Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1998 március > Informatikai bázis a pedagógusokért

Bánhidi Sándorné

Informatikai bázis a pedagógusokért

A Nemzeti alaptanterv bevezetésével az informatika minden iskolában önálló műveltségterületként jelenik meg. Új kihívás a pedagógusok számára a fokozatosan kiépülő Internet-hálózat oktatási alkalmazása is. Milyen segítséget nyújthat egy kerületi informatikai bázis a felmerülő pedagógiai és informatikai problémák megoldásában? Budapest XIII. kerülete a 80-as évek közepe, az iskolai számítástechnika „hőskorszaka” óta jelentős eredményeket mondhat magáénak a számítógépek alkalmazása terén. A cikk szerzője a kerület elmúlt tíz évének számítógépes iskolai történetét végigkísérve bemutatja a bázis „születését”, céljait és működését.

Az informatika: új műveltséganyag

Több mint egy évtizede annak, hogy közoktatásunk merev rendje felborult. Az 1985. évi oktatási törvény lehetővé tette az iskolák belső innovációját, amely a tantervi követelmények vitatása nélkül a „hogyanra” tette a hangsúlyt. A régi tanterv eközben érvényben maradt, sőt ma is érvényben van. De az újítások bevezetésének adminisztratív akadályai elhárultak. A szabályozás olyannyira nem érvényesült, hogy a NAT-ok éppen aktuális vitaanyagait alapul véve jöttek létre országszerte a szerkezetváltó iskolák. Budapest XIII. kerületében négy ilyen iskola van. Ezekben az iskolákban egyedi, illetve a mai fogalommal élve: helyi tanterv alapján kezdtek tanítani.

A merev tantervi rendszer falán a legelső rést talán éppen az iskolai számítógépek, az informatika megjelenése ütötte. Az informatikai forradalom új lehetőségeket nyitott az oktatásban, és új feladatokat is kijelölt. Az iskolai innovációs törekvések jelentős hányada az informatikára irányul. A Közoktatás-fejlesztési Alap 1993-ig 48 informatika vagy számítástechnika témájú pályázatot támogatott, a Soros Alapítvány pedig néhány év alatt mintegy 200 iskolának juttatott informatikai eszközöket. A számítógép mára elfogadottá vált az iskolákban. Jelentős részük használja a tanítási órán és az ügyvitelben is. Léte vagy hiánya az iskolai munka minőségi meghatározója lehet.

Az a tanuló, aki megtanulja a számítógép használatát, feltehetően nem a munkanélküliek táborát gyarapítja, könnyebben boldogul majd a munka világában. Az irodai, szolgáltatási, pénzintézeti stb. munkaköröknek ma már nélkülözhetetlen eszköze a számítógép. Tanítványaink az életre készülnek, ezért kötelességünk megteremteni számukra a célszerű ismeretek megszerzésének feltételeit.

A közoktatási törvény szerint az iskolai „számítástechnikai központ” eszközeinek használata már most ingyenesen igénybe vehető szolgáltatás. Az 1998-tól kötelező informatika műveltséganyag követelményei 10-15 éves fejlődés során alakultak ki. Erről tanúskodtak az öt éven át tartó országos viták és a kisebb közösségekben zajló műhelymunkák.

A minisztérium kétszer adott „fejlődési injekciót” a számítástechnika iskolai felhasználásának, oktatásának. Először a nyolcvanas évek elején, amikor az iskolák gépvásárlását anyagilag támogatta, másodszor pedig most, az Internet iskolai programmal. Közben több ezer iskola hangyaszorgalommal gyűjtötte a számítógépeket és a tudást, hogy a kor követelményének és a szülők igényének megfeleljen. A NAT elterjesztésével és magával az Internet iskolai programmal a felhasználói ismeretek oktatása általánossá válik majd a közoktatási intézményekben. Ehhez minél több alkalmazói szoftverre van szükség. Ugyanakkor mind ez ideig kevesen figyeltek arra, hogy az informatikaoktatás részét képező szoftverek jogtiszták legyenek. A XIII. kerületi iskolák ezért kapcsolódtak be aktívan a Comenius LOGO vásárlási akcióba,1 mert a programmal teljes és korlátlan felhasználói jogokat szerezhettek.

