Oldalak: 345 346 347 348 349 350 351

 

A Vásáros jelző középkori helységneveinkben

    1. A vásárra utaló helységneveknek számos típusa különíthető el. (L. erről bővebben a közelmúltban megjelent könyvemet: Szabó G. Ferenc, A vásározás emlékei középkori helységneveinkben. Bessenyei Gy. Könyvkiadó, Nyíregyháza, 1998.) Közülük a legkorábbiak és legjellemzőbbek azok, amelyek elsődlegesen utalnak a vásártartásra, például a vásártartás napjának jelölésével (pl. Csütörtök, Szombathely); illetve a vásár(a)-nak főleg alaptagként való fölbukkanásával (pl. Hódvására). Ez utóbbi típusból ki kell zárnunk azokat a neveket, amelyekben a vásár szó elsődlegesen birtokos jelzői szerepet tölt be: ilyen a Nyitra megyei Vásárfalva (1274: Wasarfolua: KritJegyz. 2: 2513). Ilyenkor ugyanis a vásár személynévi eredetű.

A vásárra való utalás szerepéhez másodlagosan is hozzájuthattak helységneveink. Ennek a főként XV. sz.-i folyamatnak a szokásos formája az volt, hogy a vásár szó -(o)s képzős alakban megkülönböztető jelzői előtagként kapcsolódott egy már élő helységnévhez. Az e típusba tartozó régi és újkori helységneveinkről 1987-ben rövid áttekintést adtam (A vásáros típusú magyar helységnevek: Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis XI/D. 145-9). A téma mondanivalóit azonban korántsem merítettem ki. E közleményben azt tekintem feladatomnak, hogy teljességre törekvő gyűjtésem alapján áttekintsem e helynévtípus példáit az egész magyar nyelvterületen, s ha lehetséges, szembesítsem a vásáros jelző oppozícióit az alapnevekhez csatlakozó egyéb jelzőkkel.

A megkülönböztető jelzők felvételének okát gyakran kereshetjük a középkori falurendszer kialakulására igen jellemző, úgynevezett falukettőződésekben. Azonos nevű falvak létrejöhettek úgy, hogy nagyjából egy időben települtek, s azonos névadási motívum folytán (pl. azonos tulajdonos) ugyanazt a nevet vették fel; de névazonosságot eredményezett a falvak osztódása is. Ilyenkor az anyafalu nevét vitték tovább a település osztódott részei. A történeti adatok tanúsága szerint mindkét folyamat példái között számos olyan településnevet találhatunk, amelyben a Vásáros jelző szolgál megkülönböztetésül. Az ilyen nevű falvak jelentős részéről történeti adatokkal is igazolni tudjuk a heti vagy országos vásár (sokadalom) tartására való jogát - tehát nem kell más névadási motivációt keresnünk -, néhányszor azonban meg kell elégednünk a "csupán" névtipológiai érvekkel. [345]

A bemutatandó 16 helynév közül 10-ben bizonyíthatóan már élő helységnévhez kapcsolódott a Vásáros jelző differenciáló eszközként: Vásárosbója, Vásárosdombó, Vásároskálló, Vásároslugas, Vásárosmernye, Vásárosnamény, Vásárospacsinta, Vásárosterenye, Vásárostiba, Vásárosvárad. További 3 helynévről feltehető ugyanez; bár teljes bizonyosságot nyújtó konkrét adatokkal nem igazolható: Vásárosférged, Vásárosfonó, Vásárosszaka. Sajátos altípust jelent a három Vásárosfalu (Somogy m., Sopron m., Vas m.). Idevonhatóságukat ugyanis csupán a fentiekkel megegyező alaki felépítésük és keletkezési idejük indokolja. Közülük kettő az elkülönítés szándéka nélkül, csupán a gazdasági kiváltság tükröztetéseként jött létre - tehát nem másodlagos alakulásúak -, a Sopron megyei pedig csak részben szolgálja a megkülönböztetést a Német > Vásáros jelzőcserével (l. ott). A fentiek miatt e három helynevet a többiektől elkülönítve, de ugyanazon rendező elvet követve (a vármegyék betűrendje) szerint mutatom be.

