Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 6. szám · / · FIGYELŐ

Schöpflin Aladár: VEÉR ANNA ALSZIK
Szabédi László novellái - Bólyai

Egy hosszabb novella, amelyet a novellától állítólag irtózó közönség kedvéért Gárdonyi óta «kisregény» névvel szeretnek jelölni és két rövid képecske. A könyv címét az előbbi adta; ez a valóság és képzelődés, ébrenlét és nappali álom közötti határon jár, amikor hol együtt, párhuzamosan halad, hol egymásba mosódik a kettő. Nem eléggé tapasztalt és eszközeiben nem nagyon biztos fiatal író műve, merész vállalkozás, féleredménnyel, van benne, ami érdekes és jó, de egészben véve zavaros, alig lehet belőle kiokoskodni, hogy mit akar az író. Még nem elég kész a nehéz témára, de sok biztatást ad, hogy előbb-utóbb kész lesz. A kisebb novelettek között van egy, A keserves című. Ez a maga nemében kész mű, időálló formában, tömören és szervesen formál ki valamit, zártan, keményen, akár egy furcsa népballada. A meghibbant öreg parasztasszony, az ura temetésén, akinek ő idézte elő a halálát, hirtelen felfortyanással fejbeütötte kenyérsütés közben a vasalt perjevonóval. Ahogy a halottat siratgatja, minduntalan rigmusba átmenő szavakkal, ahogy ebből kikerül házasságuk egész története, - az egyszerű történetbe olyan bonyolult, pontosan a tragikus és komikus borotvaélű szélén járó hang elegyedik, amelyet alig lehet elemeire bontani. Van benne valami sajátságosan ősi, valahogy nagyon régi, primitív rajzokra emlékeztető. Szerencsés pillanatában született műve egy tehetséges fiatal írónak, aki kerüli a járt utakat, a maga külön útját keresi.