Mentálhigiénia
Az egyén és a társadalom közötti konfliktusokat, az alkalmazkodás
zavarait ma mindenki növekvő mértékben érzékelheti akár saját környezetében,
akár a tömegkommunikáción keresztül. A lelki egészség megőrzése, illetve
helyreállításának elősegítése talán soha még nem volt fontosabb.
Az iskola különösen alkalmas színtér a mentálhigiénés
problémák érzékelésére s azok lehetséges orvoslására.
A lelki egészséggel összefüggő súlyos iskolai nehézségek felismerésének
jele például az is, hogy a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány
(KOMA) pályázatot hirdetett a közelmúltban az iskolai mentálhigiéné
fejlesztésére.
Általánosságban elmondható, hogy az alkalmazott
lélektan más részterületeihez hasonlóan, a mentálhigiénével kapcsolatos
hazai szakirodalom, szakfordítás is késésben van. Az, hogy ez az elmaradás
nem nagyobb, jórészt Gerevich József munkásságának köszönhető.
Már első könyve (Terápiák társadalma társadalmak terápiája.
Változatok a kakukkfészekre. Budapest, 1983, Magvető. Gyorsuló
idő sorozat) nagy feltűnést keltett. Az általa szerkesztett Közösségi
mentálhigiéné című kötet (Budapest, 1989, Gondolat) a hazai szakembergárda
legjobbjainak írásait gyűjtötte egybe. Ez a könyv többek között az
iskolai mentálhigiéné problémakörét is vázolta. (A vonatkozó tanulmányt
Gerevich József írta.)
Ő volt az összeállítója a T-Twins Kiadónál 1995-ben megjelent
Mentálhigiénia című kötetnek, amely a téma külföldi (angolszász)
irodalmából közöl válogatást.
A kötet 12 tanulmányt tartalmaz előszó és/vagy utószó nélkül.
Stephen J. Suomi tanulmánya: Kortársak, játék és
elsődleges megelőzés a főemlősöknél a rézuszmajmok társas kompetenciájának
kialakulásával foglalkozik. A rézuszmajmok a szerző szerint az
emberhez és más főemlősökhöz hasonlóan általában bonyolult szociális
csoportokban élnek, s megfelelő természetes vagy mesterséges körülmények
között többnyire igen kifinomult társas viselkedést alakítanak ki.
Az írás egyik legfontosabb következtetése, hogy a kortárskapcsolatoknak,
ha normálisak, életbevágó jelentőségük van a rézuszmajmok életében.
Abban a tekintetben, hogy ez a tapasztalat mennyire alkalmazható az
emberre, a szerző nem foglal egyértelműen állást, inkább azt írja
le: mit tenne az, aki a majmokra vonatkozó adatokat szó szerint venné
az emberi problémák megértése szempontjából.
Cloe Madanes írása, amelynek címe: Védelem, paradoxon
és szimulálás, tulajdonképpen a családterápia témakörébe tartozik.
A tanulmány alapgondolata az, hogy a gyermeki pszichopatológia a családon
belüli nem megfelelő hierarchikus szerveződés következtében is kifejlődhet.
A problémás gyermek gyakran a szülők fölé kerekedhet, megvédelmezve
őket attól, hogy azok saját nehézségeikkel nézzenek szembe. A szerző
három olyan paradox stratégiát ismertet, amelynek segítségével a szülők
megoldhatják a gyermek problémáját és helyreállíthatják a felborult
családi hierarchiát.
A gyermek a nem konvencionális családban
című tanulmány arra tesz kísérletet, hogy longitudinális leírását
adja annak, milyen tényezők alakítják a nem konvencionális gyermeket.