    2. 1. V á s á r o s v á r a d: Bács m. (ma Újvidék [ Novi Sad] nevű város a Vajdaságban). - 1522: Vasarus Varad (Csánki 2: 141; vö. Szabó, Bács 44), 1579: P-Várad - ? Peter (ComBachBodr. 57), 1699: Fossata Petrovaradinensia (= Péterváradi Sánc): FNESz.4 2: 703; 1718: Petro-Varadinum (ComBachBodr. i. h.), 1808: Új Vidék, Neo Planta, Neusatz, Noviszád (Lipszky, Rep.).

A település azonos az ekkor már két parti Péterváradnak (1213: Petro de Waradino: Györffy 1: 230; 1236: Peter Warad: uo.) a Duna északi partján, Bács megyében fekvő részével. A két városrészt összekötő rév, valamint az északi oldalon lévő vásár 1291-től a bélakúti ciszterci apátság birtokaként tűnik föl, a vásárt azonban már 1267-ben is említik az oklevelek (vö.: Györffy uo.; MVV. Bács-Bodrog m. 459). - Az elsődleges névváltozatban szereplő Péter előtag az uradalom birtokosának, Gurwei fia Péternek - a Bánk bánban szereplő Petur bánnak - a nevét őrzi (vö. Györffy uo.). A Bács megyei település neve később a Vásáros előtag fölvételével különül el a Duna másik oldalán, Szerém megyében fekvő birtok nevétől. A megkülönböztető előtagra azért volt szükség, mert vásár csak itt, a Bács városból ide irányuló út (rév előtti) végpontján alakult ki.

2. V á s á r o s b ó j a: Baranya m. (ma Püspökbóly néven Beremend helység tartozéka). - 1494-9: Wasarosboya (Csánki 2: 474, 534), 1863: Ráczbólya (FNESz.4 2: 385), 1937: Püspökbóly (uo.).

A régi Baranya megyében két Bója nevű község volt, ráadásul egymás közelében feküdtek. Az azonos elnevezés megszüntetésére a Siklós várhoz tartozó falu (1287: Boyad: Györffy 1: 288, 1289: Boya: uo.) később megkülönböztető névelemként az egyúttal vásártartó jogát is kifejező Vásáros előtagot vette nevéhez. A megkülönböztetés ilyen formáját az is indokolta, hogy időközben a másik Bója nevű falu 1313-ban Bojai Dezső birtokába került, s róla Dezsőbójá-nak nevezték el (vö. 1340: Deseboya; uo.). Ez utóbbi a mai Magyarbóly helységgel azonos. - Az elsődleges és később utótagként továbbélő Boja névváltozat puszta személynévből keletkezett magyar névadással; vö. 1274: Boya szn.: MonStrig. 2: 40 (vö. FNESz.4 2: 385 Püspökbóly a.).

3. V á s á r o s d o m b ó: Baranya m. (ma helység Sásdtól É-ÉK-re). - 1541: Wassaros Dombo (FNESz.4 2: 739), 1773: Vásárosdombó (FNESz. 682).

A település nevének elsődleges alakjához (1448: Dombo: Csánki 3: 423) később előtagként járuló vásáros jelző a régről meglévő vásárjogára utal (vö. Kálmán, NV. 169). Ezzel egyidejűleg a Dombóvártól való megkülönböztetésre is szolgálhatott a Vásáros előtag, ugyanis Dombóvár középkori neve szintén Dombó volt (vö. 1453: Dombo: Csánki 3: 404). - A két helység ma más-más megyében fekszik ugyan, de földrajzi helyzetük, környezeti adottságaik a középkorban is hasonlóak lehettek, hiszen csak 7-8 km távolságra vannak egymástól. Ennek alapján Vásárosdombó utótagjára is alkalmazható Kálmán Béla Dombóvár-ral kapcsolatos etimológiája. Eszerint a Dombó név szláv eredetű, s jelentése ‘tölgyes' (i. m. 162). Számításba vehető azonban szláv személynévi származtatása is (vö. pl. 1276/1328: "Nicolaus Dumbo nobilis de ... Dereske" szn.: FNESz.4 1: 282 Dombóvár a.). [346]

4. V á s á r o s n a m é n y: Bereg m. (ma város a Krasznának a Tiszába torkollásánál). - 1526 k.: Vasarosnomen (Maksai 183), Vásáros-Namény (Lipszky, Rep.).

