Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1997 október > Az idegen nyelvek oktatásának helye és szerepe az Európai Unióhoz való csatlakozásban

Bognár Anikó

Az idegen nyelvek oktatásának helye és szerepe az Európai Unióhoz való csatlakozásban

A szerző – nyelvoktatási szakember – tanulmányának első részében felvázolja az Európai Unió által kezdeményezett nyelvoktatást segítő akciókat, programokat, amelyek hivatottak elősegíteni az Unió idegennyelv-tudással kapcsolatos követelményeinek teljesítését. Részletesen bemutatja azokat az ajánlásokat, amelyeket az Unió e célra létrehozott bizottságai fogalmaztak meg a tagországok részére. Külön említésre méltó ezek között az a követelmény, mely szerint az Unió felnövekvő polgárainak saját anyanyelvük mellett iskoláztatásuk során két másik európai nyelvet is el kell sajátítaniuk. A tanulmány második része azt elemzi, hogy a magyar idegennyelv-tanítás mennyire képes teljesíteni az Unió e téren megfogalmazott követelményeit.

Az idegennyelv-tudásnak még soha nem volt akkora a gazdasági, társadalmi és politikai jelentősége, mint napjainkban. A hasznosítható nyelvtudás felbecsülhetetlen érték minden szakterületen. Meg kell könnyíteni az emberek szabad mozgását és a gondolatok szabad áramlását a kommunikáció fejlesztésével, hogy hatékonyabb legyen az országok közötti együttműködés.

Az Európai Unió az idegennyelv-oktatásért

A Római és a Maastrichti Szerződés (1987, 1991) létrehozta az egységes európai piacot, de abban a munkaerő-áramlást csak a megfelelően képzett polgárok biztosíthatják. Sok évtizedes nyugati tapasztalat is mutatja, hogy azokkal a nemzetekkel a legjobb a gazdasági együttműködés, amelyeknek a nyelvét sokan beszélik az adott országban.

Átfogó nyelvoktatási koncepcióra van szükség, amely az Európai Unió (EU) egyes tagországainak hagyományaiból és eredményeiből merít, és egymással összhangban lévő alapelveken nyugszik. A Római Szerződés a tagországok számára nem határoz meg az oktatásra vonatkozó közös politikát, csak indirekt módon fejthet ki hatást, célzott, jól definiált programoknak nyújt támogatást. Az európai megállapodás nem arra utal, hogy az Európai Unióba belépni szándékozó Magyarországnak külföldi mintákat kellene átvennie, csupán adaptálásról lenne szó, amint azt a külföldi szakértők is hangsúlyozzák. Erre vonatkozik a 75. cikkely általános megfogalmazása: „Az együttműködés célja Magyarország prioritásait figyelembe véve az emberi erőforrások harmonikus fejlesztése, valamint az általános oktatás, a képzés és a szakmai képzettség színvonalának emelése.”

A rendszerintegrációs koncepciót több fontos dokumentum tartalmazza. Ezekben mindenhol szerepelnek az idegennyelv-oktatás fontosságát kiemelő fejezetek. Amint a következőkből látható, a támogatási programok céljaiban ugyanazok az irányvonalak fogalmazódnak meg, mint az elvi hátteret biztosító dokumentumokban. Így világossá válik az elvek és a gyakorlati megvalósulás összehangoltsága.

Érthető módon, az oktatás legfelső szintje kapta talán a legtöbb figyelmet, hiszen a tanárképzés, a tanártovábbképzés a leghatékonyabb beruházás, itt érvényesül legjobban a multiplikáló hatás.

A felsőoktatásban az európai dimenzió növeléséhez a megállapodás az alábbi eszközöket ajánlja: hallgatói mobilitás, intézményi együttműködés, idegennyelv-tudás, tanárképzés, tanártovábbképzés (az alsó és középfokú oktatás számára ugyanis elengedhetetlenül fontos, hogy az európai normákról az oktatói kar kellő elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkezzen).

Mindezekhez alapvetően szükség van a nyelvtudásra, nyelvhasználatra, illetve a létrejöttét segítő nyelvtanári felkészültségre.

Az EU irányelvei és támogatási programja

Az EU kulcsfontosságú irányelvei az idegen nyelvek oktatásával kapcsolatban (amelyek egybeesnek az Európa Tanács (ET) koncepcióival, és így azok EU-támogatást élveznek) a következők:

a) A mindenki számára elérhető nyelvtanulás, amely valamennyi európai állampolgár joga és szükséglete.

b) A nyelvtanulás életmóddá kell hogy váljon. Gyakorlati készségeket kell fejleszteni, amelyek nélkülözhetetlenek a mindennapi élethelyzetekben való sikeres kommunikációhoz.

c) A tanuló érdekeit kell elsősorban szem előtt tartani. Az idegen nyelvek tanításának a nyelvtanuló igényein, érdeklődésén, egyéni képességein és a számára elérhető ismeretszerzési forrásokon kell alapulnia.

A nyelvi készségek fejlesztéséhez jól átgondolt stratégiára van szükség, melynek megvalósításában az európai közösségnek együtt kell működnie a tagországok hatóságaival. E stratégiának fel kell ölelnie mind az iskolai oktatás, mind a felnőttoktatás folyamatosan javítandó feltételeit. Az Európai Unió 40–54 éves lakosainak csaknem 40%-a, az 55 éves és annál idősebb lakosságnak több mint 50%-a még semmilyen idegennyelv-tanulásban nem vett részt.

