A Pozsonyban ülésező utolsó rendi országgyűlésen
elfogadott törvények megalkották a polgári magyar társadalmi
berendezkedés jogi alapjait. A történelem címlapjaira került ún.
áprilisi törvények megalkotásának módját és annak szellemi
vezérfonalát egyrészt a népek tavaszaként emlegetett nyugat-európai
forradalmi események, másrészt a magyar reformmozgalom huszonöt
esztendős erőteljes törekvései is meghatározták.
Az V. Ferdinánd által 1848. április 11-én
szentesített törvények az utolsó rendiországgyűlés feloszlatásán
kívül az új jogrend érvényesítést is jelentették. A polgári
szabadságjogok (gyülekezési jog, sajtótörvény stb.) és a jobbágyság
földesúri kötelezettségeit megszüntető törvények mellett az egyik
legjelentősebb társadalmi átalakulást a népképviseletről hozott
törvények eredményezték. A rendi képviseletet felváltó
népképviseleti elv egyaránt érvényesült a megyei választások
megszervezésénél, majd a későbbi országgyűlési követválasztások
lebonyolításánál. A két törvény "a szélesebb alapra helyezett
néprészvétel volt a köz ügyeinek meghatározásában" 1 . Ez
azt jelentette, hogy az új jogszabályok a választójogi törvény
szerint megszüntették a nemesség több évszázados kivételes jogát a
közügyek kizárólagos irányításában és a törvényhozás területén. A
törvény ugyanakkor ezzel teret adott a politikai jogok szélesebb
gyakorlásához az összlakosság csaknem 10 százalékának. 2
Nyitra megye 1848 tavaszán Az utolsó rendi
országgyűlésen a megyét két követ, Tarnóczy Kázmér első alispán és
Majláth Imre képviselte. Bár mindkettő a mérsékelt reformok híve
volt, a megye utasításaitól lényegesen sohasem tértek el. Ezzel
kapcsolatban feltétlenül azt is el kell mondani, hogy erre a
korabeli jog nem is adott lehetőséget. 3 Az alsótábla
üléseiről rendszeres jelentésekben számoltak be a nemesi vármegye
közönségének. Ezek a jelentések hűen tükrözik az országgyűlés
hangulatát, és ugyanakkor igazolják a megye utasításainak lényegét
is. A nyugat-európai forradalmi események visszhangja számos
csatornán keresztül Pozsonyba is eljutott. A két követ ezekről
kétségbeesetten tudósít március 4-én: "Az eddiglé hallatlan
sebességgel egymást érő szörnyű eseményeknek hírei, mellyel Francz
és Olaszhonból részint hírlapok, részint magántudósítások útján a
közönséget meglepve az ország minden rend és békeszerető lakóiban
mind a Trón, alkotmány és Nemzeti felállásunk, mint ön bátorságunkra
nézve méltó aggodalmat gerjesztenének." 4 Ez az aggodalom
nem volt teljesen megalapozatlan, hiszen a nyugat-európai események
még a hazai ellenzék legradikálisabb tagjait is meglepték. A
nemzetközi politikai helyzet természetesen így hatással volt az
országgyűlés mindkét házának törvényalkotó munkájára. A megye két
követe közül Tarnóczy volt az, aki Széchenyi lelkes támogatójaként a
saját módja szerint aktív részese volt az eseményeknek. Március
elején az események komolyabb fordulatot vettek Pozsonyban. Kossuth
március 3-i felirati javaslatának elfogadása után, mely kimondta
többek között a közteherviselés bevezetését, a kárpótlás melletti
jobbágyfelszabadítást, a nép politikai jogokkal való felruházását és
a felelős magyar kormány kinevezését, megkezdődött a politikai és
hatalmi harc az országgyűlésen. A nemesség jelentős része
felismerte, hogy az ellenzék javaslatait támogatva elejét vehetik
egy esetleges országos elégedetlenségi hullám kialakulásának. Ennek
és a győztes bécsi forradalomnak volt köszönhető, hogy március 14-én
az országgyűlés felsőtáblája is elfogadta Kossuth korábbi felirati
javaslatát. Másnap, március 15-én délelőtt, az országgyűlés
tagjaiból alakult küldöttség vitte az uralkodóhoz Bécsbe a már
idézett felirati javaslatot. A népes - 64 tagú - küldöttség tagja
volt maga Tarnóczy is. Majláth Imre másnapi jelentésében erről be is
számol a megyének: "tisztelt követtársam mind az országos
választmánynak egyik érdemes tagja Bécsbe utazván, itt az
országgyülés helyén jelen nincsen. " 5 Bécsből
visszatérve, azután, hogy az uralkodó március 17-én csaknem teljes
mértékben teljesítette az országgyűlés feliratát, megkezdődött a
sarkalatos törvények megalkotása és elfogadása. A törvényalkotás
gyors menetét panaszolják Tarnóczyék, mondván, hogy "a
határozatok olly sebességgel követik egymást, hogy azoknak
folyamatát figyelemmel követni is nehéz". 6 Ugyanakkor
visszafogott, konzervatív álláspontjukról is említést tesznek. Ez
abban rejlett, hogy az események láttán sem voltak hajlandók a
megyei utasításoktól eltérni, és ezekhez való ragaszkodásukat szent
kötelességüknek vélték. Saját mentségükre viszont azt hozzák fel,
hogy "még sem valánk képesek egyebet tenni, mint hogy imitt amott
a határozatok világosabb szerkesztetésére és részbeni mérséklésére
némi befolyást gyakorolunk, s ezt megtevénk híven utasításunk
szellemében s megteendjük ezentúl is, de se a dolgok rohanó menetét
késleltetni, sem az utasítás betűihez ragaszkodni, sem azok fonalát
követni többé képesek nem vagyunk" - áll a március 19-i
részletes jelentésükben. 7
A jobbágyfelszabadítás és a közteherviselés
törvénybe iktatása után Tarnóczy egy ominózus törvénymódosító
javaslat kapcsán az események középpontjába került. Történt ugyanis,
hogy az örökváltság tárgyában a jobbágyság számára egy hátrányos
javaslatot nyújtott be március 25-én. Az ellenzék - Kossuth és Bónis
- ezt a javaslatot "contrarevolutionálisnak" minősítette, s még
mielőtt tárgyalásra került volna a dolog, Széchenyi által, hogy
elejét vegye egy nagyobb botránynak, "elvétetett, elnökileg
eltépetett és a nyomdában is elkoboztatott" - panaszolják
március 26-i jelentésükben. 8 A történtek után a két követ
teljesen alárendelte magát az események folyásának, s az
országgyűlés feloszlatásáig a történések néma tanúivá váltak.