Az 1405-től vásárjoggal rendelkező település (Kálmán, NV. 169) elsődleges Namény névváltozata (1214/1550: Numen: VárReg. 298., vö. SzabSzatm. 62) német eredetű személynévből keletkezett magyar névadással (vö. német Namin szn.: FNESz.4 1, 752 Kisnamény a.). - Az 1526-ban adatolt Vásáros előtag a már meglévő vásártartás nyelvi kifejezésén kívül a Gyarmat (ma Fehérgyarmat) közelében, keletre fekvő Kisnamény-tól (1387: Kysnomyn: Csánki 1: 481) való megkülönböztetésre szolgált. Vásárosnamény felé egyébként Surányon (Beregsurány) át vezetett a Beregszászról induló út (Györffy 1: 524).

5. V á s á r o s f é r g e d: Csanád m. (ma Férged puszta Hódmezővásárhelytől délkeletre). - 1274 > 1340: Kysferged, Wasarusfergeed (Györffy 1: 856; vö. Inczefi, Makó 231), 1808: Ferged (Lipszky, Rep.).

Az egyidőben felbukkanó Vásárosférged és Kisférged helységnevek egy, a korábbi okleveles adatok között nem szerepeltetett, de kétségtelenül létező Férged nevű falu osztódásáról tanúskodnak (vö. Inczefi, Makó uo.). Az előtagok Kis, Vásáros összevetésének nyomán megállapítható, hogy az elsődleges, az anyafalu rendelkezett vásártartási joggal, ezért vette föl a megkülönböztetést is szolgáló Vásáros előtagot. A későbbi településű falu neve pedig éppen fiatalabb voltának hangsúlyozásaként a Kis előtaggal bővült. - A férged utótag mindkét névszerkezetben puszta személynévből keletkezett magyar névadással; vö. 1221/1550: Fergued szn.: VárReg. 212. (vö. FNESz.4 1: 469 Férged a.). Az alapjául szolgáló szn. a magyar féreg (talán ‘farkas' jelentésű) főnévből alakult (uo.; vö. Inczefi, Makó i. h.). Vásárosférged gazdasági funkciójával kapcsolatban megjegyzendő, hogy a település határában kelt át a Száraz-éren a Hódmezővásárhely-Makó vonalú hadút (vö. Györffy 1: 840).

6. V á s á r o s t e r e n y e: Nógrád m. (a mai Bátonyterenye része). - 1384: Vásáros-Terenye - átírt! (Pesty, Eltünt vm. 1: 43), 1413: Eghazas Therenye et Wasaros Therenye (Csánki 1: 109), 1469: Kisterenne, Wasasstherenne [ !] (Bártfai Szabó, Pest m. 257), 1808: Nagyterenye (Lipszky), 1890: Nagy-Terenye puszta (Csánki uo.), 1984: Bátorterenye (FNESz.4 1; 758).

A középkori Nógrád megyében három Terenye nevű település is volt, ezért a nevek azonosságának megszüntetésére már igen korán megkülönböztető előtagok tapadtak az eredeti névalakjukhoz. A Heves megye határának közelében lévő falu az ottani talaj fajtájának jelölésére vette föl a megkülönböztető Homok előtagot (1274: Humuk Terenne: KritJegyz. 2/2-3: 105). Ennek ma is Homokterenye a neve. Az ettől nyugatra, egymás közelében fekvő másik két község nevének megkülönböztető előtagjai a falvak közötti funkciómegoszlást tükrözik. Az egyik az Egyházas előtaggal bővült, amely arra utal, hogy a falu templommal rendelkezett. A másik a vásártartó funkciójának jelöléseként a Vásáros előtaggal különítette el a nevét. Később Egyházasterenye előtagja kicserélődött, s az eredeti helyébe lépő Kis- jelző (vö. 1469: Kisterenne uo.) vélhetően a falu későbbi megtelepülésének jelölésére szolgált. A cserének bizonyosan az volt az oka, hogy időközben Vásárosterenyén is építettek templomot, s így az Egyházas előtag megkülönböztető szerepe szükségtelenné vált. Hogy az új, Kis előtag viszonyító szerepet töltött be, azt a két falu későbbi névváltozatainak korrelációs viszonya is megerősíti (vö.: Kisterenye, Nagyterenye: Lipszky, Rep.; vö. FNESz.4 1: 758). A Terenye (1297: Trenne: FNESz.4 uo.) szláv eredetű, vö. pl. szlovén Trnje hn. (uo.). Tövéhez l. ősszl. szabog1.gif (907 bytes)‘tüske, tövis, kökény' (uo.).