A legnagyobb támogatási programok, amelyekből Magyarország is részesült a PHARE, a TEMPUS, a Leonardo és a Socrates. Utóbbinak önálló nyelvoktatással foglalkozó egysége is van, a Lingua, amelyről részletesebben is szólunk.

a) A PHARE program a korábbi világbanki programokhoz kapcsolódott, és sokat segített a szakképzésben és a felsőoktatásban, különösen az eszközbeszerzések területén. Egyszeri 3 millió ECU támogatást biztosított a nyelvoktatásra, az intézményi integráció, a telekommunikáció, a profilváltás elősegítésére 1994-ig. Magyarországon a Nemzeti Szakképzési Intézet szakmai támogatásával száz szakiskolai tanár vett részt idegen nyelvi (angol és német) tanfolyamokon, hogy az alapszintű nyelvtudásukat középfokúvá fejleszthessék egy 240 órás tanfolyam során (1992). A tanárok részben azért vettek részt a tanfolyamon, hogy a saját nyelvtudásukat fejlesszék, részben pedig hogy a tantárgyukat majd ezen a nyelven oktathassák. A résztvevők matematika, informatika, biológia, technológia stb. szakos tanárok voltak. Szerveztek a program keretében úgynevezett „szendvics kurzusokat” is német és flamand kapcsolatok révén, amelyek során az oktatás Magyarországon kezdődött, majd az adott nyelvterületen folytatódott. Céljuk kettős volt: mind a nyelvtudás, mind pedig idegen nyelven a közgazdasági ismeretek fejlesztését szolgálta.

b) A TEMPUS program (Trans-European Cooperation Scheme for Higher Education) egyetemközi együttműködéseket és csereprogramokat támogat a hallgatók és oktatók számára, és így az új európai együttműködési lehetőségek szimbólumává vált. A TEMPUS az 1990–1996/97 tanévig közel 103 millió ECU vissza nem térítendő támogatást juttatott a felsőoktatásban az idegen nyelvek oktatására, 30–35%-ot eszközbeszerzésre, a hallgatói, oktatói mobilitásra pedig mintegy 40–47%-ot.

c) A Leonardo program a szakoktatás támogatására készült. Ezen belül mód lesz arra, hogy az EU által kiemelt fontosságú területként kezelt szaknyelvoktatás hazánkban is támogatást kapjon ezen a területen. Jelenleg erre még nincs lehetőség.

d) A Socrates program az EU több országát is érintő oktatási együttműködési akcióprogram, amely 1999 végéig tart, és 15 EU-tagállamra, valamint Izlandra, Lichtensteinre és Norvégiára vonatkozik. Alapvető célja, hogy segítsen a nyelvoktatás minőségének a javításában bármely korcsoport részére. E célból fejleszteni igyekszik az európai együttműködést, és elérhetővé kívánja tenni az EU-ban fellelhető tanulási lehetőségeket. Arra törekszik, hogy:

– a tanulókat megismertesse tantárgyuk európai dimenziójával;

– lehetővé tegye, hogy minél több ember szerezzen személyes tapasztalatot Európa országairól;

– erősítse az európai azonosságtudatot;

– elősegítse a változó gazdasági és társadalmi környezethez való alkalmazkodást.

A Socratest létrehozó döntés a program részcéljait a következőképpen határozza meg (mindegyikbe szükségszerűen, akár kimondatlanul is beleértve az idegen nyelvek tudását):

– Az oktatás minden szintjén ki kell fejleszteni az európai dimenziót abból a célból, hogy erősödjék az európai állampolgárság eszméje. E tevékenység során támaszkodni kell a tagországok kulturális örökségére.

– Mind mennyiségileg, mind minőségileg javítani kell az Európai Unió nyelveinek ismeretét, különösen azokét, amelyeket a legkevésbé használnak és tanítanak. Állandóan növelhető az Európai Unió népei közötti megértés és szolidaritás, és elősegíthető az oktatás interkulturális dimenziója.

– Támogatni kell a tagországok oktatási intézményei közötti széles körű és intenzív együttműködést oly módon, hogy nőjön szellemi és oktatási potenciáljuk.

– Szorgalmazni kell a tanárok mobilitását, mert ezzel is növelhető a tanítás európai dimenziója és javítható a tanárok szakmai teljesítménye.

– Bátorítani kell a diákok mobilitását is oly módon, hogy tanulmányaik egy részét az Unió egy másik tagországában végezhessék el. Ezzel is tovább szilárdítható az oktatás európai dimenziója.

– Elő kell segíteni az iskolai tanulók közötti kapcsolatok létrehozását az Európai Unió országaiban, és nagyobb hangsúlyt kell fektetni az európai dimenzióra oktatásukban.

– E program keretében fejleszteni kell az iskolarendszeren kívüli oktatást.

Támogatás igényelhető továbbá a következő célokra:

– a nyelvtanítás és nyelvtanulás területén működő egyesületek európai dimenziójú munkája,

– az idegen nyelvek tanítására és tanulására vonatkozó információk és tapasztalatok újszerű propagálása,

– az európai együttműködést az adott szektorban népszerűsítő erőfeszítések.

Mint látható, a kilencvenes évek elején az EU-n belüli oktatási együttműködés elsősorban a felső- és a szakoktatás területére korlátozódott. Ugyanakkor az EU számára egyik legnagyobb kihívást a nyelvi és kulturális sokféleség jelenti, magától értetődik tehát, hogy a nyelvoktatás fejlesztésére igen nagy súlyt fektetnek. Ezért hozták létre 1989-ben a nagy oktatási program, a Socrates szerkezetén belül a Lingua programot a nyelvoktatás fejlesztésére.

A Socrates különböző alprogramjai (felsőoktatási, iskolai oktatási, a vándorló munkások gyermekeivel foglalkozó, a felnőttoktatási) támogatják az európai nyelvek tanulását. A Socratesen belüli Lingua-csomag az oktatás minden szintjével és szektorával foglalkozik, és több speciális eljárással egészíti ki a program más részei által előírt nyelvtanulást. Végig arra törekszik, hogy figyelembe vegye a fogyatékos személyek verbális vagy nem verbális, különleges idegennyelv-tanulási szükségleteit is. A különböző Lingua-tevékenységek támogatják az iskolarendszeren kívüli oktatási formákat is.

Érdemes részletesen is szemügyre venni az 1997-ben Magyarországon is meginduló Lingua programot, hogy világossá váljanak az európai elvárások az idegennyelv-oktatás területén. (Forrás: Socrates Magyar Nemzeti Iroda.)

A Lingua foglalkozik az Európai Unió minden hivatalos nyelvével (azaz az angollal, dánnal, finnel, franciával göröggel, hollanddal, némettel, olasszal, portugállal, spanyollal és svéddel), emellett az írrel és a luxemburgi helyi dialektussal, amelyeket az Unión belül beszélnek, valamint az izlandival és a norvéggal, amely nyelvek kívül esnek az Unión. A legkevésbé és a legritkábban használt nyelvek prioritást élveznek.