A márciusi pesti és pozsonyi események híre természetesen a megye
székhelyére, Nyitrára is eljutott. A forradalmi békés átmenet
előtérbe hozta a megye tisztikarában szereplő liberális ellenzék
képviselőit, ugyanakkor pedig a radikális polgári ellenzék
képviselőit csoportosító nyitrai és érsekújvári Népkör tagjai is
ellentámadásba mentek át.
A politikai csatározásokra természetesen nagy
hatással voltak a reformmozgalom országos jelentőségű
kezdeményezései, melyek táptalajra találtak a megyében is. Ez a
megosztottság eredményezte, hogy a negyvenes évek legelején a megyei
közgyűlés tagjai körében megalakult a szabadelvűek egy szűkebb
csoportja Rudnyánszky János irányításával. Ettől kezdve egyre
feszültebb viszony alakult ki megyei kongregáció (közgyűlés) ülésein
a nemesség között. A politikai vitákban a kormánypárti többség
bizonyult erősebbnek. Jó lecke volt erre az 1842. augusztus 29-i
közgyűlés, amikor az ún. szatmári 12 pont tárgyalásakor a szabadelvű
párti Rudnyánszkyt és társait csaknem meglincselték. 9 Az
1844-es megyei tisztújítás szintén a kormánypárt győzelmét hozta,
bár az első alispáni széket Tarnóczy Kázmér nyerte el, akit a
századvégi sajtó a szabadelvű, liberális párt zászlóvivőjeként
jellemez. 10 Valójában ő a konzervatív párt támogatójaként a
mérsékelt reformot tartotta követendő taktikának, s ennek
országgyűlési követként többször is hangot adott. Tehát e rövid
kitérő után visszatérhetünk 1848 tavaszához, amikor is az addigi
ellenzékiekből 1848. január 1-jén megalakult nyitrai és érsekújvári
Népkör hívei a márciusi események után a haladó értékek egyedüli
képviselőivé nevezték ki magukat, mondván, hogy "szüntelenül
küzdöttek a jelenleg már elnyert nép jogokért, amit az országos
ellenzék is elismert". 11
A vármegye tisztikara az alkotmányos változást a
megfelelő rugalmasság hiányában nagyon görcsösen és tehetetlenül
élte meg. Az áprilisi törvények szentesítésekor a megye főispáni
széke üres, első alispánja Tarnóczy Kázmér, másodalispánja Ocskay
Rudolf volt. A hónap végén azonban gyökeres változás állt be a megye
irányításának személyi összetételében. Az új főispán, gr. Zay
Károly, miután nem fogadta el a belügyminiszter kinevezését,
székéről lemondott. Ezek után Tarnóczy Kázmér, az időközben
kinevezett Pozsony megyei kormánybiztos hatáskörét május 3-án
miniszteri rendelettel a főispán nélkül maradt Nyitra megyére is
kiterjesztették. 12 Tarnóczy kinevezésével a megüresedett
első alispáni hivatalt Ocskay Rudolf, a második alispán hivatalát
Markhoth János foglalta el. A kormány szempontjából a megyei
közigazgatás átszervezésében az volt a legfontosabb, hogy
hatásköreit összeegyeztessék a felelős magyar minisztériummal.
Nyitra vármegye megújult tisztikara az erre való hajlandóságát meg
is mutatta, azonban a felgyülemlett társadalmi-gazdasági problémák
csaknem kettétörték azt. 13
A megyei választások
A nemesi vármegye megszűntét a XVI. törvénycikk
állapította meg. A megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról néven
elfogadott törvény lényegében egycsapásra megváltoztatta a megyei
önkormányzatiság rendi jellegét, és mivel a törvényalkotók
mindenképpen el akarták kerülni a központi irányítás és az
önkormányzatiság érdekütköztetését, és semmiképpen sem akarták
elveszteni a vármegyékben szerveződő köznemesség hatékony
támogatását, a végleges törvény kidolgozását a következő
országgyűlésre halasztották. Ezért szerepel a törvényben az
"ideiglenes" megjelölés. 14 A törvény szerint a
vármegye népképviseleti alapon szerveződött újjá, felváltva ezzel a
korábbi nemesi kongregációt. A megyének ezek után már nem tagjai
vannak, hanem lakossága van, amelybe mindenki beletartozik, aki az
adott területen állandó lakhellyel bír. 15 A nemesi
kongregációt felváltotta a népképviseleti állandó bizottmány. A
főispánok kötelességévé tették, hogy május elejéig megyei közgyűlést
hívjanak össze, ahol már megjelenhettek a jobbágyközségek képviselői
is. Itt kellett kihirdetniük az elfogadott új törvényeket és
megválasztaniuk az állandó bizottmányt. A bizottmány a főispán -
távollétében az alispán - elnöklete alatt a korábbi megyei
kongregáció jogait vette át. Az állandó bizottmány tagjainak pontos
számát a törvény nem szabta meg, csupán annyit írt elő, hogy
"tekintettel a megyének kiterjedésére, népességére, a megyei
honpolgárok minden osztálya" képviselve legyen. 16
Nyitrán a megye állandó bizottmányának
megalakulására 1848. május 1-jén került sor. A város melletti Szent
Márton-dombon megrendezett népgyűlésen kb. 6-7 ezer ember vett
részt, ahol a főispán hiányában Ocskay Rudolf első alispán elnökölt.
