Regionális folyamatok Magyarországon
A területfejlesztés, regionális fejlődés olyan tudományok közti integrált szakterület, amely jellegénél fogva mindig függött és továbbra is függni fog a politika döntéseitől.
A hazai régiókról mindenkiben él valamilyen képzet. A honi regionális folyamatokkal kapcsolatosan nem a dinamikus fejlődés, az együttműködés kifejezések szoktak az eszünkbe jutni, hanem inkább az elmaradottság, az egyenlőtlenség.
A könyv szerint téves az az álláspont, hogy az egyenlőtlenségek mérséklésének hatásos eszköze a főváros fejlődésének korlátozása volna. Budapestet infrastruktúrája, az ott lakók képzettsége és a nagy vásárlóerő miatt számos multinacionális cég szemelte ki regionális központjának. Erre a szerepre alkalmatlan volna egy kistelepülés. A fővárosvidék egyenlőtlenség mérséklését a vidéki innovációs központok versenyképességének javításával lehetne elérni.
S egy harmadik közkeletű álláspont: a közpénzekből elsősorban
a legelmaradottabb régiót kellene támogatni.
Részletesebben nézve a könyv tartalmát, az első fejezet néhány,
mindannyiunkat foglalkoztató kérdésre keresi a választ: Mit és milyen
módon változtatott meg az átmenet? Mi volt az a szocialista örökség,
amely módosulóban van? A szerző felfogása szerint a szocialista országokban
kialakult regionális szerkezet és urbanizációs típus nem képezett
önálló modellt, az európai szocialista országokban ugyanazok az urbanizációs
és regionális fejlődési szakaszok követték egymás, amilyeneken a nyugati
országok már korábban átjutottak. Jelentősek ugyanakkor a közép-kelet-európai
sajátosságok, amelyek két forrásból erednek: a megkésettségből és
az államszocialista rendszer működéséből. Ebből következően
A könyv a szocialista időszak magyar regionális fejlődését négy szakaszra bontja. Az első szakasz, az ötvenes évek fő jellemzője az erőltetett iparosítás volt, a második szakaszban, a hatvanas években előretört a feldolgozóipar, megnövekedett a vidéki ipartelepítés, a harmadik regionális fejlődési szakaszt már az aliparosítás befejeződése, a szolgáltatások iránti igények és a szolgáltató szektor növekedése jellemezte. A regionális fejlődés negyedik szakaszára (1980-as évek) az addigiaknál is ellentmondásosabb folyamatok voltak jellemzőek.
A tőkés és a szocialista regionális fejlődés
analógiája az 1970-es évek derekán megszakadt, a fejlett tőkés országok
a szocialista országoktól eltérően az 1970-es években új gazdasági
fejlődési szakaszba léptek. Erre a jelentős fordulatra a fordista
gazdaság áttérése a posztfordista gazdaságra
A könyv második fejezete az átmenet időszakának új területi folyamatait, azok okait vizsgálja. Ennek kapcsán a szerző az új jelenségeket két okcsoporttal: a rendszerváltozás következményeivel és az európai gazdasági fejlődésbe való visszailleszkedéssel magyarázza. A rendszerváltás következményeként a helyi önkormányzatok szerepe megnőtt, a gazdaság nagyfokú leépülése új folyamatokat indított el, válságrégiók alakultak ki, s a magángazdaság elterjedése polarizálta a településeket. Az új regionális folyamatok hazai terjedését felgyorsítja, hogy az osztrák határnak köszönhetően a magyar régiók és városhálózat közvetlenül kapcsolódhatnak a nyugat-európai térfolyamatokhoz.
Az új gazdasági tér formálódását tárgyalja a következő fejezet.
Ez az anyagrész mint már említettük bővebben foglalkozik a tőkés
tömegtermelési rendszer 1970-es évekbeli válságával, amikor is nem
volt többé érdemlegesen bővíthető a tömegtermékek piaca, a fogyasztás
többrétű lett, új minőségeket keresett. A válságra adott válasz a
posztfordista, a piac által szabályozott gazdaság volt, amely a
gazdaság és társadalom térbeli rendszerében is nagy változásokat (dekoncentráció,
globalizáció stb.) hozott létre. Az 1970-es évek nyugat-európai gazdasági
állapotleírása
Ezt követően a fejezet összefoglalja a tömegtermelésre
alapozott és a posztmodern gazdaság jellemzőit, majd áttér a magyar
gazdaság térszerkezetére.
A könyv negyedik fejezete a regionális folyamatok alakulásának
lehetséges forgatókönyveit tekinti át. A szerző itt kísérletet tesz
a regionális fejlődés jövőjének megrajzolására 15 évre előre. Először
áttekinti a fejlődés elemeit (gazdasági növekedés, gazdasági szerkezet,
népesség, infrastrukturális fejlődés, nemzetközi integrációs kapcsolatok,
környezetvédelem szempontjai), majd a fejlődés három lehetséges forgatókönyvét
vázolja fel. Ezek a következők: polarizált, közepesen koncentrált
és dekoncentrált regionális fejlődés.
