Vass Vilmos
Egy európai oktatási program a demokratikus állampolgárért
Az ezredforduló felé közeledve a tudományos-technikai fejlődés felgyorsulásával és az információrobbanással az oktatási programok szerepe is megnövekedett. Olyan készségek, képességek és kompetenciák kifejlesztésére van szükség, melyek biztosítják a sokoldalúan képzett munkaerő, a tudatos állampolgár, a művelt ember felnevelését. Ennek tudatában az Európa Tanács útjára bocsátott egy hároméves oktatási programot Oktatás a demokratikus állampolgárért néven, melynek nyitó konferenciája 1996. június 2425-én volt Strasbourgban. |
Maitland Stobard, az Európa Tanács Oktatási, Kulturális és Sport Bizottságának igazgatóhelyettese megnyitó beszédében felvázolta az 1997-ben induló program tartalmát, lehetséges struktúráját, céljait, feladatait és beilleszkedését az Európa Tanács, a Kulturális Együttműködési Tanács és az Oktatási Bizottság további programjaiba. Külön kiemelte a munkálatok politikai és történeti hátterét. Mintegy 44-48 ország, köztük a közép-kelet-európai országok oktatásirányítási szakemberei, pedagógiai szakértői, tanárai vesznek részt a munkában, amely később az USA, Kanada és Izrael csatlakozásával globális programmá válhat. Elképzelései szerint az induló program két fő részből áll: egy közoktatási és egy felnőttoktatási területből, amelyek mögött a demokratikus állampolgár jogai, kötelességei és a folyamatos tanulás gondolata húzódik meg. Az Európa Tanács programja szoros kapcsolatban áll más, az összeurópai ügyben szintén szerepet játszó intézményekkel (EU, UNESCO, OECD). Célként fogalmazta meg a prioritások kijelölését, a program kapcsolódási területeinek felvázolását (a már említett intézményeken kívül kiemelten a társadalmi szerveződések szerepét is), a tanárképzési módszerek megújítását és a program folyamatos és sokrétű elterjesztésének kidolgozását.
A történeti háttér
Az Oktatás a demokratikus állampolgárért program szorosan illeszkedik ahhoz a folyamathoz, amelyet az Európa Tanács az európai parlamentáris demokráciák közreműködésével az 1950-es évektől indított el. A testület munkája a következő területeket ölelte fel: a demokrácia, az emberi jogok, a média és a kommunikáció, az interkulturális kapcsolatok, a társadalmi szerződések, a tolerancia, a női egyenjogúság, a helyi együttműködés és az európai örökség.
Az 1954-ben a 44 tagállam által aláírt Európai Kulturális Konvenció
nyomán megalakult a Kulturális Együttműködési Tanács, amely felelős
és integráns része az Európa Tanács oktatási és kulturális munkájának,
melyet különféle bizottságok segítenek (oktatási, egyetemi, kulturális).
A folyamatok 1989 után a közép-kelet-európai országok csatlakozásával
felgyorsultak, elsősorban az európai szabadságjogok és a plurális
demokráciák védelme, támogatása és megerősítése; az európai identitás,
valamint a kontinens társadalmait érintő kihívásokra való közös válaszok
kutatása témaköreiben. Ennek megfelelően a Kulturális Együttműködési
Tanács 90-es évekbeli oktatási programjai egyaránt felölelik a kötelező
és a felnőttoktatást. Példa erre az 1991-es
1989-ben 17 ország részvételével megalakult az Európai Fejlesztési és Kutatási Intézet, amely az oktatás tartalmi szabályozásának kérdését szoros kölcsönhatásban vizsgálja a demokratikus állampolgári képességek fejlesztésével.2
Jelentős tevékenységi területét alkotják a Kulturális Együttműködési
Tanács által elindított és az Európa Tanács támogatásával kiterjesztett
oktatási programoknak az állampolgári ismeretek oktatásának elméleti
és gyakorlati problémáit elemző és értékelő összejövetelek. Ezek sorában
kiemelkedő szerepet játszottak az 1994-es uppsalai, temesvári, madridi,
valamint az UNESCO szervezésében megtartott 1995-ös bécsi konferenciák,
amelyeken már a közép-kelet-európai demokratikus folyamatok olyan
nehézségeit is vizsgálták, mint például a piacgazdasági átmenet társadalmi
következményei, a gazdasági változások és a munkanélküliség kapcsolata,
s középpontba került az idegengyűlölet és az antiszemitizmus elleni
harc, a kisebbségvédelem, a tolerancia és a demokratikus értékek tiszteletére
nevelés kérdésköre is. 1994. március 2324-én az oktatási és kultuszminiszterek
madridi tanácskozásán az
Az Oktatás a demokratikus állampolgárért program 1996-os strasbourgi konferenciája
Az említett sokszínű előzmények és a programhoz csatlakozó 40 résztvevőnek az állampolgári ismeretek tanítása terén szerzett eltérő tapasztalatai, az eltérő célok, módszerek és szakszóhasználat (Citizenship Education, Civics, Civic Education, Human Rights Education stb.) egy közös terminológia megfogalmazását igénylik.