Az iskolafenntartó előrelátása

Budapest XIII. kerülete, Angyalföld az elsők között volt a számítástechnika oktatási feltételeinek megteremtésében. A nyolcvanas évek végén az országos akcióhoz kapcsolódva a fenntartó 400 Commodore számítógépet vett az iskoláknak, és a számítógépek megvásárlása mellett gondoskodott a tanárok képzéséről és a tanítási időkeret biztosításáról is. Immár 12 éve tekinti a kerületben a fenntartó a közoktatás kiemelt feladatának az informatikaoktatást.

Miben nyilvánul ez meg? Az 1985. évi oktatási törvényt követően a kerületben határozott törekvések indultak az iskolák egyéni arculatának kialakítására. Az irányítók külön terveket dolgoztattak ki az oktatási intézményekben az iskolai munka megújítására. A rendszerváltást követően az önkormányzat 1992-ben szándéknyilatkozatot fogalmazott meg a kerületi oktatási intézmények működtetéséről. 1995 májusában képviselő-testületi határozatban ezt oktatási koncepcióként fogalmazta meg. Ennek birtokában az iskolák helyi tantervüket közvetlen környezetük igényeihez és a fenntartó elképzeléseihez tudták igazítani. A fenntartó az iskolák alapító okiratában is meghatározta azt, hogy melyik iskolának mi az általa elismert alapfeladata. Azokban az iskolákban, amelyekben már rendelkeznek helyi tantervvel s annak része az informatikai tanterv is, ott a tantárgyfelosztásban az alapfeladat részeként az önkormányzat erre is óraszámot adott. Mivel a kerület minden általános és középiskolájában van megfelelő számítógéppark, ezért minden iskola kapott az informatika tanítására órakeretet, már a NAT bevezetése előtt.

Természetesen az iskola számítástechnika-terme vállalkozás tárgya is lehet, amelyet az intézmények bevétel szerzésére hasznosíthatnak. Ezzel a lehetőséggel élnek is az iskolák, amiből többféle haszon származik: a terembérlő érdekelt a számítógépek fejlesztésében, mert tanfolyamait akkor tudja jobban eladni, ha korszerű eszközökön tanít. Ezért az igénybevétel előtt végrehajtja a fejlesztést, például korszerű szoftvereket telepít az iskola gépeire. Ugyanezt a gépparkot a tanítási órán is használhatják, ami a gyerekek számára hasznos. Mindezzel a számítástechnika-tanár gyakorlati tapasztalata is kiegészül, sőt naprakész lesz, nem is beszélve arról, hogy kiegészítő jövedelemhez is juthat.

Informatikai bázis

A kerületi informatikai bázis kialakításának gondolatát a Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatója fogalmazta meg 1988-ban. A bázis tartalmát az iskolák 40%-ában működő, úgynevezett szaktárgyi „báziskönyvtár” adta, továbbá az akkor 8 általános és középiskolában működő 20-20 gépes számítástechnikai terem, ezenkívül a gimnáziumokban kiépült videorendszer mint az idegen nyelv és a reáltárgyak oktatásának új eszköze. Az informatikai bázis részét képezte a 20-30 ezer kötetes középiskolai könyvtár is. Az iskolafenntartó értékelte ezt a kezdeményezést és 1989-től támogatta az informatikai bázis működését, helyileg a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. Az oktatási koncepcióban a pedagógiai-szakmai szolgáltatás intézményeként meghatározták a feladatkörét: „Az informatikai bázis gondoskodik az óvodák, általános iskolák, gimnáziumok számára az oktató-nevelő munkát segítő információs anyagok (videofilm, számítástechnika, szoftverek stb.) propagandájáról. Ennek teljesítése érdekében támaszkodik a Pedagógiai Kabinetre, a szaktanácsadókra, a munkaközösség-vezetőkre, az igazgatókra. Meg kell felelnie annak az elvárásnak, hogy a kölcsönzői funkción túl módszertani bázisa legyen a kerületnek” – írja az alapító okirat. Ugyanúgy a gimnázium alapító okirata is tartalmazza a kerületi feladatokat mint a fenntartó elvárásait.

