A havasi sas.
Tsudi után Dr. Hegedűs.

Mentül magasbra nyomul fel a vándor a schweiczi havasok ragyogó tetejére, annál inkább elhagyatva látja magát a hegyalját ékesitő növényzettől. Hason léptekkel kerüli őt az állatvilág; pókok és bogarak, pillangók s legyek kisérik csak fel a hegyek ormáig. Szivesen szemléli a vizsgáló kisded munkálkodásukat, mint táplálják s üzik egymást változatos létüknek szűk határai között a sivatag bérczvilágnak közepette. Szennyes hóhalmak, görgeteg s elszakadt szikladarabok közül itt ott száll fel a havasi pinty, a meredek bérczfal repedésein fürgén szökdel fel alá félig nyitott szárnyakkal a tarka havasi fellengős a szürke billegény (barázda billegtető) bizalmasan engedi közeledni az utast, – vizsga szemével kiváncsian nézve ez előtte uj tüneményt.

Mint magasbra vonul a keskeny szédelgő ösvény, s távol bérczcsucsok felett keringő varjuk károgásán kivül mi sem zavarja a természet ünnepélyes néma csendét; már hinni kezdi a vándor, hogy egyedül s magányosan áll fáradalmaival a szürke hegyormok s ragyogó jégsiknak közelében, hol a néma setét halál ütötte fel örök, sivár tanyáját. – Komor szikla tenger alatta, távolban az emberek lakhelye, városok, falvak kékes ködbe borulva, – körülötte sziklás bércz s hólepte hegyszaruk a viharos szelek rideg tanyái. – De ah! felette fenn a magasból hosszu, visitó Pfí-i-i hangzik, körültekint, az ég szelid kékjében egy setét pontot lát mind közelébb uszni halkan s zajtalanul; majd közelébb jő, nyugtalanul csattog s kiterjesztett hatalmas szárnyaival felette lebeg a havasok fejedelme, a sas! – majd a setét tátongó mélységbe ereszkedve, majd nyilként emelkedvén a jéghegyek ragyogó csúcsai fölé, – lenge felhő elfedi a vándor szeme előtt, mig éhes sikoltása egy negyed óra mulva, vészteljesen hangzik távoli havasok lánczolatja felett; a kelő napnak ott is elébe repülvén.

A havasi sas az europai hegysorok kondorának méltán neveztetik, s habár nagyságra nem éri is el a kordillerák óriási szárnyasát, mind a mellett óriási tünemény, s mind szervezete (organismus) mind életmódja által a havasi állatvilágban előkelő helyet foglal el. – Hajdan a schweiczi havasok minden részét lakta, – de szaporodása csekély lévén, a folytonos üldözések által igen meggyérült, – ugyannyira, hogy most már csak nehány kanton havasait lakja, másokba már csak koronként jelenvén meg. – Mint minden ragadozó szárnyasoknál, ugy a sasoknál is a jércze felülhaladja a himet mind nagyságban, mind pedig erőben; egy teljesen kinőtt példány nem ritkán 4 és 1/2 lábnyi magas, kiterjesztett szárnyai 10 lábat tesznek ki, mig sulya 12–20 font között szokott maradni. – Nem ritkán 6 hüvelyk hosszu csőre elől kampóval végződik, melly gyakran olly annyira lekonyul, hogy még az evésben is gátolja az öregebbeket. – Fen lapos, hátul szélesb feje fehéres tolluval fedett, szeme veres fényben ég, s narancsszinü gyürüvel vétetik körül, melly azt a jéghegyek által visszavert vakitó napsugarak hatása ellen oltalmazza.

Külső megjelenésénél még érdekesb testének belszerkezete, mell-izmai rendkivül erősek; hosszu velőtlen csontjai, lehellés közben megmelegedett, s igy a küllégnél könnyebb levegővel megtelvén, hatalmas röptét teszik lehetővé. – Károssága felette korlátoltatik gyomrának s bögyének kivételes alkata által; – gyomra ugyanis csipős kellemetlen szagu nedvet tartalmaz, melly a vastagabb csontokat kevés idő alatt meglágyitani s emészteni képes, – kisziván az azokban létező tápanyagot, a testképzésre alkalmatlan mészrészek mennek el egyedül tőle emésztelenül. Egy meglőtt sas gyomrában róka farkat, zerge czombot s tehén oldalbordát talált az azt elejtő vadász; ezen állatokat tehát egymás után kellett megölnie s felfalnia, s ha a természet illy bölcsen nem gondoskodott volna hatalmas étvágyáról: rég kiirtotta volna a havasok valamennyi vadát.

A szabad sas életmódja eddigelé kevéssé ismeretes; folytonos szemmeltartása nagy szorgalmat, kitürést s rendületlen bátorságot igényelvén, minden ebbeli adat rendesen töredékesen szól.

Hajnallat előtt elhagyva fészkét, csendesen lebeg a felhők között gyönyörü szemét vadászkerülete felett jártatva, mig kitünőleg éles szaglása őt a legtávolobb martalékról értesiti. – Békésen legelnek a hegyek állatai, nem is ügyelve a gyilkos felhőre, melly széditő magasban uszik felettük, – mig az alattuk terjedő légkört szaglázva vizsgálják, – villámsebességgel, kajácsul csap le reájuk a sas – nincs menhely, nincs menekvés, még mielőtt a futás gondolata felvillana agyukban, vergődve követik a büszke rablót a magasba.

Igy csak a kisebb vadat szokta megejteni; nagyobbat, ha szédelgő hegyormon legelve látja, zugó csapkodással repül el mellette robaj s szárnycsattogtatással igyekezvén martalékját elkábitani s karmaival a mélységbe rántani. – Hasonló hadcsellel egykor egy meredek szikla parton legelő bikát igyekezett a mélységbe röpiteni; merész kisérletét egy ideig makacsul folytatván, de a kedély nyugalmából egy könnyen ki nem zavarható négylábu, hajlott nyakkal rendületlenül állt, s a sasra szegezett szarvaival, ennek minden támadásait diadalmasan verte vissza, mig a merész támadó vállalatával kifáradva, felhagyott. – Vadászatáról megtérve, a nap egyéb részét galjak, szalma és szénaszálakból font fészkében tölti, mellyek a legjáratlanabb ormokra lévén rakva, rendszerint nemcsak a vadász lépte, de lőszere sem képes elérni.

Nyáron át a legmagasb tájakat lakja, csak télen, éhségtől kényszeritve, száll a hegyaljára, s ekkor is a zergék s egyéb téli alvást nem tartó állatok a fenyvesekben keresvén menedéket, legfeljebb megugrasztott nyulat vagy vadászkalandján elkésett s csak virradóra lyukába térő rókát s nehány varjut kerithet hatalmas étvágyának kielégitésére. Azonban nem mindenkor sikerül neki martalékját szerencsésen elhordhatni. Van példa, hogy a hatalmas szárnyas saját elemében négylábu által legyőzetett, Upterwalden környékén az ugynevezett sárkánylyuknál egy rókát ragadván meg, vele már felszállt, midőn a ravasz állatnak nyakát kinyujtani, a rablót torkon ragadni s azt keresztül harapnia sikerült: halva rogyott le a sas, mig róka koma vigan odább sántikált, de a zúgó légutazást aligha feledte életében.

(Vége következik.)