Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1997 szeptember > Nyári napközis táborok – másképpen

Zentainé Kriszt Rita

Nyári napközis táborok – másképpen

Az írás időszerűségét az adja, hogy a Mentálhigiénés Programiroda oktatási csoportja ezen a nyáron az önkormányzati napközis táborokban mentálhigiénés csoportfoglalkozásokat tartott. A szerző – a Programiroda oktatási csoportjában dolgozó, a programot szervező, annak minden mozzanatát ismerő tanár-munkatárs – saját tapasztalatait, a trénerek visszajelzéseit, az ezekből fakadó gondolatait szeretné kollégáival megosztani.

Napközis tábor, avagy fából vaskarika

A napközis tábor majdnem iskola. Reggeltől estig van ugyanis együtt diák és tanár szabott időrendben. Szép helyen, kellemes természeti környezetben lehet játszani, nem kell tanulni. De ismeretlen a gyerekek nagy része, ismeretlen a nevelő, aki megmondja, mit kell tenni. A napközis tábor mégsem igazi nyaralás. Fából vaskarika – nem ideális ugyan, de mégis szükség van ezekre a táborokra. Alapfeladat az arra rászoruló általános iskolás gyerekekről való nyári gondoskodás, de nem mindegy annak a minősége: a test mellett ugyanis a lélek, a szellem ellátása, gondozása is nagyon fontos.

Sok vagy kevés a táboros gyerek?

Országosan nem ismert a nyári napközis táborok résztvevőinek a pontos száma. Sok helyen, vidéki városokban, nem is igen szerveznek már, falvakban egyáltalán nem, de a fővárosban – ahol a népesség közel ötöde él, és a gyerekek száma is jelentős – igen. Budapesten ezen a nyáron kb. 20 000 gyerek vette igénybe az önkormányzatok nyári tábori szolgáltatását.

A Mentálhigiénés Programiroda oktatási csoportjának egyik fő célcsoportja a 6–14 éves korosztály. Rendkívül fontosnak tartja, hogy a gyerekek lelki egészsége megmaradjon, esetleg javuljon, a jövő felnőttjei jobb esélyekkel induljanak a nagybetűs ÉLETbe. Iskolai mentálhigiénés programokat is támogat, s ezért merült fel a nyári napközis táborokban kínálkozó lehetőségek kihasználása.

Senki előtt nem szorul bizonyításra, hogy a nyári szünet célja az előző tanév fáradtságának kipihenése, a felfrissülés, felkészülés – testben, lélekben – az újabb feladatokra.

Kik azok a gyerekek, akik napközis táborban töltik a nyarat?

Feltevéseink, előzetes tapasztalataink szerint azok

– a kisgyerekek, akiknek a felügyeletét a család 9-10 hétre nem tudja megoldani, mert a szülőknek dolgozniuk kell, és mert nincs a közelben nagyszülő,

– a magatartási nehézségekkel küzdő gyerekek, akiket ezért nem vállal el hosszabb időre környezetük,

– akiknek ellátása szociális okok miatt csak így biztosítható.

Érdemes azon is gondolkodni, hogy akik nincsenek a táborokban, pedig nagyon is ott lenne a helyük. Ebbe a csoportba tartoznak

– az olyan nehéz anyagi helyzetű családok gyermekei, akik étkezési térítésének a befizetése is problémát jelent,

– azok a fiatalok, akik már nem akarnak táborba menni, helyette elvannak a haverokkal az utcán, a téren, a pincében,

– végül, akiket már a napközis tábor sem fogad be.

És Velük vajon mi történik? Mit mesélnek majd az első tanítási napon arról, hogy miként telt a nyári szünet, milyen nyári élményt rajzolnak vagy írnak le az első tanítási órákon? A táborokból kimaradó egyik gyermekcsoportban sem könnyű helyzet. Bármelyik okozhat a gyerekben olyan érzést, amitől lelki egészsége veszélybe kerül. De különösen az egyébként is hátrányos helyzetű gyerek élete lesz még nehezebb, egyre nehezebb. Nem találja meg azt a módot, melynek révén kikerülhetne – legalábbis lelkileg – a mókuskerékből.

