MINŐSÉG ÉS MÉRÉSÜGY |
A mérések szerepe a frekvenciagazdálkodásban
II. rész
A Közlemények előző 65. számában általános tájékoztatást kapott az olvasó a
frekvenciagazdálkodási szervezet felépítéséről, ezen belül különösen
a mérőszolgálati rendszer elemeiről, azok feladatairól és tevékenységi köréről. Ezt követően most értelmezzük
a méréseknek a frekvenciagazdálkodáshoz kapcsolt folyamatát, majd azokat a
jellemzőket vesszük sorra, amelyeknek a mérésére sor kerül
a mérőszolgálati rendszer működtetése során.
A mérések
kapcsolódása a frekvenciagazdálkodási munkafolyamathoz
A
mérések kapcsolódása a frekvenciagazdálkodási munkafolyamatokhoz általában
kérdés - felelet formában történik a rendelkezésre álló eszközök (műszerek)
és az alkalmazott mérési eljárások fejlettségi fokától függően.
Azt is mondhatnánk, hogy a méréssel mindig egy kérdésre keressük a választ.
A mérőszolgálat hatékonysága a válaszadás gyorsaságával egyenesen
arányos, következésképpen akkor a leghatékonyabb, amikor a kérdés feltevésekor
azonnal képes válaszolni, vagy amikor már a kérdés feltevés előtt
rendelkezik a válaszadáshoz szükséges adatokkal. A frekvenciagazdálkodási
kérdések mindig a frekvencia használatára vonatkoznak, a tervezés, a
szabályzás és az engedélyezés döntéshozatalt megelőző, előkészítő
szakaszában.
1.ábra. A mérések
és a frekvenciagazdálkodás kapcsolatrendszere
A
mérőszolgálati rendszernek tehát olyan felépítésűnek kell
lennie, hogy a tartomány folyamatos mérésével, megfigyelésével létrehozzon
egy „élő adatbázist”, amely az azonnali válaszadás forrása lehet.
Ennek birtokában - a hozzáférés biztosításával -lehetséges az azonnali válasz,
vagy akár a kérdésfeltevés megelőzése is.
Az
1. ábra szemléletesen mutatja be az együttműködés rendszerét, melyben
helyet kap a frekvenciagazdálkodási folyamathoz tartozó mérési tevékenység
a hitelesített mérőeszközökkel és az adatbázissal. A rendszer
adatokat szolgáltat a döntéshozó számára és biztosítja a döntések
eredményességének ellenőrzését a rádió-távközlési jelenségek
folyamatos mérésével, a mérési eredmények adatbázisba helyezésével. A
folyamatos megfigyelés egyúttal hatékony felügyelet is, az engedélynek való
megfelelőség biztosítása, a jogszabályok és a hatósági szándékok
érvényesítése érdekében.
A mérés/megfigyelés, a fentiek figyelembe vételével, hármas szerepet lát el
(2.ábra.):
Érvényszerző,
mert a hatósági szándéknak megfelelően biztosítja a megfelelőséget,
megelőzi, illetve elhárítja az esetleges zavarokat.
Probléma megoldó, mert választ ad a feltett kérdésekre .
Előre mutató,
mert választ ad a még fel sem tett kérdésekre.
*Hírközlési
Főfelügyelet
2.ábra.
A mérések hármas szerepe a frekvenciagazdálkodásban
A
frekvenciagazdálkodási jellemzők és a frekvencia használat értelmezése
Annak megértésére, hogy mit is jelent a frekvenciagazdálkodási cél elérése, a
lehető legjobb frekvencia felhasználás és a rádió-távközlő
berendezések zavartalanságának, illetve összeférhetőségének biztosítása,
szolgáljon a 3. ábrán bemutatott „pillanatfelvétel” alapul. Itt egy nap
kiragadott időszakában (00.00 órától 11.00 óráig, 24 percenként vett
mérési mintavétel alapján) láthatjuk
10, egymás mellett kijelölt frekvencia (csatorna)
kihasználását, mindazokkal a jellemzőkkel, melyek meghatározzák
az alkalmazott rádió-távközlő berendezések, állomások, vagy
rendszerek működését, és szerepet játszanak az összeférhetőség,
vagy éppen az összeférhetetlenség (zavartatás) létrejöttében.
