(Szent István koronája.)
(Szent István koronája.)
(Szent István kardja. Királyi pálcza. Apostoli kereszt.)
(Az ország almája.)
yy Folyó hó 7-kére a magas kormány olly országos ünnepet rendelt, mellyet eddigelé semmiféle naptárban nem olvastunk, s mellyen lehetetlen, hogy minden magyart legalább első királyunk szent István koráig magával ne ragadjon a visszaemlékezés, mellynek sem öröm sem fájdalom, sem búbánat, sem vigasság szárnyát nem szegheti.
A magyar naptárakban uj és nevezetes ünnep mint tudva van, azon fontos esemény örökemlékére rendeltetett, legmagasabb helyütt: miszerint e napon fedeztetett fel, az egész birodalom nagy meglepetésére, a pár év folytán sikeretlenül keresett magyar szent korona egyéb koronázási jelvényekkel, mellyeket ábrázolnak az előttünk levő képek, s mellyeknek ezeréves viszontagságait rövid történeti vázlatban fogjuk előadni.
Hogy ős apáinknak midőn e kies földet, mellyet édes hazánknak nevezünk drága véren szerzették, erős karral meghóditották, még koronás uralkodóik nem voltak, az olly tiszta történeti igazság, mellyet senki sem vonhat kétségbe.
Géza vezérnek fia Vajk, ki későbben felvévén a szent keresztséget, s ezzel István nevet, a mint apja halála után átvette a nemzet kormányzását, elhatározta magában, hogy az egész magyar nemzetet átvezeti a keresztény hitre s ezen szándokát követ által tudtára adá Sylvesternek, az akkori római pápának. Elgondolhatja minden ember, mekkora lehetett öröme a szent atyának, midőn azon erős, nagyra termett nemzet, mellynek elődei a világszerte rettegett Attila vezérlete alatt olly rémületbe hozák magát Rómát is, hogy az akkori pálya processióval jőne elébe, egyszerre tömegestől felajánlja magát a keresztény vallás hiveinek.
Atyai örömét nemcsak szavakban nyilatkoztatá ki Sylvester pápa, hanem külső jelekkel is fényesen bebizonyitá azt, küldvén Istvánnak királyi koronát, jelül: hogy őt ugy tiszteli mint a többi keresztény koronás fejedelmeket, és egy kettős ezüst keresztet, annak kinyilatkoztatásaul, hogy Istvánt, ki a keresztények összes seregét egész nemzetével gazdagitá, az anyaszentegyház apostolának elismeri, és vallja. Aminthogy kezdettől fogva mindvégig viselték a magyar királyok az Apostoli czimet.
A szent koronán és apostoli kereszten kivül látunk még egy buzogányszerü királyi pálczát, egy egyenes kardot s egy gömbölyü tekét, mellynek tetején kettős kereszt, oldalán az Anjouk családczimerével egybeköttetésben a magyar kereszt vonásokkal: ez az ország almája, s legnagyobb hihetőséggel, az emlitett család uralkodási szakából veszi származását. A kard szent István királyénak tartatik, valamint a királyi pálczáról is legnagyobb hihetőséggel fel lehet tenni, hogy már első királyunk jobbját diszesité.
Egy nevezetes kiegészitő része a koronázási jelvényeknek, az elősoroltakon kivül, szent István palástja, mellynek képét, valamint a szent korona történetét jövő számunkban közlendjük.