Fórum Kisebbségkut. Int. -> Publikációk -> Fórum Társadalomtudományi Szemle -> I.évfolyam, 1999/2. szám

Terebessy S. Aranka:
Középső-Zemplén népességfejlődése a dualizmus korában

"A demográfia az a történetileg kialakult tudomány, amely sajátos módszerekkel vizsgálja a népesség számát, összetételét, területi elhelyezkedését és állapotát, ezek változásait és tényezőit, valamint a népesség és a népesedés jelenségeihez fűződő társadalmi-gazdasági kölcsönhatásokat és következményeket, feltárja a népesség megújulásának, a népesedés jelenségeinek törvényszerűségeit."
(Vukovich, Gy.(1)

A demográfiai kutatás jelentősége

A népességre és a népesedésre vonatkozó ismeretek nélkülözhetetlenségét, társadalmi és gazdasági jelentőségét a múltban is, ma is az adja meg, hogy a népesség nem pusztán biológiai lények összessége, s a népesedés sem csupán biológiai tények és folyamatok mechanizmusa.

A népesség a legfontosabb termelőerő, s egyúttal a termelt javak elfogyasztója, tehát a gazdasági élet alanya és tárgya is. Száma, összetétele és reprodukciója pedig bizonyos mértékig meghatározója annak a társadalomnak, amelytől kölcsönhatások bonyolult rendszerén keresztül maga is függ.
Napjaink történetírása a népességfejlődést a központi kérdések közé sorolja. Ez abból a felismerésből fakad, hogy a népesség nagyságrendje a letűnt századokban valamennyi ország termelőerejét, védelmi képességét és kultúrateremtő adottságait alapvetően meghatározta. (2)

A gazdasági fejlődés is elválaszthatatlanul összefügg a népesség számának és összetételének változásaival. Kapcsolatban állnak egymással a demográfiai és a gazdasági jelenségek, de ezen összefüggések viszonya még nincs minden tekintetben tisztázva. Ezen kapcsolatoknak, összefüggéseknek tanulmányozása viszonylag elhanyagolt terület; felderítésüket megnehezíti, hogy jellegüket, módozataikat és szoros kapcsolatukat társadalmi és történeti tényezők befolyásolják. Így kevés figyelmet fordítanak a kölcsönösen egymásra ható tényezők elemzésére. Ezen összefüggések közül talán a legfontosabb a népesedési folyamatok és a munkaerő alakulása közötti kapcsolat. (3)

Az első világháború előtti Magyarország népességfejlődési viszonyainak kisebb területegységek szerint haladó vizsgálata népességtörténeti szempontból igen tanulságos volna; mivel a népesség vidékenként elég jelentős mértékben eltérő szaporasága, különösen pedig a fejlődés különböző adottságai (lehetőségei, akadályai) folytán a vízszintes népességmegoszlás további (törvényhatósági, járási stb.) részleteredményei lényegesen sokszínűbb, területi és időbeli tekintetben egyaránt változatosabb képet nyújtanak, és a népesség elhelyezkedést kialakító tényezők elütő hatását is élesebben megvilágítják. (4)

A népesség területileg elütő fejlődőképessége és fejlődéslehetősége az egyes megyéken belül is különböző erővel érvényesült. Az eltérés a tényleges népnövekedés mértékében például már járásonként is rendkívül nagy. Így például a legegykésebb vidékeken fekvő járásokban 1869 és 1949 között teljes népességi stagnálás mutatkozott. Hasonlóképpen nem fejlődött a népesség néhány más okból (hátrányos domborzati viszonyok, gyenge minőségű termőtalaj, egészségtelen birtokmegoszlás, az ipari központok hiánya, távolra esése stb.) a kedvezőtlenebb helyzetben levő területen. Ugyanakkor egyedül a nagyobb gyermekszám olyan vidékeken is a lélekszám megkétszereződésével járt, amelyeken a fejlődés leghatékonyabb rugói (nyersanyagok, ipar) teljesen hiányoztak.

A megyék egy része - így Zemplén vármegye is - földrajzilag és gazdaságilag meglehetősen elütő részekből tevődik össze. Ezen kisebb régiók (részek, területek) demográfiai vizsgálata képet adna egyes kutatott területek gazdasági, társadalmi összetételéről és fejletségéről, rámutatva a régió sajátos specifikumaira is.
Közismert dolog, hogy a demográfiai és gazdasági jelenségek kapcsolatban állnak egymással. Ezeknek a kapcsolatoknak az egymáshoz való viszonya még nincs minden tekintetben tisztázva. Felderítésüket megnehezíti, hogy jellegüket, módozataikat és szoros kapcsolatukat társadalmi és történeti tényezők befolyásolják, így tehát nem minősülhetnek "örök érvényűeknek". Ezért a vonatkozó megállapításokat óvatosan kell megfogalmazni, kifejezésre juttatva, hogy társadalmak mely fejlődési korszakára vonatkoznak.

