VII.
Uj-Hollandia Sidney Wollongong Egy fejedelmi pár Corroboring Ausztralia növényzete Éghajlata Aranyterületei Csina Hongkong Whampoa Csinai lakok csinai szinház.

Oktober 24-ike volt, midőn Uj-Hollandiának szakadozott, Patagonia sziklapartjaira emlékeztető szélei feltüntek a habokból mind határozottabban alakulván; – estve felé Port Jackson-Sidney kikötőjébe értünk, melly felett magasztosan emelkedik a nyalka világitó-torony.

A csinos, több földcsucsoktól elválasztott kikötőt, sziklás halmos veszik körül, mellyen a délöv pompázó buja növényzete helyett, komor fenyvesek száraz cserjével vegyülve, setételtek. – Europai miveltségü tájaktól hónapok óta tova lévén, mohón nyultunk az itt található hirlapok után; s mindegyikünk, ki honából leveleket kapott, irigyen vonult félre, s ezek olvasásba merült, hogy magát kedvesei körébe varázsolhassa.

A kikötőtől nyugat felé terül el Sidney, Ausztraliának, a világ legujabb részének fővárosa, környezve gyönyörü mulatókertek s kies kinézésü nyári lakoktól. – Utczái szélesek, egyenesek s világosak; a bennök uralkodó élet a spanyol városok néptelenségével ép ugy, mint a kaliforniaiak zsivajával kellemes ellentétben áll. – George-Streeten (György- utczán) járva, észrevehetni, hogy a város mellynek része a világ kereskedés egyik gyúpontja, a barnás fövenykőből góth izlésben épülve, némi ünnepélyességnek s uriasságnak jellegét viseli; – s csak az sajnálandó, hogy a szép kirakatok mellett, olly számos csapszékek czégérei is láthatók, – s hogy a részegség Sidney népességében is elharapódzik.

A kezdeményezés szinét viselő Muzeum s a nagyszerü kormánylak között fekszik a füvész kert, egy az elsők közül e világon; – a növény-példányok szépsége, ritkasága s sokfélesége mindenfelől igézik a látogatót. A kormány maga évenként 15,000 tallért költ mivelésére s mind ezt mind a magánosok számos kertjeit Flora legbájosabb szülöttjei ékesitik. Hatalmas aranykáziák, különféle fügefajok zöldelnek; s a babyloni fűz számos példányai, mindannyian azok fűzek csemetéi, mellyek Napoleon szent-ilonai sirját árnyékolák. A füvészkert legmagasb pontján Bourke kormányzó szobra emelkedik s ennek közelében áll a könyvtár, pompás épület, nem felette nagy, de igen válogatott könyvgyüjteménynyel.

Az alig hatvan éves város, több mint 80,000 lakost számlál s folyton tágul, épül s népesedik. – A rendészet, angol módra van szervezve; csendőrök (constablerek) őrködnek az utczák szögletein, – mellyeken, valamint a nagyobb téreken felállitott bérkocsik, gyors s olcsó közlekedést eszközölnek. – Estve kőszénlég lámpák világitják fehér lángjaikkal az utczákat, ugy hogy az idegen sokkal honosbnak érzi magát itt, mint Kalifornia városaiban.

Habár a pénz s nyerészvágy itt is hatalmas tényező, nem foglalkoztatja kizárólag a test s lélek minden tevékenységét. A gazdagság itt nem annyira czél, mint inkább s kétségtelenül helyesebben, eszköz az élet kényelmeinek élvezetére. – Vendégszerető körök nyiltak előttünk, hol tudomány, müvészet s az életszépitő egyéb nemes gyönyörök honosak, s látni, hogy azok, kik munkájukkal vagyont szereztek, ezt nemesen élvezni is értik.