17 Ekkor kellett volna a résztvevőknek az előbb idézett
szempontok alapján megválasztaniuk a vármegye új önkormányzati
szervét. Itt azonban egészen más történt.
A május 1-jei alakuló ülés elé mindkét párt nagy
elvárásokkal tekintett. A konzervatív párt képviselői saját
társadalmi tekintélyükben bíztak elsősorban, s erre próbálták
építeni a résztvevő képviselők bizalmát. Számításuk nem volt
megalapozatlan, ugyanis a községek képviselői elsősorban a
nemességgel és magával az uralkodóval szemben érezték magukat
lekötelezettnek az elnyert szabadságjogokért. Ezt nagyon jól tudta a
másik párt is. Az ellenzéki Népkör tagjai, mármint a hatalom
képviselői a közcsendre és rendre felügyelő választmány ülésein
támadták a másik párt mindennemű megnyilvánulását, destruktív
hozzáállásukkal csak hátráltatták annak munkáját. Ennek az
álláspontnak megvolt a maga logikája, látványos eredményére azonban
még picit várniuk kellett. Az említett választmány ülésein arról
folyt a vita, hogy az állandó bizottmány megalakításának módját a
választmány vagy pedig a megyei kisgyűlés mondja-e majd ki. A nagy
kérdés az volt, hogy az állandó bizottmány alakuló ülésén csak az
egyes települések kijelölt képviselői vegyenek-e részt, vagy pedig a
megye valamennyi választójoggal rendelkező polgára számára tegyék
lehetővé a megjelenést. A közcsendre és rendre felügyelő választmány
április 27-i ülésén a Népkör tagjai, mivel nem érezték magukat
hivatottnak e dologban dönteni, kimondták saját
"incompetentiájukat". Ugyanakkor viszont hoztak egy fontos
határozatot, hogy majd a 30-án tartandó megyei kisgyűlés alkalmával
döntenek a dologról. Ettől függetlenül az alispán a járási
főszolgabírákkal együtt április 27-én délután a megye minden
településére egy körlevelet intézett, melyben közölte az
érintettekkel, hogy május 1-jén minden település küldöttei által
képviseltetheti magát az állandó bizottmány alakuló ülésén.
18 Egyedül csak így lehetett biztosítani, hogy a
megyeszékhelytől távolabb eső települések is képviseltessék itt
magukat. Egyfajta védekezés volt ez az ellenzék politikai
cselszövése ellen. Történt ugyanis, hogy ugyanazon a napon - április
27-én - Érsekújvár városának tanácsa egy proklamációt adott ki a
nemesség nyolc évszázados elnyomásáról, amelyben felszólította a
településeket, hogy tömegesen jelenjenek meg Nyitrán május 1-jén.
Szintén azon a napon a nyitrai Népkör is egy csaknem teljesen azonos
tartalmú proklamációt adott ki a megye községeinek. Az évszázados
nemesi elnyomás hangoztatása mellett ők arra szólították fel az
érintetteket, "hogy a bizottmányba választandó legsajátabb
népemberek iránt gondoskodjanak". 19
Egyazon napon tehát két ellentétesen értelmezhető
rendelettel járták a megye, illetve a két ellenzéki csoportosulás
képviselői a településeket. A botrány április 30-án a megyei
kisgyűlésen tovább dagadt. Az ülésen ugyanis csak egyetlen napirendi
pont szerepelt, az pedig a közelgő országgyűlési választásokkal volt
kapcsolatos. Miután elfogadták a választókerületek beosztásának
tervezetét, a Népkör ifjai egy népes csoportot vezettek be a
tanácsterembe, melynek megjelenésével nemcsak számbeli, de
"hangbeli" fölénybe is kerültek a bal oldalon. A konzervatívokkal
szemben rögtön támadólag léptek fel, mondván, hogy a május 1-jei
gyűlést helytelenül hirdették meg, a törvény kijátszásával a népet
nem értesítették róla. 20 Az ülés befejezése után a városban
nagyon feszült volt a hangulat. A Népkör-párti tömeg a nemesség
ellen tüntetett: "A nemes osztály ellen a földes urak ellen az
elismerés hálája helyett a múlt behiggasztott sebei rántattak fel. A
tisztviselő, mert kötelességet, törvényt tellyesített az előtt,
vérszopó nadálynak neveztetett." 21 Ilyen feszült
hangulat uralkodott Nyitrán egy nappal az ominózus alakuló ülés
előtt.
Másnap, május 1-jén a Nyitrához közel eső
járásokból tömegesen özönlöttek be az emberek a 27-i proklamációk
alapján, szemben a távolabbi vidékek településeivel, amelyek csak
2-3 fős küldöttséggel képviseltették magukat. Zászlókkal a kezükben
csoportosan vonultak a megyeházához. Ott a megye tisztikaránál
elérték, hogy az állandó bizottmány alakuló ülésére a nagy tömegre
való tekintettel ne a megyeházán, hanem a városhoz közeli Szent
Márton-dombon kerüljön sor. A népgyűléssé változott alakuló ülésen
Ocskay alispán elnökölt. Az áprilisi törvények és a
választókerületek ismertetése után került sor a bizottmány tagjainak
megválasztására. A választás teljesen az ellenzék forgatókönyve
szerint zajlott. Egy előre elkészített jegyzéket olvastak fel a
többezres tömegnek, "abból is sok tisztességes név vak dühöngő
előadásra a nép öntudatlan zajával kitöröltetett" - áll a
választásokon hátrányosan érintett települések panaszlevelében.
22 Ezek után természetes, hogy a 711 tagú új megyei
önkormányzati testületben abszolút többségbe kerültek a Népkört
támogató települések és a Nyitrához közel eső járások. Ez a
sajnálatos fordulat érthetően rányomta bélyegét a törvényben
megfogalmazott szempontokra, elsősorban az arányos képviselet
elvére. A Vág menti járások képviselete szembetűnően magas volt. A
két nyitrai járás (Alsó-nyitrai járás, Felső-nyitrai járás), melyek
összlakosságuk számát tekintve a 6 járás között a 4. és 5. helyet
foglalták el, a megválasztott képviselők több mint az 50%-át adták.