7. V á s á r o s m e r n y e: Somogy m. (ma Mernye nevű helység Kaposvártól É-ÉK-re. - 1385: Wasarusmernye (Csánki 2: 655), 1477: Wasarosmernye (uo.), 1484: Wasaros Mernye (uo.), 1536: Wasros Mernye, Bodogazony mernyeye, Almernye (uo.), 1926: Mernye (Hnt. 74).

A fehévári nemesek és a káptalan birtokaként említett (Csánki uo.) Mernye a XIII. sz.-ban két falura bomlott: 1216: Merene (PRT. 1: 640) > 1229: Merena et Merena inferior (Csánki uo.). Az 1385-ből való Vásárosmernye azonban egyikkel sem azonosítható, mert az 1536-os adatok tanúsága szerint a két Mernye (Merena > Bodogazony mernyeye; Merena inferior > Almernye) [347] közvetlen szomszédságában egy harmadik is települt, s a Vásárosmernye nevet ez utóbbi viseli. - Az egymástól immár teljesen különvált három falu nevében is jelezni kívánta viszonylagos különállóságát, ezért mindegyik más-más megkülönböztető előtaggal toldotta meg az eredeti Mernye nevet. A Boldogasszony előtag a falunak a Szűz Mária tiszteletére szentelt templomára utal. Az Al előtag bizonyára az eredeti falurész földrajzi helyzetét jelöli, s melléknévi jelentésében talán a Kapos folyóba torkolló itteni patakhoz (Hodos?) mért helyzetével függ össze. A harmadik falu Vásáros előtagja a település vásártartási jogára való utalással tölt be megkülönböztető szerepet. A mindhárom falunéven utótagként szereplő Mernye puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű; vö. szb.-hv. Mrnja szn. (FNESz.4 1: 123).

8. V á s á r o s f o n ó: Somogy m. (ma Fonó nevű helység Kaposvártól K-ÉK-re). - 1542: Wasaros Fono sive Nagh Fono; Kys Fono (Csánki 3: 425), 1988: Fonó (FNESz.4 1: 476).

Az 1542. évi adólajstromban mutatkozó adatok, valamint az eddig ismertetett Vásáros előtagú nevek egybevágó sajátosságai alapján föltehető, hogy Vásárosfonó és Kisfonó eredetileg egy falu, Fonó (1250: villa Fono: Csánki uo.) kettéosztódásának eredményeként jött létre. Ez esetben a Vásáros előtaggal az illető falu vásártartó funkcióját fejezték ki. Az ezzel váltakozó Nagy előtag pedig a feltehetően későbbi településű Kisfonó előtagjával van korrelációban. A névalakokban mutatkozó Fonó a fon ige folyamatos melléknévi igenevéből keletkezett, és azzal van kapcsolatban, hogy a falut eredetileg királynéi fonónépek lakták; vö. 1250/1324: "ad villam Fono populorum domine Regine" (vö. FNESz.4 1: 476). Hasonló etimológiája van az ugyancsak Somogy megyei Fonyód-nak is, de idevonhatósága a benne mutatkozó -d képző (1093 k.: Funoldi: PRT. 1: 592, vö. FNESz.4 uo.), valamint a nagy távolság miatt aligha valószínű.

9. V á s á r o s k á l l ó: Szabolcs m. (ma Nagykálló nevű helység Nyíregyházától délkeletre). - 1335: Uasarws Callow (KállayLevt. 1: 487), 1344: Vasaruskallo (uo. 734), 1349: Vasaroskallou (uo., OklSz. 1070, vö. Csánki 1: 507), 1349: Vasaroskalluo (SzabSzatm. 78-9), 1427: Wasaroskallo (ÓMOlv. 228), XV. sz.: Naghkallo (Csánki uo.).