A fenti gondolatok vezettek bennünket arra, hogy az eddigieknél többet tehetnénk a felsorolt gyerekekért. Első lépésként a helyzet feltérképezését tartottuk legfontosabbnak.

A táborok iránti igény

Kora tavasszal levelezésbe kezdtünk. Megkérdeztük a budapesti kerületek önkormányzatait, tartanak-e fenn ilyen intézményt. Kérdéseink a tábor szervezési és mentálhigiénés jellemzőiről szóltak.

A főváros 23 kerületéből tizennyolc válaszlevelet kaptunk. Kiderült, hogy a főváros hat kerületének nincsen önálló tábora, közülük kettő az iskolában szervez 80-90 gyerek számára napközis ellátást. Az egyik említett kerület, mivel a régi táborát kiadta vállalkozóknak, a gyerekek nyárra is az iskolába szorultak. A másik esetben két kerület szétválása és anyagi nehézségek vezettek erre a helyzetre. A fennmaradó négy a szomszédos kerületekkel kooperálva oldotta meg a kérdést. Itt a lehetőséget a befogadó tábor rendkívül előnyös körülményei is sugallták. Ebbe az adott kellemes környezeten kívül az is belejátszott, hogy a helyi önkormányzat jobbnak, gazdaságosabbnak, gyermekközpontúbbnak látta azt a megoldást, hogy más kerülettel együtt szervezi a tábort, semminthogy bezárja azt.

Az is bebizonyosodott, hogy a helyi önkormányzatoknál van a témának felelőse, általában a művelődési osztály dolgozója, de a konkrét szervezés több lépcsős. A táborok programjának tartalmi kérdéseivel általában egy másik, a népművelésben jártas szakember vagy pedagógus foglalkozik. A konkrét heti programok megszervezése gyakran egy újabb kolléga munkája.

A napközis táborok létszáma igen változó. A válaszokból megtudtuk, hogy az egészen kis számú 80-90 fős tábortól a 450-500 fősig sokféle megtalálható. A létszám a szünidő folyamán változott. A tanév végén volt a legmagasabb, majd jelentősen csökkent, és augusztus végén kissé emelkedett.

Szerettük volna azt is tudni, vannak-e helyi kezdeményezések a mentálhigiéné módszereinek napi alkalmazására a táborok programjában. Három kerület esetében találkoztunk ilyen próbálkozással: kettőben a helyi ÁNTSZ, illetve védőnők egészségnevelési, egészségnapi programjaként, egy helyen pedig – kísérletképpen, a Csepeli Gyermekház kezdeményezésére – a személyiségfejlesztésre irányuló kiscsoportos foglalkozást szerveztek.

Következő lépésként személyes találkozóra hívtuk meg a táborok szervezőit, hogy megbeszélhessük velük ajánlatainkat. Itt kiderült, hogy a táborok komoly anyagi nehézségekkel küzdenek, új programokra áldozni nem tudnak, de szívesen fogadják a mi közreműködésünket. Tájékozódtunk arról is, hogy jelenleg milyen program vár a gyerekekre. Leginkább a sportfoglalkozásokat részesítik előnyben a szervezők, több helyen úszási, fürdési lehetőség is van, de néhány helyről elviszik a strandra is őket. Ezenkívül házi versenyeket, játékokat is szerveznek mind egyéni, mind csapat formában. Bizonyos számú sporteszköz rendelkezésre áll. Sok helyen szerveznek kézműves jellegű foglalkozásokat: rajzolást, fűzést, szövést. És rengeteg a strukturálatlan szabadidő.

Van néhány tábor, ahol szakrajok működnek. Ez azt jelenti, hogy heti, kétheti időtartamra speciális elfoglaltságra is lehetőségük van a gyerekeknek, bár ez gyakran külön költséget jelent a szülőknek. Ezek között indián, fazekas, színjátszó és sport témák szerepelnek. Több tábor a kéthetes turnus alatt legalább egy táboron kívüli programot szervezett kirándulás, múzeumlátogatás vagy strandolás formájában.

Most nálunk volt a labda...