Az informatikai bázis saját működési szabályzattal rendelkezik, amelyben rögzítették feladatait, felügyeletét, adatait, belső és külső kapcsolatait, az ismerethordozók beszerzésének, nyilvántartásának, tárolásának és kölcsönzésének feladatát. A tevékenység felelőse két pedagógus, akik az iskola tantestületének tagjai, de kerületi feladataik is vannak. Ezt munkaköri leírásuk magában foglalja.

A bázis működéséről minden tanév elején információt kapnak a kerületi iskolák: a szolgáltatások a kerület pedagógusai számára ingyenesek, a használó egy alkalommal három dokumentumot kölcsönözhet egy hétre. Hosszabbítás telefonon is kérhető. Tanév végén minden dokumentumot vissza kell adni. Az elveszett anyagot a használó köteles lehetőleg ugyanazzal a művel pótolni.

Az előző években az iskolafenntartó költségvetési támogatással és a személyi feltételek megteremtésével segítette a bázis működését.

A számítógépek elterjedésekor itt volt meg legkorábban az a szellemi alap, amely a gépekbe „lelket lehelt”. Évekig a gimnázium volt a kerületi tanárok számítástechnikai képzésének helyszíne is. Most az éppen aktuális LOGO oktatásra felkészítő regionális képzés folyik. Az 1997/98-as tanévben bekapcsolódott a bázis a tanártovábbképzésbe is. A tantestület negyede az iskolában szervezett számítástechnikai tanfolyamra jár, ahol a gimnázium tanárai tanítanak. A korábbi években a kerületi pedagógusok közül mintegy 500 fő vett részt az iskolákban szervezett tanfolyamokon. A képzéseket két gimnázium és két általános iskola végezte. Az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületével kötött megállapodás alapján fővárosi beiskolázású felsőfokú (OKJ) szakképesítést adó informatikusképzés folyik 16 tanár részvételével. A Művelődési Közlöny 1997. június 20-i 16/II. számában közzétett regisztráció a szakmai elismerésen túl pluszjövedelemhez juttatja a számítástechnika-tanárokat és az iskolát egyaránt. Ily módon céltámogatás valóban a közoktatásban marad.

A költségvetési támogatás már elmaradt, de a videotár fejlesztésére a pályázatok útján juttatott kerületi támogatásból részesül a bázis. A számítástechnikai rész a most napirenden lévő Internet-programmal egyidejűleg fejlődik. A gimnázium az intézmény belső információs hálózatát is kiépíti, amely számítógépek elhelyezését jelenti körülbelül 40-50 végponton, például a tanári szobákban is. A számítógépek az oktatótermeken kívül az iskola egész területén felhasználhatóak lesznek. Az Internet elérésére rendszergazda felügyeletével lehet majd az egyes munkaállomásokról jogosultságokat szerezni. Így például az elektronikus levelezés valamennyi idegen nyelvi kabinetben a tanári és diákmunka része lehet.

Az önkormányzatban újabb kerületi informatikai koncepció készül, melynek részeként remélhetően a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban lévő kerületi informatikai bázisnak újabb kerületi feladatai lesznek. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium Sulinet-programjával egyidejűleg kezdődik meg a kerületi kábelhálózat szolgáltatása, amely egyszerre tv- és Internet-szolgáltatást is biztosít. A gimnázium 10 Mbs Internet elérési lehetőséget kapott 1997 augusztusában. A fenntartó az Internet-alapcsomag kiegészítésével megkétszerezte az új számítógépek számát. A videotár, a könyvtár és a számítástechnikai eszközök egyre szorosabb egységben segítik a tanulók, tanárok és a tanártovábbképzés, valamint a kerületi iskolák munkáját.

