Felnőttképzés és története
A gyermekneveléssel foglalkozó pedagógiához hasonló, de abból egyre inkább kiváló, önállósodó tudományágról, a felnőttképzés elméletét tárgyául kitűző andragógiáról és annak történetéről az utolsó évtizedekben szabályos időközönként ülésező nemzetközi konferenciákon tanácskoztak a szakág egyetemi oktatói, kutatói, gyakorlati és elméleti szakemberei. Az Oxfordban 1986-ban tartott első összejövetelt 1996-ig további öt követte. Ezek színhelye Aachen (1988), Jeruzsálem (1990), Strobl (Ausztria) (1992), Brdo (Szlovénia) (1994) és Jena (1996) volt.
Az 1994. évi szlovéniai konferencián, amelynek anyaga Demokracy and Adult Education címen könyv alakban is megjelent, döntöttek úgy, hogy ezúton kifejezetten a közép- és kelet-európai államok felnőttképzésének múltjáról fognak tárgyalni. Ilyen témakörben az első szimpózium 1995 nyarán ült össze ismét a szlovéniai Brdóban International Conference for Adult Education címmel, amely közelebbi tárgyául a Közép- és Kelet-Európában folyó felnőttképzésnek felvilágosodás korabeli szakaszát jelölte meg.
Az üléseken elhangzott referátumok 1996-ban a bécsi Prodemia kiadónál jelentek meg az Osztrák Népfőiskolák Szövetsége felnőttképzéssel foglalkozó sorozatának 12. kiadványaként Erwachsenenbildung in der Aufklärung címen. A kötet szerkesztői: dr. Wilhelm Filla szociológus, az Osztrák Népfőiskolák Szövetségének főtitkára, Mag. dr. Elke Gruber, a grazi Karl-Franzens-Egyetem Neveléstudományi Intézetében a felnőttképzéssel foglalkozó osztály asszisztense, valamint prof. dr. Jurij Jug, a maribori egyetem tanára (egyébként a szlovéniai konferenciák szervezője).
A szimpóziumon elhangzott 18 értekezés szerzői közül öt-öt dolgozik Szlovéniában, illetőleg Ausztriában, kettő-kettő Magyarországon, illetőleg Szlovákiában, egy Csehországban, három pedig Horvátországban.
A szlovéniai résztvevők előadásaiból átfogó, majd teljes kép
tárul elénk az ottani felnőttképzés múltjáról. Az első referátum
mintegy a továbbiak bevezetőjeként Szlovénia történetét tekintette
át. A második hazája felnőttképzésének irányzatairól, társadalmi szerveiről
és mozgalmairól szól, végigvezet azokon a kezdetektől fogva a XVIII.
századig, taglalva, miként hatottak a felvilágosodás és a francia
polgári forradalom eszméi a művelődésügyre, ezen belül is a felnőttképzésre.
A szlovéniai tankönyvirodalomról a XVI. században működő
A magyar neveléstörténeti művekben viszonylag
kevésbé ismertetett kameralizmust, továbbá a merkantilizmust a korai
kapitalizmusnak e két gazdasági doktrínáját mutatta be az osztrákok
közül elsőként szót kapó előadó. Mindkét irányzat hívei a felvilágosodás
eszmeköréhez tartoztak, és ugyanúgy annak terjesztését szolgálták,
mint az időszakban megjelent állami intézkedések. A felvilágosodásnak
a szakképzésben játszott szerepéről tájékoztat egy következő tanulmány,
amely a téma kifejtésében az Ausztriában a XIX. század közepéig működő
szervek ismertetéséig jut el. Az ugyancsak a konferencia központi
témájával foglalkozó másik osztrák szerző a felvilágosodást és annak
a korszerűsödését szolgáló elemeit a későbbi osztrák népművelés előhírnökeként
mutatja be. A felvilágosodás korabeli osztrák művelődésügyének adalékait
ismertető tanulmány kifejti, milyen mély nyomokat hagyott a felvilágosodás
az oktatásügyben, mennyiben korszerűsödött az a rendelkezések hatására.
