Oldalak: 383 384

 

Magyar-francia rag- és névutószótár

Írták: Bárdosi Vilmos, Bertrand Boiron, Ginther Károly († ), Kelemen Tiborné,
Pap Gábor, Szathmári István. Szerkesztette: Kelemen Tiborné és Pap Gábor.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999. 287 lap

A magyar úgynevezett ragozó nyelv, de egészen más értelemben, mint a latin vagy az orosz. Névszóragjai egyértelműen a mondattani viszonyra utalnak, nem keveredik hozzájuk például a számjelölés. Ezért jól egybevethetjük őket a francia határozói viszonyjelölőkkel, amelyek szintén csak mondattani viszonyokat jelölnek, a számot (és nyelvtani nemet) nem. (A címben van egy kis pontatlanság, mert a tárgyrag a könyvben nem szerepel - nyilvánvaló okkal: a franciában ilyen rag nincs.)

A szerzők huszonegy magyar ragot és százhatvanegy névutót elemeznek a francia megfelelők szempontjából. Az "Új magyar nyelvtan" csak tizennyolc ragot sorol fel esetragként, közülük egy az accusativus ragja; a különbség abból származik, hogy az utóbbi mű alaktani fejezete hagyományosan ragként elismert néhány toldalékot a képzők kategóriájába utal.

A magyar ragoknak van egy korábbi, általánosan megismerhető kontrasztív listája, Országh László "Magyar-angol kéziszótárá"-nak függelékeként. (Az Országh-szótár is huszonegy ragot sorol fel, ebből egy a tárgyrag, de a lista eltér mind az itt tárgyalt könyv, mind az "Új magyar nyelvtan" ragjegyzékétől.)

Meglepheti az olvasót a névutók nagy száma. Ennek sajátos oka van: a könyv minden lehetséges magyar-francia határozói kapcsolatot igyekszik földeríteni, azokat is, amelyeket a nyelvtanok ilyenként nem tárgyalnak, a szótárak ilyenként nem tartalmaznak. Így például tekintetben, tekintetében nem található a magyar-francia szótárban, a tekintet címszónál kell keresnünk őket. Az olyan névutók, mint a szemközt, természetesen ott találhatók egy szócikk elején, mert "tartalmas" szóként (mot-symbole) is részesei a magyar szókészletnek, mint határozószók.

A névutók "megszaporítása" azon alapszik, hogy bizonyos fajta magyar szavak, toldalékos névszók, határozói igenevek a névutóvá válás félútján vannak. Olyanok is, amelyekről az anyanyelvüket jól használó emberek sem feltételeznék: táján/tájékán, eltekintve, értelmében, összefüggésben stb. Ezek közül igen sok eredetileg birtokviszonyban volt a főnévvel: vki(nek a) rovására, vminek (az) érdekében, kezdetén. A recenzens számítása szerint 72 bemutatott névutóról állíthatjuk, hogy birtokosból alakul(t) át, ez a teljes névutólétszám 44,6 százaléka. A francia megfelelők között sok a de-re végződő (des environs de, pour ce qui est de); általában is elmondhatjuk, hogy névutóink jó részének a megfelelői a franciában többtagúak, bár a többtagúság esetenként a helyesírás "döntése".

A szótár módszere a következő. Felsorolja az első részben a magyar határozóragokat, a másodikban a névutókat, betűrendben, és mindegyikhez megadja az összes lehetséges francia változatot (közöttük a zérus megfelelést is). Pl. -vá/-vé: [a megfelelőnek nincs viszonyjelölője], afehd.gif (852 bytes), comme, en. Következnek a példák (szókapcsolatok, mondatok) a következő tagolásban: határozók, vonzatok, állandósult szókapcsolatok. Ha ismerjük a nyelveket, természetesnek tartjuk, hogy a francia megfelelő nemcsak prepozíciós névszó lehet, hanem a mondat tárgya, sőt alanya, igenév, esetenként mondat.

A teljességre való törekvés, a temérdek példa, továbbá az, hogy a lehetséges megfeleléseken kívül semmi nem számít, furcsaságokat és meglepetéseket okoz. A francia nyelv magyar használóinak bizonyára nem jut eszébe, hogy a -hoz/-hez/-höz megfelelője a sur lehet, hogy a felett-nek egy francia mondatban avec felel meg: "Ne atyáskodj felettem" - "Ne joue pas au papa avec moi!".

Ugyancsak a teljességgel mint céllal magyarázhatjuk, hogy rákerült a listára a magyartalan dacára, a hivatali és politikai "bikfanyelv"-ből a nyomán, a vonalon. Eléggé igazolják a könyv példái: megyei vonalon, tudományos vonalon. A tévedés nagy kockázata nélkül állíthatjuk, hogy [383] például a keretében a politikai szónoklásban és zsurnalisztikában lett névutó, a rendes hétköznapi beszédben nem az; "Az iskolák óraszámának (a) megszabott keretében lehetetlen a több testnevelési óra" - itt a keretében szót nem érezzük névutónak: a jelzője nem hibás, az előző főnév birtokos ragját pedig nem hagyhatjuk el. (A politikai szónokok így beszéltek: "Országunk ötéves tervei keretében" - itt névutónak látszik, csak nyelvhelyességi szempontból hibás.)

