Négy tanulmány Németh László pedagógiájáról
A Németh László Társaság 1996, október 25-én az író nevét
viselő a nyolcosztályos gimnázium újraindítását szolgáló kísérletéről
ismertté vált középiskolában felolvasóülést rendezett, amelyen az
író pedagógiai munkásságával foglalkozó tanulmányaikat adták elő írók,
irodalomtörténészek és pedagógiai kutatók. Összeállításunkban
azt a négy dolgozatot adjuk közre, amely Németh László neveléstudományi,
tantervelméleti tevékenységét elemzi négy különböző szempontból. |
Köte Sándor
Németh László, a kísérletező pedagógus
A Németh László életművét valamennyire is ismerők tudják, hogy orvosi diplomával a kezében igazi eleme, az iskola csábította. Iskolaorvosi munkát vállal régi iskolájában, a Toldy Ferenc Reáliskolában, majd amikor a főváros főfoglalkozást jelentő iskolaorvosi intézményt létesít, 1928 szeptemberétől az Egressy úti polgáriban kezd dolgozni iskolaorvosként. Ezt követően (1931-ben) kerül a Medve utcai polgáriba. 1945 után pedig életének igen nehéz időszakában Hódmezővásárhelyen óraadó tanár. Tanári működéséről egész életében meleg szívvel beszélt. Az életemből 40 évet töltöttem iskolában. Ez a negyven év főleg a vége felé csupa fény, főként tanárkorom ma is melegen tartja a szívem. Mennyi kedves arc, mennyi boldog óra, minden belépés az osztályba, mint szívem otthonába írta 1947-ben.1
Vissza- visszatérően kifejezte azt a gondolatát, hogy az emberrel a foglalkozása is vele születik. Én például nyilván tanárnak születtem, apám tanár volt, s öt-hat éves koromtól az iskolásdi volt még a játékom is. Az is magától értetődött, hogy az érettségi után a bölcsészetre iratkoztam be.2 Később ezt úgy láttam, hogy amint életkora előrehalad, egyre teljesebb lesz a pedagógia győzelme: írói terveim sorra lekopnak rólam, a tanáriak megmaradnak. Mert az igazi hivatásnak a legfőbb ismertető jele, hogy akármilyen igénytelen: boldoggá teszi az embert, a másik meg akármilyen fényes, csak nyugtalanságot terem.3 Élete alkonyán is megállapította: Hivatásom szerint végül is író, s hajlamom szerint életem legszebb szakaszában pedagógus voltam.4
Iskolaorvosként a polgáristák gyakoroltak rá nagy hatást, megszerette kíváncsiságukat, a faragatlanságukon is átütő jóindulatukat. Ösztönös érdeklődése elvezette tanulmányozásukhoz. Ennek gyümölcse a Medve utcai polgári című könyve.5 A könyv bevezetőjében elmondja, hogy nem ifjúsági regényt és nem szociográfiát akart írni, s nem is orvosi felfedezésekre vágyott, csupán kenyérkereső munkáját kívánta szenvedélyévé tenni. A minőség forradalmának újabb próbája ez a munka. Ha következetes akartam lenni a minőség forradalmában, vagy a szenvedélyt kellett kenyérkeresetté alakítanom, vagy a kenyérkeresetet szenvedéllyé. Én az utóbbival próbálkoztam meg. Nemcsak, hogy magamat megnyugtassam, hanem hogy az elvet is levizsgáztassam.6
Az iskolaorvos napi tennivalóit, feladatait ellátva felismerte,
hogy ennek a munkának előnye, hogy a tanulókat 614 éves korukig figyelheti
és tanulmányozhatja. Ezenkívül az egészségtant is tanítja, s így a
test és a jellem tanulmányozására olyan alkalma van ép embereken,
amilyen csak betegeken lehet az ideggyógyásznak.7
De megismerheti az iskola mögött álló szülők világát is; környezettanulmányai,
kikérdezései, adatfelvételei eleven társadalmi hátteret adnak. Az
iskolaorvosi munka sajátossága, hogy a kutatást érdemessé s a minőségi
munkát lehetővé teszi. Meggyőződése volt, hogyha az ember figyelni
kezdi a munkáját, kísérleteket, vizsgálatokat végez, a
Kezdetben az orvosi szempontokat kívánta az oktatás
javára értékesíteni. Előbb egy új gyermekalkattan vagy fejlődéstan
lebegett előttem, később a tanulókról készített gondos iskolaorvosi
jellemrajzok. A szónak abban a tág, humanista-természettudományos
értelmében igyekeztem a pedagógiának embertani alapot adni, ahogy
az antropológia szót egy Dilthey használja a tizenötödik-tizenhetedik
századról szóló műveiben.9