Jól szemlélteti ezt az alábbi táblázat 23 :
1. táblázat: Az állandó bizottmányba történt
választások eredménye:
Járás |
Összlakosság száma |
Választók száma |
Megvál. képv. száma |
Vágúlyhelyi járás |
95 156 |
8 629 |
163 |
Szakolcai járás |
68 630 |
6 647 |
47 |
Bajmóci járás |
60 057 |
4 592 |
60 |
Felső-nyitrai járás |
50 175 |
3 910 |
147 |
Alsó-nyitrai járás |
47 583 |
3 490 |
257 |
Bodoki járás |
37 347 |
3 761 |
37 |
A választások után kialakult aránytalanság
további példáját jól mutatja, hogy a megye 471 települése közül
306-nak (64,9%) nem volt képviselője az állandó bizottmányban. Itt
is kimutatható a kedvező arány az említett két nyitrai, valamint a
Vágújhelyi járás településeinek esetében.
2. táblázat: Járások szerinti kimutatás a
képviselet nélküli településekről:
Járás |
Település száma |
Képvisel. nélk. telep.
száma |
Alsó-nyitrai járás |
44 |
15 (34%) |
Felső-nyitrai járás |
76 |
41 (53,9%) |
Vágújhelyi járás |
92 |
50 (54,3%) |
Szakolcai járás |
55 |
36 (65%) |
Bajmóci járás |
94 |
71 (75,5%) |
Bodoki járás |
110 |
93 (84,5%) |
A települések közötti képviseleti aránytalanságra
úgyszintén számos példát hozhatunk fel. Csak a
legszembetűnőbbekből néhány: A megye legnépesebb mezővárosa,
Miava, 10 164 lakosból 2 személlyel, Szakolca szabad királyi város
6574 lakosa ugyancsak 2 személlyel volt csak képviselve a
bizottmányban, ellenben a 659 lakosú Andódról 22-en, a Népkör
egyik vezéregyéniségének, Czuczor Jánosnak 24 csaknem a
teljes rokonsága, míg a 7374 lakosú Érsekújvárból 53 személy.
A választásokat követően a hátrányosan érintett
települések nevében meglepően éppen három Alsó-nyitrai járási
település: Vágsellye, Mocsonok és Ürmény nyújtott be panaszt a
belügyminiszterhez. 25 Szemere július 9-én értesítette a
megyét az eset kivizsgálásáról, s utasította, hogy tegyen írásos
jelentést az állandó bizottmány megalakításáról, valamint "azon
okokról, mellyek miatt az állandó bizottmány a panaszlott módon
volt alakítva". Egyúttal felfüggesztette a július 17-re
elrendelt megyei tisztviselő-választást is. A Népkör vezetői
Szemere utasítását nagyon könnyelműen vették. A kért jelentés
helyett csak az állandó bizottmány névsorát küldték fel Pestre.
Szemere újabb, immár erélyesebb hangvételű levele nem váratott
magára sokáig. Augusztus 5-én ezt írja: "utasítom Önöket, hogy
azon nélkülözhetetlen felvilágosításokat pótlólag ide terjesszék,
hogy midőn felhívásomra nem indoklással, hanem azon tény
felmutatásával feleltek, amit épen okodatolni kellene,
rendeletemnek eleget tenni vonakodtak. Ennél fogva a bizottmány
feloszlatásának terhe alatt a kívánt felvilágosítás ide
terjesztését ezennel meghagyom." 26
Az ügy végleges lezárására csak a következő
hónapban került sor. A nemzetiségi zavargások miatt a
belügyminiszter nem oszlatta fel a bizottmányt, de szeptember
1-jei rendeletével meghagyta, hogy az amúgy is népes bizottmány
tagjainak számát 55 fővel egészítsék ki "kiváltképpen azon
községekből, mellyek eddigilé képviselve nincsenek". 27
Nagyon találó és igaz a belügyminiszter ezzel kapcsolatos
gondolata, mellyel a megye szemére veti, hogy "a haza
közveszélyének idejében sem bírja a közügy követelő jelenéseinek
magát alárendelni, az engesztelés, kibékítés és egyesítés művét
bevégezni". 28 Ezek alapján a megyei bizottmány szeptember
18-án tartott ülésén elnyerte végső formáját. Az utólag kinevezett
tagok között számos befolyásos személyt találunk. Így került csak
be a bizottmányba a volt megyei alispán és kormánybiztos Tarnóczy
Kázmér, Vagyon Antal és Zelenay Gedeon, időközben már
megválasztott országgyűlési képviselők, valamint néhány
nagybirtokos, pl. gr. Károlyi Lajos volt megyei főispán, gr.
Eszterházy Károly és gr. Apponyi Lajos. Látszatra ezt követően
megtörtént a kibékülés a két politikai irányzat között, és
elkezdődhetett a megye közügyeinek zavartalan intézése.
Az országgyűlési választások lefolyása a
megyében
Az utolsó rendi országgyűlésen hozott V.
törvénycikk a liberális államépítési modell bevezetésével széles
teret adott a köz ügyeinek meghatározásában az addig politikai
jogokkal nem rendelkező társadalmi osztályoknak. A népképviseleti
alapon megszervezett országgyűlés továbbra is kétkamarás volt
(képviselőház, főrendiház), s nem Pozsonyban, hanem Pesten
ülésezett. Választójogot szerzett minden 20. életévét betöltött
férfi, aki a törvény 2. §-a szerint meghatározott vagyonnal
rendelkezett (vagyoni cenzus). Ez a kitétel az értelmiségiekre
azonban nem volt érvényes. A passzív választójogot a törvény a 24.
életévüket betöltött férfiakra vonatkoztatta, akiknek azonban
tudniuk kellett magyarul.
Az V. törvénycikk 5. §-a szerint Nyitra megye
Szakolca szabad királyi várossal 11 követet küldhetett a pesti
képviselőházba. Országos viszonylatban Nyitra megye volt a második
legtöbb követet küldő megye. Egyedül Bihar előzte meg 12 követtel.
