vállalkozásokról, a vállalkozók tulajdonságairól.

A vállalkozásoktatásban részt vevő tanulók jövőre vonatkozó elképzeléseikben a továbbtanulást jelölték meg elsődleges célként. Mindössze 13%-uk nyilatkozott úgy, hogy nem szeretne tovább tanulni. Ők elsődleges célként az álláskeresést jelölték meg. Az összes tanuló alig 3%-a (a tovább tanulni nem szándékozók közel 20%-a) fejezett ki elsődleges affinitást a vállalkozási szférához. A válaszok azt jelzik, hogy a vállalkozóvá válás mint gondolat csupán a távoli jövőben jelenik meg, alternatívaként mint lehetőség a jelenlegi helyzetben nem merül fel. Ezek az arányok nem térnek el szignifikánsan a vállalkozással már kapcsolatba került, illetve vállalkozással kapcsolatba nem került diákok körében.

A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a mai középiskolások álmai szigorúan a racionalitás talaján állnak. A tanulók alig több mint 17%-ánál tért el az álom és a reális lehetőségek listája. A legtöbb esetben a diákok úgy vélik, a továbbtanulás csak egy a szép álmok közül, s helyette a munkavállalás a realitás. Mindössze 6%-uknál jelenik meg a vállalkozásba való betársulás vagy az önálló vállalkozóvá válás mint alternatíva, de itt sem mindig elsődleges célként, hanem csak második vagy harmadik lehetőségként. Azok között, akik voltak már kapcsolatban vállalkozóval, közel 7% gondolta úgy, hogy reális lehetőség a vállalkozóvá válás.

A vállalkozóvá válás tehát nem jelenik meg komoly alternatívaként a középiskolás tanulók jövőképében, még a gazdasági, illetve vállalkozásoktatással foglalkozó intézményekben tanulók között sem. Ennek a jelenségnek okai a társadalmi körülményekre vezethetők vissza.

A vállalkozó személyisége, tulajdonságai

A válaszadó fiatal vállalkozók körében érdekes szóródás tapasztalható. Míg a vizsgálat időpontjában a vállalkozást működtető fiatalok a társadalmi környezet szempontjából pozitívnak mondható értékeket tartják meghatározónak, addig a középiskolások többsége a jó és a rossz vállalkozó jellemző tulajdonságait fogalmazta meg. Ezek az általános tulajdonságokkal keveredve eléggé eltorzítják a képet, s csak egy hozzávetőleges elemzést tesznek lehetővé. Ezen túl a megfogalmazott tulajdonságok listája roppant hosszú, itt csak a leggyakrabban említettek felsorolására vállalkozhatunk.

A vállalkozó leggyakrabban említett tulajdonságai a középiskolások körében:

pozitív tulajdonságok:

– magabiztosság

– céltudatosság

– tájékozottság

– ötletgazdagság

– szervezőkészség

negatív tulajdonságok:

– szakértelem hiánya

– időhiány (magánélet elhanyagolása)

– számítás, gátlástalanság

– agresszivitás

Mint látható, a felsorolt tulajdonságok a közéletben tapasztalható, megszokott sztereotípiákat tartalmazzák, nem térnek el a társadalmi megítéléstől, elképzeléstől. A vállalkozásoktatásban részt vevő tanulók elképzelései semmiben sem különböznek a hétköznapi (s meg kell mondani, elég ellenséges) vállalkozói megítéléstől. Fel sem merült bennük, hogy a vállalkozó életformája, mentalitása élesen elüt az alkalmazottak magatartásától.

A vállalkozást folytató fiatalok véleményéből a fokozott felelősség érződik, az a felelősségtudat, amely csak olyan hagyományokra építhet, például a magántulajdon tisztelete, amely hosszabb időszak, majd ötven év után visszakerült a társadalom által elfogadott értékrendszerbe. Megfigyelhető ugyanakkor az is, hogy a vállalkozást működtető fiatalok értékrendszerében a munkához való viszony megítélése is változik. A munka életforma lesz, amely gondolatainak, életmódjának központjába kerül. E felfogás együtt jelenik meg magatartásának változásaival, amelynek centrumába a megszemélyesített „vevő” kerül. A változás együtt jár azzal, hogy a megrendelő, a vállalkozó számára, személytelenből személyessé válik. Sajnos a vizsgálat során nem kaptunk pontos információt arról, hogy az a változás, amely az alkalmazottból vállalkozót „csinál”, milyen alapokra épít, a családi hagyományokra avagy a társadalmi környezet jelenlegi változásaira, elvárásaira.