A könyvről és az általa elvégzett vizsgálatokról
Az értelmi nevelés gyakorlata alapján megállapítja, hogy az
egész ember nevelése egyelőre csak igény, de messze van attól, hogy
az értelmi nevelést mint részt az egész magában foglalhassa. A pedagógiai
gyakorlatban a kettő nem egészíti ki egymást. A kiegészítés módjának
megtalálása érdekében a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium Lélektani
Laboratóriuma által kiadott füzeteket használta.14 Saját különös
törekvéseihez külön próbákat állított össze. Ezzel az átalakítással
az indexszámítást jellemzéssé akarta kitágítani, egy mélyebb rétegbe
kívánt behatolni. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a testméretek elemzése
folytonossághiány nélkül vezet át az értelmi képbe. Arra a kérdésre
keresett választ, hogy felismerhető-e a serdülés. Ugyanazon osztály
serdült és serdületlen tanulói az értelmiségpróbán is szétválnak-e,
úgy mint a testméretekben, vagy csak értelmességük egyéni eredetében
s természetében különböznek?15 Szerinte a választ nem kell erőltetni,
de bizonyos, hogy serdültek és serdületlenek közé az értelmiség világában
is egy forradalom esik. Az is érdekelte, hogy az alkati szóródás
korának testi típusai felismerhetőek-e az értelmiségvizsgálatokban.
Munkája és következtetései további jellemzése helyett, a
Az alkattan kérdéseivel irodalmi tájékozottsága és egyetemi
tanulmányai alapján foglalkozott. Úgy látta, hogy jóformán annyi alkattan
van, ahány komoly alkatkutató, s az iskolaorvosi alkattan különbözni
fog a többitől. Van egyetemes alkati gondolat, amely minden emberrel
vesződő mesterségen végig fog futni, de hogy ott aztán a maguk javára
hogy használják fel, az a mesterségnek a természetétől s a mesterek
belátásától függ.16 Szerinte az iskolának megvan a
joga, hogy olyan alkattant csináljon magának, amely a pedagógiába
beillik; úgy nézze a növendékei alkatát, hogy abból neki és a gyermeknek
haszna legyen. Az elmeorvos alkattana: Körperbau-tan, az iskolaorvosé
az életlökések tana. Másik különbség: a mi figyelmünk tárgya nem a
gyermek, hanem a tanuló. A gyermek egy csomó csont, ideg, lélek egy
darab bőrben; a tanuló egy csomó szociális múlt, környezet, egy élő
gyermekbe beszívódva. Az iskolaorvosi alkattan amellett, hogy lélek,
test és fejlődéstan, valamelyest szociológiai tanulmány is.17 Vélekedése szerint
Az alkattan, mint az orvostudománynak írói érdeklődéséhez közel
álló része, medikus korától foglalkoztatta
A tananyag és a képességek című részben (befogadó,
feldolgozó, kifejező képességek stb.) kijelenti, hogy nem a tanítás
általános módszertanát, hanem
Egészségtant tanítván foglalkozott a tárgy tanításának gondjaival. Ismeretei és tapasztalatai alapján az oktatást a pedagógiai fogások és a bennük megbúvó tanulás-lélektan kísérleti telepévé kívánta tenni. A tantárgy, mint önmagunkra alkalmazott természettudomány, minduntalan vet egy-egy gyökeret más tantárgyak felé,27 de mivel naponta többször kell ugyanazt tanítani, az iskolaorvost fenyegeti, hogy favágóvá válik. Az ember itt vagy papagáj, vagy kísérletező pedagógus, harmadik út nem kínálkozik.28 Ezenkívül azt is látta, hogy az iskolában tanított tárgyak tartalmában sok az átfedés, s a tanulók tudatában az ismeretek egymástól elszigetelve élnek. Mindez megerősítette benne a tananyagösszevonás gondolatát. Már medikus korában is gondolkozott egy olyan munkáról, mely az élettudományokat együtt, problémáik fonatában mutatná be.29 Az egészségtan új vázlatát állították össze a fővárosi iskolaorvosok. Eszerint a rövid bevezetőt követték a szervcsoportok, élettanunkat követte a működés zavara, s a betegségek megelőzése. Élettan, kórtan és egészségtan logikai lépésekké váltak: aki egyik órán a csontok fejlődéséről tanult, a másikon eltorzulásaikról, a harmadikon maga vezette le, hogyan kell megelőzni az angolkórt, mondjuk.30 Látta azonban a módszernek azt a hibáját, hogy sok ismeretet kell előlegezni.