A szerzők jelzik az előszóban, hogy szívesen vennének észrevételeket, amelyeket az esetleges újabb kiadásban hasznosítani lehetne. Néhány javítható mondatra és összefüggésre felhívom a figyelmet.

Vannak olyan példák, illetőleg mondatpárok, amelyekben a magyar és a francia oldal nem egy szintet képvisel. A "valakinek a szájából veszi ki a szót" képszerű, kissé metaforikus, a "dire exactement ce qu'un autre va dire" pontos, egysíkű. "Olyan szekér után fut, amelyik nem veszi fel" szólás jellegű, a "se faire des illusions" kifejezés csak a saját szavait adja. - Előfordul az információmennyiség különbözősége. "Felkelt a felesége mellől" - "Il s'est levé du lit ou1.gif (845 bytes) dormait encore sa femme" - a magyar mondatban nincs szó alvásról, de az ágyról sem. (Széken ülve is lehetnek egymás mellett a házastársak.) "A baleset kapcsán komoly összeghez jutott" - "Il a touché une belle somme afelh.gif (844 bytes) la suite de son accident" esetében csak a francia mondatból tudjuk meg, hogy saját balesetéből húzott hasznot. Biztosítást ugyanis hozzátartozó balesetére is lehet kötni;
a bűnügyi regények és filmek gyakori témája. Az afehd.gif (852 bytes) la suite de értelme sokkal szilárdabb, mint a magyar kapcsán. "A munkám miatt mindig szorongok" - "Je suis toujours angoissé par/au sujet de mon travail" nem egészen világos, mert a munka(hely) elvesztése miatt szoktak az emberek aggódni. "A nemzeti kisebbség összeolvad a lakossággal" - "La minorité nationale s'assimile/s'intefelh.gif (843 bytes)gre afelh.gif (844 bytes) la population", a magyar és a francia mondat nem ugyanazt állítja: az összeolvadásból ugyanis valami harmadik keletkezik (gall + latin = francia), az asszimiláció során a kisebbség eltűnik; a történelem eléggé mutatja a kettő közötti különbséget. Az olyan esetekben, mint a két utóbbi, úgy látszik, hogy a kiindulási pont valójában a francia volt, a könyv szigorúan vállalt alapelvével ellentétben. Hasonlóan: "Vonzódik a nők iránt" - "Il est attiré par les femmes":
a magyar általában nem így mondja, hanem: vonzódik a nőkhöz, nagyon vonzzák a nők.

Az észrevételek nem a könyv használati értékére vonatkoznak. Akiknek szánták, azoknak teljességet ad, a határozói viszonyjelölők magyar rendszerét egészében vetítik át a franciára, az információkat a tanár, a franciául tanuló diák, egyetemi hallgató, a francia szöveget fogalmazó magyar biztonsággal megtalálja benne. A francia példák azt az elvet követik, amely szerint a fordításnak a lehető legnagyobb pontossággal azt kell közölnie a célnyelvi beszélővel, amit az eredeti mond az anyanyelvi beszélőnek. Csak a műfordító (magyarról franciára fordítva) talál itt-ott üres teret, például akkor, amikor a két mondat nem azonos nyelvi szinten van, de ez az ő külön gondja, másokat ez nem akaszt meg, az igényeseket sem.

Az irodalomjegyzék tizenöt művet tüntet fel; nagyobbrészt szótárak, nyelvtanok. Természetes, mert nagyon új vállalkozásról van szó. Leginkább még Sebestyén Árpád "A magyar nyelv névutórendszere" (Bp., 1965.) áll hozzá közel.

A nyolcvanas években megjelent nálunk néhány olyan francia nyelvészeti munka, amely kontrasztív tényezők figyelembevételét ígéri. Ám valójában francia nyelvelemzések, amelyek hellyel-közzel utalnak a magyarra is. Például a "Grammaire du français contemporain" (1985.). Ez a szótár azonban igazi, teljes jogú magyar-francia egybevetés. Kívánatos volna, hogy példáját más ilyen munkák kövessék, például magyar-angol kapcsolásúak. Anyanyelvünkről is sok mindent megtudhatnánk belőlük, ahogyan a "Magyar-francia rag- és névutószótár" is jelentősen gazdagítja azoknak a magyar nyelvi ismereteit, akik használják vagy tanulmányozzák. A recenzens tanúskodhat róla.

Bán Ervin

 

Vissza a Tartalomhoz

 

nyitólap