A
Kiemelkedő szerepet játszik az állampolgári nevelésben
a globális problémák megvitatása és a lehetséges megoldási tervek
kidolgozása (pl. a környezet, az egészség, a túlnépesedés és a munkanélküliség
vizsgálata).3 Ezen területek
tartalma sem kapcsolódik kizárólagosan egy tantárgyhoz. Az inter-
és multidiszciplináris megközelítés a legjárhatóbb út, ami viszont
módszertani szempontból főként a csoportmunkát, az egyéni kutatást
és a demokratikus vitákat helyezi előtérbe. Ennek megfelelően az
A jelenlévők felidézték a demokráciafogalom fejlődéstörténetét. Az alapokat a polisz demokratikus jogainak biztosításával az ókori Athén rakta le, melyeket a felvilágosodás korszaka az általános emberi jogokkal bővített. A XIX. század az általános politikai és választójog megadásával egészítette ki a folyamatot, míg a XX. század a szociális jogok megfogalmazásával tette teljessé a demokrácia fogalmát. A terminológiai zűrzavar megszüntetésére a második lépést a résztvevők úgynevezett munkadefíniciók kidolgozásával tették meg, amelyekben az állampolgári ismeretek fogalmi szintjeit strukturálták. A szélesebb értelemben vett állampolgári nevelés az értékek, az ismeretek, a tevékenységek és gyakorlatok olyan készlete, amely a fiatalokat és a felnőtteket mint a társadalom polgárait együtt készíti fel a demokratikus életre. Egy másik megfogalmazás szerint az állampolgári ismeretek a tartalmak, a képességek és az értékek átvitele és elsajátítása, ami lehetővé teszi a demokratikus társadalom sokszínű működését. Egy szűkebb, főként az emberi jogok és kötelességek tanítását előtérbe helyező meghatározás szerint az állampolgári nevelés az általános emberi jogok ismeretét és elemzését foglalja magában. Más szóval: az emberi jogok védelméhez szükséges képességek elsajátítását, az ezt alkalmazó és tisztelő iskolai és társadalmi légkör kialakítását.
A
A demokratikus állampolgár európai szemmel
Az európai társadalmak számára a társadalmi-gazdasági kihívások meghatározzák az oktatás feladatait is. A tanulók demokratikus képességeinek fejlesztése alapvető feladat az új generációk társadalmi beilleszkedése szempontjából. Az állampolgári ismeretek tanításának módszertana szorosan összefügg az egyes országok hagyományaival és az európai kihívásokra (pl. geopolitikai változások, a gazdasági fejlődés hatásai, a plurális demokráciák kényszerei és nehézségei, a városiasodás és a területi-társadalmi egyenlőtlenségek, a diszkrimináció és az előítéletek, a kisebbségek helyzete, a tudomány fejlődése és a természeti erőforrások felelősségteljes felhasználása) adott válaszaikkal. Nézzünk erre néhány példát!