A választási törvény szerint a választások megszervezésére minden
vármegyében egy központi (középponti) választmány alakult, melynek
élén az alispán - Nyitra megyében Ocskay Rudolf - elnökölt.
További tagjait a megyében kialakított 11 választókerület
képviselői, valamint megfelelő arányban a községek elöljárói
alkották. A megye központi választmánya 1848. május 8-án tartotta
első ülését. 29 A 260 fős választmányban a Népkört támogató
képviselők abszolút többséget alkottak. 30 A törvényben
megszabott 11 országgyűlési követet ugyanannyi egymandátumos
választókerületben választották meg. A kerületek kialakításával
már az április 30-án tartott megyei kisgyűlés foglalkozott. A fő
szempont az volt, hogy 30 000 lakosra egy követ jusson. A
választókerületek kialakításának 30-án elkészített tervezetét a
másnap, május 1-jén megtartott állandó bizottmányi alakuló ülésen
hagyták jóvá véglegesen. Így hozták létre a nyitrai, vágvecsei,
érsekújvári, galgóci, verbói, nyitra-zsámbokréti, privigyei,
vágúlyhelyi, nagytapolcsányi, szakolcai és szenicei
választókerületet.
3. táblázat: Kimutatás a választójoggal
rendelkezők számáról: 31
Választókerület |
Választójoggal rendelkezők száma
|
Nyitra |
2 187 |
Vágvecse |
3 428 |
Érsekújvár |
1 876 |
Galgóc |
3 013 |
Verbó |
1 919 |
Vágújhely |
3 589 |
Nagytapolcsány |
1 565 |
Nyitra-Zsámbokrét |
1 827 |
Privigye |
3 100 |
Szakolca |
3 558 |
Szenice |
3 088 |
A választójoggal bíró személyek összeírása a
kerületek székhelyein történt, melyet egy bizottság felügyelt. A
Népkör vezetői, mivel minden kerületben állítottak követjelöltet,
oly módon oldották meg a bizottságok összetételét, hogy abban
maguk is helyet kaptak. 32 A megyében a választók
összeírása két hetet vett igénybe. A központi bizottmány június
3-i döntése alapján az egyes települések választói egy előre
kidolgozott sorrendben csoportosan jelentek meg a
választókerületek főhelyein, s iratkoztak be a választójegyzékbe.
33 Az összeírások során több helyen történtek visszaélések:
"a népnél a bizalmatlanság minden felvilágosítások mellett sem
akar szűnni, sőt találtattak, kik már egyszer beíratva magukat,
kitöröltették." 34 Ennek ellenére a két hét leforgása
alatt a megye 11 választókerületében 29 150 választójoggal
rendelkező polgárt írtak össze. Ez annyit jelent, hogy a megye
összlakosságának 9%-a rendelkezett választójoggal. 35
A választókerületek kialakítása és a választók
összeírása után mindkét politikai tábor nagy elvárásokkal
tekintett a soron következő első népképviseleti országgyűlési
választások elé. A baloldali Népkör követjelöltjei a konzervatív
nemességet bírálva próbáltak maguknak tőkét kovácsolni, ugyanakkor
a mérsékelt reformpárti jelöltek elsősorban társadalmi
tekintélyükre alapozták a választási sikerüket.
A központi választmány június 2-i ülésén döntött
a követválasztás napjáról. Másnap Ocskay Rudolf alispán egy
körlevélben értesítette a járások főszolgabíráit a választások
pontos határnapjáról. 36 Ettől függetlenül néhány
községben, többek között az Alsó-nyitrai járásban, a választók
értesítése elmaradt. Az alispán június 19-i levelében
figyelmeztette Turcsányi főbírót, hogy 48 órán belül minden
községben tegye meg a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy az
emberek tudomást szerezzenek a június 24-re kitűzött
választásokról. 37 A választások kiírása körüli titkolózás
újabb jogtalanságokat engedett sejtetni. Történt, hogy bár már a
hónap elején kitűzték a választások határnapját, azonban arról,
hogy az egyes kerületekben pontosan hány órakor veszi majd
kezdetét a voksolás, csak június 21-én döntöttek. A meghozott
döntés alapján a megye 11 kerületében más-más órai kezdettel írták
ki azt. 38 A választási törvényben szereplő joghézagot
kihasználva adott volt a lehetőség, hogy az egyes szomszédos
kerületek választói személyes jelenlétükkel befolyásolják a
választások eredményét. A június 21-i határozat alapján a
szakolcai és szenicei választókerületben reggel 6, az érsekújvári,
galgóci, vágújhelyi és verbói választókerületben reggel 8, a
nyitrai és vágvecsei választókerületben délelőtt 10, míg a többi
választókerületben reggel 9 órakor kezdődött el a voksolás. 39
Ahogy várható volt, a követválasztások sem
zajlottak le botrányok nélkül. A június 24-i választásokon a 11
választókerületben csak 8 helyen választottak szabályos
körülmények között követet. Érdekes, bár messzemenő
következtetések levonására nem ad okot, hogy éppen azokban a
választókerületekben fulladt botrányba a választás, ahol a
választójoggal rendelkező polgárok aránya meghaladta a 10%-ot.
4. táblázat: A képviselőházi választások
eredménye a megyében:
Választókerület |
Megválasztott követ |
Nyitrai |
Tarnóczy Kázmér |
Vágvecsei |
Rudnyánszky János |
Érsekújvári |
Markhoth János |
Galgóci |
Szidor Ferenc |
Verbói |
Zelenay Gedeon |
Nyitrazsámbokréti |
Brogyányi Imre |
Privigyei |
Simonyi Ernő |
Vágújhelyi |
Tormay György |
Nagytapolcsányi |
Kovacsics János |
Szakolcai |
Vagyon Antal |
Szenicei |
Zmertich
Károly |
Ocskay alispán a választásokat követően, június
28-án értesítette a belügyminisztert a megyében történtekről.
