szemle_2004_1_kosaka-1.jpg

KONFERENCIA

Naoki Kosaka

A közigazgatás reformja kapcsán a szlovák politikában 1925-1927-ben kibontakozott vita

Az 1927. évi tartományi elrendezés és a körülötte kibontakozó viták

1927 júliusában a csehszlovák Nemzetgyűlés törvényt fogadott el a közigazgatás átszervezéséről, amely az 1920 februárjában elfogadott a megyei és járási hivatalokról hozott törvényt váltotta fel. A tartományi felosztás 1928-ban a Csehszlovák Köztársaság egész területén életbe lépett.1

A tartományi berendezés alapját a közigazgatás kétszintű (járás - tartomány) felosztása jelentette a nagyzsupatörvény által előirányzott hármas szint (járás - megye - megyei szövetség) helyett.2 Az új közigazgatás bevezetése egyben a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium megszüntetéséhez vezetett.

A tartományi rendszer bevezetésének az volt a célja, hogy a közigazgatást legalábbis formálisan egységesítsék. Másrészt sokan a központosított közigazgatás tökéletesebb formájaként értékelték, s rámutattak a bürokráciának az önkormányzati szervek fölötti befolyásának megerősödésére is.3

Ebből a szempontból meglehetősen érdekes az, hogy az autonómiáért küzdő Hlinka-féle néppárt a koalíciós kormány tagjaként aktívan fellépett a törvény elfogadása mellett.

Ahhoz, hogy ezt az ellentétet feloldhassuk, a "szlovákkérdést" érintő törvény elfogadása körüli vitákat kell elemeznünk. Abból a szempontból, hogy a törvény értelmében Szlovákia először vált külön területi és közigazgatási egységgé, a törvényt a cseh politikának és a szlovák centralistáknak a szlovák autonomisták törekvéseit megsemmisítő lépéseként is értékelhetjük. Ha viszont a szlovák tömegeknek a harmincas évek elején bekövetkezett radikalizációját és egyáltalán a szlovák politikai fejlődést nézzük, akkor a kísérletet teljes kudarcként kell értékelnünk. A kísérlet jelentőségét azonban nem szabad elvitatnunk.

Dolgozatomban a közigazgatási reform kapcsán a szlovák politikai erők közötti vitát kívánom felvázolni, miközben a már meglévő szakirodalom mellett elsősorban a pártsajtóra (Slovák, Slovensky denník, Robotnícke noviny, Národnie noviny) kívánok támaszkodni.

A hagyományos felfogás az agrárpárti Milán Hodzát és a szociáldemokrata Iván Dérért centralistának, a néppártiakat és a Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) tagjait autonomistáknak könyveli el. Fel kell figyelnünk azonban arra, hogy a szlovák cent-

128 Naoki Kosaka

ralisták nem voltak Prága szlovákiai politikájának szolgai követői. Hodza például következetesen kiállt a megyei szövetség életbe léptetése mellett,4 Dérer pedig gyakran érvelt a közigazgatás decentralizációja mellett.5 A centralisták és az autono-misták között az jelentette az igazi választóvonalat, hogy az előbbiek nézetei a csehszlovakizmusban gyökereztek.

A nemzeti kisebbségeknek, így a németeknek és a magyaroknak a témával kapcsolatos elképzeléseivel a dolgozatomban nem foglalkozom, habár tudatosítom ezek jelentőségét a téma komplex feldolgozása szempontjából.

A kezdetek. Az 1925. évi nemzetgyűlési választások

Az országos politika szempontjából az 1925-ös nemzetgyűlési választások legfontosabb eredménye a szocialista pártok veresége és az öt pártból álló "nemzeti koalíció" parlamenti többségének az elvesztése volt.6 Az eredmények alapján természetes volt, hogy olyan megoldást kell keresni, amely egy új koalíció létrejöttét eredményezi.

Szlovákiában a választások legfontosabb eredménye a Hlinka-féle Szlovák Néppárt (HSLS) győzelme volt, amely a Szlovákiában leadott érvényes szavazatok 34,3%-át szerezte meg. Az eredményt a párt győzelemként ünnepelte. Országos viszonylatban azonban mindez csupán 6,9%-ot és 23 mandátumot ért, ami azt jelentette, hogy az ország hetedik legerősebb pártjává vált.7 Az a tény, hogy a Hlinka-féle néppárt nem ért el abszolút többséget a szlovákiai választók között, elegendő teret hagyott ellenfeleinek (az agrárpártiaknak és a szociáldemokratáknak) a néppárt elleni kritikákra.8

A néppárt győzelme azonban elegendő volt ahhoz, hogy vita kezdődjön a szlovák pártok között a közigazgatásról és általában a "szlovákkérdésről". De ekkor még nem születetett konszenzus a közigazgatás átalakításáról.