Az alábbiakban bemutatjuk a Lingua öt igen fontos tevékenységi területét.

Európai együttműködési programok nyelvtanárok képzésére (ECP)

Az ECP rövidítés a nyelvtanárok alap- és/vagy továbbképzésével foglalkozó intézmények több országot is érintő együttműködésére utal. A cél az, hogy növeljék már a pályán dolgozó és a leendő nyelvtanárok, az őket továbbképző személyek szakképzettségét azzal, hogy javítják a nyelvi ismereteiket, erősítik a célnyelv használatába vetett bizalmukat, fejlesztik a kommunikációs képességüket, segítik őket abban, hogy jobban megértsék a tanult nyelv kulturális környezetét, s hogy mindezzel magasabb szintre emeljék technikai és módszertani felkészültségüket. Az európai együttműködési programoktól azt várják, hogy azok ösztönözzék az innovációs folyamatot, és vegyék figyelembe az idegennyelv-tanítás és -képzés módszertanában bekövetkezett legújabb változásokat is. Az együttműködés a következő formákat veheti fel:

– tananyagok közös kifejlesztése,

– tanítási anyagok közös elkészítése,

– modulok közös kifejlesztése.

Az EU-támogatás elnyerhető mind az európai együttműködési programok előkészítését szolgáló látogatásokhoz, mind a projektek tényleges kialakításához.

Szakmai továbbképzés az idegennyelv-tanítás területén

Támogatás kapható például olyan, más részt vevő országban megszervezett kurzusokon való részvételhez, melynek során a nyelvtanár „megmártózik” az idegen nyelvi közegben, továbbá más hasonló továbbképzést biztosító munkához. Ezeknek az a céljuk, hogy emeljék a tanárok idegennyelv-tanítási felkészültségét vagy azt a képességüket, hogy bizonyos ismereteket idegen nyelven adhassanak át a diákoknak. Itt elsősorban a kommunikációs készségekre kell gondolni, az idegen nyelvek különleges célokból való elsajátítására, a módszertan fejlesztésére, valamint a célnyelv társadalmi és kulturális környezetére. E tevékenység olyan tanároknak szól, akik jelenleg idegen nyelvet tanítanak (vagy tantárgyukat idegen nyelven oktatják), valamint olyan személyeknek is, akik képzett nyelvtanárok ugyan, de valamilyen okból nyelvtanári pályájukat megszakították és most arra vissza kívánnak térni; továbbá olyan oktatási alkalmazottaknak, akiket idegennyelv-tanárrá képeznek át, valamint az idegen nyelvekkel foglalkozó tanfelügyelőknek és oktatási tanácsadóknak, nem utolsósorban pedig az idegen nyelveket tanítók felkészítőinek. Prioritást élveznek azok a jelentkezők, akik az idegen nyelvi „megmártózó” tanfolyamukat vagy más szakmai továbbképző munkájukat valamilyen európai együttműködési program szerkezetében kívánják kifejteni.

Lektori munka leendő nyelvtanárok számára

E tevékenység alapján olyan személyek igényelhetnek támogatást, akik leendő nyelvtanárok vagy már megszerezték nyelvtanári képesítésüket. E program alapján egy bizonyos időt lektorként tölthetnek el a programban részt vevő valamely más országban, elsősorban olyanban, ahol az egyik hivatalos nyelv megegyezik azzal a nyelvvel, amelyet ők a jövőben tanítani fognak. Az ilyen lektori időszak három hónaptól egy teljes iskolaévig terjedhet. A rövidebb időszak különösen a kevéssé használt és ritkábban tanított nyelvekre vonatkozhat, továbbá olyan esetekre, amikor a fogadó intézmény együttműködési projektben vesz részt a lektort küldő ország valamilyen intézményével.

A lektori programnak két fő célkitűzése van:

– lehetővé teszi a leendő nyelvtanárok számára, hogy kiteljesíthessék valamely, a programban részt vevő ország nyelvének, kultúrájának és oktatási rendszerének az ismeretét;

– a fogadó intézmény diákjai számára lehetővé teszi, hogy olyan személlyel találkozzanak, aki abból az országból jön, amelynek a nyelvét ők tanulják. E tevékenység végső célja több, mint a nyelvi készségek kifejlesztése: felhívja a diákok figyelmét az idegen nyelvekre, más országokra és kultúrákra általában.

A nyelvtanítás eszközeinek fejlesztése és a nyelvi készségek felmérése

EU-pénzügyi támogatás igényelhető olyan több országot is érintő projektekhez, amelyek célja a nyelvtanítás eszközeinek fejlesztése és a már elsajátított idegen nyelvi készségek értékelése. Konkrétabban szólva, támogatás kérhető mind a projektek kialakítása, mind megvalósítása érdekében a következőkre:

– tananyagok megtervezése, kifejlesztése és cseréje;

– újszerű tanítási forrásanyagok elkészítése;

– eszközök és módszerek létrehozása és a meglévők továbbfejlesztése az idegen nyelvi készségek felmérése céljából.

A fiatalok nyelvtanulását szolgáló közös oktatási projektek (JEP)

Ennek a programnak a szerkezetében támogatás igényelhető különböző, a programban részt vevő országok általános, szakmunkásképző és technikai oktatást nyújtó intézményeiben tanuló fiatalok cseréjére. A JEP célja, hogy a fiatalokat arra ösztönözze, hogy idegen nyelveket tanuljanak, és lehetővé tegye számukra, hogy azokat aktívan használhassák is. A résztvevők egy bizonyos időszakban valamely közösen kimunkált témán dolgoznak, olyanon, amely kapcsolatos az anyanyelvi tananyagokkal. A projektet úgy kell kialakítani, hogy közvetlen kommunikációra kerüljön sor a különböző országok fiataljai között. Egy ilyen projekt során a fiatalok egyéni tapasztalataikon keresztül felismerhetik, mennyire hasznos, ha a sajátjukon kívül más nyelvet is beszélnek.

A JEP fontos része a projektben részt vevő csoportok cseréje. Mind a partnerintézmény meglátogatása, mind a viszontlátogatók fogadása intenzív munkát igényel, amelynek folyamán a fiatalok csoportjai szorosan együttműködnek a projekten és az idegen nyelvet aktívan használják.