Amit a Medve utcai tanítás során felismert, azt később A tanügy rendezéséről írt munkájában részletesebben kifejtette a testvériség tananyagban című részben. Az itt előadott elképzeléseknek a kipróbálására Vásárhely kínált lehetőséget. Az a három és fél év, amit a körgát bástyáján ülő kollégiumban, majd a leánygimnázium kiválása után a hajdani serfőzőházban töltöttem: a kísérletező kedv legnagyobb tombolása volt az életemben.31 Abban a munkában dúskálkodhatott, amelyre született, hajlamát, kísérletező kedvét követve, s taníthatta, amit pedagógiai kísérletei érdekében jónak látott. Kísérleteiről, munkájáról, a tantárgyösszevonás menetéről Óraadók királysága című írásában számol be. Ugyanerről a munkáról tájékoztat a Tapasztalat és álomátadás című tanulmánya.32
Kezdetben itt is egészségtant tanított, s a tantárgyösszevonást
is ennél a tárgynál kezdte, a fővárosban kialakított már ismertetett
elképzelést vette alapul. A középiskolában a tanterv szerint az
egészségtan kétórás tárgy volt, ami komoly biológiai alapozást tett
szükségessé. Biológiát és patológiát tanított egy egészségtani függelékkel.
De a biológia megkívánta a vegytani ismereteket, ezért óráit egy hosszabb
vegytani bevezetővel kezdte. A következő tanévben rábízták a vegytan
tanítását, s ennek tanítása viszont fizikai ismereteket tételezett
fel. Mivel a fizikát a következő két osztályban tanították, a tárgya
elé egy fizikai bevezetőt is illesztett, amely a fizika természetismereti
részét adta. Megcsináltam tehát azt az összefüggő természetismereti
tárgyat, amelyet, mint azóta megtudtam, az angolszász világ egy részében
a
Pedagógiai munkájáról, kísérleteiről többször írt, mindig elemző, kritikai szemlélettel, önvizsgálattal. Kereste tanári tevékenységének gyökereit. Foglalkoztatták a modern nevelési elvek, s főként az, hogy miért nem sikerült az újkori pedagógiának, addig példátlan csőhálózata ellenére, az újkori szellemet a tömegekbe bevinni.36 Erre az őt állandóan foglalkoztató kérdésre keresett választ nevelési-oktatási kérdéseket feszegető esszéiben. Rendkívül széles körű érdeklődése és tájékozottsága alapján állítható, hogy sok mindent ismert a modern pedagógiai irodalomból és kezdeményezésekből. Így nem nehéz felfedezni gondolatainak a hasonlóságát ezekkel. Erre utal is az irodalom.37
Arra a kérdésre, hogy pedagógiai gondolatainak, tanügyi tervezeteinek,
iskolamodelljének mi a viszonya a századelő modern pedagógiai elméleteihez,
tudományosan megalapozott választ csak teljes életművének, gyakorlati
pedagógiai munkásságának, tanulmányainak, tervezeteinek alapos összehasonlító
vizsgálata, mikrofilológiai elemzése alapján adható. Addig is, amíg
a neveléstörténeti kutatás megoldja ezt a feladatot, nem alaptalan
megállapítani, hogy