A szerző, Bernice T. Eiduson, az egyedülálló anya családját,
az élettársi viszonyban élők kétszülős családi formáját, a kommunák,
a közösségek és az életközösségi csoportok családi formáit sorolja
a nem konvencionális családi stílusok közé. Az írás vizsgálja a szülői
háttér, a családcsoport jellegzetességeit, a nem konvencionális család
értékeit, attitűdjeit, s külön figyelmet fordít az ilyen családban
született gyermekek életkorok szerinti fejlődésének vizsgálatára.
A skizofrén páciensek családi környezetével foglalkozik a Theodore
Lidz, Alice Cornelison, Dorothy Terry, Stephen Fleck szerzőnégyes
tanulmánya. A szerzők szerint a skizofrénia egyik megkülönböztető
jegye a szimbolikus működés zavara, a páciens gondolkodásának és kommunikációjának
paralogikus jellege, amely megváltoztatja a valóság belső megjelenítését.
Hipotézisük az volt, hogy a skizofrén beteg a valóság megjelenítésének
képzeletbeli eltorzításával menekül egy elviselhetetlen világból,
amelyben nincs ereje a megoldhatatlan problémákkal megbirkózni. A
dolgozat homlokterében annak a vizsgálata áll, hogyan történik az
irracionalitás átadása, a hibás kommunikáció ezekben a családokban.
Lymann C. Wynne, Irving M. Ryckoff, Juliana Day és Stanley
Hirsch tanulmányának témája szintén a skizofréniában szenvedő betegek
családi viszonyrendszere. Az írás címe: Álkölcsönösség a skizofrének
családi kapcsolataiban. Minden interperszonális kapcsolat ha
tartós azon alapszik, hogy a benne szereplők valamiképp kiegészítik
egymást, összeillenek. Az álkölcsönösséget amely a szerzők központi
fogalma röviden az jellemzi: a személyek azon az áron illenek össze,
hogy háttérbe szorul identitásuk elkülönítése.
A kábítószeres családok kapcsolatrendszerével
és kezelésével foglalkozik D. M. Reilly írása. A szerző a fiatalkorú
drogosokkal és családjaikkal végzett munkája nyomán hangsúlyozza a
család meghatározó szerepét. A tanulmány bemutatja a kábítószeres
családokban jellemző interakciókat, a különböző szülői magatartásmódokat,
s ismertet egy rövid, háromfázisú kezelést, amelyet eredményesen alkalmazott.
Kathryn Joan Fox tanulmányának tárgya
a punk ellenkultúra világa. A szerző, aki szerint az egyesült államokbeli
punk ellenkultúráról kevés szociológiai indíttatású munka született,
leírja és elemzi egy helyi punk közösség informális rétegződését.
A közösség egyes tagjainak a hierarchiában elfoglalt helyét annak
alapján állapítja meg, hogy milyen mértékben juttatták kifejezésre
a punk társasággal való közösségvállalást. A csoporton belül háromfajta
punkot lehetett megkülönböztetni: kemény, lágy és alkalmi punkokat,
a társaság perifériáján megjelent egy negyedik típus is, amely a szemlélők
elnevezést kapta.
Elméletibb jellegű a kötet következő írása, amelynek
szerzője Nils Christie. A Kábítószerek a józan társadalmakban
című tanulmány a skandináv típusú posztindusztriális társadalmak néhány
jellegzetes trendjét kívánja felvázolni. Christie vitára késztető
álláspontja szerint a kábítószerekkel összekapcsolódhatnak igen értékes
jelenségek, amelyek lehet, hogy időnként ott húzódhatnak bizonyos
kábítószerek fogyasztásának hátterében, és ugyanakkor veszélybe kerülhetnek,
ha a kábítószereket ellenségnek tekintjük.
Marcus Grant tanulmánya az élvezeti szerekkel való visszaélés
prevenciójának retrospektív áttekintését nyújtja. Az írás voltaképpen
az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) az alkohol-, illetve a drogabúzussal
szembeni prevenciós stratégiáját ismerteti. A szerző három fő témára
összpontosította a figyelmet: a tiltásra vagy korlátozásra; az egyesített
vagy párhuzamos megközelítési módra; valamint az országos és nemzetközi
próbálkozásokra.
