Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 6. szám · / · FIGYELŐ

Kádár Erzsébet: RIGÓ-UCCA 20-22
Thury Zsuzsa regénye - Révai

Ez a rigóuccai garszónház gyerekek játékházaira emlékeztet: kiemelhetjük a ház falát s egyszerre belelátunk valamennyi szobába. Thury Zsuzsa lakásait magányos emberek lakják, főleg magányos nők: legtöbbjük kissé veszélyeztetett rangú «úriasszony». Polgári jólétük konzervkivonat: csempés fürdőszoba, állandó melegvíz, pontos kiszolgálás, szobájukban hangulatvilágítás, a szomszédban bömbölő gramofón. Úgy kapaszkodnak főbérlői rangjukhoz, mint egy mentőcsónakba. Akik ide beköltöznek, valamilyen sérülés vagy betegség felségterületére lépnek, furcsa közösségükben gyanakodva lesik társaikon betegségük tüneteit. Itt minden kárpótol valamiért: a kényelem a magányért, s a magány a bizonytalanságért. Drágán megváltott magánlyukban mind ezzel a félelmetes rémmel vívódnak, menekülnek előle, emlékekkel, álmokkal csalják magukat, pánikhangulatukban egymáson élősködnek.

Ezt a garszónház-szorongást írja meg Thury Zsuzsa. Néhány figurája ízes, mulatságos, vaskosan groteszk. Igaz. De mindannyian csak homlokzatdíszek; s ha az író alakjait domborúan mintázta is, csak felénk forduló oldalaikat faragta ki. Hátterük a ház, nélküle hűdöttek volnának, csak a garszónház panorámájában van rendeltetésük. A házon kívül nem «érezzük» őket, nincs légkörük. Itt benn pedig kissé maszkok és karrikatúrák. Két műfaj mesgyéjén állnak, - gondoljunk Daumier rajzaira.

De mindez ellen még nem emelhetnénk kifogást, ha ez a garszónházi lét megérné az egyszerűsítést és elrajzolást. A regény azonban valamiképpen tompa hangot ad, azzal a bizonytalansággal felel, amikor egy öntvénybe levegőbuborék szorul. Thury Zsuzsa a magányt írja meg, s a magányról mond legkevesebbet. A rigóuccai garszónház a magány, a szerelmi társ hiányára egyszerűsödik. A lélek halotti maszkja, de ez az álarc itt majdnem minden lélekre illik. S ezek a nyájhősök szeretnek, szerelemre vágynak, szerelmi bánatuk van, viszonyaik vagy alkalmi szeretőik miatt szenvednek, - s kínzó, fullasztó magányukról nem tudunk meg többet. Megakadunk a tüneteknél, nem jutunk el a lélek betegségéig. Nem véletlen, hogy a regény igazán élő hősei azok, akiket testük és szerelmük szinte teljesen meghatároz. De minél kevésbé csak «test» valaki, s minél komolyabb, tépelődőbb ember, annál halványabban megrajzolt hős. Ők azok, akiket légüres tér vesz körül.

Nem kicsinylésből írom: Thury Zsuzsa regénye jellemzően női írás. Nőírónk legtöbbje az egész életet egy férfi és egy nő, vagy egy nő és több férfi viszonyába szeretné belesűríteni. Ez a szemlélet ha nem is hamis, de szegényes, erőszakos és megalázó. Hogy vannak más útvesztők és veszélyesebb szorongások, arról Kaffka Margit és Török Sophie írásai győztek meg. A többiek, s köztük Thury Zsuzsa, komoly tehetségükkel is megelégszenek azzal, hogy bátran be-benyissanak egy fülledt hálószobába. Ennyi a vallomásuk.