A számítástechnikai hagyományok kialakulása

A számítástechnikát tanító pedagógusok szakmai munkaközössége 1986-ban alakult a kerületi fizika munkaközösségen belül. Foglalkozásainak nagy részét a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tartotta, ahol bemutató órákon, megbeszéléseken bővítették ismereteiket az általános iskolák számítástechnikai tanárai. Ebben nemcsak a tanárok, hanem a tanulók is segítettek. A matematika tagozatos gimnazisták éveken át a kerületi számítástechnikai találkozó szervezői voltak, még akkor is, ha azt egy kerületi általános iskolában rendezték meg. A számítástechnikai találkozó sikere érdekében 20-30 diák már hetekkel előbb megkezdte a felkészülést, programok írására felhívást küldtek el az általános iskolásoknak, vetélkedőfeladatokat állítottak össze a gyerekek számára, s a találkozót is lebonyolították.

A találkozók a mai versenyek elődei voltak. Ekkor a NOVOTRADE Rt. számítógépeket telepített a bemutató helyszínére, amelyeken új, illetve honosított programokat ismerhettek meg a résztvevők. A fő támogató az akkor még szegényes szoftverpiacot azzal gazdagította, hogy a tanulók sikeres programjait megvásárolta és továbbfejlesztette. A számítástechnikai oktatás hőskora az 1986–89-es évekre tehető, amikor a Commodore gépek és a BASIC nyelv volt a leginkább terjedőben. Az említett tevékenységből nőtt ki a kerületi informatikai munkaközösség, a számítástechnikai versenyek megrendezése, illetve magának az informatikának mint iskolai tevékenységnek a gondozása.

Jöttek a NAT-viták. A PC-k elterjedése a BASIC nyelvű programozás oktatásáról egyre inkább a felhasználói ismeretek tanítására irányította a figyelmet. A számítógépek terén a XIII. kerületben is megtörtént a korszakváltás: az önkormányzat folyamatosan gondoskodott a PC-k beszerzéséről. Az utolsó hullám 1993-ig tartott, s talán 1998-ban folytatódik. A munkaközösség már 1996-ban elkészítette kétéves fejlesztési tervét, melyet a kerületi ágazati költségvetés elkészítésekor figyelembe vettek. A fejlesztés megvalósítása azonban még várat magára.

A számítástechnika korai bekerülése az iskolai oktatásba maga után vonta azt, hogy a kerület iskolái vonzóak maradtak a gyerekek számára, nem néptelenedtek el. Jelenleg a kerület általános iskolai tanulóinak 8–10%-a jár más kerületekből, miközben innen csak 2% iratkozik át más kerületi, egyházi vagy egyéb iskolába. A középiskolák népszerűsége közismert. Már a NAT bevezetése előtt a kerület minden gimnáziumában tanítanak felhasználói ismereteket. Három gimnáziumban is szerveztek már OKJ szakvizsgára felkészítő tanfolyamot. Egy felmérés szerint az egyetemi tanulmányokra készülő fiatalok is a középiskolai évek alatt akarják megtanulni az alkalmazói ismereteket, mert későbbi tanulásukat, munkájukat szeretnék könnyíteni az ott megszerezhető tudással.

Néhány iskolában már hagyománya van az év végi vizsgáknak, melyek között több iskolában is szerepel az informatika. A kerületben egyre több iskolában szerveznek számítástechnikai emelt óraszámú osztályokat.

A különböző informatikai, számítástechnikai versenyeken a tanulók minden évben tömegesen vesznek részt. Tanítványaink eljutnak az országos fordulókba. A korábbi tanévekben az általános iskolai tanulók között is volt országos helyezett. Szerepelt már középiskolás a nemzetközi informatikai diákolimpia élmezőnyében, aki akkor éppen a Berzsenyi Dániel Gimnázium tanulója volt.