A döntő szervezési munka ezután kezdődött. Az volt az alapvető elképzelésünk, hogy a gyerekeknek személyiségfejlesztő, konfliktus- és stresszkezelő programokra van legnagyobb szükségük. Így a foglalkozásaink tematikáit e köré építettük.

Célunk az volt, hogy a táborozók az általunk nyújtott foglalkozások révén érezzék jobban magukat testben, lélekben, legyenek eredményesebbek a kommunikációban, kapjanak olyan érzelmi töltést, sajátítsanak el olyan konfliktuskezelési módokat, melyek később is megoldási mintául szolgálnak.

Anyagi lehetőségeinket felmérve kiderült, hogy mintegy 80 csoport működtetésére lesz elegendő. A táborvezetőkkel történt tárgyalások eredményeként 12 helyszínen, 16 kerület diákjainak tudtunk csoportfoglalkozásokat indítani. A táborok létszámának 70%-át az alsósok teszi ki (a fiúk és a lányok aránya általában kiegyenlített). A felsősök a maradék 30%-ot alkotják, többségük fiú, akik nem nagyon örülnek, hogy ott kell lenniük. A csoportok létszáma általában 20 fő volt. Összetételük nem volt, nem lehetett teljesen állandó, részben a hiányzások, részben a változó heti befizetések miatt.

Tábori létszámok és csoportok
Kerület Létszám Napközis csoportok száma Mentálhigiénés csoportok száma 
II-XII. 600 fő 30 
III. 670 fő 33 
IV. 470 fő 25 
VI. 300 fő 17 
VII-VIII. 280 fő 15 
XI-XXII. 850 fő 44 11 
XIII. 400 fő 20 
XV. 350 fő 17 
XVI. 280 fő 14 
XVIII. 330 fő 16 
XX. 80 fő 
XXI-XXIII. 400 fő 20 

A tematika súlypontja minden csoportban a személyiségfejlesztés volt, illetve a szenvedélybetegségek primér prevenciójára irányult. A 12 tábori helyszínen a befizetettek létszámának megfelelően ajánlottuk meg a témákat. A trénerek általában két-két csoport vezetését vállalták naponta, két héten át, 9, illetve. 11 órai kezdéssel. A 80 csoport közül huszonnyolcat pszichológus, pszichiáter vagy terapeuta, ötvenkettőt pedig speciálisan képzett pedagógus vezetett.

A cél mindenütt a személyiség fejlesztése, az énerősítés, a kommunikáció hatékonyságának növelése volt. A pszichológusok közül volt, aki a konfliktuskezelésre, volt aki a viselkedésre, volt aki az énerősítésre tette a hangsúlyt.

Illusztrációként közreadjuk egy kiskamaszokból álló csoport személyiségfejlesztő programjának részletét Pintér Ilona pszichológus tollából:

„Elfogadó, szeretettel teli, biztonságot adó, kapcsolatra orientált, öntevékenységre és spontaneitásra ösztönző attitűddel kívánok kedvező légkört teremteni (megfelelő mozgásteret, lehetőséget a körbeülésre, a relaxációra stb.). A csoport szabályaiban való megállapodás az első foglalkozáson történik.

A foglalkozások felépítése

I. Bevezető fázis (15 perc)

a) bemelegítés légzéssel, mozgással

b) pszichogimnasztika

– bemelegítés-lazítás-kondicionálás

– ritmus- és koncentrációs gyakorlatok

– testtudatosítás

– szenzibilizálás

II. Munkafázis (50 perc)

a) nonverbális készségek fejlesztése

b) készségfejlesztés - kreativitásfejlesztés

– praktikus kreativitás, esztétikai érzékenység

– nonverbális–imitációs készségfejlesztés

c) gyakorlatok az önkép, önismeret fejlesztésére

– testi önismeret

– önkifejezés, önjellemzés, önábrázolás, önmegfigyelés

– én-ideál, visszatükrözött és tulajdonított önkép, célok és értékek

d) egészséges – biztonságos élet

– életritmus, életmód, életösvény, teljes élet

– veszélyeztető tényezők

– óvd és védd magad

III. Befejezés, zárófázis (25 perc)

a) foglalkozásokat befejező mozgásgyakorlatok, légzésgyakorlatok

b) relaxáció zenére”

A pedagógusok által vezetett csoportoknál kétféle tematika futott. Fele-fele arányban oszlott meg a Dévai Margit pszichológus nevével fémjelzett Egészséged testben, lélekben és a Csendes Éva tanár által kidolgozott Életvezetési ismeretek és készségek című programok között. Mindkét program a személyiség fejlesztését és a szenvedélybetegségek megelőzését tűzte ki célul.

