Fórum Kisebbségkut. Int. -> Publikációk -> Fórum Társadalomtudományi Szemle -> III.évfolyam, 2001/3. szám

Ujváry Zoltán:
Kis folklórtörténet. I-IV. köt.

Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem,
2000-2001. I. köt. 110 p., II. köt. 92 p., III. köt. 87 p., IV. köt. 156 p. /Néprajz egyetemi hallgatóknak, 20-23./

 

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma Debreceni Egyetem) Néprajzi Tanszéke Ujváry Zoltán néprajzprofesszor szerkesztésében 1989-ben Néprajz egyetemi hallgatóknak címmel új sorozatot indított útjára. Első köteteként Voigt Vilmos: Alapismereti bevezetés a néprajz iránt érdeklődő hallgatóknak című munkája jelent meg, amelyet rendszeresen újabbak követtek, és az árucsere néprajzától az agrárkultuszon, gabonatermesztésen, valamint építészeten át egészen a polgárosodás és a kultúra szemiotikájának kérdéseiig a hagyományos (és nem hagyományos) néprajztudomány számtalan témáját bemutatták. Néhány kötet szerzője maga a sorozatszerkesztő volt, aki tájainkon elsősorban a Gömör-kutatás elindítójaként és fáradhatatlan szervezőjeként, valamint a már több kiadásban és nyelven megjelent Szülőföldön hontalanul című, a magyarok Csehországba való kitelepítésével foglalkozó munkája révén került be a köztudatba. Az említett sorozat 2000-ben megjelent 20., Kis folklórtörténet című kötetével tulajdonképpen egy alsorozatot indított útjára. Ebben a magyar folklórkutatás olyan személyiségeinek munkásságát mutatja be, akiknek bár jelentős szerepük volt egy-egy folklórműfaj kutatásának elindításában, ill. fellendítésében, a néprajztudomány vagy alig, vagy egyáltalán nem említi őket. Az 1999-ben megjelent A magyar folklór című tankönyv terjedelméből adódóan csak érintőlegesen foglalkozhatott több kutatóval, néhányukról pedig említést sem tesz. A Magyar néprajzi lexikonban a Kis folklórtörténet eddig megjelent köteteiben bemutatott kutatók közül négy - Edvi Illés Pál, Mednyánszky Alajos, Szvorényi József és Zilahy Károly - nem is szerepel. Ezt a hiányt kívánta tehát pótolni Ujváry Zoltán a fent említett sorozat elindításával. Külön érdeme a köteteknek, hogy mindegyik függelékében hosszabb szemelvényeket közöl a tárgyalt kutatók munkáiból, illetve néhányat teljes terjedelmében tesz közzé. Az eddig megjelent 4 kötetben 8 gyűjtő munkásságát dolgozta fel. Ezekkel szeretném az alábbiakban részletesebben is megismertetni az olvasót.

Az első kötetet Edvi Illés Pál (1793-1871) evangélikus lelkész munkássága bemutatásának szenteli, a Miben áll a' Magyar-Nemzetiség? című, a néprajzi irodalomban leggyakrabban idézett írásával nyitva a sort. A szóban forgó szöveget a Függelékben teljes terjedelmében el is olvashatjuk. Sok egyéb mellett felhívja a figyelmet a szerző a Babonák című részben szereplő Luca-ostor készítéséről szóló leírásra, mivel erről a későbbi néprajzi irodalom egyáltalán nem tesz említést. A' Magyar Parasztok' lakodalmi szokásaik című munkája után egy további, a Tudományos Gyűjteményben 1822-ben megjelent leírását olvashatjuk egy érdekes céhszokásról: a dékánmester választásakor rendezett lúdnyakszakításról, amelyet Edvi Illés Pál saját megfigyelése alapján mutat be - ahogyan ezt ő maga külön is megjegyzi az írás végén: "Iró látta 1813" - a Nyitra megyei Szakolcán. A Folklór példák az oktatási Kézikönyvből című részben találós kérdéseket, meséket, köszöntéseket közöl, az utolsó, Adalék a népszokások ismeretéhez című féloldalas közlésben egy "Férj-jósló katicabogár röppenés"-t mutat be. Ujváry megjegyzi, hogy bár Edvi Illés Pál ".önálló néprajzi, folklór munkát nem adott ki, de a különböző közleményeiben, értekezéseiben, az oktatási kézikönyvben közölt nagyszámú néprajzi, folklorisztikai adat, példa együttesen a néprajz történetében rendkívül jelentős eredménynek tekinthető. (.) néprajzilag fontos munkái az 1820-as években, az 1830-as évek legelején jelentek meg, tehát jóval a Kisfaludy Társaság működése, Ipolyi, Erdélyi munkássága előtt".

A Kis folklórtörténet harmadik kötetét teljes terjedelmében Gyulai Pál (1826- 1909) munkásságának szánja a szerző: ".életpályáját, munkásságát az irodalomtörténet számos könyvben, tanulmányban részletesen bemutatja. Folklorisztikai vonatkozású írásait azonban alig, vagy egyáltalán nem említik"- írja Ujváry Zoltán. Ezt a hiányt pótlandó született meg ez a kötet, amely részletesen elénk tárja Gyulai elévülhetetlen érdemeit a folklórkutatás terén. Neki köszönhetően "a folklór polgárjogot nyert az irodalomban, a tudományban és a nemzeti kultúra részévé emelkedett" - összegzi a szerző. Egyetemi előadásainak is témája volt a népköltészet, s az ezzel foglalkozó tanulmányai és gyűjtései nagymértékben hozzájárultak a folklórkutatás előrehaladásához.