A környéket növénytanilag megakarván ismerni, Wollongong városának tarték, melly ezen czimre nem igen érdemes s mellyről alig lehet egyebet mondani mint, hogy benne az öt szám nagy szerepet játszik; – 500 lakos, 50 ház, öt utcza, öt szálloda, 5 tanitó, ugyanannyi oskola stb. …

Bármi sajátlagos légyen is Ausztralia száraz, szikár növényzete, hol mindenütt az árnyéknak s zöldnek hiányát érezzük, egészben véve mégis az éjszaki tájak aránylag szegényes növényzetére emlékeztet. – Majd czigány buza, vadrozs és zab, majd szögletes görcsös növények fedik a kopár sikságot, majd csillogó sóterületek, s hullámzó gabnaföldek váltják fel egymást. – Gyönyörü kertek, viruló repkény és zöldelő venyigékkel körülfont csinos lakok, Europa legmiveltebb vidékeit juttatják eszünkbe, – csakhogy mind ez itt szebb, gazdagabb s kifejlettebb. – Milly áldott ezen föld, képzelhető, midőn trágyálás nélkül harminczszor lehet buzát aratni, s huszszor tengerit. – Kitünő gabna s gyümölcsnemek, válogatott ló s marhafajok, pompás épületfa nagy mennyiségben terem. – A nem igen sürü erdőségekben három négy ölnyi magas hangyabolyok találtatnak s ezek épitői a nagy fekete hangyák, a vadak táplálatául szolgálnak.

A hegyek aljánál mutatkozik az itteni természet egész érdekességében, s habár imént hagyám el Papiti paradicsomszerü tájait, a növényzet egyes példányai figyelmemet teljesen igénybe vevék. – Itt kétszáz lábnyi magas mézga fák (Gummi-bäume), ott hatalmas figefák léggyökerekkel, mellyek a fa felső ágairól földig lenyultak, mint megannyi ifju fák; majd óriás csollányok, csípős, lapu nagyságu levelekkel, gyönyörü pusztai virágok – érikák – s azon száraz levelü fénylő növények, mellyek közül europai füvészkerteink alig néhány satnyult példányt tartalmaznak.

Wollogong körül egy csapat kóborló benszülöttel találkozánk, a ruházat minden terhétől menten, a lehető legpongyolább állapotban. – Nyomorultabb s undoritóbb emberi lényeket soha nem láttam, kondor gyapjas hajzat, alacsony homlok, kis homályos nyugtalan szemek, kékes ajkak, kiálló arczcsontok, hátra nyomott, kevés szőrrel benőtt áll, sovány karok s lehetőleg vékony lábszárak, mellyek a hatalmas hájhas terhét alig birják, mindez összevéve a lehetőleg visszataszitó benyomást okozza. – A nők igen kicsinyek, a férfiak valamivel nagyobbak, a gyermekek még legtűrhetőbbek.

Egy parányi nőcske magát mint királynőt s egy ügyetlen csunya s buta sihedert mint urát s királyát mutatá be. – A királyné alig 12 évesnek látszott s midőn olly udvariatlan valék őt kora iránt kérdezni, angol nyelven kitérőleg válaszolá „hogy a fekete emberek éveket nem számlálnak”. – Kérésére egy shillinggel (angol pénznem) megajándékozám, mit midőn kedves urának s királyának rögtön kiadni vonakodott, ettől egy rozzant kalappal gyengédtelenül főbe üttetvén, iszonyu orditásra fakadt, s magát egy fal közelében földre veté; – hol visszatértemkor is még guggolva s egy zengzet nélküli danát rekedt hangon kurjongatva, találtam.

Apró pénzt közöttük bőven osztogatva, oda birtam őket, hogy tiszteletemre a Corroboring táncz egyik jelenetét adják; – melly egész összegében életüknek hű képét mutatja. – Szabad erdősikon nagy tüzet raktak, fekete testükön mészszel csíkokat huztak s igy csontvázakhoz hasonlitva a tüzet körűltánczolák, mellynek lobogása, s a tánczolók ingó árnyai, a jelenetnek meglehetősen pokolias szint kölcsönzöttek.

A gyarmatok fejlődésével s a telepek terjedésével, ezen a miveltség legalacsonyabb fokán álló vadak, mindinkább a belső vidékekre szorulnak, hol azonban nem egy merész utazó lelte mérgezett kelevészeik alatt halálát.