Az a gazdasági növekedés, amely a kiegyezés utáni időszakban a magyarországi gazdasági fejlettséghez mérten reményteljes fejlődésnek indult, kölcsönhatásban összefüggéseket eredményezett az ország demográfiai fejlődésében.
Miként (s hogyan) nyilvánulnak meg ezen kölcsönhatások? A demográfiai mozgatórugók miként befolyásolják a népesség összetételét és fejlődését egy régióban, egy meghatározott időszakban? Ezen kérdések megválaszolására - mintavétel jelleggel - Zemplén vármegye középső részét választottam.

A vizsgálat célja, módszerei

Célom a népességstatisztikai alapokon nyugvó demográfiai folyamatok településszintű vizsgálata, mely a régió jellegzetes fejlődését és változatos összetételét világítja meg. A kutatott terület ugyanis jellegzetes példája a vegyes etnicitásnak és vallási összetételnek. Itt találkoznak a magyar, a szlovák, a rutén etnikai határvonalak, s ebből a vegyes etnikai összetételekből adódó vallási sokrétűség is.

Ezen vegyes etnicitású régió demográfiai folyamatának elemzését az etnikai sajátosságokat figyelembevételével kívánom elvégezni.
A célkitűzések között nem szerepel a vegyes etnikumú települések interkulturális kommunikációja, a nemzetiség közötti szociális kapcsolatok alakulása, az etnikumok mindennapi érintkezéseinek problémái és demográfiai folyamatok következményeinek gazdasági-szociális lecsapódása. Kutatásaim elsődleges feladata: objektív kép alkotása a régió népességfejlődéséről és összetételéről - olyan régióról, mely nem homogén, melyet évszázadok során természeti csapások, járványok, háborúk, politikai és gazdasági viszonyok sokszor kedvezőtlenül befolyásoltak.

Dolgozatomban a 19. század elejétől a századfordulóig - pontosabban a Monarchia felbomlásáig (a történeti Magyarország megszűnéséig) követem nyomon ezen települések népességfejlődésének és összetételének változásait a népesség-összeírások, helységnévtárak, vallási kimutatások, népszámlálási adatok, kivándorlási statisztikák segítségével. Ezúttal a következő szempontokat emelem ki:
1.a lakosság összlétszámának változásait 10 évenkénti periódusokban;
2. a lakosság nem és kor szerinti megoszlását.

A kiválasztott terület körülhatárolása

A vizsgált régió a történeti Zemplén vármegye szerves részét képezte. A 6301,58 km2 nagyságú Zemplén vármegye Magyarország északi részének leghosszabb és legfeltűnőbb alakú vármegyéje. Hossza a galíciai határszéltől a Tisza és a Sajó egyesüléséig 175 km volt. Sáros, Abaúj, Borsod, Ung, Szabolcs vármegyék határolták.

A megye északi része egészen, de területének nagyobb része is hegyekkel borított. (5) Nagyobb síkságai csakis a déli és délkeleti részén vannak (Ondava, Tapoly és Laborc folyók környékén elterülő lapály, mely a nagy magyar Alföldnek legészakibb nyúlványa. Délkeleti síksága a Bodrogköz, a déli a Harangod és a Taktaköz.). (6)
A kutatott terület (régió) behatárolása, megnevezése kisebb gondot okozott, ugyanis a vizsgált régió térkerete nem az egész megye, hanem annak tulajdonképpen egy vegyes etnikumú része (magyar, szlovák, rutén), mely a megye közepén terül el, s magában foglalja a Bodrogköz nagyobbik részét. Az 1920-as határmódosítás területileg kettészelte Zemplén vármegyét, és az új államhatár két ország részévé tette a vármegye középső részén fekvő Bodrogközt.

Az 1920-ban bekövetkezett határváltozás után a Bodrogközi és a Sátoraljaújhelyi járás nagyobbik része, a Gálszécsi járás pedig teljes egészében a megalakult Csehszlovák Köztársasághoz került; ma ezen területek a Szlovák Köztársaság részét alkotják. Más megfogalmazásban: a vizsgált terület nagyobbik része nem más, mint az 1920-as trianoni és az 1938-as bécsi döntéssel kijelölt (kijelölhető) országhatárok közötti vegyes etnikumú megyerész (7), kibővítve az ezen sávtól északra fekvő településekkel. A kutatott régió magában foglalja az egész Felső-Bodrogközt. (8)

A régió legtöbbet mondó s egyben legtalálóbb elnevezése Viga Gyulának köszönhető "Hármas határon" címmel (9), melynek jelentése, tartalma utal e térség földrajzi fekvésére, etnikai és vallási összetételére.