Az intézmények azokat a fiatalokat is a projektben való részvételre buzdítják, akik a cserében nem tudnak részt venni.

Támogatás igényelhető továbbá olyan célokra, mint a nyelvtanítás és nyelvtanulás területén működő egyesületek európai dimenziójú munkája; az idegen nyelvek tanítására és tanulására vonatkozó információk és tapasztalatok újszerű propagálása; az adott szektorban az európai együttműködést népszerűsítő erőfeszítések.

A Fehér Könyv1 az oktatásról és a képzésről

1995-ben az EU miniszteri találkozóján a közoktatást az EU fontos politikai területeként határozták meg. Ennek megfelelően kiegészítik, támogatják az egyébként a tagállamok nemzeti ügyeként és feladataként kezelt közoktatást. Az EU Alapító Egyezménye 126. cikkelyében megállapítja, hogy „a közösségnek hozzá kell járulnia az oktatás fejlesztéséhez azáltal, hogy a tagországok együttműködését bátorítja, ha szükséges támogatja és kiegészíti e tevékenységüket”. A fenti cikkely egyike azoknak, amelyek alapján kidolgozták a Fehér Könyvet. Ebben célul tűzték az egész életen át tartó tanulás keretében „három európai nyelv elsajátítását”. Több európai nyelv ismerete ugyanis előfeltétele annak, hogy az Európai Unió polgárai kihasználhassák a határok nélküli egyetlen piac adta lehetőségeiket mind szakmai, mind egyéni szempontból. Ezt a nyelvtudást ki kell hogy egészítse az a képesség, amely segít abban, hogy az egyén alkalmazkodni tudjon a különböző kultúrákat jellemző munka- és életkörülményekhez. A nyelvek más emberek megismerésének kulcsát is jelentik. A nyelvtudás a kulturálisan gazdag és sokszínű Európához tartozás érzésének a kiépítésében és abban is segít, hogy Európa polgárai jobban megértsék egymást.

A nyelvtanulásnak van még egy fontos hatása: a tapasztalat azt mutatja, hogy ha nagyon korán kezdik a nyelvtanulást, az a jó iskolai szereplés egyik fontos faktora lehet. Egy másik nyelvvel kapcsolatba kerülni nemcsak vetekszik ugyanis az anyanyelv ismeretével, de meg is könnyíti annak elsajátítását. Kinyitja a szellemet, szélesíti az emberek látókörét. A többnyelvűség hozzátartozik az európai tudathoz, a polgári léthez.

Ahhoz, hogy három EU-nyelvet megtanuljon valaki, ajánlatos az idegen nyelv tanulását az iskoláskor előtt elkezdeni. Alapvető jelentőségűnek látszik, hogy az általános iskolában megkezdjék a rendszeres idegennyelv-oktatást, és a középiskolában kezdjék el a második EU-idegennyelv tanítását. Amellett is érvelnek, hogy „a középiskolás tanulók bizonyos tantárgyakat az első idegen nyelven tanuljanak, mint ahogyan az az európai iskolákban történik”. A közoktatás befejezésével mindenki két EU-idegennyelvet kell hogy ismerjen.

A szakoktatás keretében szintén nagy súlyt kell fektetni a nyelvtanulásra. Ennek kettős jelentősége van: előnyt jelent mind a személyes kulturális fejlődés, mind a munkavállalás szempontjából.

A magasabb szintű oktatás olyan modern eszközöket, felszereléseket és módszereket alkalmaz, amelyekkel megfelelhet a sokrétű csoportok elvárásainak.

Mindezekért a Fehér Könyv európai szinten a következő támogató eljárásokat javasolja:

– EU-támogatás az értékelési rendszerek bevezetésére (minőségi indikátorok kidolgozását is beleértve) és a minőséget fenntartó rendszerekre, amelyek az EU nyelveinek tanításakor használt módszerekre és a tananyagokra vonatkoznak.

– Támogatás a nyelvtanulási/tanítási anyagok cseréjéhez, amelyek a különböző csoportok igényeinek megfelelnek (felnőttek, alulképzettek, fiatal gyerekek stb.).

– Támogatás a korai EU-idegennyelv-tanuláshoz, különösen a tananyagok és tapasztalatok cseréje révén.

– Legalább két EU-idegennyelv tanulásának elősegítése minden fiatal számára.

– Támogassa az újító nyelvtanítási módszereket.

– Terjessze az európai nyelvek mindennapos használatát az iskolákban minden szinten.

– Segítse elő az európai nyelvek és kultúrák ismeretét és korai tanulását.

– Mozgósítsa az iskolákat, hogy legalább egy EU-idegennyelvet már az általános iskolában tanulhassanak.

– Vonjanak be más Európai Unió-tagországból tanárokat.

– Támogassa az önálló nyelvtanulást segítő módszereket.

– Bátorítsák a mobilitást: a tanárok taníthassák az anyanyelvüket más országokban levő iskolákban.

A fentiek segítenek abban, hogy az emberek minél több nyelvet, minél magasabb szinten beszéljenek, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a népek között erősödjön a megértés és az együttműködés, miközben fennmaradjon kulturális és nyelvi sokszínűségük. Ahhoz is szükségesek, hogy az emberek gyakorolhassák a mozgás szabadságának a jogát, valamint hogy teljesen kihasználhassák az egységes európai piacban rejlő lehetőségeket. Elengedhetetlenek az oktatási szektorban megvalósuló szabad mozgás és együttműködés megvalósításához is.

Az Európa Tanács az idegennyelv-oktatásért

Az új Európának régi szervezete a több mint 45 éve létrehozott Európa Tanács, amelyhez nemcsak az Unió országai tartoznak, hanem a legtöbb európai ország is. A Tanács munkáját az Európai Unió jelentős anyagi hozzájárulással támogatja.

A) Az Európa Tanács nyelvoktatási politikája

Az Európa Tanács igyekszik megfelelni az új tagországok speciális igényeinek is, ezért támogatja a kelet-közép-európai országokat abban, hogy kiterjesszék, fejlesszék és megújítsák nyelvoktatásukat. Segítséget nyújt olyan továbbképzések megrendezésében, amelyek speciális igényeket elégítenek ki (pl. új tantervek készítése, tankönyvek írása). Terveikben szerepel az iskolák között létrehozott hálózatok felújítása, hogy a szakértők rendszeres látogatásokkal is ösztönözzék a sikeres fejlesztési programok terjedését, a kollégák rendszeres tapasztalatcseréjét.