40 Sajnálkozva írja, hogy Vágújhelyen részrehajlás, Vágvecsén
és Privigyén viszont a választók között megtörtént véres
összetűzés miatt volt érvénytelen a szavazás. 41 Galgócon
is kisebb összetűzésre került sor a választók között. A
megválasztott Szidor Ferenc mandátumát ugyan igazolták, de később
megvonták tőle azt.
A 11 választókerület közül Vágvecsén történt a
legvéresebb összetűzés a két jelölt támogatói között. A
történteknek országos híre lett. Többször foglalkozott az
eseményekkel a Közlöny és a Pesti Hírlap is. A
választókerületben két jelölt volt. A baloldali Népkör Keresztúry
Józsefet, míg a mérsékelt radikálisok Rudnyánszky Jánost jelölték.
Mindkettő tagja volt a csendre és rendre felügyelő központi
választmánynak, sőt Keresztúry az állandó bizottmánynak is. 43
A megye 11 választókerülete közül a vágvecsei
volt a második legnagyobb. A 33123 lakosból 3428-an (10,3%)
rendelkeztek választójoggal. A 29 településből álló
választókerület lakossága nemzetiségi szempontból vegyes volt. A
nemzetiségi aránnyal párhuzamosan a választókerület
összlakosságának kétharmadát adó magyar települések adták a
választók többségét. 44
A kiírás szerint a választások délelőtt 10 órakor
kezdődtek. A borongós idő ellenére a választók zászlókkal a
kezükben kocsikon érkeztek, még jóval a kezdés előtt, a
helyszínre, Vágvecsére. A szavazóhelyhez közeli kocsmában
borozgattak, mit sem sejtve, hogy odakint valami olyan készül, ami
jócskán felkorbácsolja majd az indulatokat. Mivel a pártok közlése
alapján az egy képviselői mandátumra két jelölt pályázott,
voksolásra került sor. A választók községek szerint összeállított
sorrend alapján egy előre eltervezett forgatókönyv szerint adták
le nyilvános szavazataikat. A választást a Népkör jelöltjét
támogató községek kezdték, őket követték a megosztott szlovák
falvak, s a sort a Rudnyánszky-párt erőteljes támogatói zárták. A
szavazatszedés megkezdését a Rudnyánszky-párt képviselői egy
órával kérték elhalasztani, mivel a Vág folyó túloldaláról
érkezőket a másik párt szimpatizánsai feltartóztatták, s nem
engedték be a községbe. 45 Hosszú egyeztetés után végül is
megkezdődött a szavazatszedés Czigler Ambrus kocsmájának
fészerében az erdő alatt. 46 A voksolás 12.30 óráig rendben
zajlott. Ekkor a Rudnyánszky-párt újabb óvást emelt, ugyanis
szavazóikat továbbra sem engedték a szavazóhelyre menni. Ekkor
Vágsellye és Vágkirályfa elöljárói a választási elnöktől, Tóth
Károlytól szerettek volna orvoslást kérni a történtek miatt.
Ehelyett a Keresztúry-párt hívei hantokkal meghajigálták a
küldöttséget, és zászlajukat szétszaggatták. 47 Azonban ők
sem hagyták megtorlatlanul az ellenük elkövetett sérelmet. A
támadást viszonozták kövekkel és tégladarabokkal, "holott kő és
tégladarabok a helyen pénzért sem találhatók" - írja az
eseményekről Tóth Mihály választási elnök. 48 Ezután
elszabadult a pokol. A Vág túloldaláról érkezők bejöttek Vecsére,
ekkor viszont a Keresztúry-párt támogatói karókkal, botokkal
agyba-főbe verték őket. A véres csata egy óráig tartott. A
vágsellyeiek panaszlevelükben azt írják, hogy a rendbontás fő
szervezője Zámbó János, a szomszédos Hosszúfalu bírája volt, aki
"két szekér nyírfa és fűzfa karót vitetett verésre, de még
Mészáros Elek kocsmárostól a fejszét is kivitette és azt
parancsován, hogy készítsenek maguknak botokat, ha netalán még
elegendő nem volna, mellyekkel közülünk számosabb népet koldussá
vertek". 49 A Nyitráról Vecsére igyekvő
Rudnyánszky-pártiak az angyalkai ispánlakban értesültek a véres
összetűzésről. Szerintük "a farkasdi nemesség, a hosszúfalusi
és tornóci nép az újváriak izgatására tették a zavart".
50 A másik fél védelmében a már említett Tóth Mihály, aki
egyébként Érsekújvár polgármestere volt, azzal próbálta
megmagyarázni a történteket, hogy a Keresztúry-párti farkasdiak
csak azután támadtak rá a másik jelölt támogatóira, miután
értesültek arról, hogy a nyitrai választásokon a Tarnóczy-párt
megfutamította a Népkör jelöltjét, és hogy a győztesek nagy
tömeggel indultak Vágvecsére. 51 Az összetűzést követően az
a hír járta, hogy a véres eseménynek halálos áldozata is van, sőt
a vérengzésnek maga Rudnyánszky János is áldozatul esett. A
történtek után így szabályos eredmény nem született. Ettől
függetlenül azonban, azt követően, hogy a Rudnyánszky-pártiak a
választás helyét fejvesztve elhagyták, a Népkör hívei Keresztúryt
győztesnek hirdették ki. 52
A választások másnapján az érintett vágsellyeiek
és vágkirályfaiak egy beadványban panaszolták el a megyének az
előző napon rajtuk esett sérelmeket. A történet nem maradt
visszhang nélkül, miután a belügyminiszter is tudomást szerzett az
ügyről. A történtek kivizsgálására június 27-én Nyitrára érkezett
Tarnóczy Kázmér kormánybiztos. A vele együtt érkezett katonaságot
Farkasdon helyezték el, hogy megakadályozzák a további
rendbontást. A vérengzés kivizsgálására felállított törvényszék
június 30-án Farkasdon kezdte meg munkáját. 53 Az esettel
kapcsolatban több helybeli polgárt börtönbüntetésre ítéltek,
akiket azután Nyitrán a megyei börtönbe zártak. 54
Az esettel a képviselőház igazolóbizottsága is
foglalkozott, és július 9-i végzése szerint - mint ahogy a tárgyra
vonatkozó iratokból kitűnt - a hibásan megrendezett választások
eredményét megsemmisítették. 55
Privigyén szintén hasonló összetűzésre került
sor. A választásokon két jelölt indult. A helyi katolikus
plébános, gr. Forgách Alajos és Simonyi Ernő. Mindkettőjük tagja
volt a megyei állandó bizottmánynak. Forgách viszont a város
legnépszerűbb embere volt. Az áprilisi törvények elfogadása után
széles körű népi mozgalmat indított a jobbágykötelezettségek
teljes eltörléséért. 56 Ennek végeredménye az lett, hogy
éles összeütközésbe került nemcsak a megyei, de az egyházi
hatósággal is. A választások törvényességét itt is a két tábor
között kitört véres verekedés akadályozta meg. Az események
szenvedő alanyai itt Simonyi Ernő választói voltak. A rend
helyreállítására és az elszabadult indulatok megfékezésére
Privigyén ugyancsak katonaságot rendeltek ki.