A második világháború utáni határmódosítások következtében a Felső-Bodrogköz Csehszlovákia keleti csücskévé vált a csehszlovák-szovjet-magyar határ érintkezésénél. (10)

A "hármas határ" másik jelentéstartalma a három etnikum (magyar, szlovák, rutén) érintkezéseire, együttélésére, műveltségük kölcsönhatásaira utal. S ezen etnikai összetételből adódik a harmadik jelentéstartalom, mely a vallási tagozódásra utal, ugyanis az évszázadok során ezen térségben együtt élt (él) a református, római katolikus és görög katolikus felekezetű népcsoport, s a települések nagy többségének vallási megoszlása mindhárom felekezet együttélését, meglétét tükrözi.

Ma ezen etnikailag, vallásilag sokrétű terület (a vizsgált régió) a Szlovák Köztársaság 1998-tól érvényben levő közigazgatási beosztásával esik egybe, a Szlovák Köztársaság keleti részén fekvő Tőketerebesi járást alkotja. E terület 88 települése vált a demográfiai vizsgálat alanyává.

A régió településeinek népességfejlődése

Közismert dolog, hogy a demográfiai és gazdasági jelenségek kapcsolatban állnak egymással. Ezeknek a kapcsolata, egymáshoz való viszonya még nincs minden tekintetben tisztázva. Felderítésüket megnehezíti, hogy jellegüket, módozataikat és szoros kapcsolatukat társadalmi és történeti tényezők befolyásolják, így tehát nem minősülhetnek "örök érvényűeknek". Ezért a vonatkozó megállapításokat óvatosan kell megfogalmazni, kifejezésre juttatva, hogy a társadalmak mely fejlődési korszakára vonatkoznak.

Miként már említettem, a gazdasági növekedés a kiegyezés utáni időszakban a magyarországi viszonyokhoz mérten fejlődésnek indult, így kölcsönhatásban összefüggéseket eredményezett az ország demográfiai fejlődésében.
Miként (s hogyan) nyilvánulnak meg ezen kölcsönhatások? A demográfiai mozgatórugók miként befolyásolják a népesség összetételét és fejlődését egy régióban, egy meghatározott időszakban?

A régió lakossága az elmúlt évszázadok során sok viszontagságon ment keresztül. Természeti csapások, járványok, háborúk, éhínségek, vándorlások sújtották, olyan tényezők, melyek e terület demográfiai fejlődésére is kihatással voltak.
A terület népességszámának nagyságáról a 18. századtól állnak rendelkezésünkre, pontosabb adatok. A II. József által elrendelt, a maga korában modern koncepción alapuló első népszámlálási összeírás a régióban 39 359 (11) lakost mutatott ki. Ez a szám az elkövetkező 82 év során, azaz 1787-1869 között 64 573 főre emelkedett. Ez a 164%-os növekedés a 19. század első felének országos viszonyaihoz hasonlítva gyengébb, de nem elmaradt ütemű. (12)

Az időrendi fejlődés vizsgálatából kitűnik, hogy a 82 évnyi időszak élesen, két nem egyforma fejlődési szakaszra osztható. Az első szakaszban a népesség számának gyarapodása lassú ütemű, a második szakaszban viszont erőteljesebb növekedés bontakozik ki. 1787-1851 között - vagyis 64 év alatt - a lakosság száma 15 229 fővel növekedett, tehát az összlakosság száma (Fényes Elek geográfiai szótára alapján kigyűjtött adatok szerint) 1851-ben 54 588 fő. A második szakasz - mely időben 18 évet ölel át - egy erőteljes népességgyarapodást mutat fel. Ezen időszak alatt a lakosság száma 54 588 főről 64 573 főre (13) növekedett, ez 9985 fős gyarapodást jelentett.

Térjünk vissza egy pillanatra az első szakaszhoz, melyet lassú ütemű népességszám-gyarapodás jellemez! Ha megvizsgáljuk az összlakosság számát, akkor 1828-ban az 54 963 fős (14) számot kapjuk, s ha ezt összevetjük az 1851-es adattal, vagyis az 54 588 fővel, akkor a népesség összlétszámának a visszaesését figyelhetjük meg. Ezen számadatsorok hátterében negatív demográfiai hatású erőket kell keresnünk, melyek ebben az időszakban befolyásolták a régió lakosságának a fejlődését. Többek között elsősorban az 1831-es kolerajárványra, a járvány előtti 1830-as árvízre és rossz termésre s az 1840-es években jelentkező éhínségekre utalhatunk.

