Magyarország megalapitása.


Árpád birtokába veszi a magyar földet.
*

Azon népek közt, mellyeknek lakhelyeit keresztűl vándorlották a magyarok, különféle viszonyok között, – némellyekkel t. i. barátságos összeköttetésben; másokkal harczolva, s ekkint majd mint győztesek adó által megengesztelve; majd meg mint meggyőzettek tovább kényszeritve, – jutottak 889-ben a mai Galicziába a Kárpátbérczek északkeleti tövéhez. Azon tér, mellyen átköltöztek vala, Volgán tul egész a Kárpát hegylánczáig, dél felől a Fekete tenger- és Dunáig, északról pedig egész Kiewig terjed. Területe 8000 magyar négyszög-mérföldet könnyen felülhaladhat. – A népek, mellyek ezen földet lakták, nagyrészint velök rokoneredetüek, a kazárok, kunok uzok, bessenyők, bolgárok és oroszok valának; végtére közel már a Kárpáthoz a székelyekre, egy hun származásu nemzetre találtak, melly Attila halála után a hegyek közé vonulván, ott biztos menedékhelyet talála. Többen ezen népek közől részint mint egyesek, részint nagyobb kisebb csapatban csatlakoztak hozzájok (igy három kazár néptörzs kabarok nevezete alatt.) Más részről arról is tudósittatunk, hogy sokan közőlök a főseregtől elválva másfelé verettek; millyekről is a biborban született (porphyrogenita) Konstantin császár mint egy egész néposztályról tesz emlitést, melly Perzsia felé huzódott. Ezekből látjuk, hogy eldődeink vándorlása igen terhes lehetett. Nem is vezette már őket uj hazájokba az agg Álmos, hanem fia Árpád, ki már előbb a főhatalommal felruháztatott.

Végre átkeltek a Kárpátokon, s kiterjedt szemök előtt ama szép magyar föld, a legkedvezőbb éghajlat alatt; bájoló változatossággal dus hegyek- és völgyekben, dombokban és rónaföldekben, tavak-, folyók- és patakokban; mindenütt ezen éghajlat termékeinek majd minden adományaival gazdagon megáldva; kedves és kellemetes a szemnek; nagy hatásu a kedélyre; ellátva mindennel, mi az embernek élete fentartása- és javitására, és szellemi tökéletesitésére szükséges.  Ide érkeztök legelső helye vala Bereg és Ungvár vidéke. Munkács városa, a végbevitt sok munka után igy neveztetve, még mai napig is fentartja emlékét azon fáradozásoknak, mellyeken által kelle esniök, mig uj hazájokba érhettek. Innét kezdték a magyar föld meghóditását, mellyet akkor több tót, bolgár és oláh eredetü népségek birtak.

Ezen nemezetekkeli harczolásuk a magyar történetnek legérdekesb és legdicsőségesb részei közé tartozik. Már akkor olly hathatós volt ennek emléke, hogy sokáig nemzeti dalaik főtárgyát tevé. Valamint a britannok védelmezése az angolok és szászok megtámadásai ellen Arthur király- és lovagairól szóló mondákra és dalokra; – valamint a nagy népvándorlás következtében a német, és velök összekötött népek közötti ellenségeskedések és háborgások a Nibelungen- és egyéb akkori költeményekben foglalt német  hősköltészetre nyujtottak alkalmat: – ugy a magyaroknak is ezen nemzeti dalai azokkal együtt, mellyek a szomszéd népekrőli győzedelmeiket hirdették, a magyar hősmondának különös körét képezték. De, fájdalom, ugy látszik, ezek össze nem szedettek; és ámbár ismerjük nagyrészint tárgyát a Névtelenből és a legrégibb krónikákból: hiányzik még is a népköltészet alakja. És milly hathatós lehetett ez akkor! midőn még számos tárgy neve is a honihősek mindannyi tetteire emlékeztetett.

De a későbbi időkre is többféle tekintetben nagy fontosságuak voltak ezen győzelmek. Ezek határozák meg részint a magyaroknak más nemzetek iránti állását; ezen alkalommal végbevitt tetteik szabályozák az uj hon fölosztását; részint ezeken alapult későbbi alkotmányos és polgári létök; sőt befolyásuk az országnak minden egyéb viszonyai elrendezésére is szembe tünő.

