Veres Tímea

A Tuka-per közvetlen előzményei a szlovák

és cseh sajtóban

Az ún. Tuka-per a két világháború közötti időszak egyik legnagyobb pere volt Csehszlovákiában. Szinte valamennyi újság vagy hetilap beszámolt arról, hol tart éppen a nyomozás vagy a bírósági tárgyalás. A kihallgatások és tanúvallomások terjedelme több száz oldal, és ugyanezt mondhatjuk el a sajtóban megjelent anyagról is. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Tuka-per a leginkább medializált perek egyike volt, melyről a külföldi napilapok is tudósítottak.

A per kiindulópontja Tuka Bélának vagy Vojtech Tukának, a Hlinka-féle Szlovák Néppárt képviselői klubja tagjának és a Slovák című napilap főszerkesztőjének 1928. január l-jén közölt állampolitikai tanulmánya volt, amely A turócszentmártoni deklaráció tizedik évében címmel jelent meg (ismertebb címén a Vacuum iuris).1 A tanulmány szerint Csehszlovákia államjogi elrendezését tíz év elteltével felül kell vizsgálni. Tuka itt az 1918. október 30-án elfogadott turócszentmártoni deklaráció ún. titkos záradékára hivatkozott, amely alapján a szlovákok tíz év próbaidőre lépnek be az új államalakulatba, tíz év elteltével népszavazással vagy más formában kell nyilatkozniuk arról, hogy megmaradnak-e benne. Ha ez nem történne meg, vacuum iuris, jogi vákuum alakulna ki 1928. október 31-e után. A cikk nagy felháborodást váltott ki, és a turócszentmártoni politikai nagygyűlés résztvevői is elutasították.

A cikknek komoly következményei lettek, azonban itt meg kell jegyeznünk, hogy Tukának nem ez volt az első nyilvánosságra jutott ügye. A sajtó folyamatosan intézett ellene támadásokat: 1926 novemberében egy kellemetlen sajtóháború kezdődött a Slovensky Národ és a Slovák című újság, ezáltal a két főszerkesztő, Jur Koza-Matejov és Tuka között. Korábban Koza-Matejov Tuka jobbkeze volt a Slovák szerkesztőségében, de személyes kérdések miatt útjaik szétváltak, és Koza-Matejov megalapította a Slovensky Národ című lapot. Az újságok sorban cikkeztek a Koza-Matejov és Tuka között meglévő ellentétről. Koza-Matejov állítása szerint Tuka támogatta az irredentizmust, nemcsak szlovákiai magyar pártokkal volt kapcsolata, hanem bizonyos pesti körök bizalmasa is volt, és innen kapott pénzt tevékenységéhez. Koza-Matejov állítása szerint Tuka célja az volt, hogy Szlovákiát elszakítása a köztársaságtól, és forradalom útján felszabadítsa. Közép-Szlovákiában, Rózsahegyen, esetleg Zsolnán kiáltották volna ki Szlovákia elszakadását. A Slovák pedig azzal vádolta meg Koza-Matejovot, hogy mindig gyűlölte Tukát, és személyes ambíci-

150 Veres Tímea

ók miatt alapította új lapját, amelyet a megszűnéstől csak ez az ún. sajtóháború mentett meg. A Slovák szerint mindez a kormány műve. Ezzel akarja sakkban tartani a néppártiakat a belépési tárgyalásoknál. "A jutalom pedig Koza-Matejové."2 Ő 1926 novemberében azt javasolta Hlinkának, hogy gyakoroljon nyomást a képviselőházra, és függesszék fel Tuka képviselői immunitását, a kérdést pedig oldják meg bírósági úton. A Národnípolitika egyik írása szerint Tukának ellentétei voltak magával Hlinkával is. A néppárt két táborra oszlott, az egyik Hlinka, a másik Tuka mögé sorakozott föl. A cikk írója csodálkozik azon, hogy Tuka nem tett feljelentést Koza-Matejov ellen. Több napilap is foglalkozott a kialakult helyzettel. Koza-Matejov az ügyet bizalmasan akarta kezelni és megbeszélni Hlinkával, de ő elzárkózott ettől.3 Tuka Hlinka kategorikus felszólítására sem tett feljelentést Koza-Matejov ellen rágalmazásért. Mindenesetre ezzel a kérdéssel abban az időben a rendőrségen túl a belügyminisztérium is foglalkozott.