B) Az Európa Tanács munkamódszerei a nyelvoktatás területén

Az Európa Tanács a nyelvoktatás fejlesztését különböző tanulmányok megjelentetésével, nemzetközi tanári továbbképzések és hozzájuk kapcsolódó akcióprogramok szervezésével, valamint szakmai hálózatok kiépítésével segíti. Ezek kiterjednek a tanárképzésben részt vevőkre, a nyelvtanárokra, a szaktanácsadókra, tantervkészítőkre, tananyagszerzőkre és természetesen a nyelvtanulókra is. Először angol nyelvből dolgoztak ki egy rendszert, amelynek 1990-ben átdolgozott és kibővített kiadása „Threshold Level 1990” címmel jelent meg, amely megpróbálja összegezni mindazt, amire a nyelvtanulónak szüksége van, ha a mindennapi életben kommunikálni akar a célnyelvi országban.

Az Európa Tanácsnak a Soestben, Németországban, 1993. szeptember végén tartott konferenciáján a következő javaslatokat terjesztették az Európa Tanács Modern Nyelvek Szekciója elé, amelyből jól látszanak a Tanács főbb stratégiai területei.

Az Európa Tanács

– segítse elő, és ahol szükséges, koordinálja interakciós hálózatok kiépítését az idegen nyelvi tantervfejlesztés területén;

– támogassa az új tagállamokban a tantervfejlesztés folyamatát azzal, hogy az igényeknek megfelelően technikai segítséget nyújt a tantervek tervezéséhez, kidolgozásához, megvalósításához, értékeléséhez és folyamatos módosításához;

– minden lehetséges eszközzel segítse az új tagállamokban a tanárképzést és a tanárok továbbképzését, valamint a tanári mobilitás közös követelményrendszerének kidolgozását;

– továbbra is támogassa a tantervi célok kidolgozásához szükséges eszközök fejlesztését és módosítását (pl. A Threshold Level 1990 modelljének az alkalmazását) az új tagállamokban tanított idegen nyelvekre vonatkozóan;

– továbbra is adjon megbízást tanulmányok készítésére a tantervi újítások különböző területeire vonatkozóan (pl. tankönyvek, módszertan, értékelés, képesítés, tanárképzés);

– tegye intenzívebbé dokumentációi terjesztését, és ahol szükséges, támogassa a kulcsfontosságú dokumentumok lefordítását a tagállamok nyelvére;

– adjon pénzügyi támogatást ahhoz, hogy a tagállamok tantervi alapdokumentumait lefordítsák az Európa Tanács hivatalos nyelveire (angol és francia);

– támogassa nemzeti idegen nyelvi információs és dokumentációs központok létrehozását;

– szervezzen további szemináriumokat az idegen nyelvi tantervfejlesztés speciális vonatkozásairól;

– egy közös Európai Referencia szempontrendszer kidolgozásával keresse a módját annak, hogyan lehetne alapot teremteni az idegen nyelvi bizonyítványok egyenértékűségének, ekvivalenciájának biztosítására.

Az Európa Tanács Oktatási Bizottsága 1996-ban Strasbourgban létrehozta a Közös Európai Nyelvtanulási/oktatási Referencia Alapelveket (továbbiakban: Alapelvek) „A nyelvtanulás az európai polgárságért” című dokumentum céljainak elérése érdekében. Ezt előzte meg 1991 novemberében a svájci Rüschlikonban tartott kormányközi szimpózium célkitűzése: „Átláthatóság és kohézió a nyelvtanulásban Európában”. Ennek érdekében kívánatosnak látta Alapelveket kidolgozni, amely összefogná a nyelvtanulás minden szintjét. Az Alapelvekben megjelenő szerkezet nem jelent kizárólagos, uniform rendszert, nyitott és rugalmas kell hogy legyen, mert csak így adaptálható a helyi szükségleteknek megfelelően.

A szerkezet tartalmazná:

– a nyelvtanulás tervezését (megszerzett tudás figyelembevétele, iskolaszerkezet, szintek stb.);

– a bizonyítványok elnyeréséhez feldolgozandó tantervi anyagát és az értékelés kritériumait;

– az egyéni tanulás tervét.

A szerkezet legyen

– sokcélú, feleljen meg a nyelvtanulási formák széles skálájának;

– rugalmas, különböző körülmények között alkalmazható;

– nyitott a további fejlesztésekhez, finomításokhoz;

– dinamikus, hogy a használat során a folyamatos fejlődésre tudjon reagálni;

– rugalmas, ne kapcsolódjon túlságosan egyetlen módszerhez sem.

Számos további konferencia, workshop foglalkozik az idegennyelv-oktatás valamennyi, az Európa Tanács által kiemelt területével, így például a két tanítási nyelvű iskolák feladataival, eredményeivel, hiszen ez az idegennyelv-oktatásnak egész Európában az egyik sikerágazata. (1994 óta az EU és az ET szervezésében voltak ebben a témakörben nemzetközi összejövetelek pl. Franciaországban, Hollandiában, Finnországban, Ausztriában, Németországban, Luxemburgban.)

A kétnyelvű és kettős kultúrájú szellemi elit képzése húzóerőt, modellt jelent az európai szintű középfokú képzés számára. Általános tapasztalat, hogy a kelet-közép-európai országokban – elsősorban az oktatásra fordítható szerény pénzügyi keretek miatt – a nagyszámú jelentkezőből elkerülhetetlen a képességekre épülő szelekció.

EU-állásfoglalás, hogy célszerű megtartani és széles körben népszerűsíteni a két tannyelvű iskolákat, hiszen ezek vezető szerepet játszanak a fiatalok felkészítésében egy többnyelvű és többkultúrájú európai életmódra. Bár a két tannyelvű programok általában jó eredménnyel zárulnak, nagy szükség lenne további fejlesztő-kutató munkára, amely lehetővé tenné egy általános érvényű módszertani és fogalmi szerkezet kidolgozását a két tannyelvű oktatás számára. Ezáltal könnyebb volna a sikeres kísérletek népszerűsítése, egymásra építése és fejlesztése is. Az európai integráció korában ezek az intézmények minden országban bízvást számíthatnak a tanulók és a szülők egyre fokozottabb érdeklődésére. Németország és Franciaország nemsokára aláír egy megállapodást egymás két tannyelvű érettségijeinek a kölcsönös elismeréséről, amelyek így a kötelező nyelvvizsgázás nélkül beiratkozási jogot adnak majd egymás egyetemeire.