A hazai résztvevők egyike a XVIII. századi magyar iskolaügy állapotát olyan szempontból mutatta be, hogy az mennyiben indokolta a felvilágosodás szellemében hozott intézkedések szükségességét, milyen hatékonyságúak voltak azok, valamint vázolta, hogyan váltak a XVIII. század második és a XIX. század első felében megjelent jelentősebb kiadványok a magyarországi mezőgazdaság javára. A másik magyar résztvevő a debreceni felvilágosodás alakjainak a kultúrára és a felnőttképzésre gyakorolt hatását ismertette.
A szlovák részről elhangzott egyik előadás a XVIII. századi
szlovák felnőttképzésnek felfogásunk szerint a korabeli magyar neveléstörténeti
tényektől természetszerűen nem elkülöníthető mozzanatait, nevesebb
alakjainak (többek között a szlovákok között említett
A cseh nyelvű felnőttképzés a felvilágosodás korában a művelődésügy
széles területére terjedt ki. A magyar reformkorhoz hasonlóan itt
is ekkor lendült fel az irodalom, a színházügy, az újságírás, a zenei
élet. A cseh nyelv újjászületése élesztette egyben a cseh nemzeti
öntudatot. A tudomány művelői közül kitűnt mások mellett a történészként
nálunk is ismert
A kötetet záró három horvát egyetemi oktató tanulmányainak egyike a horvát tanítónők körében a XIX. század közepétől a XX. századig bekövetkezett szakmai és társadalmi változásokat ecsetelte. Az ezekkel kapcsolatban hozott adatai hasznos összehasonlítást tettek lehetővé számunkra a magyar állapotokkal. A horvát felnőttképzés tendenciáiról számolt be 1918-tól napjainkig az a tanulmány, amely a politikailag többször is megváltozott körülmények között folyó ilyen irányú tevékenység számos, a magyarországi gyakorlathoz hasonló formáját mutatta be. A harmadik horvát résztvevő áttekinti az andragógiának a tanítóképzésben elfoglalt helyét, a horvátországi gyakorlatra ható külföldi elmélkedők jelentősebb állásfoglalásait, majd a hazai tapasztalatokat, eredményeket, problémákat, végül behatóan ismerteti az országában folyó felnőttképzés főbb paramétereit.
A szimpózium központi témája ugyan a XVII. századi Habsburg Birodalom, illetőleg a későbbi OsztrákMagyar Monarchia területén folyó felnőttképzésnek a felvilágosodás korára eső szakasza volt amint az ismertetésünkből is kiderül. Az előadók közül azonban számosan nem tartották magukat a szervezőbizottság eredeti elgondolásához, hanem eltértek attól mind az időszaknak, mind a témának a megválasztásában. Nyilván régebbi kutatásaik, publikációik is késztették őket az egyéni témaválasztásra.
A tematika egységének a hiányát mégis nagyban pótolta a felnőttképzés körének interdiszciplináris megközelítése, hiszen a par excellence a felnőttképzésre, az andragógiára, annak történetére vonatkozó közléseken kívül gyakran kerültek előtérbe pedagógiai, szociológiai, gazdaságtani, irodalom- vagy éppen vallástörténeti vonatkozások. Mindennek ellenére vagy éppen mindebből következően a résztvevők a térség országaiban folyó felnőttképzés számos szegmentumával, határterületével ismerkedhettek meg. Pozitívuma volt a tanácskozásnak, hogy világosabbá váltak az egyezések, az érintkezések, a különböző vonatkozásokban hasonló vagy olykor azonos megoldások. Ilyen értelemben például hozható fel a képzés formáinak, szervezetének még elnevezésükben is megmutatkozó egyezése (kaszinók, olvasókörök, kulturális egyesületek, népfőiskolák stb.).
