Az egyiptomi kigyóevőkről.

Némellyeknél egy tárgy iránti szenvedély örökségképen száll az utódokra – eltölt egész nemzetet. Igy látjuk a régi psyllitáknál a kigyó-bűvölési szenvedélyt átruházva utódról utódra; elfoglalva lelkeiket annyi túlbuzgalommal, rendületlen meggyőződéssel, hogy szánalmunkat fejezhetjük ki vakhitök iránt.

A psyllik Egyiptomnak Marmarika tartományából eredtek. Ez a tartomány hajdan Közép-Egyiptom déli részét képzé a Nil folyam mellett. Harczias nép is volt ez; szomszédjaiknak végtelenül fölülmuló ereje megfosztá őket régi hazájoktól. Ki a harczban el nem esett: elszéledett más idegen földre, legtöbben Kairóba huzódtak. … Arra jutottak szegények, mire pusztáikon a futó homok: elfujta őket a sors hideg szele.. Kairóban ujra megalakitották felekezetöket.. melly felekezet a babonás nép által szentnek tartatott. Sajátságos felekezet! és kitünő annyiból, hogy vak hiedelmökben a legerélyesebb szenvedélyt táplálták..

A psyllik örömünnepeket áldoznak, s rendes bucsut járnak. Illyenkor a tartomány főpapjai vezetők őket, ámbrá a főpapok épen nem tartoznak közéjük.

Igy ir rólok Lucanus: Különös fogalmat tapasztalék a női hűségről a psylliknél… Előttem öt-hat nagy kigyó csuszkált jobbra balra; a kigyók közzé egy alig két hetes kis gyermeket láték helyezve; kérdém ennek okát? azt felelték kérdésemre: ha e kis gyermek psylli vérből eredt, ugy semmi bántalma nem lesz, míg ellen esetben a kigyók halálos csipéseik által fedik fel a bünt. Szerencsére – semmi baja nem lett a kis ártatlannak.

1830-ban egy német tudós többek közt igy ir a psyllikről: Kairóban voltam. Gazdám psylli-faj. Megérkeztem után másnap tarták búcsuünnepélyöket. Azon felszólitására gazdámnak: akarom-e látni az ő ünnepélyök folyamát, igennel feleltem; felöltözöm rögtön, s már reggeli öt órakor siettünk a tartomány főpapjához, hol már 20–25 kigyóbűvölő fogadott bennünket a legbarátságosabban. Nyugtalanul várakoztak a főpapra, kik két negyed óra mulva még is leérkezék körünkbe.. A két negyed alatt minden rendü, s rangu egyén csatlakozék hozzánk. Nem sokára kezdődött az ünnepélyes menet. Elől a tartomány főpapjai diszöltözetben, a legkomolyabb imahangokat hangoztatva; a papokat mindjárt a psyllik körzék, kik vad szenvedélyeiktől áthatottan, azokkal a villámló szemekkel ugy néztek ki, mintha martalék után esengtek volna! Ugy is volt. A martalék egy egy roppant kigyó alakban ott is volt derekukon körültekerőzve mint egy vastag kötél. – A psylliket több iparos testületek követék zászlóikkal. Utánnuk jött a nép elég piszkosan, s épen nem ünnepélyhez készülten.

Mint később kivehetém: a főpapok által hangoztatott imák a Korán vallásos mondatai valának.

A menet lassan huzódott a kijelelt hely felé, mellyet ők az „áldozat völgyének” neveztek el. A hely szinére érvén: a főpapok sajátságos kézmozdulatokkal adták áldásokat a népre. Ekkor a psyllitáknál a félig alsó szenvedély sebes rohamu lángra gyult. Szemeik mint bősz vadé nyugodtak az áldozaton. A főpapok elvégzék áldás-osztogatásaikat. E perczben őrült vad zsivaj keletkezék a psylliták között. A nagy kigyókat hirtelen lekapták derekukról, s olly villámsebesen, mint a gondolat… kitekerték azok nyakát… s lenyelték… meg sem állottak mütétökben, mig el nem költék fele részét a kigyónak.. A főpapok vallásos buzgalommal szemlélték azt. Ezt látva a nép, szörnyü vad lármával közeledék a psyllitákhoz, futkozott, rajongott, tánczolt örömében.. Nem sokára szétoszlottak. Vége lőn az ünnepélynek. – És én csak azt sajnáltam: mért nincs vége valahára annak a vak sötétségnek, mellben e nép lelki ereje tesped! Haza érvén szállásomra, megkértem gazdámat: mutatná meg még egyszer nekem kigyó feletti hatalmát! E kérdésemre kivett kebléből egy nagy kigyót (rendesen ott rejlik el), kevés elővigyázatot használva, a mennyiben a kigyó fejét szorosan kezében tartá, elkezde érthetlen szavakat dadogni; pár percz mulva az egész ember testileg lelkileg megváltozott.. Szemei villámlottak, izmai kidagadtak.. végtagjai összehuzódtak, s észre sem vevén, midőn dühtől meglepetve, kitekeré a kigyó fejét… s megkinált vele. Megköszöntem e rendkivüli szivességét… természetesen, nem fogadám el. Gazdán nem igen bánta, mert ez által ő egy ünnepélyt élveze. Nehány hétig maradtam közöttök; de e nehány hét alatt tökéletesen átláttam, mint képesek a szenvedélyek felmagasztalni, és lealacsonyitani az embert, az embert, kiben a józan értelem párosulva van a világos öntudattal.

A psyllitákról egy történeti példát is emlegetnek. Midőn Bonaparte Napoleon Kairóban volt, előhivata egy illyen psyllitát, vizsgálná meg a császári lakhelyet, nincsenek-e benne kigyók? A psylli körüljárja a termet.. hosszasan vizsgálja a szegleteket… s midőn az utolsó szeglethez ér: örömtelen elkiáltja magát: Felséges uram! a kigyó ebben a szegletben lappang. Bővebb kutatás után sikerült is egy roppant nagyot kivonni azon helyről. Napoleon dúsan megajándékozá a psyllit.

Némellyek állitják, hogy a psylliták, arcz-, s szemmozdulataikkal olly bűverővel hatnak a kigyókra, hogy azok mint jó gyermek szülőinek – engedelmeskednek nekik, s a kigyók által tett mérges csipéseket sükeresen kigyógyitják.

Legeslegutóbbi időben azonban aligha létezik psyllita, mert most a csata folyama lelkesiti őket, s a kisebb szenvedély alárendeltje a nagyobbnak.. Meglehet, hogy a helyett hogy kigyót képezzenek az ünnepélyre: fegyvert élesitenek, hogy csillogjon a csataünnepélyen, mert átlátják, hogy a civilisatio, és önérdek más „áldozatot” kiván magának!

Gajzágó László.