A vacuum iuris-ügy azonban mind méreteiben, mind következményeiben túlszárnyalta ezt a rövid, alig egy hónapig tartó sajtócsatát.

A kezdő lépést dr. Milán Ivánka, a Csehszlovák Nemzeti Demokrácia Pártjának szlovákiai elnöke és Tuka nagy ellenfele tette meg, aki már 1922 óta figyelte Tuka "különös ügyeit". 1928. május 5-én jelentette őt fel hazaárulásért.

Ahhoz, hogy Tuka ellen eljárás indulhasson, ki kellett őt adni az igazságszolgáltatásnak, vagyis fel kellett függeszteni képviselői immunitását. 1928 decemberében több újság is nehezményezte, hogy a képviselőház még mindig nem döntött Tuka képviselői immunitásának felfüggesztésében. Azonban a döntés még 1928 karácsonya előtt megszületett, és eljárás indulhatott ellene. Tukát 1929. január 3-án tartóztatták le. Felvetődik a kérdés, miért nem ment el, esetleg távozott külföldre, amikor megvádolták 1928 májusában. A Slovensky denník szerint Hlinka biztosította őt, hogy nem fogják bebörtönözni. "Hlinka ezt teljes bizonysággal állította."4

Hlinka többször tiltakozott Tuka bebörtönzése miatt Masaryk elnöknél, Svehla miniszterelnöknél és az igazságügy-minisztériumban is. "Az elnök úr meghagyása szerint az egész ügyet továbbították az igazságügyi minisztériumba" - állt az elnöki kancelláriától kapott válaszban.5 Hlinkának a belügyminiszter azt ígérte, hogy Tukát szabadlábon fogják kihallgatni. 1929. január 9-én Hlinka meglátogatta Tukát a börtönben, és hangsúlyozta: "Biztos vagyok abban, hogy Ön mihamarabb mint szabad és ártatlan ember távozik innen."6

A napilapok már 1929 januárjában úgymond szenzációként kezelték az ügyet, és hangzatos címekkel próbálták növelni olvasótáborukat. írtak Tuka levelezéséről Jehlicskával, a szlovákiai fegyveres felkelés előkészítéséről és a Rodobrana nevű szervezet létrehozásáról, Tuka vezető szerepéről az ún. földalatti mozgalomban, a Bécsben létrehozott, állítólag egy német alezredes által irányított kémirodáról, és fontos kérdés volt az is, hogy Tuka honnan és kitől kapott pénzt tevékenységéhez. "1920-ban Tuka még szegénységben élt, bútorait is áruba kellett bocsátania, albérlői voltak. Később a pénz nem játszott szerepet..."7

A sajtó nem feledkezett meg Tuka 1923-as párizsi útjáról sem,8 majd előkerültek az 1919-es népszámlálás adatai: Tuka ekkor magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Egyébként ez a tény már 1923-ban is feszültségforrás volt a Szlovák Néppárton belül. A "Pro Hungária" brosúra tartalmáról is több cikk jelent meg. "Magyarország soha nem fog megbékélni az ország megcsonkításával" - állt az 1918-ban

A Tuka-per közvetlen előzményei a szlovák és cseh sajtóban 151

kiadott és a Pozsonyi Magyar Tudományegyetem (Erzsébet Egyetem) tanári kara által, tehát Tuka által is aláírt, békekonferenciának címzett brosúra előszavában.9