Különböző, de általában szelid éghajlata mind földmivelésre mind marhatenyésztésre alkalmassá teszi; – s az ásványország szinte dúsan lévén képviselve, az egész világrész igen szép jövőnek mened eléje; – hacsak a töménytelen mennyiségben talált arany s ez által felingerelt kincsszomj a szép kezdetet nem fogja gátolni vagy ép elfojtani.

1851-ik év február havának Hargrave ur, kinek a kaliforniai aranyföveny s az ausztraliai földnemek között hasonlatosság feltünt, innen visszatért s azon felfedezést tevé, hogy Ausztralia földje roppant mennyiségü aranyt tartalmaz; villámgyorsasággal terjedt el ennek hire, mindenki elhagyá foglalkozásait s az aranyterületekhez tódult, harmincz ezer személy rövid idő alatt ezekben dolgozott s a nyert arany mennyisége a Kaliforniában nyertet négyszer tulhaladá; – évenként 165 millio forint értékü arany hozatván innen Europába.

A kormány a netán támadható rendetlenségeknek s jogtalanságoknak elejét veendő, hivatalnokokat nevezett ki, rendőrcsapatokat állitott fel, s az aranynyerés iránt külön törvényt bocsátott ki.

Mindez intézkedések bár igen üdvös hatásuak, elégtelenek valának a gyülevész csoport között szükségkép támadó bajokat meggátolni, rablás és gyilkolás mind ennek daczára napirenden volt.

A nagyszerü aranynyerés mellett a gazdászat, marhatenyésztés romlásnak indult, a kereskedés pang s az egész tartomány forrongásnak megy eléje, jeléül annak, hogy nem az aranytelepek gazdaságán, hanem a lakosok müveltségén, szorgalmán s munkásságán alapul a nemzetek tartós, valódi s rendithetlen jóléte.

Oktober 31-én hagyók el Sidneyt s néhány szigetcsoportnak meglátogatása s két vad királynak tett tisztelkedés után december 7-én, a Kanton folyam torkolatjába értünk, s ezen át az olly nevezetes Csinai (chinai) birodalomba hajóztunk.

Mennél fölfelébb hajóztunk, annál sürüebben találkoztunk csinai dsonkokkal, telve nagy kalapú csevegő csinaival. Néhány mérföldnyi evezés után Hongkong az első csinai városhoz értünk. – Alig hogy horgonyt veténk, hajónk számtalan csonaktól volt körülvéve, s a következő pillanatban fedélzete lepve volt egy sereg csinaitól, kik különféle ételeket, fényüzési s egyéb áruczikkeket, olcsó áron eladogattak, mi által felette zajos de érdekes üzérkedés keletkezett. – Mindkét részről a legroszabb kificzamitott s töredezett angol szóllásmódok használtattak s a hajó fedele a legélénkebb lőn s mintegy varázsütéssel létre hozott látványt mutatott.

Kalauzt kapván, Whampoa felé tartánk, s utunk a sok mellettünk elsikamló csinai hajók által érdekessé s mulatóvá lön. – A legélénkebb szinekkel bemázolt, orrukon két hatalmas szemmel felczifrázott csinai hajók hátulsó része magasan emelkedik a viz szine fölé; legénységük szakadatlan éneklés és dobolás között dolgozik, s az egész egy régi korbeli kisérteties szörny gyanánt tünt fel előttünk; de minden régi divatú ügyetlen kinézés daczára figyemünket szüntelenül foglalkoztatá, az egészen ösztönszerü leleményesség szine ömölvén el.

Első napon egy kis de felette érdekes kirándulást tevénk. Mocsáros vidéken keresztül kasúl vezető, helyenkint kapukkal elzárt ösvényeken bátran haladánk el. – Az első kapun egy udvarias csinai által keresztüleresztve, egyik kunyhóból a másikhoz vándorlánk.