Vizsgáljuk meg, miként alakul a lakosság lélekszáma a dualizmus időszakában! Alapkérdésként fogalmazhatjuk meg: Beszélhetünk-e ezen régióban olyan mértékű népességnövekedésről, melyet a történetírás kimondottan "demográfiai forradalomként" értékel?

A régió lakosságának összlétszáma a dualizmus időszakában a tízéves népszámlálásonként a következőképpen alakult:

1869 64 573
1870 59 942
1871 61 401
1872 66 003
1873 66 370


Ha összevetjük a lakosság összlétszámát az egyes népszámlálások tízéves adataival, százalékosan érzékelhetjük a lakosság csökkenését vagy növekedését. Így szemlélve a dolgokat, a következő eredményekre juthatunk:

1869-1880 csökkent 7,20%
1880-1890 nőtt 2,40%
1890-1900 nőtt 7,50%
1890-1900 nőtt 0,60%



1869-1880 64 településen csökkent 24 településen nőtt
1880-1890 34 csökkent 54 nőtt
1890-1900 25 csökkent 63 nőtt
1900-1910 46 csökkent 41 nőtt


Ebből az a következtetés vonható le, hogy a vizsgált időszakban nem mutatható ki ugrásszerű népességnövekedés, sőt az még kiegyensúlyozottnak sem mondható, s ez újból hátrányos demográfiai tényezők meglétére utal.
Láthatjuk, hogy 1869-től 1880-ig a lakosság száma 7,2%-kal csökkent, ez a csökkenés 64 települést érintett, vagyis a települések 56,32%-át. Ezt az erőteljes népességcsökkenést az 1869-1880 között az utolsó, ún. "középkori demográfiai katasztrófa" váltotta ki. Zemplén vármegye ugyanis azon tizenöt keleti vármegye közé tartozott, melyet a kolerajárvány a legsúlyosabban érintette, s így a régió lakosságának is jelentős része esett ennek áldozatául.
A járvány által érintett települések a következőek voltak (a zárójelben lévő számok az egyes települések lakosságának a csökkenését fejezik ki %-ban 1869 és 1880 között):

Ágcsernyő (-23,9%), Bodrogszerdahely (-4,9%), Bodrogmező (-11,2%), Szentmária (-7,7%), Bodrogszentes (-20,2%), Bodrogvécs (-5,6%), Kisdobra (-5%), Kisgéres (-5,2%), Kistárkány (-1,1%), Kisújlak (-18,2%), Lelesz (-4,3%), Nagygéres (-42,8%), Nagykövesd (-15%), Őrös (-1,8%), Perbenyik (-4,3%), Rad (-20,6%), Szinyér (-11,6%), Szolnocska (-2,5%), Zétény (-10,9%), Bacskó (-27,3%), Dargó (-15,7%), Gálszécs (-7,9%), Gerenda (-19,4%), Zemplénkelecsény (-21,8%), Kereplye (-16,1%), Kisruszka (-16,6%), Nagyazar (-13 %), Nagyruszka (-0,3%), Parnó (-10,1%), Pelejte (-2,3%), Szécskeresztúr (-10,5%), Szilvásújfalu (-4,6%), Sztankóc (-31,8%), Tarnóka (-39,7%), Szécsudvar (-22,1%), Upor (-5,6%), Vécse (-19,8%), Zebegnyő (-1,9%), Barancs (-6,4%), Biste (-16,5%), Bodzásújlak (-4,1%), Borsi (-6,8%), Csarnahó (-21,7%), Céke (-6 %), Garany (-8,8%), Gercsely (-15,2%), Imreg (-25,5%), Kásó (-29,8), Kisbári (-0,6%), Kiskázmér (-16,4%), Kistoronya (-6,3%), Kiszte (-14,5%), Kolbása (-16%), Ladmóc (-17,2%), Legenye (-20,3%), Magyarjesztreb (-4,1%), Nagybári (-4,6%), Nagykázmér (-15,7%), Nagytoronya (-21,8%), Szőllőske (-16,4%), Szürnyeg (-21,6%), Zemplén (-24%).

A leginkább sújtott falvak a következők, itt a népességveszteség 20% fölötti volt 1869-hez viszonyítva:

Ágcsernyő (-23,9%), Nagygéres (-42,8%), Rad (-20,6%), Bacskó (-27,3%), Zemplénkelecseny (-21,8%), Sztankóc (-31,8%), Tarnóka (-39,7%), Szécsudvar (-22,1%), Csarnahó (-21,7%), Imreg (-25,5%), Kásó (-29,8), Legenye (-20,3%), Nagytoronya (-21,8%), Szürnyeg (-21,6%), Zemplén (-24%).