Tukát közben többen meglátogatták a börtönben, és arról biztosították őt, hisznek ártatlanságában. 1929. január 16-án ülésezett a néppárti szenátorok és képviselők klubja. Egyhangú határozatot fogadtak el arról, hogy kiállnak Tuka mellett. "1928 májusában a néppárti képviselők klubja által delegált, dr. Jozef Budayból, Pavel Machácekből, dr. Viktor Ravaszból és dr. Jozef Tisoból álló vizsgálóbizottság megfelelően és aprólékosan megvizsgálta azt az anyagot, amelyet Karol Belánsky, a néppárt tagja nyújtott be írásban Tuka képviselő ellen. Meghallgatta a feljelentő Belánskyt, és úgy döntött, hogy a bizottság valamennyi tagja adja be véleményét írásban. Ezek alapján a bizottság egyhangúlag megállapította, hogy Belánsky ellentmondó vallomása és az általa benyújtott anyag bizonyítékokkal alá nem támasztott, ezért nem lehetséges, hogy ez alapján felléphessenek Tuka képviselő ellen."10 Azonban ez a látszólagos egység is hamarosan szertefoszlott. Ferdinánd Juriga és Flórián Tománek néppárti képviselők egy határozattal határolódtak el Tukától. "Tuka nem a párt, és a párt nem Tuka" - állították, és a határozatot el kívánták fogadtatni a néppárt képviselői klubjával is, azonban ez nem sikerült, Hlinka is ellene szavazott.11 Nem tehettek mást, saját lapjukban, a Slovenské Ludové Noviny hasábjain közölték Legyen világosság címmel. Hiába igyekezett Juriga és Tománek, hogy Tukát még a főtárgyalás megkezdése előtt kizárassa a pártból, február közepén nekik kellett elhagyniuk a néppártot. Juriga a későbbiekben többször is támadást intézett Hlinka ellen, ezért az egyházi bírósággal is meggyűlt a baja.

Többször felvetődött a kérdés, hogy óvadék ellenében bocsássák szabadon Tukát, de ezt valamennyi szinten elutasították. Majd a Slovák 1929. február elején felröppentette a hírt, hogy Tukát esetleg házi őrizetbe helyezik. Ahogy a későbbiekben kiderült, ez álhírnek bizonyult. Míg a Slovákban panasszal teli cikkek jelentek meg Tuka sötét és dohos börtöncelláját illetően, addig a Slovensky denník és a Slovenská Politika felháborodásának adott hangot, hogy Tuka előjogokat kíván élvezni a pozsonyi kerületi bíróság börtönében.

Ha meg is viselték Tukát a börtönben töltött hónapok, bizakodott, hogy hamarosan ejtik a vádakat, és szabadon bocsátják. "Dr. Tuka képviselő úron még nem vehető észre semmiféle hanyatlás, vidám és üde."12

Közben folytak a kihallgatások, házkutatások és letartóztatások. 1929 márciusáig hét embert helyeztek vizsgálati fogságba, többek között Sznaczkyt, az Autonómia című lap szerkesztőjét, Machot, a néppárt központi titkárát, Holényi Teréziát, Tuka titkárnőjét a Nőegyletből, Weber Viktort, a Magyar Keresztényszocialista Párt titkárát. Az újabb letartóztatások és egyes tanúk megbetegedése miatt a vizsgálatot nem zárhatták le 1929 március elejéig, ahogy tervezték. 1929. február 10-ig hatvan tanút hallgattak ki, de számuk március elejére már százharmincra növekedett.

Közben a kedélyeket felkorbácsolta Flachbart Ernő szökése, akit eddig tanúként hallgattak ki, és aki a szlovákiai magyar ellenzéki pártok központi irodájának igazgatója volt. Azzal gyanúsították, hogy a Rodobrana szervezésére Magyarországról szerzett pénzt. Flachbart ugyan jelentkezett külföldről, de nem árulta el, hol van. Arra hivatkozott, hogy idegei kimerültek, és szanatóriumban van. "Flachbart szökése megnehezítette Tuka helyzetét."13

152 Veres Tímea

Tudjuk, hogy Tuka képviselői immunitásának felfüggesztése nem vonatkozott az 1923 előtti tevékenységére. Azonban a vizsgálat során olyan tanúkat is kihallgattak, akik erről az időszakról beszéltek, így a vizsgálóbíró kiterjesztette a nyomozást ezekre az évekre is. Tuka védőügyvédje, dr. Galla keresetet nyújtott be ez ellen. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása szerint a Nemzetgyűlésnek kell döntenie abban, hogy felfüggesztik-e Tuka képviselői immunitását az 1919-1922 közötti időszakra vonatkozóan. "A védelem az első nagy győzelmét aratta" - írta a Slovák.1A