A magyarországi nyelvoktatás

Az Európai Unióhoz való csatlakozási igény kemény versenyhelyzetbe hozza Magyarországot. Ebben a versenyben való részvétel alapvető eszköze a működőképes nyelvtudás mennél szélesebb körben, mennél több nyelven. Már közhelynek kellene hangoznia, hogy aki munkavállalóként vagy bármilyen szintű együttműködés résztvevőjeként akar szerepelni az EU-val kapcsolatban, az nem lehet meg idegen nyelvek tudása nélkül! A helyzet mégsem ilyen egyértelmű ma még.

A közoktatás, a szakképzés és az oktatási adminisztráció területén nagyon komoly gondot jelent az idegen nyelvű kommunikációra nem képes személyek, illetve a nyelvtudás hiányában együttműködési kapcsolatokba belépni nem tudó intézmények magas száma. A nyelvoktatás területén ugyan az elmúlt években komoly előrelépés történt, azonban ez továbbra sem elegendő. Nagyon sokat kell tenni ahhoz, hogy az ambiciózus EU-célkitűzésnek megfeleljünk, amely szerint minden, a középfokú oktatásból kikerülő fiatal, legalább két idegen nyelven tudjon. Ezen a területen csak jelentős kormányzati támogatással folyó célprogramokkal lehet eredményeket elérni.

A hiányzó nyelvtanárok képzése, az orosztanárok egy részének átképzése, amelyhez több európai ország segítséget nyújt, a fejlesztési programjainkban kiemelt állami feladat (főként a közoktatás alsóbb szintjein). A külföldről érkező anyanyelvi tanárok, lektorok száma a korábbinak a többszörösére növekedett, nyelvtanáraink is könnyebben kaphatnak külföldi továbbképzési célú ösztöndíjakat. Ugyanakkor változatlanul nagy a nyelvtanárhiány a nyugati nyelvekből, a szükségesnél alacsonyabb képzettségű az oktatók jelentős hányada, és nincs elég nyelvi továbbképző központ. A különböző segélyprogramokból főként a már meglévő központok felszerelésének a javítását, bővítését, a legújabb módszerek és technikák bevezetését lehetett megoldani. További forrásokra van szükség az eredmények széles körű elterjesztéséhez, a mennyiségi igények kielégítéséhez, és főként a minőségi garanciák bevezetéséhez, érvényesítéséhez.

Sok kétoldalú vagy többoldalú nemzetközi program szerkezetében érvényesült az „európai befolyás” az egész oktatási rendszerünk reformjának a során, különösen a nyelvoktatás területén. A British Council és a brit Know-How Fund megnövelte a magyarországi angolnyelv-oktatásban és tanárképzésben közreműködő lektorok számát (szaktanácsadókként is dolgoznak), és több angliai tapasztalatcserét biztosított a magyar oktatók és minisztériumi tisztviselők számára. Ezenkívül anyagi forrásokat juttatott a tantervi fejlesztések és tananyagkészítés céljaira. Hasonló programokat finanszírozott a francia, a német és a belga kormány. Nagy súlyt helyeznek a közép- és felsőfokú szakképzés fejlesztésére, valamint a gazdasági vezetőképzésre és a távoktatási módszerek magyarországi bevezetésére, amelyeknek szerves része a nyelvtudás javítása.

Felnőttkorban is folyamatosan szinten kell tartani, sőt fejleszteni kell a megszerzett tudást és készségeket, fel kell készíteni a tanulókat arra, hogy a formális oktatási rendszeren kívül és után is képesek legyenek az élethosszig tartó nyelvtanulásra, önképzésre. Ehhez a nyelvtanárképzésben kell megtenni a megfelelő lépéseket.

Az I. fejezetben bemutattuk az európai helyzetet, az elvárásokat és a lehetőségeket. A továbbiakban ezekhez viszonyítva megpróbáljuk a hazai szituációt ismertetni szakmai szempontból, szinte csak vázlatpontokban felhívni a figyelmet a problémákra. A részletes elemzés túlnő ennek a tanulmánynak a keretein.

A politikai támogatás igénye

Az idegennyelv-oktatás eredményessége megköveteli a magyar kormány, a különböző minisztériumok támogatását. Napjainkban a nyelvtanárok számára gondot, problémát főként a következők jelentenek:

– A tanárok társadalmi/anyagi elismeréséhez és megbecsüléséhez jelentős pedagógus béremelésre van szükség, különben a kontraszelekció érvényesülhet!

– Alapvető gond a tanári pálya/szakma elhagyása, amelynek a legjobban érintett rétege az idegen nyelvek tanárai. Tényfeltáró adatok/tanulmányok segítenének abban, hogy átlátható legyen a jelenlegi kaotikus helyzet, és valamelyest tervezhetőek legyenek a további teendők.

– A pedagógusoknak nincsen semmilyen szerződési kötöttségük. Akár tanév közben is kiléphetnek az iskolákból (a rövid felmondási idő után). Ilyen körülmények között a közoktatási intézmények ki vannak szolgáltatva például a tőkeerősebb vállalatoknak, amelyek elszívó hatásával nyilvánvalóan nem vehetik fel a versenyt.

Szükség van központi (állami/minisztériumi) és fenntartói állásfoglalásra az idegennyelv-tudás/tanulás/tanítás legfontosabb elvi kérdéseiről, így annak a fontosságáról, céljairól, prioritási területeiről (l. Európai Unióé), szerkezeteiről, általános fejlesztési elveiről (konkrét koncepcióval és projektekkel). Ez utóbbin belül legfontosabb teendőknek többek között a következők tekintendők:

– Eldöntendő, hogy hány nyelvet tanuljanak a magyar diákok kötelezően.