John B. Enright írása a San Franciscó-i
Synanon Klub mentálhigiénés tevékenységét mutatja be. A klub a hatvanas
évek végén több ezer kábítószer-élvezőt látott el, és a közösségi
mentális egészségvédelem jelentős műhelyévé vált. A szerző ismerteti
a tevékenység filozófiáját, közösségi szervező erejét, az ún. Synanon-módszer
lényegét. A módszer alapja a játék, amely egyfajta csoportterápiához
hasonlítható.
A következő tanulmány, amely az Egészség
és viselkedés címet viseli, a veszélymegelőzés perspektíváit vázolja.
A szerző, David Mechanic sok évet töltött a betegségekkel kapcsolatos
magatartás, valamint az egészségügyi és pszichiátriai szolgáltatások
egyéni igénybevételének tanulmányozásával. Az írás ismertet néhány
USA-beli erőfeszítést, amelyek arra irányultak, hogy érthetővé váljanak
az egészségügyi állapotra vonatkozó egyéni becslések s azok a tényezők,
amelyek fokozzák a tünetek és a pszichológiai distressz iránti érzékenységet,
s meghatározzák az egészséggel kapcsolatos magatartást.
A kötet utolsó tanulmánya Gerald M. Rosen
munkája, amely az életproblémák önálló megoldásának önsegítő megközelítéséről
szól. A szerző röviden áttekinti az önsegítés és a pszichés problémák
önálló megoldásának jelentősnek mondható szakirodalmát, majd az önsegítő
programok jelenlegi (a hetvenes évek végéről van szó) helyzetét.
A hetvenes évek elején a pszichológusok elsősorban a terapeuták segítségével
megvalósítható programokra koncentráltak, később fordult a figyelem
a pszichés problémák önálló megoldása felé. Az írás rámutat az egyes
önsegítő programok, könyvek megoldatlan problémáira, és az önsegítéssel
kapcsolatban etikai kérdéseket is felvet.
Nem kétséges, hogy a kötetben olvasható tanulmányok többsége
a maga szakterületén belül fontos munka.
A válogatás számos új ismeretet közvetít a magyar olvasó számára.
A eltérő körülmények miatt a tapasztalatok természetesen egy az egyben
nem alkalmazhatóak a hazai gyakorlatban.
Az elméletibb jellegű és a gyakorlat kérdéseivel foglalkozó
írások kellő számban olvashatók a kötetben, jól kapcsolódnak egymáshoz.
Kisebb aránytévesztés mutatkozik meg abban, hogy a 12 tanulmány közé
két skizofrén családokkal foglalkozó írás is bekerült.
Mivel az írások majd mindegyike a 70-es, 80-as években jelent
meg, természetszerűleg még korábbi tapasztalatokra, szakirodalomra
utalva, az összeállítás kissé megkésettnek tűnik.
Több látszólag apró formai jel utal arra, hogy a kiadó túlzott
sietséggel, a szerkesztői munka lespórolásával adta ki a könyvet.
A tanulmányok eredeti megjelenési adatai sok esetben hiányosak, még
a megjelenési dátum sincs feltüntetve. Van olyan tanulmány a könyvben,
amelyben a szakirodalomra történnek utalások anélkül, hogy az irodalomjegyzéket
közölnék.
Fordítások esetében nem szerencsés a fordítók
nevének mellőzése. (Ezzel kapcsolatosan csak annyi információt kapunk
a könyv verzója szerint , hogy a fordítások az ELTE Szociálpolitikai
Tanszékének megbízásából készültek.)
Mentálhigiénia. Összeállította: Gerevich József.
Budapest, 1995, T-Twins Kiadó, 220 oldal. (A szociális szakképzés
könyvtára. A szociális munka gyakorlata)
Deák Ferenc