Itt kell megemlítenünk, hogy már 1929 januárjától, Tuka letartóztatásának időpontjától a sajtó dilemmában volt. A fő kérdés az volt, hogy politikai perről vagy, ahogy az újságok írták, egyszerű bűnügyről van-e szó. Kezdetben több napilap hangsúlyozta, hogy ez egy politikamentes ügy, a bíróság függetlenségével érveltek és azzal, hogy politikumot maga a néppárt csinál belőle. "Tuka bűnösségéről vagy ártatlanságáról bírósági eljárás fog dönteni, nem pedig politikai fórum."15 Azonban a Tuka-ügy elsősorban politikai indíttatású volt, és ezt a sajtónak is előbb vagy utóbb be kellett látnia. Talán a legjobban ezt a Lidové Noviny fogalmazta meg, igaz kissé későn, már akkor, amikor folyt Tuka ellen a per. "A tisztán bűnügyi vonatkozások mellett mindig volt egyfajta politikai felhangja, ugyanis nem kétséges, hogy a Tuka-per tartalmaz politikai elemeket és politikai motívumokat, ahogy minden hazaárulá-si ügy."16

Hlinka még 1929 júniusában megpróbált beleavatkozni a dolgok menetébe, újból elment Prágába, hogy kieszközölje Tuka szabadon bocsátását, de nem járt sikerrel. Lakonikus választ kapott. "A kormány nem avatkozik bele a bíróság hatáskörébe."17 Megkezdődhetett a per, mely szövevényessége folytán hosszú hetekig foglalkoztatta a közvéleményt.

Ahogy előadásom címe mutatja, leginkább az 1929 januárja és 1929 októbere között megjelenő napilapok cikkeire támaszkodva kívántam bemutatni "az 1929-es év legnagyobb szenzációját". Nem jegyzőkönyvekről és jelentésekről van szó, hanem cikkekről és kommentárokról, így elvárni a teljes tényszerűséget, lehetetlen. Egyszer a Slovák tagadta mindazt, amit a Lidové noviny vagy a Slovensky denník közölt a Tuka-ügy kapcsán, máskor fordítva, a Lidové Noviny bélyegezte hazugságnak a Slovák cikkeit, azonban csakúgy, mint ma, az 1920-as évek sajtójára is jellemző az inkább mondjunk többet, mint kevesebbet elv, s nem lényeges az, hogy nem igaz vagy pusztán híresztelés az egész. És ez alól a Tuka-per sem volt kivétel.

Jegyzetek

1.     Tuka, Vojtech: V desiatom roku martinskej dekíarácie. Trencíh, 1992.

2.     Státny archív Kosice (Állami Levéltár Kassa, a továbbiakban: ÁLK). Odbocka spravoda-jskej ústredne v Kosiciach 1923-1938 (Kassai Hírszerzési Központ 1923-1938, a továbbiakban: KHK 1923-1938), Slovák, 1926. november 22.

3.     ÁLK, KHK 1923-1938, Novy 28. Ríjen, 1926. november 20.

4.     Slovensky denník, 1929. május 18.

5.     Ceské Slovo, 1929. január 9.

6.     Lidové Noviny, 1929. január 10.

7.     Lidové Noviny, 1929. január 10.

8.     1923-ban Tuka az általa írt memorandumot vitte el Párizsba. A memorandumban a szlo-

A Tuka-per közvetlen előzményei a szlovák és cseh sajtóban 153

vakok csehektől való elszakadását sürgette az önrendelkezési jog alapján. Tuka párizsi útjáról tudott a néppárt vezetősége, maga Hlinka is.

9.     ÁLK, KHK 1923-1938, Slovensky dennik, 1929. január 10.

10.   Slovák, 1929. január 17.

11.   Lidové Noviny, 1929. január 26.

12.   Slovák, 1929. január 30.

13.   Lidové noviny, 1929. április 14.

14.   Slovák, 1929. május 3.

15.   Národny dennik, 1929. január 29.

16.   Lidové Noviny, 1929. július 30.

17.   Národny dennik, 1929. június 6.

SOMORJAI DISPUTA (1.)

Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai

szemle_2004_1_veres-1.jpg