Amint az az előbbiekből már kiderült, az Európai Unió országaiban az anyanyelven kívül még legalább két európai idegen nyelv tanulása kötelező. Kérdés, hogy mi legyen hazánkban az idegennyelv-tanulással kapcsolatos követelmény a köz- és a felsőoktatásban. Reálisan elképzelhető válasz, hogy Magyarországon a közoktatásban két nyelvet: egyet alapfokig, egyet középfokig (tanóraszám, tanári feltételek, a tananyag központi biztosításával); a felsőfokú oktatás végére minimális igényként pedig: főiskolai szinten egyet alapfokon, egy másikat középfokon, szaknyelvvel kiegészítve; egyetemi szinten kettőt középfokon, ebből egyet szaknyelvvel kiegészítve sajátítsanak el a diákok, hallgatók.

Állást kell foglalni továbbá a tekintetben is, hogy mely nyelv/nyelvek legyenek kötelezőek. Tudatában kell lenni annak, hogy Magyarországon egy nyelv kötelezővé tételének még mindig politikai felhangja van. Választási lehetőséget kell adni a tanulóknak: angolt vagy németet kívánnak-e első idegen nyelvként tanulni. A második idegen nyelv szabadon választható, lehet bármelyik, a franciától a kisebbségi nyelvekig.

Meghatározandó, hogy hány éves korig/évfolyamig/vizsgaszintig legyen ingyenes a nyelvoktatás. Véleményem szerint a közoktatásban ingyenesnek kell lennie annak befejezéséig, az érettségi szintjéig.

Biztosítandó, hogy intézményi szinten megvalósuljon a folyamatosság. Magasabb iskolai fokozatba lépve ne kelljen újrakezdeni annak a nyelvnek a tanulását, amelyet már egyszer elkezdett egy diák. Sok helyen kényszerből figyelmen kívül hagyott szempont ez, ami rendkívül gazdaságtalan mind a tanuló, mind az iskola és a tanár szempontjából. Ha minden középfokú intézmény alkalmazni tud angol- és némettanárt, akkor csak a nagyon kis iskolákban okozhat problémát a szintek szerinti oktatás.

Szükséges a minisztériumok közötti együttműködés, amely főleg a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium esetében valósítható meg.

Nyelvi referens beállítása szükséges a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, aki a minisztériumok közti koordinálással hatékonyan foglalkozik; sürgős tennivaló a nyelvoktatás „felvevőpiacának” felmérése (a szakmák, a köztisztviselői kar igényeinek a feltérképezése, különösen az utóbbinál kell fokozni a nyelvismeretet), valamint a nyelvtanárokat „elszívó” piac felmérése; halaszthatatlan feladat a szükséges tananyag megtervezése, előállítása és a megfelelő tanárképzés biztosítása (nemcsak az MKM feladata, l. szaknyelvek oktatása).

A tanári munka értékelhetőségének kidolgozása megkerülhetetlen. Minden tantestületben tisztában vannak ugyan azzal, hogy kik a jó tanárok és kik a kevésbé jók, de ennek objektív mércéjét ki kellene dolgozni a hazai viszonyokra. (Természetesen ez nem csak az idegen nyelv oktatására vonatkozik.)

Minden feladat megoldása pályáztatással, tendereztetéssel, koordináltan történjék.

Szükséges a NAT továbbfejlesztése az idegen nyelvek oktatása szempontjából, a második idegen nyelv tanítása érdekében.

A már meglevő szakanyagok hatékony felhasználására van szükség.

A szakmák/tudományágak nyelvének oktatási programjával feltétlenül foglalkozni kell. A szaknyelv szerepét ugyanis az EU-ban kiemelt fontosságú területként kezelik. Az 1993-ban készült országos középiskolai és felsőoktatási szaknyelvoktatási igényfelmérés (Európa Tanács Modern Nyelvek Szekciója, az MKM és az MM, támogatásával) egyik legfontosabb megállapítása egyértelműen az, hogy a szaknyelvoktatási órák átlagos száma heti 3,42, de sok esetben csak heti kettő, ami nagyon alacsony. Ezek az adatok megerősítik azt a tényt, hogy a szakképző intézményekben, különösen a szakközépiskolákban a diákok az idegennyelv-tanulás szempontjából hátrányos helyzetben vannak. Jelenleg a legtöbb diáknak nincs lehetősége arra, hogy egynél több idegen nyelvet tanuljon az iskolában. Ráadásul ennek az egy nyelvnek a kiválasztása sem feltétlenül szabadon történik, hanem nagymértékben függ az iskolatípustól, és attól, hogy az intézményekben milyen nyelvszakos tanárok vannak.

A szakközépiskolákban a szakmai elemek már a tananyag igen korai szakaszában megjelenhetnek. Ha az iskola szakirányú képzést biztosít, ezt a nyelvoktatásban is szerepeltetnie kell.

A felsőoktatásban a szaknyelvoktatás elengedhetetlen. Akinek diplomát adunk, annak nemcsak az általános nyelvismeretre lesz szüksége, hanem értelmiségiként várhatóan a szakmájában legalább annyira kell majd használnia idegen nyelvet. Ennek szakmai alapjait, készségeit még az intézményi oktatás során kell lerakni, hogy majd a későbbiekben építhessen rá a szakember (az élethosszig tartó tanulás során). A felsőoktatásban az idegen nyelvi lektorátusok munkája az utóbbi években szinte teljesen visszaszorult, a diákok zöme csak igen jelentős tanfolyami díj megfizetésével vehet részt nyelvoktatásban, pedig a szaknyelvoktatásnak a felsőoktatás szinte az egyetlen bázisa.

A tanárképzés területén szinte semmi nem történik a szaknyelv oktatásával kapcsolatban. (Kivétel csak az egyetlen ELTE TTK-n futó program, mely az elméleti tárgyakra szakosodott hallgatókat képezi a tantárgyuk, pl. matematika, biológia idegen nyelven történő tanítására.)

Az állami nyelvvizsga-rendszer fejlesztése, az Idegen Nyelvi Továbbképző Központ (Rigó utca) monopolhelyzetének további csökkentése sokat segítene.