3.ábra. Pillanatfelvétel” a frekvenciasávok használatáról
A rádiófrekvenciás tartományt a Nemzetközi Rádiószabályzat (RR) és
ezzel összhangban Magyarországon a Frekvenciasávok Nemzeti Felosztási Táblázata
(FNFT) a 9 kHz...275 GHz közötti tartományban felosztotta.
Az FNFT-ben meghatározták a rádiószolgálatok fő jellemzőit,
a felhasználható sávokat (frekvenciákat), a rádió-berendezések műszaki
jellemzőit, a tervezési módszereket és a működési, üzemeltetési,
forgalmi , valamint egyéb feltételeket. A rádiófrekvenciás tartomány véges,
ezért felosztása, kijelölése, engedélyezése és használata körültekintő
intézkedéseket igényel annak érdekében, hogy káros zavarok keletkezése nélkül,
az új igények is kielégíthetők legyenek.
A 3. ábrán bemutatott kép természetesen csak minimális töredékét
tudja bemutatni az időben és térben folyamatosan változó, az eltérő
jellemzőkkel rendelkező rádió szolgálatok működési tulajdonságairól,
de betekintést ad a hatósági feladat értelmezéséhez. Ha figyelembe vesszük
még, hogy a rádiószolgálatok működése során mindig előfordulnak
véletlen, vagy szándékos rendellenességek, az engedélyezettől eltérő,
vagy engedély nélküli sugárzások, belátható milyen bonyolult szabályzási,
igazgatási és felügyeleti feladatok megoldása szükséges ahhoz, hogy a rádió-távközlés
biztonságos működése szavatolható legyen. A 4. ábrán egy kijelölt
frekvencián működő rádióállomás kisugárzott térerősség-frekvencia
jelleggörbéjét külön kivetítve, megállapítható:
az adás által
elfoglalt sáv közepes frekvenciája, a kijelölt frekvenciától való eltérés,
illetve a frekvenciapontosság,
az adás által elfoglalt sávszélesség,
az adás kijelölt sávon
kívüli, káros kisugárzásai (szomszédos csatornán, felharmonikusokon, vagy
egyéb mellékhullámokon)
az adás vételi
szintje, térerőssége.
4.ábra. Egy rádió adás térerősség-frekvencia jelleggörbéje
A frekvenciagazdálkodási kérdéskör ezen túlmenően kiterjed sáv forgalmi adataira is, annak érdekében, hogy a felhasználási igények kielégíthetők legyenek, a frekvencia kihasználás a lehető legjobb legyen. A 3. ábrából látható, hogy az egyes csatornák kihasználtsága az idő függvényében nem azonos. A 4. csatornában szinte folyamatos az adás, míg a 2., vagy 8. csatornában csekély a forgalom. Ha az adások térerősség-idő diagramját vizsgáljuk (5.ábra.), akkor választ kaphatunk a kihasználtság mértékére, statisztikai adatokat kaphatunk a forgalmas időszakokról. Így eldönthető lesz egy esetleges új kijelölési igény jogossága, vagy esetleg egy megosztott csatorna használat elrendelése.
5.ábra. Egy rádióadás térerősség
- idő jelleggörbéje
A frekvenciagazdálkodással kapcsolatos mérések feladata a fentiek figyelembevételével alapvetően, az adások által kisugárzott térerősség folyamatos vizsgálatát jelenti. A mérési módszerek és felhasznált mérő eszközök és rendszerek - éppen ezért - elsősorban a térerősség mérésére, a térből vett jelek vizsgálatára hivatottak.
A cikk sorozat következő részében a mérési módszereket és az alkalmazott mérőeszközöket mutatjuk be.
Tomka Péter
A laprendszer készítője: UFE Bt.