Egyveleg.

Espinasse franczia tábornoknak, a várnai táborban igen szerencsétlen esete volt minap. Ezen, mint mondják, igen deli s még csak 36–37 éves fiatal tábornoknak van egy kedves arab paripája, mellyet ő mindig igen szelidnek, jámbornak gondolt. Történt azonban egyszer, hogy a tábornok, midőn kedvencz szokása szerint, egy darab czukrot véve szájába, a paripának oda nyujtaná, ez megfelejtkezve magáról, a helyett, hogy a czukrot, mint máskor, szeliden kivenné gazdája szájából, indulatosan ennek arczába kapott, s ajkát és állát rutul összemardosá. A tábornok sebei ugyan nem veszélyesek s könnyen beforraszthatók, de a szép ember egész életére el van csufitva.

Angol katonák levelei. Az angol közkatonák és tengerészek gyakran irnak a harcztérekről otthoni kedveseiknek, testvéreiknek. E levelekben sok egyes részleteket találhatni, mellyekkel a nagy politikai lapok nem foglalkozhatnak, de mellyek az érdekes adatok, rajzok miatt még is gyakran látnak napvilágot kisebb vidéki lapokban, hol a nép nagyobb örömét találja ez egyszerü leirásokban, mint a nagy politikai okoskodásokban. Igy p. o. egy levél a gallipoli táborból, Törökországból szól s körülbelül igy hangzik: „Megkaptam kedves és szives soraitokat s a pénzt, a mit küldtetek, fogadjátok köszönetemet. Hanem, Feri öcsém, nem állhattam meg, hogy ne nevessek, midőn leveledből olvastam, hogy az itteni életet olly nagyon olcsónak hiszitek. Valaki szépen rászedett benneteket. Azt tartjátok, hogy itt egy egész juhot lehet kapni 2 shillingért, (1 shilling mintegy 1/2 pft.) örülünk, ha egy kis bárányt kaphatunk 5–6 shillingen; a mi pedig vadat illet, még ennek szinét sem láttam, ha csak kigyót, békát s vakandokat nem értetek alatta, ez van elég. Különben ez az ország valóban gyönyörű egy ország; földje megbecsülhetetlen, a legszebb föld, a mit valaha láttam. Hanem a lakosok – ezekről nem sokat mondhatok; nekem ugy tetszik, hogy ez valódi bágyadt népfaj; ha látom, hogy e szép ország miként indul pusztulásnak kezei között, azt kell hinnem, hogy nem igen öli magát a munkáért. – Most az országutak el vannak lepve seregekkel. Naponként 3–4 órát gyaloglunk; a nap olly melegen süt, hogy alig végeztünk egy órányi marsot, máris csuronviz rajtunk minden. Eledelünk nem valami különös. Részünk van ollykor bizonyos marhahusban, – legalább ők nevezik annak – a mit ugyan ember legyen, a ki meg tud rágni; a birkahus kissé jobb. Annyi igaz, hogy sok szükséget kell szenvedni a seregnek. Mindazáltal a gallipoli táborban vigan vannak; mindenki mulat, a hogy tud. Itt nagyban készülnek az oroszok elleni indulásra. Mintegy 50,000 franczia szállott itt partra, de ezek egymásután mind tovább utaznak; mi nem tudjuk, melly órában indul ezredünk. Azt mondják innen Várnára indulunk, s ha egyszer itt leszünk, talán csak nem fogunk már soká várakozni, hogy az ellenséggel találkozzunk. Annyit mondhatok, hogy a franczia katonák többnyire derék, jeles fiuk; nevetnének, ha látnátok, mint sétál az angol és franczia katona együtt karon fogva. Ugy látszik, a franczia nagyon szereti az angolt; ha észreveszi az utczán, mindjárt neki rohan s megcsókolja; azt hiszem, ez nemzeti szokás ő nálok, de mi angolok nem szeretjük ezt a dolgot. Mind a mellett, igen jól egyezünk meg. – Édes Feri öcsém, örömemre válik jelentenem, hogy minap egy muszka kémet hoztak táborunkba; épen az erőditéseket és táborozást rajzolta, midőn a franczia fiuk megcsipték. S még egy más ujságot is el kell mondanom, mi pedig minap egy fiatal leányt – egy angol leányt találtunk. Valami itteni görögnek volt rabszolgálója, a 28-ik ezred egy markotányosnéja dolgozva találta a mezőn, midőn épen arra ment bevásárlás végett a városba. A fiatal leány ezt oda hivta magához s egy ital vizet kért tőle, mialatt elbeszélte, hogy ő angol leány s négy év óta ezen görögnek rabszolgája; 12 éves korában hajótörést szenvedett atyjával. Mondja, hogy ez a görög, tengeri rabló volt, midőn hatalmába esett. A katonák megtudván ez esetet, rá törtek a görög fészkére s kivüle még valami 20 nőt hoztak tőle magokkal, mind rabszolganő volt. Az angol leány nem volt köztök. Ezt elzárta a vén görög. De a katonák azt mondták neki, hogy tüstint felkötik a fára, ha nem mondja meg, hol van az angol leány; mire ez megijedt s elvezette őket egy dohos pinczébe, hol a szerencsétlen leányt lánczon találták, nyakáról lelóggó nehéz vassal. Innen szabaditották ki tüstént. A leány essexi születésü; a katonák mindjárt aláirást kezdettek meg felsegélésére. – De térjünk át a háborura. Reménylem, édes öcsém, nem sokára farkas szemet nézünk az oroszokkal s akkor megmutatjuk, mit tud az angol szurony. Mindenki csak ezt óhajtja, s bármi nehéz fáradalmakkal van is e csatározás egybekötve, a seregnek legjobb kedve van, s én valóban büszke vagyok ezredemre. Eyre tábornok meg is dicséri naponként s én merem neked mondani, hogy ez a legderekabb ezred, a mit életemben láttam. Feri öcsém, szeretnék érdemjellel hazatérni, a mit hiszem, hogy megkapok. – Épen hallom, édes öcsém, hogy ezredünk holnap reggel indul Sebastopol felé. Az Isten segitse! Mikor embereink megtudták e hirt, örömünkben három riadó éljent kiáltottak; ha hallottad volna őket, hálákat adták volna Istenednek, hogy nem vagy muszka. Éljetek boldogul. T. H.”

– Végre az angol katonáknak is megengedtetett, hogy bajuszt viselhessenek.

Uj ágyuk. Tudva van, hogy Lajos Napoleon, a francziák császára, a hadtudomany mezején számos érdemmel bir. Régibb találmányu ágyui, mellyekből golyókat, bombákat s kartácsokat egyformán lehet lövöldözni, már be vannak véve a franczia hadseregben, s ámbár – műértők itélete szerint – e találmány nem igen gyakorlati, mégis nagy változásnak lehet kezdete, az összes tüzérügyben. Ujabban a császár olly ágyut gondolt ki, melly, ha czélszerünek bizonyul be, igen haszonvehető lehet a tengeri háboruban. Alkalmazásában leginkább lapos ágyunaszádokon volna helye. Ezen ágyu csőve, egy igen egyszerü készületnél fogva, minden lövés után azonnal a vizbe merül, miáltal meghül s minden veszély nélkül tüstént ujra tölthető lesz; mig ellenben az eddigi ágyuknál a csövek hűtése által igen sok idő ment veszendőbe. A franczia hajógyárakban már munkában is vannak illy ágyukra számitott naszádok.