Informatikai fejlesztési program

Az Európai Unió oktatási irányelvei megfogalmazzák, hogy az oktatásnak és a munka világának közelítenie kell egymáshoz. Az a cél, hogy a piacképes tudás megszerzésére minden fiatal kapja meg a lehetőséget. Az európai csatlakozás nemcsak gazdasági és jogi kérdés, hanem egyben kulturális és oktatási feladat is. Hazánknak többek között az informatika és idegen nyelv terén van lemaradása.

Az országos középiskolai Internet-program hatalmas minőségi ugrást jelenthet az Európai Unióhoz való csatlakozásban. Az egyik legszebb millenniumi programnak tekinthető, hogy 2000-re az összes magyar iskolát bekapcsolják az információs világhálóba. Így talán maguk az iskolák lesznek Magyarország településeinek információs központjai, melyen keresztül az egész világgal kapcsolatba kerülhetnek a település polgárai. Ez a program a nyelvtudás szempontjából is fontos. Magyar nyelven éppúgy feltehető információ az Internetre, mint ahogyan a világ bármely nyelvén. Így segíthetjük a világban távol élő magyar anyanyelvű embereket országunk megismerésében és a magyar nyelv gyakorlásában. Aki pedig idegen nyelvet tud, az az információk sokszorosát tudja felhasználni. Az iskolákat segítenünk kell ezen hivatásuk felismerésében.

Fontos lenne, hogy a pedagógusok az informatikai ismeretekkel egyidejűleg legalább egy élő idegen nyelvet is elsajátítsanak. A közoktatási törvényben előírt továbbképzésnek elsősorban ezeknek az ismereteknek a megszerzésére kell(ene) irányulniuk. Ez a munka a tanártovábbképzés központi támogatásának köszönhetően az elmúlt hónapokban az iskolákban elkezdődött.

Ha a gimnáziumok Internet-kapcsolata megvalósul, a kerületben megkezdjük az általános iskolai informatikatanárok felkészítését, mert azt szeretnénk, ha az általános iskolákat érintő központi Internet-programot felkészülten várnák a tanárok. A számítástechnikai munkaközösség azt kérte az iskoláktól, hogy az informatika helyi tantervét e leendő fejlesztés ismeretében dolgozzák ki. A fenntartó önkormányzat a felhasználói ismeretek megfelelő tanítása érdekében a meglévő számítógépeket és egyéb informatikai eszközöket valamennyi iskolában korszerűsíti. Szeretnénk, ha a NAT elterjesztésének kezdő évére csak jogtiszta felhasználói szoftverek lennének az iskolákban.

Eszközök a fejlődés szolgálatában

Nehéz lenne eldönteni, hogy kik jártak jobban: azok az iskolák, ahol régóta van számítógép, vagy azok, ahol majd csak ezután lesz. Úgy gondolom, hogy az eddigi másfél évtizedes számítógépes munka szükséges volt a NAT jelenlegi követelményeinek a kialakításához, mivel a tantervi koncepciók a gyakorlatból születtek. A különböző számítógépcsaládok megismerése formálta a szemléletünket. Tíz évvel ezelőtt még számítógép-ismeretet és programozást tanítottunk, mert nem volt sem helyi, sem országos elképzelés a számítástechnikai eszközök gyakorlati alkalmazására. Sem a gazdaságban, sem a szolgáltatásban nem volt még szükséges munkaeszköz a számítógép. A felhasználói ismeretek sem a mindennapi életben, sem az iskolai munkában nem jelentek meg.

A PC-k elterjedése rendkívüli változásokat okozott: a társadalom szinte minden területén nélkülözhetetlen munkaeszköz lett a számítógép. Ez a változás hatást gyakorolt az informatika-számítástechnika oktatására is. A programozást és gépismeretet a mindennapi életben szükséges felhasználói ismeretek tanítása váltotta fel. A szoftverek fejlődése egyszerűbbé tette a felhasználást. A háztartási gépek használatához sem kell elektrotechnikai ismeret, csak a kezelési tudnivalók elsajátítása. Természetesnek kell venni, hogy a számítógép rendszerének mélyebb ismerete nélkül is lehetünk annak felhasználói.