Galgócon is hasonló forgatókönyv szerint
zajlottak a választások. A reggel 8 órára kiírt választásokon
megjelent választók többsége, 1830 szavazó, Frideczky Timót megyei
tisztviselővel szemben Szidor Ferenc volt városbírót támogatta. A
szavazatszedés közben a két párt között kialakult kezdeti éles
szóváltást nagy verekedés követte. 57 A Frideczky-pártiak
ezek után az életüket mentve, hanyatt-homlok elmenekültek a
helyszínről. A felbőszült galgóci és a környező falvakból bejött
választók minden arra járó úri öltözetű férfit megtámadtak és
közülük többet meg is sebesítettek. Ennek ellenére a feladata
magaslatán igazán nem álló elnök, Ocskay Vendel kihirdette Szidort
megválasztott követté.
A vágújhelyi választásokon az előző esetekkel
ellentétben nem történt tettlegesség. A képviselőház követigazoló
bizottsága részrehajlás miatt nem hagyta jóvá Tormay György
választási győzelmét. Ezt a képviselőház július 15-én tartott
ülésén el is fogadta. 58 Az indoklás azon alapult, hogy a
választói névjegyzékbe - nem kis számban - olyan egyéneket is
beírtak, akik nem rendelkeztek választójoggal. 59
A képviselőház a jogtalan választási eredményeket
mind a négy esetben megsemmisítette. A választások újbóli
kiírásáról az állandó bizottmány július 29-én döntött. Megegyezés
született arról, hogy a vágvecsei, privigyei és vágújhelyi
választókerületben a megismételt választásokra augusztus 12-én
kerül sor. 60 Az első két választókerületben ez így is
volt, ahol az előző választásokon vesztes jelöltek - Rudnyánszky
János és Simonyi Ernő - óriási különbséggel győzött. 61
Vágújhelyen a választások megismétlése nagyobb feladatnak
bizonyult, mint azt az állandó bizottmány gondolta. A választók
újbóli összeírása tovább tartott, mint azt elképzelték, így az
augusztus 12-re kiírt választásokat nem tudták megrendezni.
Szidor Ferenc galgóci képviselő esete teljesen
más volt. Megválasztása után felutazott Pestre, ahol az első
népképviseleti országgyűlés megnyitása előtti napon, július 4-én a
képviselőház előleges ülésén sorshúzással tagja lett annak a 11
tagú küldöttségnek, mely István nádor királyi helytartónak átadta
az országgyűlés megnyitására szóló meghívót. 62 A
képviselőház V. ülésén, július 10-én viszont napirendre került
Szidor ügye. A választási eredmény kivizsgálásával Kubicza Pál
trencséni követet bízták meg. 63 Kubicza a képviselőház
döntéséről levélben értesítette az alispánt. Az esettel
kapcsolatos nyomozást az érintettek jelenlétében július 19-én
kezdte meg. 64 Ennek végeredménye az lett, hogy szeptember
18-án elmarasztalták őt, sőt a vizsgálat költségeinek
megtérítésére is kötelezték. 65 Bár az új választások
kiírását a képviselőház elrendelte, arra azonban már nem került
sor. Ezt támasztják alá kutatási eredményeink és az eddig
megjelent szakirodalom is. 66
A megyében megválasztott országgyűlési követek
igazolásuk után, néhány kivételtől eltekintve, rendszeresen részt
vettek Pesten a képviselőház ülésein. A Debrecenbe költözött
országgyűlést azonban már csak néhányuk követte. Az 1849 tavaszán
elvégzett követigazolások után a megye 11 követe közül már csak
4-en rendelkeztek érvényes mandátummal: Brogyányi Imre, Markhoth
János, Simonyi Ernő és Zelenay Gedeon 67 , a többiek, mivel
nem tudták igazolni távollétüket, elvesztették azt.
A választások körül kialakult felkavart hangulat
elcsendesedése után végre remény volt arra, hogy a megye
tisztikarában megszűnik a pártoskodás, és minden az eredeti
kerékvágásba kerül. Remény volt arra is, hogy ezt követően
megkezdődhet a nemzetőrség, később a honvédség szervezése, az
elmaradt adók beszedése és számos halaszthatatlan feladat, melyet
az ország és a megye érdeke megkívánt. Nyitra megye stratégiai
szempontból az ország egyik legfontosabb területe volt, erre utal
a Közlöny egyik írása is: "E megyének van a Felföldön a
legislegfontosabb hivatása. Ha e népes tehetős megyében rend
uralkodik és a szabadság új törvényei az életben mint valóság
tünhetnek elő, akkor e megye 5-6 szomszéd megyét ragad magával a
békés fejlődés rendezett pályáján. Ha viszont Nyitrában megdől a
rend és az új alkotmányadta szabadság bizton nem élvezhető, akkor
szinte 5-6 megyét kell félteni a hasonló sorsra jutástól
(Trencsén, Turóc, Árva, Liptó, Szepes). És Nyitra már ott áll az
általános izgatottságnak ama stádiumában, hogy még csak egy szikra
kell a legveszedelmesebb irányú kitörésekre." 68
E bölcs és nagyon is reális meglátást a hatalom
megszerzéséért mindent elkövető pártok nagyon későn értették meg.