A következő fejezet a településrendszer átalakulásával foglalkozik. Ez az anyagrész először a városverseny fogalmát s a várospolitikára gyakorolt hatását tekinti át. A várospolitika feladatának, tartalmának és elemzési dimenzióinak ismertetését követően a szerző a városmarketing fogalmát tisztázza. A fejezet második fele a magyar városverseny feltételezett nyertesével és veszteseivel foglalkozik, bemutatja Budapestnek helyzetét az európai nagyvárosi rendszerben, illetve a magyar falvak állapotát az átmenetben.
A külföldi működőtőke-befektetések regionális hatását elemzi a hatodik fejezet. Ez a kérdéskör a médiákban is állandó szerepet kap, és mindenki saját környezetében is érzékelheti a változásokat. A külföldi befektetések elég jelentősek voltak ahhoz, hogy regionális gazdaságfejlesztő hatásuk érzékelhető legyen. A szerző kitér a külföldi tőkebefektetések jellemzőire és földrajzi eloszlására.
A fenntartható regionális fejlődés esélyeit latolgatja a könyv következő fejezete. A fenntartható fejlődés fogalma nemrégiben terjedt el a szakirodalomban. Röviden szólva ez a felfogás a környezetvédelem és a gazdaság további fejlődése között igyekszik kompromisszumot teremteni. Ez a kompromisszum szükséges hazánkban is: a magyar társadalom a gazdasági hanyatlás hosszú évei után aligha tud elfogadni olyan környezeti politikát, amely a fejlődés további korlátozását fogalmazza meg. A fenntartható fejlődés hazai lehetőségeiről szólva a szerző összefoglalja a politikai átalakulás pozitív és negatív hatásait, elemzi a fenntartható fejlődés és a regionális fejlődés összefüggéseit.
A következő rész a közép-európai regionális integráció és a
magyar regionális fejlődés viszonyával foglalkozik. Rövid történeti
kitérőt követően, a fejezet a magyar megyék esélyeit mérlegeli. Megvizsgálja,
melyek azok a megyék, amelyek legkönnyebben be tudnak kapcsolódni
a nemzetközi regionális együttműködés folyamatába. A nemzetközi munkamegosztásra
alapozott regionális együttműködésre térségünkben
A könyv kilencedik, utolsó fejezete a területi egyenlőtlenségek és a területfejlesztési politika viszonyát tárgyalja. A szerző elsőként a ma oly divatos szófordulat, a kettészakadt ország igazságtartalmával és a területi egyenlőtlenségek keletkezésének okaival foglalkozik.
A szerző
A dinamikus és depresszív régiók egyben az ország iskolázottsági
térképét is tükrözik.
A fejezet ezt követően áttekinti a régió lehetséges fejlesztőinek: központi kormányzat, helyi önkormányzat, civil szervezetek stb. szerepét.
Az állam területfejlesztési feladatai ezzel együtt nem csökkentek, hanem átalakultak a rendszerváltást követően. A területfejlesztési politika az új, 1990-ben létrehozott Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumhoz került, az Országgyűlés 1996 márciusában elfogadta a területfejlesztési és területrendezési törvényt, az erre a célra fordítható pénzeszközök azonban korántsem elegendőek.
A kötet alapjául az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet Terület- és Településfejlesztő posztgraduális szakán tartott előadások szolgáltak. A szerző szándékoltan nemcsak a szűken értelmezett szakmai körökhöz kívánt szólni, hanem mindenkihez, akit a hazánkban történő társadalmi átalakulás területi határai akár munkája, akár érdeklődése okán foglalkoztatnak.
A szerző támaszkodott saját kutatási eredményeire, valamint a szakirodalomra. A kötet végén található irodalomjegyzék a téma teljes szakirodalmát felöleli. A kötetet térképek és táblázatok teszik szemléletesebbé, a fentiekből következően két okból is szintetizál, s mentes mindenfajta didaktikus túlzástól. Higgadt elemzésekkel szolgál, a jövőt illetően gyakran nem, s ha mégis: mérsékelten optimista.
A kötet az utolsó fejezetben kifejtettek alapján nem kevés oktatáspolitikai tanulsággal is szolgál.
Befejezésül álljon itt egy idézet az utolsó fejezetből: A bajokra mindenki gyors megoldást szeretne, de ilyen sajnos a jövőt illetően nincsen. A politikának van egy demonstrációs kényszere, ami miatt vonzódik a felavatható fejlesztésekhez. A gázvezeték kézzel fogható siker, az oktatás színvonalának emelése hosszú távú program, s sikere is alig mérhető.
Enyedi György: Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet időszakában. Budapest, 1996, Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, 138 p.
Deák Ferenc