Skóciában például a Tantervi Tanács szerint az állampolgári
ismeretek tantárgy kiemelt területe az oktatásnak. Az iskola (hasonlóképpen
a családhoz) speciális szerepkörrel rendelkezik; a társadalmi példák
tárháza, a demokratikus attitűdök fejlődésének színtere. A technológia
tantárgy tantervében például a magasan képzett munkaerő, a tudomány
tantárgy programjában a politikai, a kulturális és az erkölcsi döntések
olyan követelményrendszerbe illeszkedve szolgálják ezt a célkitűzést,
melyek a demokratikus állampolgár képzésének irányába hatnak. Újabban
a Tantervi Tanács által kidolgozott programokban kiemelt szerepet
kap az iskolai környezet és az értékek kapcsolata, valamint a Helyben
cselekedj, globálisan gondolkodj! oktatási-nevelési alapelv. Az 1980-as
évektől a Tanács az 514, a 1416 és a 16 év feletti korosztály számára
számos tantervi programot dolgozott ki. Az 514 éveseknek szóló, jelenleg
bevezetés alatt álló project kiemeli a társadalmi fejlődést szolgáló
demokratikus képességek fejlesztését. Ezt a célt jól szolgálja a részletes,
úgynevezett Nemzeti útmutatóban szereplő
Az észak-írországi oktatási rendszerben az 1989-ben
megkezdett tantervi reform a minden tanulóra vonatkozó ismeretanyagot
hat műveltségi területre osztotta fel (Angol, Matematika, Természettudomány
és technológia, Környezet és társadalom, Kreatív és kifejező tudományok,
Idegen nyelv), melyek kereszttantervi témakörökkel (Oktatás a kölcsönös
megértés érdekében, Egészség, Gazdaság, Kulturális örökség, Informatika,
Pályaválasztás) egészültek ki. A demokratikus állampolgári ismeretek
oktatása főként az alsó középiskolai szinten történik (1416 évesek),
hiszen a GCSE vizsga jogi és társadalomismereti témaköröket is tartalmaz.
A vizsgakövetelmények a történelem, a politika és a szociológia tantárgyak
tartalmát érintik. Az említett kereszttantervi témák közül figyelmet
érdemel az
A demokrácia építésének útján még csak a kezdeti lépéseket megtevő közép-kelet-európai régió olyan sajátos problémákkal küszködik, melyek hatással vannak az állampolgári ismeretek tanítására is. Több résztvevő megemlítette az oktatásirányítás finanszírozásának problémakörét, a nyugati tapasztalatok összegyűjtésének fontosságát. Mivel a demokrácia megerősítésében kulcsszerepe van az állampolgári ismeretek és képességek oktatásának, így nem véletlen, hogy a tartalmi szabályozás decentralizációja (Csehország, Magyarország), a tanárképzés új alapokra helyezése (Lengyelország, Oroszország, Magyarország) és a tantárgy cél-feladat-követelmény rendszerének a pontosítása adta a felszólalások főbb gondolati tartalmát. A közép-kelet-európai példák sorából feltétlenül említést érdemel a német Etika program, a horvát óvodai kísérlet (A polgárok jogai), a bolgár Kék-Duna regionális project (UNESCO-szervezés) és a Civitas program (Litvánia, Magyarország). A tartalmi szabályozás kérdésében a folyamatok az állami alaptantervre épülő, a helyi lehetőségeket és igényeket figyelembe vevő decentralizált tantervi tervezés felé mozognak, amelyek az állampolgári ismeretek oktatását önálló vagy integrált tantárgyként egyaránt lehetővé teszik (Horvátország, Litvánia, Csehország, Magyarország). Az épülő piacgazdaságok a munkaerő színvonalának az emelését kívánják meg, szoros összefüggésben a felnőttoktatás új alapokra helyezésével és a munkanélküliség hatékony kezelésével.
Az Európa északi és déli részéről érkezett küldöttek
kiemelték a média kritikai megközelítésének fontosságát, az aktív
társadalmi részvétel erősítését és a tantervi fejlesztőmunkát. A demokratikus
állampolgár fogalmának és képzésének összeurópai tapasztalatait összegezve
a plenáris ülésen elnöklő
A hazai tapasztalatok
Magyarországon az állampolgári ismeretek tanítása komoly,
több évszázados történelmi hagyománnyal rendelkezik. Az 1777-es Ratio
Educationis központi kérdésként kezelte az állampolgári nevelést.
A napjainkig ható erőteljes historikus megközelítés azonban sokáig
nem tette lehetővé a tantárgyi tartalom komplex megjelenítését (gazdaság,
szociológia, etika, pszichológia stb). Az 196070-es évek végétől
indultak el azok a meghatározó változások, melyek lehetővé tették
a modern társadalomtudományok ismeretanyagának beépítését a hazai
történelemtanítás gyakorlatába. Ekkor kezdődtek meg a család, a társadalom,
a munkahely, a lakókörnyezet és a táguló világ kölcsönhatásainak elemzései,
majd az 1978-as tantervi szabályozással az integrált történelemállampolgári
ismeretek, illetve társadalmi ismeretek tanítása került az előtérbe.
A hazai politikai-gazdasági rendszerváltás és az összeurópai kihívások
a demokratikus személyiségfejlesztés új elemeit rejtették magukban.
