A szél támadása és vulkánok kitörése okairól.

Nem mulik el egy év sem a nélkül, hogy őszszel vagy tavaszszal szelek ne fúnának, mi lehet ennek oka? koránt sem az, a mit némelly emberek a mások könnyenhivőségét felhasználva elhitetni szoktak egymással, hogy ez vagy amaz tájékon valakit kivégeztek, s azért fú a szél, mert ha mindannyiszor valahányszor e két idő szakában az évnek, mellyben a szél dühöngni szokott, kivégeznének valakit, akkor meglehetősen megfogyott volna az emberi nem, de meg józanon gondolkozva a tárgy felett, vajjon mi összeköttetése van, egy ember kivégeztetésének a szél fúvásával? Ezt csak ollyan ember hiheti el, ki sohasem gondolkozott s gondolkozni nem is szeret valami tárgy felett, hanem nagykönnyen elhiszi, bármit mond is valaki.

Hogy őszszel s tavaszszal leginkább szeles idők járnak, annak természetes oka van. Mit értek én az alatt, hogy természetes oka van? Semmi egyebet, mint azt, hogy a természetben levő különféle tárgyak közremüködése mint p. o. a nap sugarai, a föld belsejében levő melegség s a levegő ingékonysága szüli a természetben a szelet. A meleg kiterjeszkedéséből szél támad. Ugyanis egy vékony csővü ércz golyót ha kezünkbe veszünk, és azt félig vizzel megtöltve a tüzre tartjuk, kevés idő mulva tapasztaljuk, hogy a golyóba öntött viz felmelegedve annyira felszáll, hogy a golyóban levő ür, nem képes a feldagadt viz tartalmát magába fogadni, a golyót erővel ketté repeszti. Továbbá ha forró vizet egy edénybe lefödünk, egész erővel igyekszik maga fölül a födőt levetni, ez nem sikerülhetvén, legnagyobb erővel az edényt veti szét s illyenkor tapasztaljuk ha közelében állunk, hogy a körültünk levő levegőt az edényből elszabadult meleg megrázza s sebes mozgásba hozza, – mi nem egyéb mint szél.

Innen már most nagyon könnyen kimagyarázhatjuk magunknak, hogy mik lehetnek a vulkánok vagy tüzokádó hegyek és különösen azoknak erőszakos kitörése miképen történik; mert ezek nem egyebek mint a föld gyomrában levő különnemű folyadékoknak egyhelyeni öszpontosulása, melly folyadékok szabad utjokban valami erő által gátoltatnak, ennek következtében a föld gyomrában nagy melegség fejlik ki, melly melegség mindig jobban terjeszkedve nagyobb tért kiván, végre a fölibe nehezedő földtömeget ha az olly vékony, hogy áttörheti, felszakasztja, és az ugynevezett láva folyam kifolyik, ha pedig nem képes a földet áttörni: akkor a földet megrengeti, mit azután mi köznyelven földindulásnak vagy földrengésnek nevezünk.

Szél támad továbbá még a nap, föld melegsége és a lég ingékonysága által: mert a nap sugárai a földön levő gőzöket részint elpárologtatván; részint megritkitván, ezen megritkult gőz felszáll. A melly része tehát a földnek inkább ki van téve a nap hevének, ott észrevehetjük, hogy mindig ellenkező tájéki szelek fúnak, hasonlókép midőn a nap láthatárunkra feljön a földre függőlegesen vetvén sugarait, azt annyira felmelegitvén, hogy a földben levő lég és gőz, majd nyugot majd keletfelé hintázva, az egyensulyt sehogy el nem találhatva szél támad, még pedig mi csudálatos, épen nem keleti, mint várhatnánk, hanem nyugoti. Ennek oka azonban a légnek fokonkénti melegülése, a nyugotról jövő légfolyam hidegebb, mint a keleti, mit még nem melegitett fel a nap sugara. E két különböző t. i. hideg és meleg légnek együvé találkozása okozza azt, hogy midőn a nap nálunk délpontján áll, nyugotról fú a szél, s megforditva midőn a nap láthatárunkon lenyugszik, keleti szél fú.

101.