A vállalkozást folytató fiatalokról megállapítható, hogy ugyan vannak közöttük olyanok, akik figyelemmel kísérik a politikai eseményeket – mégis jellemzően – ez a réteg (is) apolitikus. A körülöttük történő eseményeket leginkább saját érdekeik alapján értékelik. Kiemelt figyelmet fordítanak például arra, hogy a vállalkozásokat terhelő kiadások hogyan módosulnak. A gazdaságpolitika főleg azért érdekli őket hogy vállalkozásuk tervezhetőbb legyen, saját jövőjüket könnyebben megtervezhessék. Szerintük a fiataloknak szánt, sikeres vállalkozói, gazdasági oktatás-tanácsadás kizárólag értékközvetítéssel együtt éri el hatását. Értékközvetítő szerepet tölthet be minden olyan szervezet, oktatási intézmény, amely a fiatal vállalkozók segítésével-képzésével foglalkozik. Természetesen az értékátadás nemcsak a tanároknak-tanácsadóknak, hanem a fiatalok sajátos korosztályi kommunikációjának is a függvénye. Ehhez a különböző társadalmi helyzetből induló fiatalok számára megfelelő környezetet szükséges biztosítani, ahol kicserélhetik tapasztalataikat, bátoríthatják egymást általános emberi és vállalkozói problémáik megoldásakor.

A vizsgálat eddigi eredményeinek összegzése

A fiatalok vállalkozásai főleg a kis- és középvállalkozásokhoz tartoznak.10 E kategorizálásnál fontos tisztáznunk, mit is értenek e fogalmon Európában, illetve Amerikában. A kategorizálás az iparban az alkalmazottak száma szerint, a kereskedelemben a forgalom alapján történik. Ilyen kategorizálás azonban csak akkor alkalmazható, ha megbízható információk állnak rendelkezésünkre a vállalkozásokról. A mai magyar statisztika azonban jelenleg nem képes olyan adatokat regisztrálni, amelyek lehetővé tennék „mérettáblázat” kidolgozását, alkalmazását. Így a fiatalok által működtetett vállalkozásoknál azokat a magyar sajátosságokat kell figyelembe venni, melyek alapján a magyarországi vállalkozások 97%-a tizenegy főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat. A nemzetközi összehasonlítás e típust a mikrovállalkozások kategóriájába sorolja. Ahhoz, hogy érthetőbb és elhelyezhetőbb legyen e probléma, a magyar társadalom történelmi előzményeihez kell visszanyúlni. Magyarországon a második világháború után majd harminc évig nem beszélhettünk magánvállalkozásról. A gazdasági reform megkezdése után sem nyert teret a magánvállalkozás, bár a magyar mezőgazdaság a 60-as, 70-es években elért kimagasló eredményei mögött a magángazdaság hallgatólagos elfogadása is meghúzódott. A gazdasági munkaközösségek (gmk, vgmk) megjelenése alapvetően változtatta meg ezt az állapotot. Erre az időpontra tehető a mai vállalkozói-gazdasági szokások kialakulása. A 90-es évek végére a 80-as évek gyermekei felnőttekké értek, és szüleik „vállalkozói attitűdjét” követve válhattak néhányan vállalkozóvá. A gazdasági munkaközösségekben részt vett rétegek gyermekei számára a 90-es évek végén nem tartható fent a „létező szocializmus” életszínvonala, biztonsága. Számukra a vállalkozás ugyanolyan kényszer, mint a 80-as évek elején szüleiknek volt a gmk. Életszínvonaluk megőrzése, növelése érdekében azonban vállalják a pluszterheket. Közvetlen kapcsolat természetesen nem állhat a két helyzet között, de a mai állapotok előzményeként számba kell vennünk a majd két évtizede történteket.

