Egyveleg.

Tudományos szavak. Sokan vannak, a kik felháborodnak, valahányszor könyvekben vagy hirlapokban egyegy ollyan szóra vagy kifejezésre bukkannak, mellyet a közönséges életben nem hallanak. Ezek legokosabban cselekesznek, ha nem zugolódnak, hanem szép csendesen megtanulják ama szokatlanabb kifejezéseket, meggondolván azt, hogy minden tudománynak, az ismeretterjesztés minden nemének, vannak bizonyos műszavai, mik nélkül nem boldogulunk. Ebből nem következik, hogy minden haszontalan szófaragást becsüljünk; de a rosz uj szót, mihelyt a tudós szobájából a világba kilép, elébb utóbb ugy is elveti az élet. S addig, mig egyik vagy másik kifejezésre nincs elég jó szónk, vagy az uj szó még nem eléggé elterjedt, maradjunk inkább az addig ismeretes idegen szónál. A magyar nyelv folyvást fejlődik e részben is és ma már olly tudományokat is könnyen elő lehet azon adni, mellyeket csak 10 évvel ezelőtt is lehetetlennek tartottak volna. Naponként találkozunk uj meg uj szavakkal, szebbnél szebbekkel, gyakran furcsákkal is. De azért ollyan furcsákat még sem találunk itt, mint nem rég egy legujabb jeles német Krystallographiában (jegeczisme, a kristályok leirása) olvastunk, mellynek tudós szerzője e tudományban szokásos görög kifejezéseket akarja kiküszöbölni, minők p. o. hemiikositetraeder, tetragonaldodekaeder, pentagonaldodekaeder stb., s tesz helyettök s melléjök illyen tiszta német szavakat, mint – hogy csak egyet emlitsünk – a következő: „Ein rechtsknöchelhöchkertimplig – knöchlig – flachkippliger, linksknöchelhöckertimplig – würfliger linker Fahlerz-Timpling.” És ez a nagy könyvből csak egy példa. Azután még a magyar ember zugolódjék a sors ellen!

A november 14-iki vihar roppant kárt tett az egyesült hadsereg hajóiban a Feketetengeren, s a muszkák szintén sok hajót vesztettek. Egy részét a hajóknak a part meredek szikláihoz csapdosták a hegyekké tornyosult hullámok s dirib darabokra zuzták. Cambridge angol királyi herczeget, ki az inkermani csata fáradalmait pihente ki, szintén tengeren találta a vihar. Ő maga igy irt e borzasztó napról: Nov. 14-kén reggeli hat órakor kezdődött a vihar, melly perczről perczre erősebb lett, mig végre valóságos orkán lett belőle. Egész hullám hegyek zuzódtak a balaklavai meredek tengerparthoz. Tiz órakor a kormányt szakitá el a viz árja s gyámoltalanul ott hánykolódott hajónk, nem tudva, mellyik pillanatban törik izzé porrá a sziklákon. A hajót három leeresztett horgony tartá lekötve, tizenkét óra felé két horgony beletört; szerencsénkre a harmadik még erősen fogott. Ha ez is eltörik, néhány percz alatt dirib darabokra van zuzva hajónk. Mindnyájan készen voltunk a halálra, és csak Drummond kapitányunk rendithetetlen hideg nyugalma mentett meg bennünket. A vihar rögtön lecsendesült délután s akkor még egy villám csapott hajónkba, mellyről első perczben azt hittük, hogy muszka bomba; azonban kárt nem tett bennünk. – Mindamellett a sok hányódás és izgatottság annyira hatott Cambridge herczegre, hogy nemsokára betegen vitték Konstantinápolyba. Némellyek mondják, hogy elméjében zavarodott meg.

Ragadós-e a cholera? Hogy nem az, világosan bizonyitja azon körülmény is, hogy a mult ősszel a bécsi orvostanulók közül, kiknek száma több százra megy s kik számtalanszor jöttek érintkezésbe cholerás holtakkal s betegekkel, mindössze is csak egy halt meg ezen nyavalyában.

Az angol tábori életből. Minden tábori élet sok nehézséggel jár, különösen sulyos a Szebasztopol alatti. Cholera esetek még mindig fordulnak elő s gyakran háborgatja a katonákat az eleség hiánya is. A legizmosabb test is belefárad végre, ha a nap fáradalmai után nem talál elégséges eledelt s nincs kellő éjjeli nyugalma. Beállott az ősz minden viszontagságaival. Majd zuhogva hull az eső, majd sürün és lassan csepereg; bőrig átázik az ember, menekvés nincs s ugyan azon ruhában kénytelen a nedves fekhelyen, a sátor csepegő ponyvája alatt, keresni éjjeli nyugalmát – vagyis inkább éjjeli kinlódását. Nap fölkelte előtt itt különösen érezhető lesz a hideg, mit csak ritkán van módjokban a katonáknak, jó meleg reggeli által enyhiteni, mert az eső mindig ujra meg ujra eloltja a rakott tüzet s utoljára is örül az ember, ha napjában egyszer lehet része langymeleg, félnyers és füstös ebédben. Képzelhetni, minő lehet itt az angol katona kedvencz étele, a marhapecsenye. A disznóhus igen ritka, mivel a krimi tatárok és zsidók disznótenyésztéssel nem foglalkoznak. Birkahus van elég, de ebbe könnyen beleún az ember, ha mindennap tálalják eléje. A marhahus sovány és szivós, mivel az ottani, különben is hitvány marhafaj, a sok igavonás következtében inkább izmokban fejlődik ki, mint husban. A viz többnyire émelygős izü s a mellé még igen szűk adagokban osztogatják, mivel nem nagy bővében vannak; rummal vagy pálinkával kell vegyiteni, hogy élvezhető legyen. Ez a két ital is csaknem egészen elfogyott, midőn épen javában hullott az eső; kénytelenek voltak tehát a katonák a theához s kávéhoz fordulni, de ennek melegitő ereje nem vala elégséges, a zord és hideg időjárás befolyását megszüntetni. Azonban mind e baj és nyomorság a jó kedvet, reményt és bátorságát nem ölheti meg, csak még inkább éleszti.

Két hadvezér nyilatkozata. Győzelem vagy halál! – ez a jelszó Szebasztopol falai alatt. A két ellenséges sereg törhetlen daczczal áll szemközt egymással. Nachimoff, orosz admirálról mondják, hogy nem régiben igy nyilatkozott volna: „Ha Szebasztopol falai elesnek, akkor katonáim holttestei egy uj Szebasztopolt fognak alkotni”. – „Jól van, ugy majd kétszeres győzelmet fogunk aratni! – felelé nyugottan lord Raglan, midőn a fentebbi nyilatkozatot megtudá.