A strukturált gyakorlatok módszereit játékosság jellemezte. Igyekeztünk a tábor programját, rendjét kevéssé zavarni, mert célunk volt, hogy a gyerekek többet kapjanak általunk, ne kevesebbet, vagyis ne maradjanak ki egyetlen számukra vonzó eseményből sem. A mentálhigiénés foglalkozások pedig legyenek vártak és örömet adók.

Minden csoportvezető előre készített tematikát, amelyek sokszínűek és valóban játékosak lettek. Mindenki elfogadta elveinket, és nagymérvű rugalmasságról is bizonyságot tett. Az aprólékos előkészítés ellenére az első napok nem voltak felhőtlenek. Nem ment minden nehézség nélkül foglalkozásaink integrálása a tábor régebbről megszokott rendjébe. Főleg az időbeosztás okozott gondot, bár a csoportvezetők mindent megtettek a gyerekek egyéb tábori foglalkozásához alkalmazkodó jó időbeosztásért (néhány kerület táborában pl. a délelőtti úszó foglalkozások kedvéért délután is szerveztek mentálhigiénés foglalkozásokat). Problémát jelentett az is hogy sajnos nem állt mindenhol rendelkezésre elkülönített tér a foglalkozásainkra, ami akadályozta a csoportok zavartalan működését.

Tapasztalataink

A pedagógusok nem fogadták mindenütt lelkesedéssel az első napon a mentálhigiénés foglalkozásokat vezető trénereinket. Néhányan talán kicsit bizalmatlanok voltak a „messziről jött emberekkel” szemben. De rövid idő alatt szinte mindenhol eltűnt a feszültség. Sok kolléga, napközis nevelő maga is belenézett a foglalkozásainkba. Tetszésük legnagyobb jelének azt tekintettük, hogy érdeklődtek, hol lehet ilyen és hasonló módszereket megtanulni, hogy ezt napi gyakorlatukban is alkalmazhassák.

A gyerekek szívesen vettek részt a foglalkozásokon, várták, örömmel üdvözölték kollégáinkat, hamar bizalmukba fogadták őket. Általános tapasztalat, hogy a táborozó gyerekek jelentős hányada alulszocializált, tele van szorongással, agresszióval, nehezen alkalmazkodik és fogadja el a másikat. Társas kapcsolataikban gyakran durvák, trágárak, nincsenek szavaik a jóra, saját magukkal is haragban vannak. Mindezt olyan játékokból lehetett megfigyelni, amikor pozitív üzeneteket kellett volna küldeniük egymásnak, amit többen csak a durvaság tagadásával tudtak kifejezni: „Nem is vagy olyan nagyon állat!” Sajnos sok gyereknél kiderült a játékokból, rajzokból, beszélgetésekből, hogy jó részük felnőtt számára is nehéz terheket visel, cipel, hoz naponta magával. (Minek örülnél a legjobban? Ha nem lenne otthon veszekedés.)

