Vidéki hirek.

Az ország különböző vidékeiről érkeznek hozzánk tudósitások azon ünnepélyekről, mellyek april 24-én, Ő Felsége egybekelési napján tartattak. Mindenütt isteni tisztelet tartatott buzgó könyörgésekkel, mellyel többnyire jótékony adakozás s a szegényekről való megemlékezés volt egybe kötve.

A legmagasb menyegzői ünnepélyre Budaváros budai borral, Komáromvárosa pedig roppant kenyérrel kedveskedett, melly másfél mázsát nyomott.

Ismét számos tüzvészről kaptunk tudósitásokat. Igy Aszalon (Abauj) april 18-án 300 ház és 100 gazdasági épület hamvadt el. Aradon a Gaja nevü külvárosban 35 ház, Ungmegyében Bajánház falu csaknem egészen leégett. Bácsmegyében Ó-Becse, Petrovoszelo és Ada helységekben ezer háznál több lett a lángok martaléka; e sors érte Glozsán és Vaskut falukat ugyanazon megyében. – Nem csuda, ha illy számos szerencsétlenség bekövetkezése után azt látjuk, hogy a tüzkármentesitő intézeteknek itt Pesten s másutt az országban felállitott ügyvivőségeinél egymást érik most a biztositást keresők. Az ügyvivők alig győznek hamarjában megfelelni a kivánatoknak. Igy teszik a csapások gyakran elővigyázóbbá, okosabbá az embert. Boldog, a kit illyen leczke még nem előzött meg, s a ki nem kénytelen magát azzal vigasztalni, hogy hiszen ugy is a maga kárán tanul a magyar.

Aradon a kereskedői testület a Maros ottani partját ki akarja épiteni, s e végett egy küldöttség, mellynek tagjai a polgármester, egy mérnök és több kereskedő, már meg is vizsgálta a kiszálló helyet. Aradvárosának bizonyosan mind kényelmére és hasznára, mind csinosbulására fog szolgálni ez intézkedés.

Sopronban cs. k. katonatisztek árvái számára nyilt meg egy nevelőintézet.

Pécset az ott megtelepedett szobrász, Bartalits, bevégezte a főegyházra szánt 12 apostol szobrait, mellyeken három évig dolgozott. A köveket, mellyekből a szobrokat faragta, egy ottani kőbányából vette. Minden szobor, a talapzat nélkül, 13 lábnyi magas. Összesen mintegy 80 mázsát nyomnak. A községtanács a Pécsett felejthetlen emlékü Szepessy volt püspök arczképe mellé a mostani herczeg-primás, Scitovszky János bibornok ő eminencziája életnagyságu arczképét szándékozik megrendelni a tanácsterem számára.

Egy kismartoni (Sopron) rézmivesmester, Leeb Ferencz, kizárólagos szabadalmat nyert a fütőkályháknak egy általa feltalált javitására. E javitás abból áll, hogy a meleg füst a kályhából csak akkor oszoljék el a kéménybe, mikor már a szobának adta át egész melegségét. Ez által, ugy számitotta ki a mester, csak felényi fára volna szükség.

Kolozsvárt a legnagyobb lelkesülés mutatkozik az ottani nemzeti szinház emelése és fentartása körül. Ismert buzgó hazafiak vették kezökbe e nagy fontosságu ügyet, s egy szivhez és észhez szóló felszólitást bocsátottak közre, mellyben részvétre szólitják fel a nemzet fiait s leányait. Mi itt egy cseppet sem kételkedünk, hogy legjobb sikere lesz. Erdély már sokszor ment elő jó példával Magyarországnak. Most ismét előttünk áll. Feszült figyelemmel kisérjük!

A bécs–győri vasutból végre csakugyan lesz valami. Az épités feletti tanácskozások egy cs. k. helytartósági tanácsos elnöklete alatt folyó hó 6-án és 7-én tartatnak Komáromban. A pozsony-szeredi vasutvonalon pedig, hol eddig csak lovakat használtak a szállitásra, most szintén a gőzmozdonyokat szándékoznak használatba venni.

Temesvárról érdekes hireket olvasunk a selyemtenyésztést illetőleg. Sokan csudálkoztak már azon, honnan van az, hogy Magyarországon, különösen az áldott Bánságban, mellynek éghajlata annyira kedvező a szederfáknak, miért nem talál a selyem olly kiterjedt mivelésre, mint hasonló körülmények között más országokban. Sőt ugy kell tapasztalnunk, hogy a selyemtenyésztés évről évre nem hogy nevekednék, hanem mindinkább alászáll. Igy p. o. 1851-ben a temesvári helytartóság területén 148,401 font selyem gubó tenyésztetett (mi 107 368 ftot 52 krt hozott be), de már 1852-ben csak 130,417 font selyem-gubó adatott el (64,166 ft. 7 kron.) Honnan e különbség? Mi ezen alábbszállásnak oka; holott a kormány is mindent elkövetett, hogy a selyemtenyésztés lábra kapjon? Sok mindenféle okot hordtak fel már, de az igazit csak most tudjuk meg valódilag, s ez nem más, mint azon körülmény, hogy a selyemtenyésztésről azt tapasztalta a mezei gazda, mikép ott nem jól fizeti ki magát, s e miatt örömest abba hagyja s a mezei gazdászatra forditja minden fáradságát. Ugy van ő mással is. A czukorgyáraknak például sok czukorrépára volna szükségök, meg is adnák az árát, de az ottani gazda még sem termeszti, mert azt találja, hogy a gabona sokkal több hasznot hajt neki. Ugyan ez okból nem foglalkozik örömest a selyemmel sem. Földje dusan megtermi az arany kalászokat s ő igen jól tudja, minő keresett biztos portéka ez s minő ára van, különösen néhanapján, mint például most is. A szederfát szivesen ülteti s van is azon vidéken elég, de selyemtenyésztésre csak kevés használtatik.