A társadalmi ismeretek tantárggyá szerveződtek (1988), kísérleti problémacentrikus
oktatási programok indultak el (Arató László, Jakab György), melyeknek
középpontjába egyrészt az állampolgári képzés, másrészt a globális
problémák kerültek.6 A
tartalmi szabályozás munkálatainak előrehaladtával (a NAT elfogadása,
a helyi programok és tantervek kidolgozása) és a demokratizálódási
folyamat szélesedésével növekszik az igény olyan jellegű állampolgári
képzés iránt, amely fejleszti az alapvető történelmi ismeretekhez
kapcsolódó demokratikus készségeket és képességeket. Ezt segítik elő
a már említett műhelymunkák mellett az 1990-ben elkezdett
Távlatoklehetőségek
A kétnapos strasbourgi konferencia az összeurópai tapasztalatok összegyűjtésén túl a jövő feladatait is felvázolta. Világossá vált, hogy szükség van egy jól körülírt fogalmi rendszerre, amely a főbb oktatási csomópontok meghatározásával segíti az állampolgári oktatást. Célszerű olyan adaptálható taneszközök elkészítése (tantervek, tankönyvek, útmutatások), melyek tartalmazzák egyrészt az Oktatás a demokratikus állampolgárért program közös gondolatait, másrészt lehetővé teszik egy világos cél-feladat-követelmény struktúra megfogalmazását is. Ez a folyamat szorosan kapcsolódik a tanárképzés reformjához és a multikulturális-globális oktatási szemléletmód erősítéséhez. A program a már meglévő tapasztalatokra épülve az állampolgári ismeretek új szintézisét adja az alábbi feladattervnek megfelelően:
A program tartalmának, tantárgyi struktúrájának (önálló vagy integrált tantárgy, kereszttantervek) meghatározása.
A demokratikus állampolgár képzése pontos cél-feladat-követelmény rendszerének összeállítása.
Adaptálható, az iskolai gyakorlatra és a tanulói tapasztalatokra épülő oktatási eszközök elkészítése.
A közoktatás és a felnőttoktatás közötti átmenet biztosítása (pl. post-secondary), a folyamatos tanulás erősítése.
A tanárképzés módszertani megújítása.
A nemzetközi szervezetekkel (EU, ENSZ, UNESCO), az Európa Tanács korábbi programjaival és a különböző társadalmi szerveződésekkel való kapcsolat biztosítása.
A különböző szakcsoportok munkálatainak elemzése, az egységes álláspontok megfogalmazása és a program elterjesztésének (jelentések, jegyzőkönyvek, szöveggyűjtemények, tankönyvek, tantervek, CIVNET-disk, CD-ROM) kidolgozása.
A program átfogó és részletes évenkénti értékelése.
Az Európa Tanács oktatási stratégiájának megfogalmazása, segítése.
Az említett összeurópai feladatok a hazai állampolgári képzést is meghatározzák. Remélhető, hogy a NAT-hoz illeszkedő, a demokratikus állampolgári nevelést szem előtt tartó pedagógiai programok és helyi tantervek figyelembe veszik az európai tendenciákat. A közös sajátosságokkal rendelkező és hasonló problémákkal küszködő közép-kelet-európai országok tapasztalatcseréje (akár budapesti helyszínnel) erősítheti és gazdagíthatja ezt a folyamatot. Ennek érdekében, a már meglévő alapokra egy módszertanilag gazdag, a tanítás során jól használható, a mindennapi gazdasági és politikai kihívásokra választ adó oktatási stratégia kidolgozása szükséges.
Egy új európai oktatási program indulása mindig izgalmas pillanat.
Az első lépések azt mutatják, hogy az
Irodalom
Adult Education, Democracy and Development. 1996, CDCC.
Citizenship Education. 1995, CDCC.
Curriculum Development: Civic Education in Central and Eastern Europe. 1995, UNESCO.
Democratisation and reform of secondary education in Central and Eastern Europe. 1992, CDCC.
Education for Democratic Citizenship (Introductory Paper). 1996, CDCC.
A jó polgár. (A Civitas program iskolai tanterve.) Calibra, é.n.
Arunas Povilinuas: Citizenship Education in Secondary School. 1996, CDCC.
Standing Conference of European Ministers of Education Council of Europe. 1994.
A Strategy for Action: The Education Committee's Priorities for the Years 19972000. Education Committee, 1996.
Vass Vilmos: Globális tanterv (elméletben és gyakorlatban). Budapesti Nevelő, 1995/1.
Vass Vilmos: The teaching of civics (theory and practice) by Hungary. 1996, CDCC.
What is a CDCC Project? 1993, CDCC.