Tartalmilag sem sokban tért el a képzés a birodalomhoz tartozó, Ausztriától függő helyzetben lévő, gazdaságilag hasonlóan fejlődő vagy éppen lemaradó országokban, országrészekben. Nem véletlen az sem, hogy a politikai viszonyok eltérései mennyiben befolyásolták az évszázadokig egységes birodalomban élő népek műveltségi állapotát, és hogyan tükröződik ez éppen a felnőttképzés tartalmában.
A kultúra területén járatosak számára nem volt meglepő, hogy
a különböző országokban élő és népük sorsáért aggódó, kitűnő személyiségek
tevékenységében, nyilvános szereplésében, a tudósok, írók, költők
műveiben felismerhetők a sajátos nemzeti vonások. Ezek tanúsították
igyekezetüket népük kulturális felemelkedésére, a felnőttképzés felzárkóztatására
a fejlettebb nyugati, akár osztrák példához, egyben segítették a nemzeti
öntudat kibontakozását, nagy lépést téve a polgári átalakulás, a csak
sokára kivívott állami önállóság megteremtése felé. A szlovák
A magyar résztvevők figyelmét különösen megragadhatta az ausztriai felnőttképzésnek nem egy olyan mozzanata, amelyhez hasonlóval valamivel később Magyarországon is találkozhattunk. Hasonlóan hasznos tapasztalatokat kínáltak a horvátországi felnőttképzésről szóló előadások főleg abban az értelemben, hogy az együttélés során különösen az 1868. évi magyarhorvát kiegyezést követő időszakban miként befolyásolták a magyar hatóságok rendelkezései a horvát gyakorlatot, és nem utolsósorban, hogyan értékelték és értékelik ma mindezt a horvát történész kollégák.
Érdeklődésünket olykor ellenkezésünket váltotta ki egy-egy horvát vagy szlovák állásfoglalás az akkori Magyarország nemzetiségi politikájából fakadó, a nemzetiségek helyzetét befolyásoló magyar kultúrpolitikáról. Be kell vallani, hogy érdeklődésünk csodálkozásunkkal párosult, amikor saját nézeteinkkel, a magyar neveléstörténelemben elfogadott tényszerű megállapításokkal ellentétes hangok ütötték meg fülünket.
A sokszor talán rövid időre korlátozódó viták mégis mindegyik fél okulására szolgáltak, a nézetek közelítéséhez vezettek, így feltétlenül hozzájárultak ahhoz, hogy a tudomány mai állásának megfelelő, egymás érveit, érdekeit kölcsönösen figyelembe vevő végkövetkeztetések jussanak érvényre.
A beható, sokrétű tájékozódás a felnőttképzés történetéről még világosabbá tette, hogy a művelődés terjesztése a felnőttek körében már a múltban is segítette a népek felzárkóztatását a birodalom legfejlettebb részének, az akkor és Kelet-Európában ma is nyugati példát jelentő Ausztriának kulturális színvonalához.
Ilyen szempontból is érdemeket szerzett magának a szimpózium, ahol az Európai Unióhoz ma közeledő államokban élő szakemberek személyesen is kicserélhették tapasztalataikat, tájékoztathatták egymást felnőttképzésük múltjáról, olykor jelenéről is.
A szimpóziumon elhangzott előadásokat a szerkesztők dicséretükre váló filológiai pontossággal adták közre. A megnyerő külsővel, nyomdailag kiváló minőségben megjelent kötet minden bizonnyal hasznára válik a felnőttképzéssel és annak történetével foglalkozó egyetemi oktatóknak, a gyakorló andragógusoknak, így hozzájárul a közép-európai felnőttképzés gyakorlata és története kutatásának még gyümölcsözőbbé tételéhez.
Erwachsenenbildung in der Aufklärung. VÖV-Publikationen 12. Herausgegeben von Wilhelm FillaElke GruberJurij Jug. Verband Österreichischer Volkshochschulen Pädagogische Arbeits- und Forschungsstelle (PAF). Verlag Promedia, Wien, 1996. 171 Seiten.
Felkai László