A Magyar Népköltési Gyűjtemény első kötetét Gyulai Pál munkásságának egyik kimagasló eredményeként említi, s értékét tekintve hitelesebbnek tartja az Erdélyi János által szerkesztett Népdalok és mondák című folklórkötetnél is. Gyulai Pál felhívta a figyelmet az összehasonlító folklorisztika fontosságára: "Lehetetlen, hogy az egymástól legtávolabb élő népek költészete is ne mutasson föl közös vonásokat, nemcsak tárgyban, alapeszmében, hanem még inventióban is." Ujváry Zoltán méltán nevezi Gyulait az interetnikus kapcsolatok első hazai képviselőjének. A kötet Függelékében gazdag ízelítőt kaphatunk Gyulai Pál gyűjtéseiből.

A sorozat legújabb, az idén megjelent negyedik kötetében négy olyan személyiséget ismerhetünk meg, akiknek fontos szerepük volt a 19. századi magyar folklorisztikában. A sort Gaal Györggyel (1783-1855), az első magyar mesegyűjtőjével nyitja a szerző. Mesegyűjteménye Bécsben 1822-ben németül jelent meg Märchen der Magyaren címmel, és 17 mesét tartalmazott. Később - 1858-ban és 1860-ban - mesegyűjteményéből összesen 80-at jelentettek meg magyar nyelven. Ujváry Zoltán Gaal egy olyan további publikációját méltatja, amelyet eddig nem értékeltek kellőképpen, bár megjelenése után Vörösmarty Mihály is írt róla ismertetést. A hat nép proverbiumait közlő 1830-ban Bécsben Sprichwörterbuch in sechs Sprachen: deutsch, englisch, latein, italienisch, franzözisch und ungrisch címmel megjelent kötetről van szó. E hat nép hasonló vagy egyező közmondásait közli hat nyelven. Lényegében ez az első olyan gyűjtemény, amely több európai nyelvvel hasonlítja össze a közmondásokat vezérszavak szerint. A kötet külön érdeme, hogy olyan proverbiumokat is megőrzött, amelyek ma már ismeretlenek, régen eltűntek a használatból. Jelen kötet Függelékében Ujváry Zoltán közli Gaal gyűjteményének magyar proverbiumait. Jogosan jegyzi meg, hogy a néprajztudomány "lelkiismereti kötelessége" lenne a népmesegyűjtés elindítójaként számon tartott Gaal kéziratban maradt meséinek megjelentetése.

A kötetben másodikként szereplő Majláth Jánost (1786-1855) szintén az első népmese-, valamint mondagyűjtőként tartja számon a magyar folklórkutatás, azonban Gaal Györgyhöz hasonlóan ő is németül publikált. Gyűjteménye két kiadásban is napvilágot látott: 1825-ben Magyarische Sagen und Märchen, 1837-ben pedig Magyarische Sagen, Märchen und Erzählungen címmel. Ujváry professzor harmadikként Mednyánszky Alajos (1784-1844) - akit a szlovákok Medňanskyként szintén magukénak vallanak - mondakutató munkásságát mutatja be részletesen. A Függelékben Majláth János 1864-ben Pesten megjelent Magyar regék, mondák és népmesék című kötetéből 3 népmesét, Mednyánszky Alajos köteteiből pedig két mondát közöl. A kötetben szereplő negyedik személyiség Szvorényi József (1816-1892), akit a nyelvtudomány képviselői a proverbiumok tudományos szempontok szerinti vizsgálatának elindítójaként tartanak számon. Ujváry Zoltán sajnálattal jegyzi meg, hogy a nyelvészekkel ellentétben a folklórirodalom Szvorényi munkásságáról még csak említést sem tesz. A rendelkezésre álló források alapján tehát a szerző részletesen méltatja Szvorényi úttörő munkásságát. Szvorényi a proverbiumokat "olyan népi produktumoknak tekinti - írja Ujváry -, amelyek a magyar nyelvet beszélők nemzeti kincse, és amelyekben néprajzi, művelődéstörténeti emlékek rejlenek".

A Kis folklórtörténet eddig megjelent négy kötete mindenképpen hiánypótló, s bizonyára nem csupán a diákok, hanem számos kutató és a néprajz iránt érdeklődő fogja érdeklődéssel lapozgatni, hiszen Ujváry Zoltán professzornak köszönhetően egy helyen annyi új ismerethez juthat, amelyekre csupán hosszas utánajárással, könyvtári kutatómunka árán tehetne szert. Ha valaki netán még bővíteni szeretné ismereteit a kötetben szereplő személyiségekkel kapcsolatban, nagyon jó kiindulási alapot nyújt a szerző által összeállított irodalomjegyzék. Érdeklődéssel várjuk a következő köteteket.

L. Juhász Ilona