A magyar és a szlovák nyelvű településeket a vizsgált régiókban egyaránt sújtotta a járvány. A járvány által okozott veszteségeket az érintett települések csak az 1880-as évek végére heverték ki, amikor is lassú népességnövekedés indult meg, de a lakosság száma még így sem érte el a korábbi, 1869-es összlétszámot. Az 1872/73-as járványon kívül a kedvezőtlen demográfiai folyamatban nem elhanyagolható tényezőként közrejátszott a belső migráció és a meginduló kivándorlás is.
1890 és 1900 között a népességszám alakulásában már dinamikus fejlődési ütem figyelhető meg: 10 év alatt 7,5 %-os növekedés érzékelhető, de a lakosság száma még így is csak az 1869-es összlétszámot érte el, ám ez a növekedés újból megtörik, elsősorban az 1900-1910 között fellépő tömeges kivándorlás következtében.

A vizsgált 88 településből 1910-re (1900-hoz viszonyítva) 46 községben csökkent a lakosság száma, amely azt mutatja, hogy a népesedési veszteség erőteljesebb volt, mint a növekedés (annak ellenére, hogy 41 községben növekedés mutatható ki, 1 községben a lakosság száma stagnált).

Népesedési csökkenés a következő településeknél mutatható ki (1900-1910 között):

Ágcsernyő (-2,0%), Bacska (-1,6%), Battyán (-6,2%), Bodrogszög (-1,8%), Bodrogmező (-5,6%), Szentmária (-30,5%), Boly (-1,2%), Kaponya (-16,8%), Kisgéres (-8,1%), Lelesz (-5,2%), Nagykövesd (-11,4%), Pálfölde (-17,4%), Rad (-12,9%), Szolnocska (-12,4%), Véke (-6,9%), Bacskó (-4,0%), Cselej (-5,3%), Dargó (-1,2%), Gerenda (-1,0%), Isztáncs (-0,4%), Kazsu (-13,5%), Kereplye (-19,6%), Kisazar (-4,8%), Kisruszka (-13,2%), Nagyazar (-4,4%), Nagyruszka (-2,4%), Pelejte (-18,1%), Szécskeresztúr (-5,6%), Sztankóc (-5,7%), Szécsudvar (-4,2%), Visnyó (-13,2%), Zebegnyő (-4,2%), Barancs (-3,6%), Bodzásújlak (-13,8%), Csarnahó (-7,4%), Csörgő (-24,3 %), Imreg (-6,4%), Kiskázmér (-16,4%), Kistoronya (-6,3%), Kiszte (-14,5%), Ladmóc (-13,1%), Legenye (-3,9%), Magyarjesztreb (-2,8 %), Szürnyeg (-3,5%), Velejte (-10,3%), Zemplén (-4,1%).

A magyarországi kivándorlás intenzitása ekkortájt érte el a csúcspontját. Zemplén a legtöbb kivándorlót kibocsátó vármegyék közé tartozott. Ennek ellenére a kivándorlás nem emésztette fel a teljes ismert szaporodást, de a jelentősebb növekedést fékezte, s ez azt eredményezte, hogy a népesség számának növekedése kisebb volt, mint az előző két évtizedben. Zemplén vármegyében ez a növekedés 4,6%-os, míg a vizsgált régióban 0,6%-os.

Zemplén vármegye népességszámának az adatai ekképpen alakultak:

      Népszámlálás éve: Lakosság összlétszáma:
1869-1880 csökkent 7,00% 1869 298 319
1880-1890 nőtt 7,80% 1880 277 575
1890-1900 nőtt 9,60% 1890 299 197
1900-1910 nőtt 4,60% 1900 327 993
      1910 343 194



A tömeges kivándorlás főleg a régió északi részén fekvő településeket érintette, Gálszécset és vidékét. A populációban is itt vannak a legnagyobb veszteségek. E veszteség növekedéséhez nagymértékben hozzájárult a mezőgazdasági munkaerő keresletének hiánya.
A régió összlakosságának a száma 1869-1910 között alig ezer fővel gyarapodott, ami azt jelenti, hogy a kutatott területen nem beszélhetünk demográfiai megugrásról. Az 1880-tól felgyorsult népességszám-növekedéshez jelentősen hozzájárult az elhalálozások számának csökkenése, a születési ráta növekedése, az egészségügy fejlődése és egyéb életfeltételek javulása is. Ha a vármegye és a régió népességi adatait egymással összevetjük, két azonos vonal rajzolódik ki. Öt évtized demográfiai fejlődését meghatározó tényezők azonosan érvényesülnek a régió és a vármegye területén.