A Balog-Semjén nemzetség birtokai között először fölbukkanó településnév, a Kálló (1274: Kallo: ÁÚO. 12: 124) bizonytalan eredetű. Egyik lehetséges magyarázata szerint a név a szláv szabog2.gif (900 bytes) ‘lutum, sár' származéka. Ezt az etimológiát az is megerősíteni látszik, hogy a közelben lévő egykori halastó neve ugyancsak Kálló volt (1263/1270: Kollou: KritJegyz. 2/14., vö. FNESz.4 2: 191, SzabSzatm. uo.). Mivel a tó neve korábbi adatolású, elképzelhető, hogy ezt vitték át a közeli településre. A másik származtatás alapján személynév is lehet (vö. 1165/1298: Calou szn.; CDES. 1: 88; 1274/1389: Kallou szn., ÁÚO. 6: 424, vö. FNESz.4 uo.). A harmadik figyelembe vehető etimológia szerint a Kálló hn. esetleg a magyar kálló ~ kallózó (ti. mesterember, malom) főnév származéka (vö. FNESz.4 uo.). - A későbbi adatolású Nagykálló névalak először latin megfelelőjével szerepel az oklevelekben (1325: Kallow maior: Csánki uo.); s bár ezzel egyidejűleg használatos a számomra megfejthetetlen etimológiájú Boznudada is (a dada utótag talán személynév, l. a Tiszadada hn.-ben); a Nagykálló változat véglegesülésének jelei abból is láthatók, hogy ugyanekkor már előbukkan a vele korrelációban lévő szomszédos Kiskálló neve is (1325: Kyskallo: uo.). - A Balog-Semjén nemzetség tagjai a nevezetesebb helységeiknek vásárjogot szereztek. Ez történt Nagykállóval is, amikor Kállay Iván 1290-ben Nagykálló számára vívta ki e fontos kiváltságot (vö. Karácsonyi: MNemz. 1: 194). Így 1325-ben hetivásár, 1438-ban pedig országos vásár tartására nyert királyi engedélyt (vö. Csánki uo.). Ennek következményeként jelenik meg a település nevében a Vásáros előtag, amely egyúttal - legalábbis átmenetileg - a Kiskálló-tól való megkülönböztetés szerepére is alkalmas volt.

10. V á s á r o s s z a k a: Tolna m. (talán a mai Bonyhádtól K-DK-re lévő Szálka előzménye volt). - 1450: Wasarioszaka, Eghazaszaka, Kezepzaka (Csánki 3: 449, 457), 1452: Vasaroszaka (ZichyOkm. 9: 279).

A település nevének Vásáros előtagja az ugyanakkor adatolt Egyházasszaka és Középszaka falvaktól való elkülönítést szolgálta. Csak következtetni lehet arra, hogy eredetileg egy falu (talán [348] a mai Szálka elődje: 1332-7: Zaka: FNESz.4 2: 516) osztódásának eredményeként jött létre a három helységnév. A templommal rendelkező falu az Egyházas előtagot vehette föl, míg a Közép névelem az említett két település közé ékelődő harmadik falu földrajzi helyzetére utalhatott. - A mindhárom helységnévben szereplő Szaka puszta személynévből keletkezett magyar névadással; vö. 1211: Zaca szn. (PRT. 10: 505). Az alapjául szolgáló szn. a magyar Sac szn. (uo. 510) vagy az ismeretlen eredetű Zaak ~ Zak ~ Zach ~ Chak nemzetségnévnek a kicsinyítő képzővel ellátott származéka lehet (vö.: FNESz.4 uo.; ASzeg. XLVIII, 39).

11. V á s á r o s t i b a: Ung m. (ma Szobránc [ Sobrance] nevű szlovákiai helység a Vihorláttól délre. - 1344: Vasaros Tiba (VSOS. 3: 65, ComUng. 102), 1409: Zobranch (SztárayOkl. 2: 57), 1418: Wasarustiba alias Zobrancz (uo.), 1427: Wasarthyba (Csánki 1: 387), 1448: Wasaro(s)zobrancz (SztárayOkl. 2: 413), 1449: Vasarosthyba al. nom. Zobranc (ComUng. uo.), 1773: Szobrancz (Majtán 2420), 1808: Szobráncz, Sobranec (Lipszky, Rep.).

