Eger ostroma.
Irta PAULER GYULA.

(Folytatás.)

Mecskei István, ki 1551-ben lépett Dobó mellé, vitéz, önzéstelen férfiu volt, és rövid szereplése alatt méltónak mutatta magát, hogy a nagyobb Dobónak társa legyen hirben, dicsőségben. E két férfiu már jókor megtudá kémei által, mily terveket forral Ali basa Eger ellen, és készületeket tett illő elfogadására. A rendes őrség kétszáz gyalogból, kétszáz lovasból állott. A veszély közeledtekor még 88 gyalogot fogadtak zsoldjukba, és berendelvén lóháton a püspöknek tiszttartóit, a lovasság számát 246-ra szaporiták. A jobbágyok közől 110 jó puskás került ki, és igy az egész várőrizet 844. fegyveresre rugott. E csekély sereg nevelésére, Dobó és Mecskei levelet küldöztek a megyékhez, a királyhoz, Oláh Miklós püspökhöz, a Hunyadiak rokonához, ki Bécsben az udvarnál nemcsak az ő, hanem minden magyarnak hő pártfogója volt*. Ferdinánd király Dobó küldöttét, Vas Miklóst szivesen fogadta, igért szóval, igért levélben segedelmet, de nem tett semmit, mert pénzben, katonákban szűkölködött, és tanácsosáinak szétágazó véleményei között habozó lelke választani nem tudott. Oláh Miklós, sok könyörgés után azon meggyőződésre jutott, hogy csak imával, misemondással segithet hivein. A szomszéd megyék rendeihez Szikszóra maga Mecskei rándult, de csufos választ vőn: Mért maradtatok tisztetekben, ha a várat megvédeni nem tudjátok? Ha a konczczal jóllaktatok, most a levét is igyátok meg. István nyelvébe harapott. Elég válasz ez, gondolta magában és ment: „Csak az Istenben bizunk nem az emberekben,” irta Dobó aug. 25. Castaldonak, ki Erdélyben a királyi hadat vezérlé.

Azonban találkoztak hazafiak, kik nem nézték oly részvétlenül a felföld védbástyájának veszedelmét. Zoltay István és Pethő Gáspár lovas hadnagyok 80 huszárral, Bornemisza Gergely deák, pécsi kovács fia 250 gyaloggal beállitottak Egerbe, mielőtt a király parancsát vették volna. Midőn a veszély közelebb vonult, a megyékben is mozogni, kisebb csapatokban gyülöngni kezdének. Borsodmegyéből Bolyki Tamás jött 50 puskással, Abaujból Korom Farkas ugyanannyival. Sárosból Bor Mihályt küldötték 76 gyaloggal, Szepesből Szenczi Mihályt 40 drabanttal. Ungból Szalacskai György és Nagy Imre valának 18 gyaloggal, Gömörből pedig Kis Péter 50 puskást hozott.

Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse és Kis-Szeben Lökös Mihály alatt 100 gyalogot küldött. Serédy György, a kassai várnagy, Kendi Bálint és Fekete Lőrincz hadnagyait meneszté, 64 hajduval. A Perényiek Nagy Barabást adák 35 gyaloggal, Báthory György Nagy Pált, 30 hajduval. A jászai prépost 41 emberét Jászay Márton hozta, Homonnay Gáborné 24 gyalogját Somogyi Ferencz és Nagy Tamás alatt küldötte. Fygedi János az egri káptalan hadnagya, szétoszlott századából csak huszonhetet hozhatott a várba. A karthausiak négy gyalogjukat is elküldötték. Utoljára Eperjesi János, Blatko Antal, és Szadornik Ambrus szállottak a várba 230 hajdujokkal, meghallván utban rendeltetésük helyének, Szolnoknak bukását.

Ezután Dobó mindenre kiterjedő figyelemmel a szükségesekről gondoskodott. Felnémetről, Tályáról, Eger városából 13 borbélyt, 3 lakatost, 4 kovácsot és kerékgyártót, 5 ácsot, 9 molnárt és 8 mészárost rendelt a várba. A parasztok közől ujból 75-öt a gyalogság közé sorozott, 34-et pedig más nemü munkákra hivott. 14 sütő asszonyon kivül, csak 45 nő és gyermek maradott Egerben, a többi lakosság már jókor megmenekült. A városnak sok papja közől csak valami Bálint nevü nem távozott; hozzá a török elől futó vén Márton pap csatlakozott. Mindketten bátoriták a népet, és lelki gondját viselék: azonban már sokan voltak az uj hit követői, kiknek nem tetszett, hogy „prédikálni nem tudnak vala.” Mindössze 65 hián kétezer lélek volt a várban.

