Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1997 február > A jövőért másképpen

„A jövőért – másképpen”

Az ember természetátalakító és társadalomformáló tevékenysége szorosan összefonódik a jövőalakítás lehetőségével és az ember sorsa iránti felelősségérzettel. Az emberiség jövőjéről, de akár az egyes ember jövőjéről való gondolkodáshoz egyértelmű, pontos fogalmakkal kell rendelkeznünk. Tisztáznunk kell, mit értünk jövőn. Meg kell határoznunk, kinek a jövőjére gondolunk, melyik nemzedék jövőjét értjük alatta. Vajon minden nemzedéknek külön, saját jövője van, vagy csak egy, minden nemzedéket érintő jövőnk van, amelyért felelősek vagyunk mindannyian?

„A jövőért – másképpen” címmel tanulmánykötetet adott közre a Budapesti Műszaki Egyetemnek a jövőkutatás elméleti, filozófiai kérdéseivel foglalkozó kutatócsoportja. A kötet egy négyéves kutatás eredményeit foglalja össze a XXI. század elején, közép- és kelet-európai szemmel. Az egyes tanulmányok különböző szempontokból közelítik meg az ember és jövője témakört.

Az egyik elemzés rendszerszemléletű összefüggésrendszert dolgozott ki az egyes emberről és az őt ért hatásokról, valamint azokról a jelenségekről, amelyekre az ember közvetlen befolyással van. A szerzők úgy vélik, hogy a legfontosabb feladat az értékrend megszilárdítása s egyidejűleg flexibilitásának növelése.

Egy másik tanulmány a jövőkutatást érintő filozófiai jellegű kategóriák újrafogalmazásának szükségességét emeli ki, hangsúlyozva, hogy pontosabban kell ismernünk az ember meghatározottságának jellegét, jelentőségét. Fontos a véletlen szerepének felismerése, a valószínűségi szemlélet elfogadása vagy az alternatív gondolkodás általános elfogadtatása.

Jövőnk szempontjából is fontos az európaiság fogalmának tisztázása, ami szorosan összefügg az értékrend témakörrel is. „A közösség változó értékekkel” című tanulmány két értékcsoportra, a helyi társadalom erősödése következtében előtérbe kerülő értékekre, valamint az emberiség problémáit kifejező globális értékekre hívja fel a figyelmet.

A tanulmányok harmadik csoportja elméleti kérdéseket tárgyal. Olvashatunk köztük a jövő előrejelzéséhez kapcsolódó alternatívák kidolgozásáról, a rendelkezésünkre álló információk és az előrejelzések elkészítésének gyakorlatához fűződő alternatív lehetőségek feltárásáról.

Különös módszert alkalmazott a jövő fenyegetettségének ábrázolására az egyik szerző: jelentős szakemberek gondolatait, mondásait fűzte egybe összefüggő tanulmánnyá, bízván abban, hogy a jövőnket féltő, óvó, jövőnkért aggódó gondolatok nem vesztettek aktualitásukból, s nem lehet eleget hangsúlyoznunk igazságaikat.

A jövőkutatás és a társadalomtudományok viszonyát taglalja az egyik kutató, azt vizsgálva, hogy a társadalomtudományok elméleti felkészültsége megfelelő volt-e a hetvenes, nyolcvanas években ahhoz, hogy segítségére legyen a jövőkutatásnak.

Az ökologikus építészet feladatairól szóló írás a hagyományos és az új technika pro és kontra érveit sorolja, állásfoglalása az arisztotelészi középút mellett szól. Az ökologikus építészet feladata megtalálni az új és a hagyományos közötti köztes technikát, ami a távoli és a közeli múlt tapasztalataiból egyaránt táplálkozik, de mégis a jövőnek – egy kevésbé elbizakodott jövőnek – készül.

A sokszínű, a különböző problémákat más-más oldalról megközelítő, és más formában feldolgozó kötet közös szándékot takar: mindegyik az egész emberi nem sorsát érintő, a jövőben várható problémákkal s azok megoldási lehetőségeivel foglalkozik. A jövőkutatás tudománya – az egyik szerző megfogalmazásában – a jövőért való felelősség tisztázását az emberi nem egésze számára a következő területeken kívánja tisztázni: univerzalitás, globalitás, humanitás, individualitás. „Nekünk, akik itt és most élünk, mindezt saját konkrét társadalmi és egyéni erőnket és lehetőségeinket számba véve kell megtennünk – itt és most” – írja a szerző.

A tanulmánykötet írói már a bevezető sorokban hangsúlyozzák, hogy a közös kutatómunka eredményeit elsősorban az oktatásban kívánják felhasználni, lévén mindannyian oktatók és a Magyar Pedagógiai Társaság Jövőkutatási Szakosztályának tagjai. Az érdekes, sokszínű, mindannyiunk jövőjét féltő, ugyanakkor a jövőben rejlő pozitív lehetőségeket is megmutató tanulmánykötet térítésmentesen megrendelhető a BME Tudományelméleti és Mérnöktörténeti Osztályán. (Tóth Attiláné dr., 1111 Budapest, Műegyetem rakpart 5. K. épület I. emelet 42.)

A jövőért–másképpen. A Budapesti Műszaki Egyetem kiadása. Budapest, 1996.

Paksyné Mosonyi Éva