A nagy kiterjedésű Tiba birtokon (vö.: 1282: Tiboa: SztárayOkl. 1: 28; 1283/1372: Tyba: uo. 1: 29) már a XIV. sz. elején számos falu keletkezett, vö. 1336: Eghazastyba, Voynatyna, Molnustiba, Olsowtiba (uo. 1: 106). A későbbi adatok újabb Tiba utótagú nevekről is tanúskodnak (vö. 1419: Wasarostiba, alio nomine Zobranch, Felsewtyba, Nagtyba, Waynatinatiba: uo. 2: 205), de mivel szinte minden egyéb felsorolásban is négy Tiba nevű birtok szerepel, bizonyosan ugyanazon falvak névváltozatairól van szó. Az adatok egybevetése nyomán nagy valószínűséggel igazolható az Egyházastiba = Nagytiba, Molnostiba = Felsőtiba, Vojnatina = Vojnatinatiba és az Alsótiba = Vásárostiba = Szobránc megfelelés. A Vásárostiba nevet tehát a mai Szobránc elődje viselte. A jelző azzal kapcsolatos, hogy e helység 1398-ban vásárjogot nyert Zsigmond királytól (Csánki 1: 387). Mivel az új jelzői előtag fontosabb információt nyújtott a földrajzi fekvésnél, az előző (Alsó) névtag kiszorult a használatból. Tiba névadója az ungi várjobbágyról (1284/1414: Tyba, Tyboa: ASzeg. LV, 26) elnevezett Tiba vára lehetett. Az egyidejű névváltozatként használt Szobránc névvel kapcsolatban fölmerült, hogy szintén vásárra utal, vö. szlovák sobranye ‘gyülekezet' (Nagy Gyula: SztárayOkl. 1: 112), de szláv személynévi származtatása is igazolható; vö. cseh Sebran ‘felszedett gyerek, lelenc' (vö. FNESz.4 2: 588).

12. V á s á r o s p a c s i n t a: Valkó m. (ma Pac etin nevű szlavóniai város Vukovártól Ny-ÉNy-ra). - 1435: Wasarwspaczyntha et Lygetpoczyntha: Csánki 2: 286; vö. Bártfai Szabó, Pest m. 168), 1458: Pachyntha (Csánki uo.), 1697: Pachetin pagus (ComSirm. 133), 1803: Pacsetin (uo.).

Az igen korai adatolású első Pacsinta névváltozat (vö.: 1193: pochinta: ÓMOlv. 59; 1275: Pochunta: Csánki uo.) szláv személynévből keletkezett magyar névadással; vö. az alapjául szolgáló cseh Počata szn.-vel (FNESz.4 2: 305). A szerbhorvát Pačetin névváltozat (benne az -in birtoklást kifejező képző) a magyarral párhuzamos névadás eredménye (vö. uo.). - Az 1435-ből való Vásárospacsinta változat létrejöttének közvetlen előzménye az volt, hogy Nagy Lajos király még ugyanebben az évben saját helységébe, Valkóvárra helyezi át az itteni csütörtöki vásár jogát. Cserében azonban megengedte, hogy Pacsinta faluban szerdán tartsanak hetivásárokat (vö. Pesty, Eltünt vm. 1: 317). Így a királyi megerősítés nyomán a település nevében is jelezték a vásáros funkciót. A névhez tapadó Vásáros előtag a gazdasági szerep jelölésén túl régi hiány pótlására is alkalmas lett egyben. A közelében lévő Ligetpacsinta ugyanis már 1330-ban is rendelkezett megkülönböztető névelemmel. A nevében lévő Liget előtag arra utalt, hogy a helységet kisebb erdő vette körül (vö. Liget, Ligetfalva: FNESz.4 2: 35). A Vásáros előtag tehát a Liget-tel legalábbis egyenrangú megkülönböztető névelem funkcióját töltötte be.

13. V á s á r o s l u g a s: Vas m. (ma puszta az Őriszentpétertől északkeletre lévő Viszák határában). - 1386: Vasaros Lugas praedium (Fejér, CD. 10/8: 216), 1422: Lugas et Lugas-wasarhel (Csánki 2: 772), 1464: Lwgas et Wasarhel (uo.), 1465: Wasarhel, Kezeplugas et Felsewlugas (uo.), 1890: Lugos puszta (uo.). [349]