Az érettségi és a középfokú állami nyelvvizsga helyettesíthesse egymást, ne csak a nyelvvizsga váltsa ki az érettségit, hanem az objektív mércét alkalmazó nyelvi érettségi is biztosítson színvonalat, amelyet mindenhol elfogadnak (munkáltatók és hazai, külföldi továbbképző intézmények).

A nyelvoktatás szerepének a tisztázása a felsőoktatásban (a nyelvtanár-képzésen kívül pl. a jogászoknál, orvosoknál, mérnököknél).

A nem állami iskolák, programok akkreditációja a színvonal megállapítása és fenntartása érdekében.

A nemzetiségek, kisebbségek, két tannyelvű iskolák oktatási koncepciója. A két tanítási nyelvű oktatás az EU prioritásai közé tartozik, és Magyarország az élen járt ezen a területen. Ennek ellenére az iskolák jelenlegi hazai támogatottsága romlik. Ez nagyon megnehezíti az EU-programokba való bekapcsolódást, hiszen a részvétel költségeinek egy részét az intézményeknek maguknak kell állniuk. A két tanítási nyelvű iskolák kiegészítő normatíváját 1997-es költségvetésben az 1996-osnak kb. a 30%-ára csökkentették.

A két tanítási nyelvű iskolák fő problémája a nyelvtanárképzés hiányossága mind az EU országaiban, mind hazánkban, bár a magyarországi két tannyelvű szaktanárképzés egyedülálló Európában.

Szükséges a Socrates és Lingua programok adta lehetőségek támogatása, kihasználtságának biztosítása.

Mit várunk az Európai Uniótól?

Az alábbiakban azokról a követelményekről szólunk, amelyek csak részlegesen vagy egyáltalán nem valósultak még meg. Ezekhez kellene (további) segítség az eddig felsoroltak érdekében.

Hasson az EU a részt vevő országok központi szerveire az első fejezetben ismertetetteknek a létrehozása, illetve működtetése érdekében.

Keresse továbbá annak a módját, hogyan lehetne megteremteni az alapot az idegen nyelvi oktatási programok és így a vizsgarendszerek, bizonyítványok összehasonlíthatóságára, az egyetemi diplomák, részleges tanulmányi időszakok és a képzettségek kölcsönös elismerésére.

Segítse

– a tanárképzést: a nemzetközi továbbképzést az idegen nyelvek oktatásában és a hozzájuk kapcsolódó akcióprogramok szervezését kulcsemberek számára, tanárképzőknek és tantervkészítőknek; tananyagszerzőknek; szaktanácsadóknak; a közoktatásban dolgozó nyelvtanároknak;

– különböző tanulmányok/felmérések megjelentetését az információáramlás fokozásához;

– nemzeti, nemzetközi információs, dokumentációs adatbanki központok kialakítását, működtetését az Interneten;

– tantervkészítési/fejlesztési központ létrehozását;

– nemzetközi szakmai hálózatok kiépítését az egyes részterületekkel (pl. módszertan, tanártovábbképzés, szakmai nyelv oktatása, két tanítási nyelvű oktatás) foglalkozók kapcsolattartásához;

– a tanárképzéssel, továbbképzéssel a szakmai nyelvoktatást mind a középfokú, a felsőfokú, mind a felnőttoktatásban; szakmai nyelvvizsgák bevezetéséhez nyújtott támogatással (módszertan, elismertetés); szaknyelvi tantervek kidolgozásával; szaknyelvi tananyagokkal (ld. British Council, Service English Project SEP1992; PHARE programok).

– a tanárok mobilitását, nemzetek közötti cseréjét;

– a tanulók mobilitását, eleinte legalább a legkönnyebben integrálható területeken: a szakoktatásban, a két tanítási nyelvű oktatásban;

– az iskolarendszeren kívüli oktatást: felnőttoktatást, távoktatást a részt vevő tanárok felkészültségét, a tanítási csomagok minőségét javítva.

Mit nyújthat Magyarország az Európai Unió országainak?

Széles körű tapasztalatot adhat át hazánk a/z

– az intenzív idegennyelv-tanárképzésben, tanártovábbképzésben angol, német, francia és spanyol nyelvből, hiszen a hazai hároméves nyelvtanárképző programok szinte egyedülállóan kiválóak;

– a helyi tananyagkészítésben (igen jó idegen nyelvi tankönyveket írtak Magyarországon);

– a két tanítási nyelvű oktatás és az iskolák számára történő tanárképzés/-továbbképzés során;

– az idegen nyelven folytatott felsőoktatási képzésben az orvostudományi egyetemen, a műszaki egyetemen, a közgazdaságtudományi egyetemen, a külkereskedelmi főiskolán, a testnevelési egyetemen.

Felvevő piacot jelenthet Magyarország az előzőekre nyújtott támogatásra és működtetésre.

Bibliográfia a felhasznált, de nem idézett művekről

Balázs Péter: Az Európai Unió külkapcsolatai és Magyarország – 1996. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Council of Europe 1992: Transperency and coherence in Language Learning in Europe – Riport on the Rüschlikon Symposium.

Council of Europe 1995: Language Learning for European Citizenship.

Council of Europe 1996: Common European Framework of Reference for Language Learning and Teaching.

Council of the European Communities General Secretariat: European Educational Policy Statements Supplement 1989.

Council of the European Communities General Secretariat: European Educational Policy Statements Supplement no 2. to the 3rd ed. 1993.

J. A. Van Ek–J. L. M. Trim: Threshold Level 1990. Council of Europe Press 1993.

European Community 1996: White Paper on Education and Training, Teaching and Learning towards the Learning Society.

Euridice 1992: The teaching of modern foreign languages in primary and secondary education in the European community.

Halász Gábor: Helyzetértékelés és lehetséges jövőképek. Oktatás, képzés, tudomány. Bp., OKI.

Hilbert Attila: Háttértanulmány a magyar felsőoktatás stratégiájának kialakításához. Bp., ISMB.

Oktatási, tudományos és kulturális együttműködés az Európai Unióval (MKM kiadvány).

Socrates Magyar Nemzeti Iroda 1995. Vademecum.

Socrates Magyar Nemzeti Iroda 1996. Programleírás.

Teemant, Varga, Heltai–MKM: Needs Analysis of Vocational Oriented Foreing Langauge Learning. Hungary, 1993.

Tempus Yearbook, 1997.