Török őrszemek.

Nem csupán Konstantinápoly, Várna, Sumla házsorai, hanem – ugy akarván a hadi szerencse – most már a Dunán innen, az oláhok fővárosa, Bukarest falai között is állomást foglaltak a török sereg őrszemei. Sokáig tartand-e ott mulatásuk, vagy pedig ismét uj helyekre szólitandja a parancsszó? a közel jövő fogja megmutatni.

Szemtanuk állitása szerint a török katonák egyik jellemvonása bizonyos kényelmes fesztelenség, melly az európai seregekhez szokott szemnek rendesen feltünik. Ezt tanusitja a két alak is, mellyet mai rajzunk mutat. Leginkább feltünik e keleties kényelem az őrszemeknél, kiknél – minden harczias kinézésök mellett is – hiában keresnénk betanult szabályokat.

Egész otthoni kényelemmel állanak őrt hosszu barna köpenyeikben, a vörös fezzel fejökön, őrházaikra támaszkodva, rendesen párjával, beszélgetéssel töltve óráikat. Rosz időben, s ha nagy a sár – a mi Konstantinápolyban a gyakori kellemetlenségek közé tartozik – bizonyos fapallózat van őrházaik előtt, hogy szárazon állhassanak mig órájok letelik.

E fesztelen viselet egyébiránt, az európai befolyás terjedtével, napról napra jobban enyészik itt is, ámbár elismert dolog, hogy ujabb időkben az európai hadseregek az egész hadgyakorlat egyszerüsitése mellett épen a fesztelenségben, korábbi időkhöz képest, igen nagy előmeneteleket tettek. Azonban az ottomán seregnél sokszor tulságig ment a kényelem. Nem rég mult ideje, hogy – ha nem is a fővárosban, de annálinkább a vidéki őrállomásokon a legfontosabb pontokon gyakran lehete látni török katonát, ki harisnyát kötött vagy más illy házi foglalkozással iparkodott kitölteni kiszabott idejét. Sőt van egy rajz, melly csak mintegy 3 évvel ezelőtt készülve, egy szyriai erősségben ugy tüntet fel egy török őrkatonát, a mint egy guzsalyon ülve, egész kedélyesen pörgeti az orsót, fegyvere pedig durva vászontokba burkolva a mellette levő falhoz van támasztva.

De, mint mondók, most e részből is napról-napra szembetünőbb haladás vehető észre, mi természetes gyümölcse a müveltebb nemzetekkeli érintkezésnek.