Jakab György
A média mágikus természete
A két műveltségi terület összekapcsolódásáról
A Nemzeti alaptanterv egyik alapvető rejtett motívuma a különböző tantárgyi együttműködések, integrációk elősegítése. Integrációk nélkül ugyanis szinte elképzelhetetlen az újonnan bekerülő műveltségi részterületek iskolai megjelenése. Az óraszámok kötöttek, a hagyományos tantárgyak megtanítására is kevés az idő, új tantárgyak bevezetése pedig legfeljebb csak néhány speciális igénnyel fellépő iskolában várható. Ebben a helyzetben természetes módon vetődik fel a különböző műveltségi területek ötvözésének, komplex tantárgyak létrehozásának igénye, amelynek sajnos Németh László mitikussá vált kísérletét leszámítva nincsenek igazán sikeres gyakorlati tapasztalatai Magyarországon.
A történelem tantárgy oldaláról az együttműködés természetesen
nem azt jelenti, hogy az amúgy is egyre szűkösebb történelemórákon
ezentúl meg kell tanítani a
A közelmúlt történelmének tanításakor, illetve a jelen bemutatásakor
pedig már egyszerűen megkerülhetetlen a
A
A
Már eddig is...
Szándékosan nem volt szó mindeddig arról, hogy a hagyományos értelemben felfogott mozgóképkultúra és médiaismeret eszközeinek és produktumainak (sajtótermékek, képek, filmek, filmrészletek, audiovizuális műsorok) órai használata a történelemtanárok számára már eddig is magától értetődő volt. Az órákon gyakoriak a történelmi (kosztümös) filmek, filmrészletek; a dokumentumfilmek; a híradófilmek, kordokumentumok vetítése; a tematikus oktatófilmek; a televízióból fölvett ismeretterjesztő filmek; a hangosított diasorok; a sajtóelemzések.
A történelemtanárok túlnyomó többsége valószínűleg tudatosan, aktívan használja fel ezeket a médiumokat, illetve műsorokat. Ha már filmet vetít, megemlíti a film keletkezési idejét, hitelességét, esetleges historizáló jellegét. Mindez természetesen önmagában nem jelent újdonságot: a túlnyomó többsége eddig is aktualizált; a média pedig már régóta betört a történelemórákra, hiszen a XIXXX. század történetét a különböző médiumok által közvetített dokumentumok nélkül már aligha lehetne tanítani. Az újdonság legfeljebb az, hogy a NAT legalizálja a különböző jellegű integrációkat, helyi programokat. A legalizálás azt is jelenti, hogy tudatosabbá válik a tananyag ilyen irányú fejlesztése, a különböző integrációs programok megjelennek a tanári továbbképzéseken, s remélhetően a felsőoktatásban is, s ezáltal rendszeresebbé, elfogadottabbá válik az integráció. Ennek illusztrálására nézzük meg a következő példát.
Barlangrajzok és képregények a média mágikus természete
Az őskori barlangrajzok korabeli társadalmi szerepéről többnyire csupán feltételezéseink vannak, de a különböző szaktudományok képviselői abban egyetértenek, hogy ezeknek a képeknek valamiféle vallási (kultikus) szerepük volt. Ezt erősítik meg az antropológusok, néprajzkutatók is, akik az őskori kultúrákhoz hasonló módon élő népek életét vizsgálják. Szerintük a barlangok falára festett képeket (állat- és emberfigurákat) valószínűleg nem azért hozták létre a különböző közösségek, hogy díszítsék környezetüket bár nyilvánvalóan ez is szempont lehetett , hanem elsősorban azért, mert ily módon próbálták jobbítani életüket. Úgy gondolták, hogy a közösségi összetartozást jelképező közös ős (totem) ábrázolásával erősíthetik az emberek közösséghez való tartozását, azonosulását, biztonságérzetét; úgy gondolták, hogy egy-egy fontos cél (sikeres vadászat, jó időjárás, egészséges utódok nemzése stb.) lerajzolása elősegítheti az adott cél megvalósulását. Ennek a mágikusnak nevezett gondolkodásmódnak a fő sajátossága az , hogy a képet és az általa ábrázolt dolgot (valamilyen formában) azonosnak tekinti pl. a lerajzolt állathoz úgy viszonyul, mintha az a valóságos állat volna. A rajzolás, illetve festés folyamata és a kép tehát ebben az értelemben a valóság befolyásolásolásának eszköze, mágikus szertartás, mai szóval varázslás. A mágia kezdetben feltehetően utánzás, rajz vagy valóságos cselekvés (pl. a vadászat alapvető mozdulatait begyakorló mozdulatsor) volt, de a későbbiekben a világ megértésének is alapvető módja lett az őskori emberek számára. Lényege az, hogy egy szimbolikus cselekvéssel (rajz, tánc stb.) egy valóságos cselekvést igyekeznek sikeressé tenni.