A választások után a kérdéssel kapcsolatban kibontakozott érveket a következőképpen lehet összefoglalni: 1. a szlovák pártok a közigazgatást illetően nem kívántak új rendszer bevezetését, csupán az érvényes megyerendszer kívánták működőképesebbé tenni. Például Dérer "szlovák parlamenti bizottság" létrehozását javasolta;9 2. a néppárt az ún. "nagyszombati manifesztumban" elállt az autonómia10 azonnali életbeléptetésétől, a koalíciós pártok azonban elutasították ezt; 3. Kramár-nak a tartományi rendszerről szóló javaslata új impulzusokat hozott ugyan a vitába,11 de eredmény nélkül, ugyanis a koalíció szerkezete a választások után is változatlan maradt. A legfontosabb azonban az, hogy ebben az időben már a "szlovákkérdés" létezése és megoldásának szükségessége nem volt viták forrása a centralisták és autonomisták között.

Az áttörés - az "úri koalíció" megalakulása

Az Agrárpárt és a szociáldemokraták közötti viták miatt Svehia második kormánya 1926 márciusában beadta lemondását, s ideiglenesen a Cerny vezette hivatalnokkormány vette át az ország irányítását. Októberben azonban Svehia már újból miniszterelnök volt. Az "úri koalíció" megnevezést kapó új kormányának a szerkezete azonban már más volt, mint az előző kormányoké. A kormányból ugyanis hiányoztak

A közigazgatás reformja kapcsán kibontakozott vita 129

a szocialista pártok, akik helyét egyes polgári német pártok foglalták el. Csehszlovákia történetében először léptek német pártok a kormányba. Ez a drasztikusnak is mondható váltás a szlovákiai viszonyokra is hatással volt, s lehetőséget teremtett arra, hogy a Hlinka-féle néppárt is belépjen a kormányba. Hosszabb tárgyalásokat követően 1927. január 15-én ez meg is történt.

A tárgyalásokon a szlovák néppárt Szlovákia teljhatalmú miniszterének a posztját kérte, s egyben azt, hogy e miniszteri tárca jogkörét bővítsék ki.12 A koalíciós pártok azonban ezt elutasították. A kiutat végül a közigazgatás reformjáról szóló megegyezés jelentette. A reform javaslatát a belügyminisztérium dolgozta ki.

A szlovák politikai erők véleménye a tartományi rendszerről

A közigazgatási reform és a néppárt kormányba lépése természetesen a szlovák sajtó érdeklődésének középpontjába került. 1927 elején a készülő reform elképzelései kétféle visszhangot váltottak ki. Az Agrárpárt és a Hlinka-féle néppárt támogatta, a szociáldemokraták és a szlovák nemzeti pártiak viszont elutasították a reformot, ami azért is figyelemre méltó, mivel a szlovák politika korábbi választóvonalai (a centralisták a kormányban, az autonomisták ellenzékben) ezzel érvényüket veszítették.

A vita lefolyását szlovák politika vezéralakjai által megjelentetett írások13 alapján kívánom felvázolni.

Azt mindenképpen tudatosítani kell, hogy a tartományi rendszer támogatói és ellenzői is megegyeztek abban, hogy: 1. a "szlovákkérdés" létezik; 2. ezt meg kell oldani, mivel ajelenlegi helyzet tarthatatlan; 3. mindenképp szükséges valamilyen, az egész Szlovákiára kiterjedő közigazgatási egység létrehozása. Vagyis a reform szükségességében egyetértettek, a vita annak formájáról folyt. A kérdés lényege az volt, hogy Szlovákia második szintű joghatóság (tartomány) legyen-e vagy csak harmadik szintű (megyék szövetsége). A Slovák című lap ezt a kérdést így egyszerűsítette le: kellenek-e nekünk a megyék?14 Az is figyelemre méltó, hogy a vizsgált írások összes szerzője pozitív értelemben használta a "decentralizácó" kifejezést, míg a "centralizáció" kifejezést negatív kontextusban.

