Egyveleg.

x* Megbűvölt gyermek. Egy amerikai lap mult julius 12-én következő rendkivüli, mondhatni páratlan esetet közöl, komolyan állitva annak valóságát. A Csendes tenger közelében Copperas öböl mellett egy Irlandból kivándorlott O’Mara nevü embernek mintegy 13 éves nagyon gyenge testalkatu leánykája volt. Mintegy 9 hónap előtt, napról napra halványabb lett és szembetünően soványodott az eddigelé piros szinü, s mindenkép egészséges gyermek, s télen át valóságos csontvázzá aszott össze. A kikelett megérkeztével lábbadozni kezdett, s naponta bizonyos órában eltünt a háztól, és mindenkor nagyon éhesen tért vissza, holott soha sem távozott egy jókora darab irósvajas kenyér nélkül. Legfeltünőbb az volt, hogy semmikép sem lehete a gyermeket rábirni, hogy otthon hust vagy főzeléket egyék. Rendes távozása végre a szomszédságnak is feltünt, minek az lett a következése, hogy az apa titkon rálesett kis leányára. A gyermek sietve iparkodott az öböl felé, s meglehetős távolságban végre leült egy helyen, és mozdulatlan maradt vajas kenyerével kis ideig, midőn a lesben álló atya rémülettel vette észre, hogy egy hét és fél láb hosszu fekete kigyó hirtelen ott termett, s fejét a kis leány ölébe tevé, és az falatonkint adogatta a vajaskenyeret szájába, s valahányszor ő is szájába vett egy falatkát, olly dühösen kezdett sziszegni a borzasztó kenyerestárs, hogy a kis leány ijedten kivette szájából az eledelt, s telhetetlen zsarnokának adta azt. Az apa nem mert mozdulni, nehogy megriasztva gyermekén álljon boszút az undok állat. De akaratlan sohajtásától megrezzenve elillant a kigyó s a kis leány azonnal haza sietett még egy darab vajas kenyérért, s ismét visszatért. Az atya most töltött fegyverrel állott lesbe, s a mint a leányka előbbi helyére telepedett a közelgő kigyót ugy főbe lőtte, hogy az irtózatos kanyargások között nem sokára megszünt élni. Ugyanazon pillanatban elájult a gyermek is, s mire felélesztették iszonyu görcsös vonaglásokba esett, mellyek mindenkép hasonlók valának a meglőtt fekete kigyóéihoz, és ugyanazon pillanatban, midőn a kigyó megszünt élni, a szerencsétlen gyermek is kiadta lelkét.

A szerencsétlen atya előadásából az tünik ki, hogy a szegény gyermek nagy idő óta semmiféle eledelt nem evett otthon, és nem részesült egyéb táplálékban azon csekély maradéknál, mellyet a kigyó hagyott neki néha néha.

xx

x* Szemesnek áll a győzelem, szelesnek hajótörés. A keleti eseményeket naponta taglaló lapokban, többek közt azt emlitetik, hogy azon muszka térképeken, mellyek az egyesült tengeri hadvezérek kezébe kerültek, Krimm partjain mindenütt ellenkezőkép voltak a kijelölések, ollyformán, hogy ha minden elővizsgálat nélkül a térképek szerint indultak volna a hajók, szépen neki rohantak volna a viz alatt lappangó szikláknak, a járható vizeket pedig nagy gonddal kikerülték volna mint veszedelmes szirtes helyeket. Vajjon tudatlanságból csinálták-e illy hibásan észak tudósai a legujabb kiadásu térképeket, avagy tréfából, ennek eltalálását a t. olvasóra bizzuk.

Nem irigylendő postahivatal. Egy utazó angol, szerencsés volt Dahomey-ben azon afrikai szerecsen királynál látogatást tenni, ki 25,000 asszonyból álló hadseregéről, és rabszolga-kereskedéséről, mellyet nagyban üz, ismeretes. „Parancsoló, kevély, komoly magatartásu s okos kinézésü férfit találtam, – ugymond az angol, – ő felségében, nagyon természetes öltözetben ült asszonyai és miniszterei közepett, midőn elfogadá tisztelgésemet. Sok érdekeltséggel kérdezősködött, Liberia szerecsen köztársaságról s annak elnökéről Robertről. – Én elmondtam neki a mit tudtam Liberiáról és Robert urról, s midőn a civilisált világ haladására tértem át, nagy áhitattal hallgatá szavaimat. – Ezen figyelmes hallgatásban egy hirnök háboritá meg azon örvendetes hirrel, hogy hős asszonyai bizonyos ostromlott várost bevettek, s annak lakosait biztositák a rabszolgavásár számára. – E hir ugymond nagy örömére leend apámnak. Küldjetek ide egy szolgát. A szolga belépett, és alázatosan hallgatá ő felsége szavaira, kinek egy intésére, valami durva fabárddal villám sebesen lecsapta fejét egyik miniszter. Alig történt ez, ismét szólalt ő fsge valamit – ugymond – elfeledtem, hivjatok még egy szolgát, ez is belépett mint az előbbi, s ennek is ugyanaz a miniszter csapta le a fejét, mihelyt a király üzenetét átvette. Én – ugymond az angol – borzadva kérdém, miért cselekszi ezen embertelenséget? mire ő fsge igy felelt: „Hát nem tudod, hogy apám rég a lelkek országában van? s más uton nem adhatom tudtára azon örvendetes hirt, melly neki sokkal nagyobban fog tetszeni mint énnekem magamnak.” – Ez csakugyan a legfurcsább és legkevésbbé ohajtott postalegénykedés ég és föld között.

xx.