Erre akkor jöttek rá, mikor a szikrától a megye és az ország már
lángokban állt.
Jegyzet
1. Magyar alkotmánytörténet. Szerk. Mezey
Barna. Budapest 1998, Orbis Kiadó, 266. p.
2. Uo. 266. p. A törvény elfogadása
előtt a választásra jogosultak aránya 3-4% volt. Az említett 10%
ugyanakkor a felnőtt férfilakosság egynegyedét érintette.
3. Uo. 278. p.
4. ©tátny oblastný archív v Ivánke
pri Nitre (Állami Körzeti Levéltár - Nyitraivánka, a továbbiakban
5. ©OBA-N), Nyitra vármegye I. i. sz.
IV/794/1848. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz. IV/794/1848.
6. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz.
IV/795/1848.
7. Uo.
8. Uo. i. sz. IV/796/1848. A történettel
kapcsolatosan lásd Széchenyi István: Napló. Budapest, 1982,
Gondolat Kiadó, 1217. p.
9. Borovszky Samu szerk.: Nyitra vármegye.
Budapest, é. n., 654. p.
10. Nyitramegyei Közlöny. 1884. X. 19. 42.
sz. (Nekrológ.)
11. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz.
II/432/1848.
12. Uo. i. sz. IV/1022/1848.
13. Elsősorban a megyében kirobbant
zsidóüldözésekre, jobbágyelégedetlenségekre, nemzetiségi
villongásokra és nem utolsósorban a hatalom megszerzéséért folyó
politikai harcra gondolunk.
14. Magyar alkotmánytörténet. 328. p.
15. Uo.
16. Országgyűlési törvényczikkek. Pozsony,
1848. XVI.tc. 2. §.
17. Nagy József: Nyitra megye helyírása.
Komárom, 1864. 72. p.
18. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz.
II/432/1848.
19. ©OBA-N, Nyitra vármegye. i. sz.
II/432/1848.
20. Uo.
21. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz.
II/432/1848.
22. Uo.
23. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz.
II/432/1848.
24. Czuczor János a későbbiekben a
követválasztási bizottmány jegyzője lett.
25. ©OBA-N, Nyitra vármegye I.
II/432/1848.
26. ©OBA-N, Nyitra vármegye I.
Kormányrendeletek jegyzőkönyve 1848. 240. sz. bejegyzés.
27. Uo. 318. sz. bejegyzés.
28. Uo.
29. ©OBA-N, Nyitar vármegye I. i. sz.
II/432/1848.
30. A 260 tagú választmányban 45
személlyel képviseltette magát a nyitrai Népkör és további 151
személlyel az őket támogató települések.
31. Uo. i. sz. II/394/1848.
32. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz.
II/432/1848.
33. Uo. i. sz. II/396/1848.
34. Közlöny, 1848. június 20. 12. sz.
35. Lásd a 3. táblázatot!
36. ©OBA-N, Nyitra vármegye I.
VI/1367/1848.
37. Uo
38. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz.
II/394/1848.
39. Uo.
40. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. Register
184.8. 677. sz. bejegyzés.
41. Uo.
42. Többek között a Közlöny 1848. 18.,
23., 30. száma, valamint a Pesti Hírlap 1848. 95. száma.
43. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz.
V/1120/1848, ugyanakkor lásd az 1. mellékletet!
44. A rendelkezésünkre álló forrásokat és
Fényes Elek Gheográphiai szótárát alapul véve a választókerület
összlakosságának 66%-a, míg a választók 65%-a volt magyar.
45. ©OBA-N, Nyitra vármegye I.
III/635/1848.
46. Uo. Czigler Ambrus központi
választmányi tag, szintén a jelöltek között volt, azonban később
visszalépett.
47. Uo.
48. Közlöny, 1848. 30. szám (Vág-vecsei
kerület Nyitra megyében.)
49. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz.
III/635/1848. (Vágsellyeiek és vágkirályfaiak panszlevele.)
50. Közlöny, 1848. 18. sz.
51. Uo. 1848. 30. sz.
52. Uo. 1848. 23. sz.
53. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz.
I/315/1848.
54. Uo. i. sz. VI/1368/1848. Az irat
pontos számadatot nem közöl.
55. Uo. i. sz. III/627/1848 Pálóczy László
képviselőházi korelnök levele.
56. Uo. Közbátorságra ügyelő választmány
jegyzőkönyve. Április 19-i ülés, 8. pont.
57. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. Register
1848. 677. sz. bejegyzés.
58. Az 1848/49. évi népképviseleti
országgyűlés. Szerk. Beér János. Budapest, 1954. 157. p.
59. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz.
VI/1552/1848.
60. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz.
VI/1552/1848.
61. Közlöny, 1848. 74. sz.
62. Az 1848/49. évi népképviseleti
országgyűlés. 138. p.
63. Uo. 148. p.
64. ©OBA-N, Nyitra vármegye I. i. sz.
III/662/1848.
65. Az 1848/49. évi népképviseleti
országgyűlés. 238. p.
66. Nyitra vármegye levéltári anyagában
erre vonatkozólag semmilyen forrás nem fordul elő. A képviselőház
üléseiről készült jegyzőkönyvek sem tesznek erről említést (lásd
Beér idézett művét). Ugyanakkor feltétlenül meg kell jegyezni,
hogy az említett forráskiadványban szerepel Szmrecsányi Gábor
nyitra megyei képviselő, aki valószínűleg a megye két megüresedett
követi posztjának egyikét foglalhatta el (vághújhelyi és galgóci
választókerület) a későbbiek folyamán.
67. Az 1848/49. évi népképviseleti
országgyűlés. 845-851. p. (Lemondott és nem igazolt követek
listája.)
68. Közlöny, 1848. 66. sz.
|