A vizsgált települések lakosságának összlétszáma
(népszámlálások és helységnévtárak adatai alapján)

***

A népesség nemek és korcsoportok szerinti megoszlása a népszámlálási összeírások alapján A népesség összetételének tanulmányozása során, ill. a népesség vagy a népesedés bármely kérdésének demográfiai elemzésénél a nem és az életkor elengedhetetlen szempont. (15) E két tulajdonság alapvető demográfiai meghatározó ismérvnek tekinthető, mivel mindkettő az egyénnek a születésétől fogva meghatározott tulajdonsága. (16)
A nemek szerinti megoszlás befolyásolja a népesség gazdasági és honvédelmi erejét, demográfiai lehetőségeit és erkölcsi állapotát. A munkaerő számát és struktúráját nagyrészt a nemek szerinti megoszlás határozza meg, ugyanúgy, mint a hadra fogható férfiak számát. A népesség egy adott időpontban fennálló életkor és nemek szerinti összetétele lényeges hatást gyakorol az elkövetkező évek népmozgalmára. Ahol a monogám házasság a család létesítésének alapja, ott a férfiak és a nők megközelítően egyenlő száma a kívánatos, mégpedig elsősorban a házasságkötés és a szülés szempontjából legfontosabb korcsoportokban. A társadalom gazdasági és a közösségi életét is sokféle módon befolyásolja a nemek arányában bekövetkező egyensúlyhiány. (17)
A nemek szerinti megoszlás elemzése különböző mutatószámok felhasználásával történik.

Pf = a férfiak
Pn = a nők
P = a népesség létszáma

***

A nemek arányát egy mutatószámba összefoglalva összehasonlítási viszonyszámként is szokásos megadni. Ennek a mutatószámnak két formáját is használják. Az egyik az ún. maszkulinitási vagy férfi arány, a férfiaknak a nőkhöz viszonyított aránya, amelyet ezrelékben fejeznek ki:

***

Amíg a nemzetközi gyakorlatban általában az 1000 nőre jutó férfiak számát, a maszkulinitási arányt számítják ki, addig a magyar népességi statisztikában inkább az 1000 férfire jutó nők száma, a feminis vagy női arány használatos:

***

A nemi arány értéke 1000 körül mozog. Ha ennél a nemi arány értéke magasabb, akkor a maszkulinitási arány esetében férfi többlettről, a feminitási arány esetében pedig női többlettről beszélünk. (18)
Magyarország népességének nemek szerinti megoszlása a kívánatos egyensúlyi állapottól az 1869-1949 közötti időszak kezdő évtizedeiben csak árnyalatilag tért el. Az első világháború óta azonban erősebb kilengéseket mutatott. (19)
A nemek aránya Magyarországon (20) (Klinger számításai szerint) a következőképpen alakult:

Év Férfi Ezer férfira jutó nő
1869 49,50% 50,50% 1020
1880 49,10% 50,90% 1035
1890 49,30% 50,70% 1027
1900 49,90% 50,10% 1005
1910 49,80% 50,20% 1007



A táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy Magyarországon az első világháború előtt kiegyenlített volt a nemek aránya, ami azt jelenti, hogy a lakosság csaknem azonos arányban oszlott meg a férfiak és a nők között. A férfiak és nők aránya és régi Magyarországon eléggé változatosan alakult. A századforduló előtt a nőtöbblet fokozatosan csökkent, majd századunk első évtizedeiben a kivándorlási veszteség hirtelen megnagyobbodása következtében emelkedett, végső sorban azonban elég szűk keretek között ingadozott. (21)
Az 1869 és 1910 között megtartott népszámlálások tehát nőtöbbletet mutatnak ki. Természetesen az országon belül is változhat a nemek arányszáma, de a nőtöbblet a népesség jellegzetességeként általánosítható.
A vizsgált régió nemek szerinti megoszlása is ezt támasztja alá, esetleg az 1000 férfira eső nőtöbblet arányszáma módosul. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a népszámlálási adatok a 19. század utolsó harmadában nem tartalmazták a katonai népességet, így az adatok ennek következtében is mutathatnak ki nőtöbbletet. Ezen két népszámlálási adat vizsgálata és a 40 éves időszak felmérése is túl kevés ahhoz, hogy komolyabb következtetést lehessen levonni. Ami kiolvasható a nemek arányszámából ezen két időpontban (1900 és 1910) az az, hogy mennyire tér el a régió az országos átlagtól, bizonyítva ezzel is, hogy az ország különböző területeinek nemek szerinti vizsgálata eltéréseket mutathat:

A régió nemek szerinti megoszlása

Év Összlakosság Férfi
1900 66 003 30 526 35 477
1910 66 370 30 776 35 594



***

Zemplén vármegye nemek szerinti megoszlása:

Év Összlakosság Férfi
1900 327 993 154 468 173 525
1910 343 194 161 188 182 006



1900-ban 1000 férfire 1123 nő esett
1910-ben 1000 férfire 1129 nő esett

Ha a táblázatok adatait aprólékosan megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy 1900-ban a 88 település közül 83-ban, s 1910-ben pedig 86-ban volt nőtöbblet.
A vizsgált régióban az 1900. és 1910. évi népszámlálási adatok alapján az 1000 férfire eső nőtöbblet magasabb, mint ugyanezen időpontban az országos és a vármegyei átlag. Annak ellenére, hogy a II. József által elrendelt népszámlálási adatok alapján (1784-1787-ben) a régióban férfitöbblet volt kimutatható:

A régió összlakossága Férfi
38 906 19 782 19 124



***

A vizsgált 84 település közül 57-ben a férfiak voltak többségben, 2 településen a nemek arányszáma megegyezett.
A régióban a századforduló előtt változatosan alakult a nemek arányszáma. A 18. század második felében férfitöbbletet mutatnak az adatok, a 19. század második felére viszont már női túlsúlyról beszélhetünk. Mindez a természeti és társadalmi tényezők hatásával magyarázható, melyek közül a legdominánsabb a vándormozgalom. Tudvalevő, hogy Zemplén vármegye a legintenzívebb kivándorlási területek közé tartozott, s ez befolyásolhatta a nemek közötti megoszlást is, ugyanis a kivándorlók között a férfiak általában jelentős többségben voltak, s így itt nőtöbblet alakult ki.
A következő felsorolásban figyelemmel kísérhetjük településenként a lakosság nemenkénti megoszlását az 1784/87-es, 1900-as és 1910-es népszámlálási összeírások alapján:

A vizsgált régió lakosságának nemek szerinti megoszlása településekre lebontva:

A régió kormegoszlása

A kormegoszlás ismerete nélkülözhetetlen része, alapja a népességi struktúra és a népmozgalom tanulmányozásának, mert az egyének vagy az egyének különböző csoportjai társadalmi-gazdasági korcsoportonként eltérőek. (22)
Az életkor ismerete nélkülözhetetlen a demográfiai jelenségek, a népességi változások elemzésénél is. A különböző népszámlálások eredményei alapján fel tudjuk mérni a népesség korösszetételét, és nyomon tudjuk követni az e téren bekövetkezett változásokat.
A statisztikai megfigyelésekben a múltban közvetlen kérdést tettek fel az egyes személyek korára vonatkozóan. Ez esetben is általában a betöltött életkort kívánták megállapítani.(23)
1869-ben a régi Magyarország népessége meglehetősen fiatalos koralkatú volt. (24) A korösszetétel említett fiatalos jellege 1910-ig lényegesen nem változott meg.
A régió korösszetétele nem tér el az országos átlagtól, részletesebb korösszetételi elemzést ilyen rövid időszakban nem érdemes folytatni. Érdemleges változás ugyanis nem mutatható ki. Olyan célú elemzés, hogy megcsappant-e a munkabíró korosztály lélekszáma, szintén nem vezet mérvadó következtetésekre. Csak abban az esetben tudnánk eredményt felmutatni, ha évenként vizsgálnánk meg a korösszetételt, s összevetnénk a kivándorlók évenkénti számával és korösszetételével. Ezen irányú kutatások, vizsgálatok lehetetlenek, mivel a lakosság évenkénti korösszetételét, a kivándorlók évenkénti számát, életkorát községekre lebontani nem tudjuk.
Ezúttal a demográfiai vizsgálatoknak csak néhány szempontját ragadtam ki. A teljes áttekintés több irányú kutatómunkát igényelne. Bízom benne, hogy a felvetett gondolatok és eredmények közreadása sem volt hiábavaló.

Jegyzetek

1. Vukovich, Gy.: *1996, 5. p.

2. Rácz, J.: A török világ hagyatéka Magyarországon. Budapest, 1995, 85. p.

3. A munkaerő nagyságának és összetételének alapos ismerete a gazdaságpolitika irányításának egyik legfontosabb tényezője, ugyanis minden egyes állam gazdasági programjában központi helyet foglal el a munkaerő forrásainak, megoszlásának és változásainak számbavétele.

4. Thirring Lajos: Magyarország népessége 1869-1949 között. In: Magyarország történeti-demográfiája. Szerk. Kovacsics József. Budapest, 1963, 252. p.