Vásárra utaló névváltozatainak sokszínűsége ellenére e típusban van a helye. Ezt az első adatának Vásáros előtagú formáján kívül az osztódásos falvakra jellemző sajátosságai is indokolják. Az eredeti Lugas (1353: possessio Lugos: Csánki uo.) osztódott részeinek egyike először Vásároslugas volt. Ennek előtagja a vásártartó funkció jelölése mellett a később adatolt Közép- és Felsőlugas falvaktól való megkülönböztetést is szolgálta. - A Vásároslugast felváltó Vásárhely és Lugasvásárhely változatok azt igazolják, hogy a vásáros funkció viszonylag rövid életének ideje alatt nem tudott megállapodni egyik névváltozat sem. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy Vásároslugasnak vélhetően negyedik névváltozata is lehetett. Ha ugyanis létezett Felsőlugas és Középlugas, lennie kellett Alsólugasnak is. A szinte minden névváltozatban szereplő Lugas a magyar lugos ‘felfutó növényzet' főnévből keletkezhetett. Lehetséges azonban, hogy személynévi eredetre vezethető vissza (vö. pl. 1274: Michael filius Luguos szn.: FNESz.4 2: 54, a Lugos névcikkben; 1300: Michaelis videlicet filij Lugas szn.: uo.).

14. V á s á r o s f a l u: Somogy m. (a mai Szigetvár környékén feküdt.) - 1409: Possessio Vasarusfalu (Csánki 2: 655), 1470: Wasarosfalw (uo.).

A vásártartási joggal rendelkező falu még a középkorban elpusztult (vö. Kázmér, Falu 45, 156).

15. V á s á r o s f a l u: Sopron m. (ma helység Kapuvártól D-DK-re). - 1394: Wasarusfalw, Wasarwsfalu (Csánki 2: 634), 1445: Wasarusfalwa (uo.), 1808: Vásárosfalu (Lipszky, Rep.).

Az Ostfiak, valamint a csornai prépostság birtokaként szereplő falu neve egyértelműen arra utal, hogy a település vásártartási joggal rendelkezett. A korábbi Németfalu névváltozat (1381: Nemetfalu: Csánki uo.) előtagja a lakosság nemzetiségével kapcsolatos, és korrelációs viszonyban volt az ugyancsak Ostfiak által birtokolt közeli Magyarfalu (1394: Magerfalw: i. m. 618, vö. Kázmér, Falu 138) nevének előtagjával. 1394-ben már a Vásárosfalu névváltozat szerepel a Magyarfalu névvel egyidejűleg, ami arra enged következtetni, hogy a vásáros funkció erős névadási indítéka miatt a már létező korrelációs tagok egyike kiszorult a névhasználatból. Megjegyzendő azonban, hogy Magyarfalu a középkor végére elpusztult.

16. V á s á r o s f a l u: Zala m. (a mai Zalalövő közelében feküdt). - 1484: Wasarosfalu (Csánki 3: 307, vö. Kázmér, Falu 156).

Az adatolás idején a csébi Pogányok birtokaként számon tartott falu. - A történeti adatok arról tanúskodnak, hogy a típusba sorolt és bemutatott neveken kívül több Vásáros alakú helynév is létezik. A típusban való szerepeltetésük azonban azért nem indokolt, mert mindegyik csak szórványosan bukkan elő. Olyan másodlagos névváltozatok ezek, amelyek a vásáros funkció jelölésének korábban kialakult, jól elkülöníthető típusaiban van a helyük. Ilyenek az alábbiak: 1347: Wasarosbalog (ASzeg. XLVIII, 7) ~ Balogvására (ma Vámosbalog (Vel'ký Blh) része Rimaszombattól északkeletre); 1367: Wasarushel (VeszprHtLex. 351) ~ Somlóvásárhely (ma helység Veszprém m.-ben, Devecsertől Ny-ÉNy-ra); 1358: Wasarus Zerdahel (Csánki 1: 363) ~ Bodrogszerdahely (ma helység [ Streda nad Bodrogom] Kelet-Szlovákiában); 1360: Wasarusfallw (Inczefi, Makó 231) ~ Vásárhelymakó (ma Makó város része).

    3. A másodlagos Vásáros előtagú helynevek közvetlen előzményeinek kialakulási módjai nem mindig tisztázhatók kellő biztonsággal. Az azonos névadási indítékú, egymás közelében párhuzamosan kialakult testvérfalvak közé igazoltan vonhatók: Vásárosbója (azonos birtokos), Vásárosnamény (vélhetően azonos birtokos), Vásároskálló (azonos birtokos, de ettől független azonos indíték). Feltehetően idetartozik: Vásárosdombó. A helynevek többsége bizonyíthatóan vagy tipológiai sajátosságaikból következtethetően egyetlen, úgynevezett anyafalu osztódása révén jött létre. Ilyenek, vagy hosszas fontolgatás után, kellő óvatossággal idevonhatók az alábbiak: Vásárosvárad, Vásárosférged, Vásárosterenye, Vásárosmernye, Vásárosfonó, Vásárosszaka, Vásárostiba, Vásárospacsinta, Vásároslugas. Közülük kettő osztódás eredménye: Vásárosvárad, Vásárosférged, Vásárosfonó, Vásárospacsinta. A kettéosztódott települések közelében vagy tőlük távolabb harmadik [350]