Egyre több tanárképző intézményben indult informatika szakos pedagógusképzés, bár a diplomások száma legfeljebb 2000 főre tehető. Ha a NAT implementációja az érvényes rendelkezés szerint kezdődik, akkor 1998-tól több ezer informatika szakos tanárra lesz szükség. A XIII. kerület iskoláiban vannak már szakos tanárok (mintegy 20 fő) és dolgoznak műszaki és mérnöktanárok, valamint több matematika, fizika, technika szakos tanár végzett felhasználói tanfolyamokat s szerzett tanítási gyakorlatot az elmúlt évtizedben. Mind a 22 iskola részese volt annak a fejlődésnek, amire a továbbiakban építhet. A kerületben tizenötezer tanuló szerzett számítástechnikai (ezen belül több-kevesebb felhasználói) ismeretet 1986-tól napjainkig. A legtöbb gyermek már 8-10 éve összesen mintegy 200-300 órát töltött számítógép mellett. Ez az óraszám a középfokú szoftverüzemeltetői vizsgára való felkészüléshez is elegendő lenne. A gimnáziumokban az érdeklődő tanulók megkapják az OKJ vizsgára való felkészülés lehetőségét is, amellyel mindenképpen növekedik az esélyük a munkaerőpiacon.

Az informatikaoktatás fejlődése hatással van az iskolai ügyviteli munkára is. 1991-től az önkormányzat helyi hálózatot épített ki az iskolákban a gazdálkodás, az ügyvitel számítógépes feldolgozására. A gazdasági alkalmazottak a speciális szoftverek kezeléséhez megfelelő képzésben részesültek. Ezt a képzést is a tanfolyami oktatásban járatos középiskolák végezték. A kerület iskoláiban az informatikatanár a számítógépes rendszergazda feladatait is ellátja. Gondoskodik a számítógépek folyamatos üzemeléséről, mely a hardver és szoftver karbantartását is magában foglalja. Tanácsadóként segíti a pedagógusok és ügyviteli dolgozók munkáját. Munkaköri kötelességét meghaladó feladataiért nem részesül díjazásban. Ezért az angyalföldi informatikatanárok is támogatták azt az országos kezdeményezést, amely az 1997. évi kormányrendelet módosítására irányult annak rögzítésére, hogy pótlékkal díjazzák azt a külön tevékenységet, amelyet az informatikatanár rendszergazdaként végez.

Az új kihívás: az Internet

Az új információs technikát egy világot átfogó szupersztrádához hasonlítják. Az iskolákban ki kell építeni a hozzá vezető utakat. Az adatátviteli eszközök építése és használati díja igen költséges. Talán ezért nem terjed a közoktatásban gyorsan. Az MKM Internet-programjának meghirdetése óta az országban csupán két közbeszerzési pályázatot írtak ki iskolai számítógépek vásárlására. (Mintha mindenki arra várna, hogy majd központi beszerzéssel minden megoldódik!) Az általános iskolák eszközfejlesztése pillanatnyilag leállt, ez nagy távolságot jelent majd a két iskolatípus között. Országosan a középiskolák harmadában általános iskolás korú gyerekek tanulnak hat, illetve nyolc évfolyamos gimnáziumi osztályokban. Az Internetes középiskolákban lényegesen nagyobbak a lehetőségeik az általános iskolában maradt társaikénál, főleg ha ezek a társak kistelepüléseken tanulnak. A nemzeti informatikai stratégiának erre a motívumra fel kellene figyelnie, s lehetőséget kell keresni arra, hogy az általános iskolák bekapcsolása az Internet-hálózatba gyors ütemben valósuljon meg.