Lehet, hogy első látásra furcsának tűnik a mágikus gondolkodásmód összekapcsolása a média világával, de ha alaposabban utánagondolunk, akkor nagyon sok hasonlóságot, analógiát fedezhetünk fel mind a média által közvetített üzenetek, mind az üzenetek befogadása terén.
Először is abban vegyük példának a televíziót , hogy a televízió által sugárzott műsor (kép) és az általa bemutatott világ (valóság) között mind a műsor alkotói, mind a műsor nézői hajlamosak azonosságot feltételezni. Persze valamennyien tudják, tudjuk, hogy csak képet látunk, ráadásul emberek által létrehozott mesterséges képet, de a gyakorlatban mégis az az érzésünk, hogy a televízió (a média) segítségével meghódítottuk a valóságot, hogy a televízió ablak a valóságra.
Másodszor abban, hogy a televízió műsorai is közösséget hoznak létre, illetve erősítik a műsorok által létrehozott közösség összetartozását, akárcsak a mágikus barlangrajzok. A nagy szappanoperák nézői, a különböző, ifjúsági szubkultúrák, zenekarok rajongói akár egymástól földrésznyi távolságban is összetartozónak érezhetik magukat; a sztárokat utánzó ruha és hajviselet, a villamoson megbeszélt előző napi tévéműsor pedig korábban egymást nem ismerő embereket is összekapcsolhat. Igaz persze, hogy a média által létrehozott emberi közösségek nem annyira közvetlenek és sokoldalúak, mint a korai közösségek sokkal inkább illuzórikusak, virtuálisak , de funkcióját, működési mechanizmusát tekintve mégiscsak hasonló dologról van szó, hiszen ma, ha valaki tudatosan kivonja magát a tömegkommunikáció rendszeréből (nincs telefonja, nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, nem néz televíziót stb.), az szükségképpen kívül marad a tágabb környezet, a globális falu közösségéből.
Harmadszor abban, hogy a média műsorai, képei mögött transzcendens, emberfeletti hatalom működik, amellyel szemben az ember meglehetősen kiszolgáltatottnak érzi magát. A televízió esetében a transzcendens jelleg a szó szoros értelmében is igaz, hiszen az információ, a kép, az üzenet égi csatornákon érkezik. A lényeg azonban itt éppen az, hogy egy emberfeletti hatalom, a különböző médiumokat működtető érdekcsoportok, akárcsak az őskori varázslók igyekeznek befolyásolni az emberek értékrendjét, élet- és gondolkodásmódját, s az emberek a közösséghez való tartozás érdekében többnyire el is fogadják ezt a helyzetet. Mindez már-már kultikus, vallásos jelleget kölcsönöz a tömegkommunikáció rendszerének. (Közismert tény, hogy a családok többsége a televíziót a lakás kitüntetett, központi részén helyezi el, ahol az ókorban a házi istenek szobrai álltak, illetve ahová később a családot összefogó tűzhelyet, kemencét vagy kandallót tették.)
Negyedszer abban, hogy a tömegkommunikáció által sugárzott műsorok
többsége a nézők számára mágikus szertartásként működik, másképp fogalmazva
mágikus szükségleteket elégít ki. A mágiát korábban mint utánzást,
a rajtunk kívül lévő világ befolyásolási eszközeként definiáltuk.
Az akciófilmek, szappanoperák gyönyörű sztárjai, rettenthetetlen hősei
és végletes figurái nyilvánvalóan azért olyan népszerűek, mert az
emberek egy kicsit azonosulhatnak álmaik tökéletes hőseivel, akár
a helyükbe is képzelhetik magukat. Igaz ugyan, hogy ez csak szimbolikus
cselekvés és még az őskori mágikus szertartásoknál is passzívabb,
hiszen ott többnyire tényleges tevékenység történt (rajzolás, esőtánc
stb.) , hiszen a néző csak üldögél a készülék előtt, de az utánzás,
egy ideális világgal való azonosulás ténye egyértelműen leírható az
A példa az írás jellegéből adódóan médiacentrikus: mivel a médiaismeret az új terület, ezért bővebben volt róla szó. Amennyiben azonban a hagyományos történelemóra keretei között (5. vagy 7. évfolyamon) a történelemtanár épp hogy csak utalni kíván a média mágikus természetére, a példa (valódiként) akkor is használható. Segít a mai viszonyokból elindulni és egy (a diákok számára különösen) ismert jelenséggel megmagyarázni a számukra ismeretlen őskori gondolkodási formát, a mágiát. Ugyanakkor viszont az őskor kapcsán megtanított fogalom árnyaltabbá, tudatosabbá teheti a diákok ismereteit a médiáról, illetve szerencsés esetben tudatosabbá teszi médiahasználati szokásaikat is.