birtok is kialakulhatott. Ilyen névhármasok közül való Vásárosmernye, Vásárosterenye. A kettőnél több részre osztódottak egyike: Vásárosszaka, Vásárostiba, Vásároslugas. Az osztódás nyomán megkülönböztető jelzőkkel kiegészült helységek közül általában a régebbi településű anyafalu nevében jelenik meg a vásáros funkciót jelölő jelző. Ez ott mutatkozik meg legszemléletesebben, ahol a korrelációs név Kis előtagja a későbbi megtelepedést jelöli: Kisférged, Kisfonó, de Kiskálló és Kisnamény jelzője egyszersmind a birtok lényegesen kisebb voltára is utal. Érdekes jelenség, hogy vallási funkcióra utaló korrelációs változatok csak akkor jönnek létre, ha legalább három azonos alaptagú név is van: Egyházasterenye (Vásáros-, Homok-), Boldogasszonymernye (Vásáros-, Al-), Egyházasszaka (Vásáros-, Közép-), Egyházastiba (Molnus-, Alsó- [ ~ Vásáros-] , Vojnatina-). Első látásra úgy tűnhet föl, hogy a vallási funkció nem tartozott a jelentősebb névadási motívumok közé. A valóságban azonban csupán arról van szó, hogy a falvak egyházas volta ez időben már annyira természetesnek számított (XIV-XV. sz.), hogy ennek a névszerkezetben való jelölését már csak különleges okok tették szükségessé. A jelek szerint ilyen oknak bizonyult az, ha a megkülönböztető gazdasági funkcióra utaló név mellett egy harmadik, negyedik stb. azonos alaptagú név is kialakult.

A típusba sorolt nevek további alaki sajátosságait a következő mutatók jellemzik:

Ingadozás más, vásárra utaló névtípussal (Vásároslugas ~ Vásárhely).

Névváltozások

a) Vásáros előtag megléte és hiánya (Vásárospacsinta ~ Pacsinta, Vásároslugas ~ Lugas).

b) A Vásáros előtag más előtaggal váltakozik (Vásárosvárad ~ Pétervárad, Vásárosfonó ~ Nagyfonó, Vásároskálló ~ Nagykálló, Vásárostiba ~ Alsótiba).

c) A Vásáros előtag megmarad, az utótag változik (Vásárostiba ~ Vásárosszobránc).

Kettős névadás (Vásárostiba ~ Szobránc). Itt jegyzem meg, hogy Vásároskálló korábbi névkettőséből (1325: Kallow et al. nom. Boznudada, SzabSzatm.78) a Vásáros névváltozat kiszorította a Boznudada változatot, s csak a Vásáros név elhalásával bukkan elő újra.

A Vásáros előtagú helységnevek időrendjéről és területi elhelyezkedéséről a következőket mondhatjuk:

A típusba sorolt 16 helységnév adatainak vallomása szerint kialakulásuk ideje zömmel a XIV. századra, valamint a XV. század első felére tehető (6 név = XIV. sz.; 5 név = XV. sz.), de még a XVI. században is felbukkantak ilyen nevek (4). A jelzett időhatároknál korábban csak egy név (1274: Vásárosférged) fordul elő. A többi vásárnévtípussal való egybevetése alapján megállapítható, hogy ez a legkésőbb kialakult típusok egyike.

A földrajzi mutatókkal kapcsolatban említést érdemel, hogy a Vásáros előtagú nevekből érdekes módon egy sem volt használatos Erdély területén. Nagy többségük a Dunántúlon (Somogy: 3, Baranya: 2, Vas: 2, Sopron: 1, Tolna: 1; összesen 9 név) volt található. Jellemző előfordulási helyük még az ország északkeleti része (Bereg: 1, Szabolcs: 1, Ung: 1). Ezenkívül Bács, Csanád, Nógrád és Valkó megye 1-1 példája említhető.

Szabó G. Ferenc

 

Vissza a Tartalomhoz

 

nyitólap