Jelenleg országosan az iskolák kb. 20%-ában van Internet-kapcsolat. A XIII. kerületben – az általános iskolákat is beleértve – az országossal azonos az arány. Öt helyen van többfelhasználási lehetőség, a többi intézmény a Soros Alapítvány Jefferson-programjának nyerteseként jutott egy-egy gépes rendszerhez és Internet-eléréshez, illetve az Ady Endre Gimnázium egész számítógépes labort nyert. A hozzáférés lehetőségét a könyvtárak térítés nélkül kapják, de a telefon használatát az iskolának kellene fedeznie. A kedvezményezett iskolák részére csak a telefonköltségre akár évi nyolcmillió forintot is tervezhetett volna az önkormányzat. De nem tervezett! Ezért nem is működik rendeltetésszerűen az Internet-kapcsolat. Valójában ezek az egyfelhasználós könyvtári rendszerek esetenként csupán az e-mail használatára korlátozódnak. Az Internetre való kitekintésnek a pénzhiány mindenképpen gátat szab. Új reményeket ébreszt a kerületi Internetes kábelhálózat teljes kiépülése és az iskolák bekapcsolása egy gyors és hatékony információs rendszerbe.

A minisztériumi program sikerének kritériuma az lesz, hogy a tanárok használják-e majd az Internet nyújtotta lehetőségeket a napi tanítási gyakorlatban vagy sem. A kerületben a középiskolai és általános iskolai tanárok Internetes képzése 1997 nyara óta folyamatosan tart, így a számítástechnikai tanárok fele már elvégezte az Internet-oktatói tanfolyamot. A Sulinet-program nem éri váratlanul a kerület tanárait. Az elsőként érdeklődő és vállalkozó szellemű tanárok már 1997 júniusában részt vettek egy 30 órás Internet-használói tanfolyamon. Az Informatika-Számítástechnikai Tanárok Egyesülete által elterjesztett képzésben a kerület négy tanára országos vezető oktató lett.

Új munkakör van születőben: az iskolai rendszergazda

Kik lesznek a rendszergazdák? Mivel eddig ilyen munkakör nem volt az iskolákban, ezért valószínű, hogy első lépésben még nem is lesz elkülönített státus. A rendszergazdák számára tájékoztató kiadvány készül, hogy a tanulókat és a tanárokat minél hatékonyabban és minél rövidebb idő alatt felkészítsék a szabad és célszerű navigálásra, hogy azok egyéni tanulási utak bejárására legyenek képesek. Erre az informatikatanárokat és más szakos tanárokat is meg kell tanítani! Feltételezhető, hogy a számítástechnika-tanár lesz az információs rendszer működéséért felelős továbbra is, pedig ez külön szakma lenne. Egy idő után majd eldől, hogy tanít vagy a rendszert működteti munkaköri kötelességén túl. Tisztázatlan még, hogy milyen díjazást kap ezért a felülről kapott feladatért.

Az új Internetes rendszer működtetése kezdetben böngészést, útkeresést, információk gyűjtését jelenti. A telepítést követően a használat iránt érdeklődő tanárokkal együttműködve ki kell dolgozni a használat rendjét, meg kell határozni a felhasználók jogosultságait. Az iskolákban tartott „házi tanfolyamokon” lehetőleg minden tanárt érdemes a gépek elé csalogatni, hogy azok használatára ösztönözzük őket. A tanár-továbbképzési tervben az iskoláknak meg kell tervezniük a tantestület tagjainak informatikai képzését.

Javasoljuk, hogy a foglalkozások kezdetben legfeljebb néhány órásak legyenek, és az érdeklődés tetőpontján érjenek véget, hogy a továbblépéshez kellő motivációt adjunk. Arra is fel kell készülni, hogy az informatikatanároknak lényegesen több feladatuk lesz az Internetes rendszerrel, mint az eddigi számítástechnika-teremmel volt. Jártasságot kell szerezniük a multimédiás és hipermédiás anyagok készítésében. Ezeknek az anyagoknak különbözniük kell a papíron is megjeleníthetőtől. Az elektronikus anyag az érzékszervek közül leginkább a szemre hat, ezért lehetőleg sok szín, animáció, háromdimenziós kép legyen benne. Ehhez a munkához célszerű segítségül hívni a művészettörténet, a rajz szakos és más tanárokat.