A személyesség fontossága az újdonság erejével hatott rájuk, hiszen sokuknak sem otthon, sem az iskolában nem szentelnek figyelmet, nem hiszik, hogy okosat, felnőtt számára fontosat tudnak mondani. Szokatlan, meglepő volt egy-egy gyerek számára, hogy éppen a saját „kis” véleménye érdekes, hogy még a társak is figyelnek rá. Mindez az elfogadó emberi kapcsolataik szűkösségéről és arról az érzelmi hiányról árulkodott, amely később szinte pótolhatatlan. Annak tudatosulása, hogy ÉN ilyen vagyok – és ez egyszeri, csodálatos, szeretni való, szép és megismételhetetlen –, sok élményt nyújtott a gyerekeknek. Az Egészséged testben, lélekben programban van egy segédeszköz, kívülről díszes dobozka, rajta felirat: Különleges dolgot látsz benne! Ha kinyitja a kisgyerek a dobozt, egy tükörből önmaga néz rá. Sok gyerek nem hallott magáról már régen – vagy soha – pozitívumokat, nem nézett társával, a másik emberrel szembe, hogy az ő szemükben láthassa magát. Se magáról, se társairól nem voltak kedvező benyomásai, emlékei, meleg érzései, pozitív ítéletei. (Szemkontaktusjátékban egymásra csodálkoznak: „Jé, neked kék a szemed!” – pedig már három éve osztálytársak.) Sokszor mások jó tulajdonságainak felsorolása legfeljebb valaminek a tagadása révén sikeredik nekik. Ez a fiúknál még inkább így van. Magukról szintén csak negatív véleményük van, társaikról, felnőttekről is gyakran.

Nem tudnak indulataikkal mit kezdeni, valami rossz tulajdonságnak vélik; nem fogadják el, és ettől még feszültebbek lesznek. Tábori körülmények között a már kivívott csoportbeli helyzeteket is újra és újra biztosítani kell, gyakran elvesznek azok a támaszok is, amelyek az iskolában még működtek. Kevés az ismerős, sok a szabadidő, a „froclizás”, amely akár időtöltés is lesz egyiknél–másiknál. Kikerülni egy gyereknek ebből az ördögi körből igen nehéz, nincsenek technikái sem a feszültségoldásra, sem a hatékony kommunikációra, valamint érzéseinek kulturált, tapintatos kifejezésére sem. Fontos lenne ezeket a hiányosságokat végigkövetni és megbontani a rossz beidegződéseket, ami sok csoportban sikeres is volt. Valószínűleg mindez nemcsak az általam megismert tábori csoportok tagjaira, hanem általában is igaz: gondjaik, bajaik forrását mindig a környezetben keresik, saját felelősségükről, belső erőforrásaikról nem tudnak, így problémáik megoldására is kívülről várnak. Ha tudják, sem hiszik el, hogy mindkét problémára a befelé figyelés, önmaguk megismerése, megerősítése révén találják meg a megoldást, az erőt. Persze az ehhez kapott esetleges külső segítség sem lenne haszontalan.

Nehezen viselik el a csendet. Eleinte korlátozásként fogadták egymás végighallgatásának követelményét. Állandó felfokozottság, a „siess!”-érzés jellemzett több csoportot. Ennek következtében eleinte gyakran fordultak indulataik testi agresszióba is. Szinte minden csoportvezető azt jelezte vissza, hogy ezek a megnyilvánulások a kurzus végére megszűntek.

Terveink a jövőre

A naptári év kezdetén fel kell vennünk az élő, személyes kapcsolatot a táborvezetőkkel, mivel velük közösen kell kidolgozni az első év tapasztalatai alapján a következő évi programot.

Terveink szerint a helyi adottságoktól függően

– lehetne a tanév során tábori képzést adni a majdani foglalkozásvezetőknek;

– pályázhatnának a nevelők képzettségük szerint valamilyen nyári munkára, bár valószínűleg továbbra is szükség lesz külső szakemberekre;

– lehetne akár egész nyáron mentálhigiénés csoportokat fenntartani speciális szakemberek vezetésével;

– tehetne a gyermekvédelmi felelős javaslatot a speciális csoportokban való részvételre;

– meg kell vizsgálni – akár modellként– mentálhigiénés nyári napközi létrehozásának esélyeit, lehetőségeit;

– végig kellene gondolnunk a táborokba el nem jutott gyerekek nyári mentálhigiéniai segítésének tervét, lehetőségeit, akár művelődési házakkal együttműködve.

A Mentálhigiénés Programiroda oktatási csoportja szeretné továbbra is saját eszközeivel mind a pedagógusok, mind a diákok mentálhigiénés állapotát javítani, ennek folyamatát figyelemmel kísérni, segíteni.

Tervezzük jövő nyárra is a megkezdett programok folytatását egy testileg, lelkileg egészségesebb jövőjű ember érdekében.