Bárhova mentünk, nagy szivélyességgel fogadának, s mindenütt pipával s parányi csészékből theával, kinálának. – A házak belsejében talált különbnél különféle butorok mind bambusnádból voltak faragva, szőve vagy fonva, s a bambus a csinai életére olly szükséges, mint a lappnak az iramszarvas, a grőnlandinak a czethal; – az arabnak tevéje.

Mindegyik ház előtt kis kéményablaku épitvény alatt ült a házibálvány, fából, kőből vagy néha porczellánból készitve, s tiszteletére egy kis homokkal telt teknőben illatos fából faragott pálczák füstölögtek. – Némelly ház ugyszolván meg volt erősitve, dárdaalaku hegyes keritéssel körül vétetvén, mellyek rétei körül kis ágyuk s hosszu csővü lőfegyverek kandikáltak; – mindannyi jelei az itt olly gyakran előforduló rablásoknak.

Minden mit láttunk, sajátságos volt s figyelmünket mindenkép magára voná. – Legmeglepőbb volt azon számos fényüzési czikk, a butorok azon nagy változatossága, mellyet ezen szegények által lakott kunyhókban találánk, s mi elég volt minket a csinai polgárisulásnak nagyszerüségéről meggyőzni.

Hogy a csinaiak sajátságait megérthessük, nem szabad őket szokott s ezért kétségtelenül bizonyos irányban elfogult, nézeteink szerint birálni. – Könnyü, bő, férfiaknál s nőknél egyforma öltözetük, nekünk idomtalannak tetszik, – holott nagyon kényelmes s a test természetes kifejlődését nem gátolva, a mienknél egészségesebb; nagy bambus kalapjaik nap- és esernyő gyanánt szolgálnak, s vastag talpú czipőikben igen jó járás esik. – A ruha szine, szabása s finomsága ép olly változó, mint nálunk. – Ők ruháinkat ép olly kiváncsisággal s érdekkel vizsgálták mint mi az övéiket s egy öreg, ki engem különösen szigoru vizsgálat alá vett, kárhoztató itéletét kimondva, tisztes hajfonattal (czopf) ékesitett tar fejét nagy bölcsen csóválta, közbe közbe „az-yak”ot, beh csodálatos! kiáltozván.

A csinaiak igen gazdálkodó s gondos nép s földjük legkisebb használható darabját sem hagyják parlagon heverni; az alsó részeken riszt s más gabna nemeket termesztenek, mig halottjaikat a sziklás hegyeken, terméketlen vidékeken temetik.

Midőn gyermek koromban theatáczákon festett csinaiakat s csinai házakat láttam, ezen képeket egy ferde képzelődés szüleményeinek tartám; de most bátran merem állitani, hogy ezen képek a csinai vidék s népségnek nem épen hibás illustratiói.

Az általam meglátogatott falvak egyikében egy magas csinos épület volt, mellyet eleinte templomnak tarték, de hibásan mert szini előadásokra – Sings-Song – volt szánva.

A szindarab előadása négy napot vett igénybe, s a hallgatók száma legalább 1500ra rugott. – A mennyiben kivehetém, a szindarab cselszövevénye abból állt, hogy egy férj két nejének féltékenységétől kimondhatlanul zaklatva nagy keserüségében egyiket megöli, miért a császár elé hurczoltatván, szakállának elpörkölésére s képben (in effigie) leendő lenyakazásra itélteték. Nagyon vétkezném, ha a szinészek élénkségét merném kétségbe vonni. – Eszeveszettek gyanánt szaladtak a szanpad egyik végétől a másikhoz, – majd a legmagasab hangon sikoltottak, majd a legrekedtebb – mély – hangon orditottak, szemeiket vadul forgatták, bukfenczeket hánytak, szóval szerepüket testtel lélekkel adák.

A szindarabban császárok, mandarinek, vezérek, katonák, minden rangu papok s asszonyok szerepeltek, alkalmam volt mind ezen osztályok viseletével megismerkedni. – Vagy hatvan személy játszott különböző öltönyökben, mellyek többször változtattak. – Arany, selyem csipkék s ékszerek pótolák a különben hiányzó színi készületet.*)