A hagyományos tanár-diák kapcsolat átalakulása

Az informatikatanár újszerű szakmai műhely formálója lesz az iskolában. Az Internet használatában jártas tanulók nagyon sokat segíthetnek a tanároknak, de tudni kell a mértéket, figyelemmel kell lenni arra, hogy segítőnk elsősorban tanuló! Nem vonhatjuk ki őt a tanítási órákról a közreműködés okán. Tudnunk kell, hogy időigényes munka lesz a 10-20 gépes teremben az Internet-használat célszerű és szakszerű üzemeltetése.

Ahhoz, hogy a tanítási órába didaktikusan beépítsük az Interneten lévő ismereteket, hosszas böngészéssel jól kell válogatnunk a keresett anyagok között. Másként kell majd megterveznünk annak az órának a vázlatát, amelyen az Internetes teremben ki-ki a gépek előtt ülve önállóan keres, és másként azt, ahol a tanár az előre kiválasztott anyagot felhasználja a tanítás többi anyaga között. A tanár hagyományos „tanító”, ismeretközlő funkcióját a számítógép részben átveszi, amikor a diák a világhálón információkat keres.

A jelenségek megfigyelésére a konkrét kísérlet, a terepgyakorlat a legalkalmasabb. A természettudományok nem lehetnek meg nélkülük. A konkrét megismerést kiegészítheti a multimédia látszólagos valósága, az animációs rajz, a mozgó, változó függvény vagy a háromdimenziós kép, de nem helyettesítheti. A problémamegoldó készség fejlesztésében jelentős szerepe lehet a működő modellnek, mert a feladat megfogalmazását, megoldását és az ellenőrzést a hipermédia és hipertext technikák a megismételhetőséggel, visszatéréssel segítik. A feladat hiányzó eleme egy kattintással a képernyőre vihető. Ez a tevékenység a felhasználótól nagy magabiztosságot igényel.

A tanárok együttműködése továbbra is olyan fontos lesz, mint a megelőző időszakban. Ennek az együttműködésnek azonban más a minősége. Itt nemcsak felhasználásról, hanem fejlesztésről is szó van. A fejlesztő rendszerekben való eligazodást a tanároknak tanulniuk kell. Az Interneten lévő nem összefüggő, szabadon felrakott információáradatból csak az ismeretszerzéshez legmegfelelőbbet válassza ki a tanár és a diák. Az elmélyítés lehetőségei is mások. Új kihívást jelent a tanárnak, hogy kiegészítse-e a vizualitásra épülő ismeretszerzést egyéb ismerethordozók által nyújtott lehetőséggel vagy sem. Tartósak lesznek-e a világhálóról szerzett ismeretek?

Vajon milyen szerepet töltsön be a tanár azon az órán, ahol az új anyag tárgyalásához az Interneten keresnek anyagokat? A tanár is együtt keressen a tanulókkal? Egyáltalán: Hogyan kellene felépíteni az ilyen órákat? A frontális és differenciált munka milyen arányokat képviseljen? Mi legyen a differenciálás szempontja? Kevés számítógép esetén csoportmunkát szervezzünk-e? A felelés, osztályozás hogyan oldható meg? Egyrészt a központi forrásból létrehozott „Sulinet házi feladat”, a digitális órák és a tartalomszolgáltatás minden eleme ad majd választ ezekre a kérdésekre, továbbá a tanárok által kialakított gyakorlat teszi az Internetet valóban az iskolai munka részévé. A hasznos tapasztalatok, eredmények összegyűjtésében és népszerűsítésében a XIII. kerület informatikai bázisa a jövőben is kiveszi a részét.