5. Borovszky Samu (szerk.): Zemplén vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, 1896, 1. p. A 6301,58 km2 területből mintegy 5040 km2-nyit, tehát körülbelül 800 000 kat. holdat, hegyek és fennsíkok borítanak. A vármegye hegységei Szirmay Antalnak az 1803-ban megjelent művében (Notitia Topographico-Politica inclyti Comitatus Zempleniensis, Buda, 1803) vannak először részletesen ismertetve, de sokkal rendszeresebben találjuk leírva ezeket Hunfalvy Jánosnak 60 évvel később megjelent munkájában (A Magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. Pest, 1863).

6. Borovszky Samu (szerk.): i. m. 1. p.

7. Ezen behatárolást Keményfi Róbert: A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai rajza című munkájában használt területi körülhatárolása alapján alkalmaztam.

8. A Felső-Bodrogköz megnevezés 1920 óta használatos, amikor is az új országhatár kettévágta a Tisza-Latorca-Bodrog által közrefogott tájat. A Felső-Bodrogköz elnevezés tehát Trianon után alakult ki, megkülönböztetés céljából.

9. Viga Gyula: Hármas határon. Miskolc, 1996.

10. Ma a szlovák-ukrán-magyar államhatár érintkezik ezen terület keleti csücskén.

11. II. József korabeli népszámlálás alapján kigyűjtött adat.

12. Országos átlag 166,2%. In: Magyarország történeti demográfiája. Szerk. Kovacsics József. Budapest, 1963, 170-171. p.

13. Az első, 1869-ben végrehajtott hivatalos népszámlálási összeírások alapján kapott adat.

14. Ludovicus Nagy geográfiai szótárából kigyűjtött adatok. Buda, 1828.

15. Bevezetés a demográfiába. Acsády, Gy.: A népesség nemek szerinti megoszlása In: Bevezetés a demográfiába. Budapest, 1963, 69. p.

16. Demográfia. Budapest, KSH, 1996.
Klinger L.: A népesség nemek szerinti megoszlása. In: Demográfia, Budapest, KSH, 1996, 41. p.

17. Hoóz, István: Demográfia. Budapest, 1988, 51. p.

18. Bevezetés a demográfiába. Acsádi, Gy.: A népesség nemek szerinti megoszlása. In: Bevezetés a demográfiába. Budapest, 1963, 70. p.

19. Thirring, Lajos: Magyarország népessége 1869-1949 között. In: Magyarország történeti demográfiája. Szerk. Kovacsics József. Budapest, 1963, 329. p.

20. Klinger, L.: i. m. 42-44. p. - A nemek arányát több tényező határozza meg egy adott népességben. Ezek közül legfontosabb a fiúszületési többlet (...) minden emberi társadalomban általában több fiú születik, mint lány. A másik meghatározó ismérv a két nem halandósági különbsége (...) amit az jellemez, hogy a modern társadalomban minden korcsoportban - a korral párhuzamosan növekvő mértékben - magasabb a férfiak halandósága, mint a nőké. Mindezek egy népesség egésze tekintetében az általános nemi arányt úgy is befolyásolják, hogy eltérő körmegoszlás alapján e két jelenség kölcsönhatásaként eltérő nemi arány alakul ki (általában oly módon, hogy az öregedő népességekben nagyobb a nőtöbblet, a fiatalabbakban pedig vagy férfitöbblet van, vagy pedig kicsi a nőtöbblet. Erősen növelik a nőtöbbletet a háborúk (magasabb a háborús férfi veszteség) miatt. Befolyásolja a nemi arányt a vándormozgalom is: általában a bevándorló területeken magasabb a férfiak aránya, a kivándorló területeken pedig inkább a nők vannak nagyobb arányban (mivel mind a belső, mind a nemzetközi vándorlásban nagyobb mértékben vesznek részt férfiak).

21. Thirring, Lajos: i. m. 1963, 274. p.

22. Hoóz, István: Demográfia. Budapest, 1988, 54. p.

23. Klinger, L.: A népesség korösszetétele. In: Demográfia, Budapest, 1996, 45. p. - A kor meghatározása általában években történik, de a csecsemők (az egy éven aluli gyermekek) esetében általában hónapokban is szokásos megadni. A gyakorlat az, hogy mindig a betöltött évek össz-száma határozza meg az adott személy korát. Vagyis mindenki annyi éves, amennyi legutolsó születésnapján volt. Vannak azonban olyan demográfiai vizsgálatok, amelyek az adott év közben elért életkort határozzák meg.

24. A korösszetétel grafikus ábrázolásának kifejező és nagyon elterjedt formája az ún. korpiramis vagy korfa. A korpiramis igen alkalmas a nem, a kor, a családi állapot egyidejű ábrázolására. A régió korpiramisát ilyen rövid időszakra nem célszerű megrajzolni, mivel a meglévő adatokból nem tudunk felmutatni érdemleges vagy sajátos jellegű eredményeket.