E készületek között szeptember 9-e egy pár levelet hozott. Amhád tihaméri táborából, fölszólitá a várnagyokat, ne álljanak ellent seregének, mely Temesvárt, Lippát, és e napokban az erős Szolnokot megvette. Ha meghódolnak, javaikat megtarthatják, szabadságukon csorba nem esik: ha szembeszállnak, borzasztóan fognak lakolni vakmerőségökért; különben valaszukkal siessenek.

Dobó és Mecskei vasra vereté a levél átadóját, mert magyar létére az ellenség hirnökévé aljasult. A levelet az összegyült őrségnek megmagyarázák, és megesküvének, hogy ezentul az ellenségnek leveleit olvasatlanul elégetik, az ellenséggel szóba semmi ürügy alatt nem állanak, maguk közt titkon össze nem sugnak, a megadás szavát ki nem ejtik, és fejét veszti az, ki e szerződés ellen cselekedni mer. Dobó és Mecskei a hadnagyokkal egyetértenek és mindnyájan jót roszat közösen megosztanak mind halálig. Amhád levele fölment Bécsbe a királyhoz, a basának pedig választ a várfokon lándsákon fölemelt koporsó adott, hogy vagy a magyarnak, vagy a töröknek, a mint az Isten akaratja.

Az őrség merész szivvel, vallásos nyugalommal, örömmel várta a császár hadát, a csatát. Történtek nyilatkozatok, hogy előbb, egymás husát eszik, mintsem a várat a töröknek föladnák. Dobó, Mecskei, Pethő, Zoltay, Bornemisza, Fygedi, a népnek e hangulatát magukviselete, beszédük által ügyesen tudták fokozni, és a fegyvereseket a falakon elhelyezék.

A délre és nyugatra néző bástyákra egy hián 100 gyalogot állitottak Pöstyéni János, Kosztovics Horváth György, Gáspárics és Horváth Gergely „főlegények” alatt. A tömlöcz-bástyánál és palánkon Nagy Bálint, Nagy Antal, Fülöp Dömötör és Porkoláb Kálmán őrködtek 140 gyaloggal. Innen a közép kapuig Vitéz István, Fülöp András, Gyulai György és Liszkai György szállották meg 120 emberrel a falakat. A kaputól az első őrállomásig nyuló bástyák pedig Baksai Tamás, Horváth Mihály, Nagolyi Orbán és Szorláti György 105 katonájának védelmére voltak bizva. A monostor tornyain husz-husz legény őrködött.

A külső várban a Csabi-bástya a szeglettoronyig Rédei Ferencz, Kis Dénes, Nagy János és Vitéz Jánosnak jutott 90 emberrel. Bebek bástyáját az ó kapuval 130 ember és Gersei Benedek, Nagy Mihály, Kustós Balás és Tegnyei Péter voltak védendők. Az ó kapu bástyájában Szabolcskai Mihály, Gálházi Miklós, Farkas János, Baranyai György 58, a belső várhoz csatlakozó kőfalon pedig Vincze ispán, Tardy Péter, Korodi Máté, Tetétleni Pál 25 válogatott gyaloggal állottak.

Minden eshetőségre készen, a belső várnak két terén két tartalék-csapat tanyázott. Az egyik 269 ember Vajda János, Dobónak lovas hadnagya, és Szadornik Ambrus, a másik, 110 fegyveresből álló, Iványi György, Blaskó Antal, Eperjesi János vezérlete alatt volt. E két osztályt Mecskei István igazgatta. A harmadik tartalékot, 102 embert, Pethő Gáspár vezette, a külső várban, az ó-kapu mellett. A negyediknek, a monostor aljában, Bornemisza parancsolt; kétszáz gyalogját Siklósi Nagy Albert és Ardai Nagy Antal, 80 huszárját Zoltay és Fygedi vezérlék. Dobó, a védelemnek lelke, a bástyákra ügyelt, karókat rendezett, az ágyukat igazgatta; s minthogy csak 9 tüzére volt, az ágyuk töltésére és segédszolgálatokra parasztokat alkalmazott.

(Folytatása követk.)