Szólni kell a két tábor érvelésében mutatkozó különbségekről is. A tartományi rendszer támogatói, akik egy, az egész Szlovákiára kiterjedő közigazgatási egység megteremtésén fáradoztak, a reform értékelése során elsősorban elméleti érveket soroltak fel.15 A másik oldal, vagyis a megyei szövetség hívei viszont Szlovákia tényleges helyzetéből indultak ki, és igyekeztek rámutatni az új rendszer hátrányaira.16 Érdekes módon 1926 végéig a Slovensky denník (az Agrárpárt álláspontját tükröző lap) néhány írása is foglalkozott a megyei szövetség előnyeivel.17 Érveik nagyon hasonlítottak a Robotnícke noviny című lapban megjelentekhez. A tartományi rendszer támogatóinak minden igyekezete ellenére is az az érzésünk, hogy a reform a Hlinka-féle néppárt és a koalíció közötti kompromisszum eredménye volt.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a két tábor belülről is differenciált volt. Az agrárpártiak a tartományi rendszert a szlovákkérdés olyan megfelelő és végső megoldásának tartották, amely lehetővé teszi két céljuk elérését: a közigazgatás unifiká-cióját és a Hlinka-féle néppárt befolyásának csökkentését. Hlinkáék viszont az új rendszert nem a tervezett autonómia végső formájaként, hanem csupán ideiglenes

130 Naoki Kosaka

megoldásként fogták fel. Hlinka közismert szavai szerint a reform "az autonómia vetőmagja",18 Ml. "felvillanása"19 volt. Számára pedig a kormányba való belépés nem jelentett mást, mint politikai és taktikai lépést.20

A szociáldemokraták azzal indokolták elutasító álláspontjukat, hogy a megyei szövetség jobban eleget tenne az általuk szorgalmazott decentralizációnak és demokratizációnak, mint a tartományi rendszer.21A Szlovák Nemzeti Párt viszont az autonómia megvalósíthatóságának szempontjából tartotta jobbnak a megyei szövetség rendszerét.22 Itt kell megemlíteni, hogy Stodola autonómiatervének az alapját a megyei szövetség testületének valamiféle szlovák parlamentté való átalakítása jelentette.23 A Szlovák Nemzeti Párt egyébként az 1920-ban kialakított megyék helyett a történelmi megyerendszer visszaállítását követelte.24

Látható tehát, hogy a szlovák politikai pártok különféle taktikai szempontok alapján támogatták vagy ellenezték a közigazgatás reformját. Ebből a szempontból mindkét tábor "ad hoc" koalíciónak tekinthető. Ezért természetes, hogy amikor 1929 őszén a téma elveszítette aktualitását, ez a két ad hoc tábor is felbomlott. A harmincas évek elején ismét a régi törésvonalak mentén csoportosult a szlovák politika: centralistákra és autonomistákra.

Az új tartományi rendszer, amely a harmincas években a nemzetiségi kérdés megoldására irányuló javaslatok egyik kiindulópontja volt, 1938 októberéig volt érvényben, amikor is megvalósult a szlovák autonómia, s bekövetkezett az államapparátus egészének reorganizációja.

Jegyzetek:

1.     A témához lásd Lipscher, Ladislav: K vyvinu politickej správy na Slovensku v rokoch 1918-1938. Bratislava, 1966; Suchová, Xénia: Zavedenie krajinského zriadenia na Slovensku roku 1928: kompetencie a prvé rozpocty. Historicky casopis, 45. évf. (1997) 3. sz. 487-509. p; Maly, Karel et al.: Déjiny ceského a ceskoslovenského práva do roku 1945. Praha, 1997, 319-323. p.

2.     A megyei szövetség létrehozását ugyan előírta a törvény, ennek ellenére azonban sohasem valósult meg.

3.     Maly, Karel et al.: Déjiny... 319. p., Rychlík, Jan: Cesi a Slováci ve 20. století: Cesko-slovenské vztahy 1914-1945. Bratislava, 1997, 112. p., Suchová, Xénia: Zavedenie... 489. p.

4.     Hodzának a megyei szövetség megvalósulására tett erőfeszítéseiről lásd Krajcovicová, Natália: Zupny zváz a jeho vytvorenie v rokoch 1920-1926. Historicky casopis, 41. évf. (1993) 4. sz. 379-393. p.

5.     Dérer nézeteivel kapcsolatban lásd Suchová, Xénia: K vyvinu názorov Ivana Dérera na riesenie postavenia Slovenska v republike v rokoch 1918-1938. Historicky casopis, 40. évf. (1992) 3. sz. 335-355. p. A két centralista nézeteiről lásd Suchová, Xénia: Admin-istratívna samospráva v koncepciách slovenskych centralistov Milana Hodzu a Ivana Dérera. Historicky casopis, 42. évf. (1994) 2. sz. 226-244. p.

6.     A kormánykoalíciót az alábbi öt párt alkotta: Csehszlovák Nemzeti Demokrata Párt, Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt, Agrárpárt, Csehszlovák Néppárt, Csehszlovák Szocáldemokrata Párt. A választásokon az öt párt a 300 tagú képvislőház mindössze 146 mandátumát szerezte meg.

