Az utak melletti sorfaültetés tárgyában.

Minden utas embernek kegyes kivánata a sorfaültetésnek életbeléptetése, minden müvelt hazafi ohajtja, hogy a honnak, és a nemzetnek jobbléte ez uton s módon is emeltessék, melly hogy többé nem puszta eszme, hanem gyakorlatilag is valósult tény, bizonyitja nemcsak a m. kormány meg ujitott rendelete is, hanem egy részről a több helyen már is fenn álló fasorok, más részről pedig a durva kezekkel kiirtottaknak hátramaradt romjai. – Tekintvén a népnek a sorfaültetés ügye elleni sok helyen tapasztalt durva eljárását – kétségtelen az, miszerint a dolognak magának eskütt ellensége, mi ha nem volna, bizonyára nem rombolna, nem irtana saját vagyonossága romlására a nélkül, hogy akár szivében, akár lelkében csak kissé is meg ne rázkódnék.

Ha érett észszel lelkéhez szólunk, lelke helyett feje rázkódik, mi annyit tesz, hogy neki a sorfaültetés épen nincs inyére, minélfogva engesztelhetlen indulattal készebb lábaival taposni mindent, – mintsem az ügynek pártolására segédkezet nyujtson. Azt szokták mondani nálunk:

A szederfa-sorok tetemes kárt okoznak a vetésekben, terebélyes lombjaik árnyai által. Ezenkivül csendes hitök még az is, hogy a szederfasoroknak létesülte folytán maholnap selyembogártenyésztés üzletére fognak kényszeríttetni, mellytől sokkal jobban irtóznak, mint a tollfosztástól.

A nyárfát verébfészek tanyául tekintik, s nehogy a verebek bitorolják termesztményüket, készebbek egytől egyig a fákat kiirtani.

Az ákáczfáról azt tartják, hogy buján ágazó gyökereinek, és fattyuhajtásainak leendő kiirtásával csak kétszereztetik mezei munkájok.

A gyümölcsfákat azért nem szeretik sorfául, mert tapasztalásból tudják, hogy termett csemegéiből legfeljebb éretlen korukban ehetnek, minthogy a tolvajok, és utasok be nem várván érettségük fokát, ezeket rendszerint még nyers állapotban tépik, szaggatják, tördelik, és ágastól hordják szét.

Midőn a sorfaültetés ügye honunkban illy szomoru állapotban van, ellenére annak, hogy ennek életbeléptetésével a honnak, és a nemzetnek közvagyonositása nevezetesen emeltethetik, nem marad egyéb hátra annál, mint hogy a sorfaültetés olly móddal eszközöltessék, minél fogva a nép képes legyen meggyőződhetni foganatositása valódi hasznáról, és ösztönt nyerjen a vállalkozásra. Erőtetés nélkül, s igy mintegy magától kell hideg idegenségét forró szeretetre érlelnie.

Mindenben önzők lévén, haszon nélkül többnyire semmit sem szeretünk tenni. Igy e szempontból indulva, oda járul javaslatom, hogy sorfaültetésre olly fanemek választassanak, mellyek az önző vágyakat kézzelfogható jövedelmekkel képesek kielégiteni.

Bor, pálinka még mindig sok embernél a főrugó, bort, és pálinkát szeret ő mindenből teremteni. E szerint bor vagy pálinka termő fasorokat kell létrehozni, hogy önkényt kedvet kapjunk a fák ültetéséhez, ápolásához.

Bortermő fát én nem ismerek, ezt kizárólag csak a szőlőtőke teremheti. Szőlőtőkét pedig nincs szándokom sorfaültetésre ajánlani.

Ismerek ellenben ollyan fanemet, mellynek sajátos természete, hogy pálinka-nemű italt tartalmaz, melly nem is olly ártalmas, mint a pálinka; s azonkivül még olly mellék tulajdonokkal is bir, mellyek tudtommal egy növényben sem találhatók.

Vadonban terem e fa, s majd mindenütt létez honunk területén. Szép fehér virág-bokrétáinak nagyon kedves illata, piros cseresznye-szerü bogyófürtei kellemesen hatnak a szemre, szinre, s mintegy édesgetve csalogatják lombjai alá a vándort.

Szép virágbokrétái, ékes bogyó-fürtei felett versengve énekelnek a kedves erdei madárkák, csakhogy ők is figyelemre ébreszszék a szorgalmas embert, és némileg tudtul adhassák, hogy a vadonnak e terménye nemesb kezek ápolására, és magasztosb haszonvehetésre teremtetett.