Árpád az uj föld meghóditását maga intézte, midőn a körülményekhez képest Attila birtokából származtatott jogát követségek által érvényesitette; vagy a vezéreket seregekkel ellátva az ellenszegültek megtörésére küldötte; avagy maga is fegyverhez fogott. E harczokban nem egy vitéz lelte dicsőségét, és mai napig viszhangzanak e nevek: Szabolcs, Tas, Tuhutum, Zuard, Kadocsa, Huba, Lehel, Bölcs, Botond stb. Egymásután legyőzettek fegyvereik által az itt uralkodó fejedelmek: Zalán, a tótok és bolgárok ura, a Duna, Tisza és Garan közt egész a Kárpátig, védencze a bizanti császárnak; – Ménmaróth, bihari herczeg a Tisza, Maros és Szamos között; – Gelu, az oláhok fejedelme Erdélyben; – Glád, Maros és Orsova közti vidék uralkodója; – a Dunántul lakozó frank gyarmatok; – végtére a hatalmas Szvatopluk, Nagy-Morvaország királya, a Garantól nyugotnak. Az ezen fejedelmek által birt földek elfoglalása volt dija a győzedelemnek. Sokat segitette őket ebben ama körülmény, hogy ezen a nagy népvándorlás közt fenállott országok romjaiból alkotott birodalmak még erős lábra nem kaptak, s egyébkint is, mint látszik, Európa uralkodói akkor egymás közt nem éltek legjobb egyezségben. Nagy-Morvaország legyőzésében Arnulf német király frigyesei voltak a magyarok. A X. század első éveiben be volt végezve a mai magyar föld elfoglalása.

Az itt felhozott harcztettek mellett a történet egy másik tényről emlékezik, melly valamint Attila jogára folyvásti hivatkozásukon kivül egy részről azon ügyekezetöket bizonyitja, hogy vállalataiknak a jog magasb szentesitését is megadják; ép ugy sajátságos nemzeti szellemökbe mély belátást enged. Midőn Árpád legelső megjelenésekor e honban Zalán herczeg által visszavonulásra felszólittatott, a legfényesebb ajándékokkal (u. m. drága lovakkal, tevékkel, rabszolgákkal stb.) ellátott követeket küldött ehez, kik Attilának, Árpád eldődének birtokát felemlitvén, viszonajándékul csak egy darab földet, egy csomó füvet, és két korsó dunavizet kivántak. Zalán a küldött ajándékok szépsége által elbájoltatva, és a neki ásott vermet észre nem véve, nevetve engedett a követek kérésének, kik örömtelve siettenek vissza Árpádhoz ezen, magában csekélynek látszó tárgyakkal. Látjuk a rajzon, midőn követei neki Zalán viszonajándékait átadják. Ez jelképi (symbolica) birtokbavétele volt az országnak, melly a fegyver által történtet, a valódit meg előzte.*

Az ország elfoglalásával összekötve volt annak felosztása Álmos herczeg választásakor alkotott egyezkedés 2-ik pontja szerint. A vezérek és azok seregei többnyire azon tájékokon nyertek telkeket, mellyek hőstetteik tanui voltanak.

Emlitendő itt még a magyarok első népgyülekezete e földön mint előképe a későbbi országgyüléseknek, mellyet ők győzedelmeik közt, Zalán meggyőzése után Körtvély tavánál, nem messze Gömölsö (Gyümölcsény) erdejétől, a mai Csongrád vidékén tartottak. A herczeg, és a vezérek, nemzetségökkel együtt összegyülekezvén, köz határozat által szabályozák viszonos helyzetöket, megrendelék a hadi kötelességet, és biróságokat alkotának mint az elkövetett vétkek büntetőit. Az itt megalapitott rend vagyis szer után ezen hely maga Szernek neveztetett, és későbben rajta emlékül egy keresztyén templom épittetett. Századok lefolyta alatt elpusztult ugyan ezen – mint látszik – hajdan virágzó helység; de még ma is emlékeztetik az ott tartózkodó magyart a valódi bizant izlés szerint épitett templom romjai, hogy nemzetének e hazában tartott első ünnepélyes gyülekezete által felszentelt helyen van. A helység jelenleg is Puszta-Szer-nek neveztetik.

(M. K.)