7.     A dolgozatban említett további pártok szlovákiai választási eredményei: Agrárpárt -

A közigazgatás reformja kapcsán kibontakozott vita 131

17,3%, szociáldemokrata párt - 4,3%, Szlovák Nemzeti Párt - 2,5%. A választások eredményeivel kapcsolatban lásd Odevzdané platné hlasy pri volbách do poslanecké sné-movné rep. Ceskoslov. v listopadu 1925 a pripadné mandáty. In: Státníúrad statistick-y: Statistická prirucka Republiky ceskoslovenské. III. köt. Praha, 1928, 254-256. p.

8.     Lásd például Ako silnf sú l'udáci na Slovensku. Robotnícke noviny, 22. évf. 262. sz. (1925. nov. 18. 1. p.)

9.     Lásd például Min. dr. M. Hodza o politickej situácii na Slovensku. Slovensky denník, 8. évf. 285a sz. (1925. dec. 16. 1-2. p.), Dérer, Iván: K otázke Slovenska. Robotnícke noviny, 22. évf. 293. sz. (1925. dec. 24. 1-2. p.)

10.   Lásd például Prfvet k Národu Slovenskému. Slovák, 7. évf. 272. sz. (1925. dec. 1. 1-2.

P.)

11.   Kramár, Karel: Do Nového roku. Národní listy, 66. évf. 1. sz. (1926. jan. 1. 1. p.; Kramár, Karel: Otázka zupného zrízenf a zemská autonomie. Národní listy, 66. évf. 3. sz. (1926. jan. 3. 1. p.)

12.   Lásd például "Prvá etapa prevedenia celého programú Slovenskej íudovej strany." Co ocakáva od vstupu íudovej strany do nőve vlády? - Styri kardinálne poziadavky. Slovák, 8. évf. 228. sz. (1926. okt. 10.1-2. p.; Odporná hra slovenskych agrárnikov a Srámkov-cov. Vyvrcholenie bója o ministerstvo s plnou mocou. Slovák, 8. évf. 254-a sz. (1926. nov. 13. 1-2. p.)

13.   Lásd például Minister dr. Hodza o reformé verejnej správy. Slovensky denník, 10. évf. 42. sz. (1927. febr. 20. 1. p.; Dérer, Iván: Reforma verejnej správy a Slovensko. Robotnícke noviny, 23. évf. 292. sz. (Vianoce 1926, 1-2. p.); Dérer, Iván: Miesto l'udovej autonomie byrokraticky centralizmus. Kritika vládneho návrhu zákona o úprave politickej správy. Bratislava, 1927; Hlinka, Andrej: Vstúpili sme do vlády. Slovák, 9. évf. 13. sz. (1927. jan. 18. 1. p.; Stodola, Emil: Na záchranu zúp. Národnie noviny, 58. évf. 8-12. sz. (1927. jan. 19-28.)

14.   Ci sú nám zupy potrebné? Slovák, 9. évf. 6. sz. (1927. jan. 9. 3. p.)

15.   Lásd például Slovensko zemou. Slovensky denník, 10. évf. 15. sz. (1927. jan. 20. 1. p.; Hlinka, Andrej: Vstúpili sme do vlády. Uo.

16.   Lásd például Dérer, Iván: Reforma verejnej správy... Uo.; Dérer, Iván: Miesto l'udovej autonomie... Uo. Stodola, Emil: Na záchranu zúp. Uo.

17.   Lásd például Za zupy. Slovensky denník, 9. évf. 296a sz. (1926. dec. 28. 1. p.; Podrzíme, co sa osvedcilo. Slovensky denník, 9. évf. 297a sz. (1926. dec. 29. 1. p.); Správa Slovenska. Slovensky denník, 9. évf. 299a sz. (1926. dec. 31. 1. p.)

18.   Uo.

19.   Autonomie sa nikdy nezriekneme. Slovák, 9. évf. 28. sz. (1927. febr. 5. 1. p.)

20.   Hlinka, Andrej: Vstúpili sme do vlády. Uo.; uő: Autonomie sa nikdy... Uo. 1-2. p.

21.   Dérer, Iván: Reforma verejnej správy... Uo.; Dérer, Iván: Miesto l'udovej autonomie... Uo.

22.   Stanovisko Slovenskej národnej strany k politickej situácii. Národnie noviny, 58. évf. 20. sz. (1927. jan. 16. 1. p.)

23.   Stodola, Emil: 0 samospráve Slovenska. Turciansky Sváty Martin, 1921, 35-39. p.

24.   Stanovisko Slovenskej národnej strany..., uo., 1. p.; Stodola, Emil: Na záchranu zúp. Uo.

LEXIKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK MEDVESALJAN

szemle_2004_1_kosaka-2.jpg