A fiatal vállalkozókról a vizsgálat alapján megállapítható, hogy bizonytalan a jövőképük. Jövőképüket inkább a gazdasági kényszerek és az ezekből fakadó félelmek, mint a szabad akaratú választás határozza meg. A vállalkozó fiatalok problémáinak jelentős része nemcsak az „előzmény nélküliségből” fakadt – családi háttér, tapasztalatok hiánya, a kapcsolatrendszer nem megfelelő iránya, tőkehiány, esetleges alulképzettség –, hanem abból az instabil értékrendszerből, amely a rendszerváltó „átmeneti” időszakból adódik. A vállalkozásokat segítő tanácsadói hálózatnak meghatározó szerepe lehet a vállalkozások létrejöttében és megmaradásában. Ez nem csupán szakmai okokra vezethető vissza, hanem „értékbank” -funkciót is betöltő szerepére. Megállapítható, hogy a vállalkozási tanácsadás11 és a vállalkozásoktatás csak akkor eredményes, ha a fiatalok nemcsak a vállalkozáshoz szükséges információkhoz jutnak hozzá, hanem lehetőség nyílik arra is, hogy olyan vállalkozói személyiségekkel is megismerkedhessenek, akiknek életútja/életmódja követésre érdemes.

A vizsgálat érdekes tanulságokkal szolgált a vállalkozásoktatás hatékonyságával kapcsolatban. A válaszokból kiderült, hogy a diákoknak szilárd elképzelésük van jövőjükről, amiben nem szerepel kiemelt helyen a vállalkozóvá válás mint jövő alternatíva, még a gazdasági, illetve vállalkozási ismereteket tanulók körében sem. Ennek okaként feltételezhetően a vállalkozásoktatás formája, módja és nem kellő hatékonysága említhető.

Bár a vállalkozásoktatás gondokkal küzd, az elméleti oktatás feladatát képes ellátni. A gyakorlati képzés körül azonban komoly hiányosságok találhatók. Az elméleti tananyagot elsajátítók, úgy tűnik, kicsit „misztikus” dolognak tartják a vállalkozást, ez derül ki abból, hogy a sikeres vállalkozás feltételei közé előkelő helyre kerültek az emberrel veleszületett tulajdonságok is (például az üzleti érzék). A gyakorlati képzés elégtelenségének róható fel a határozatlanság a vállalkozók szükséges és negatív tulajdonságaiban is. A megoldás tehát a vállalkozásoktatás gyakorlati részének fejlesztésében12 rejlik. Jelenleg úgy tűnik, hogy a tanulók többsége a vállalkozásban annak bonyolultságát és kockázatos voltát látja. Ha a diákok a megfelelő oktatási rendszerben saját maguk tapasztalhatnák meg a vállalkozás előnyeit és hátrányait, határozott, árnyaltabb képet kaphatnának egy vállalkozónak és egy vállalkozásnak a mindennapjairól, erőteljesen növelhető lenne a vállalkozási kedv. Ez pedig a vállalkozásoktatás egyik legfőbb, hosszú távú célja lehet.

Az eddigi vizsgálatok alapján a következőkre érdemes hangsúlyozott figyelmet fordítani a további kutatások folyamán: a társadalom értékrendszerében még nem illeszkedett vissza a vállalkozás mint a polgári értékrend hordozója. E témakör oktatása még nem elfogadott, nem élvezheti az általános támogatást. Érdemes lenne ugyanakkor megvizsgálni a vállalkozásoktatást tanító pedagógusok értékrendszerét és értékítéleteit, mivel eddigi kutatásaink azt mutatják, hogy az e tárgyat oktatók közül sokan – főleg a tanárok alulfizetettségéből fakadóan – negatív előítélettel közelítenek a vállalkozók felé. A további kutatások feladata annak a feltárása is, hogy milyen társadalmi egyenlőtlenségek, feszültségek, értékrendszeri eltolódások húzódnak meg a mögött a vizsgálati eredmény mögött, hogy a vállalkozásoktatásban részt vevő diákok számára miért nem életcél a vállalkozóvá válás. A fiatal vállalkozókat segítő tanácsadók13 értékrendjének vizsgálata hozzájárulna ahhoz, hogy a konszolidáció küszöbén álló magyar társadalom érzékelhesse azokat az értékeket, amelyek mentén a várható „értékrendi kiegyezés” létrejön.

A vizsgálat eddigi adatai arra mutatnak, hogy a fiatalok útkeresésében a magyar társadalom kiútkeresése jelenik meg.