Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 4. szám · / · Figyelő · / · Rejtelmes irodalom

Molnár Ákos: Korunk hőse: az orvos

Se szeri, se száma a filmeknek, színdaraboknak, könyveknek, melyek hőse az orvos. Mi az oka e hirtelen támadt érdeklődésnek? Kezembe került az egyik ilyen vaskos, nagysikerű könyv, Andrea Majocchi: A műtőlámpa fényében című műve, melynek szürkébb, eredeti címe: Vita di chirurgo. Elolvastam és feleletet kaptam a kérdésemre.

1. A könyv érzelmes. A gyermekek imádják benne szüleiket, a házastársak forrón szeretik egymást, az alantas rajong szigorú, de jóságos főnökéért, a betegek évtizedek után is hálásak orvosaiknak. Az érzelmesség pedig minden közönségsiker alapja.

2. A könyv izgalmas, nem úgy, mint egy regény, hanem, mint egy hirlap. Látunk egy vőlegényt, akinek az orvos nem mondhatja meg, hogy menyasszonya halálos beteg, mert köti a titoktartás. Az orvos megszabadít egy fiatalasszonyt méhenkívüli terhességétől, akinek ura egy év óta távol van. Bordélyházban végez el egy sürgős műtétet, mialatt félmeztelen nők segédkeznek neki és a falakon beszűrődik a muzsika és részeg nevetések zaja. Vándorcirkuszban is operál és egy majom ellopja a műszereit. Melyik regény vetekedhet a «megtörtént» esetek érdekességével, melyekkel legföljebb a mindennapi ujságok hírei mérkőzhetnek meg?

3. Jelenkori politikai vonatkozásai vannak. Szerző elragadtatással nyilatkozik egyik mesteréről, a berlini Israel tanárról, aki nem kaphatott egyetemi tanszéket - már akkor, 1909-ben! - és szerzőt ámulatba ejti az a fegyelmezett katonai szellem és kemény, parancsoló modor, amely oly önként értetődő Németországban - már akkor! Később Olaszországban pedig egymást érik a sztrájkok, bombamerényletek, a munkások az üzemek államosítását követelik, szökött katonák amnesztiát kapnak és a hadirokkantakat kigúnyolják. Ide egy ember kéne a javából, mondja egy idegen a szerzőnek és Mussolini megjelenik. A zavarok megszünnek, béke, nyugalom, biztonság váltja fel a zűrzavart, a mocsarak helyén nő a vetés, terem a mag. «Sok más csoda is történik mostanában Olaszországban, míg másutt, Amerikában is, szaporodik a bűn, az öldöklés, a munkátlanság, éhség és nyomor.» Eszményített vezérférfiaink dícséretét mindig készséggel olvassuk.

4. Könyökig vájkálunk a vérben, üszkös sebekben. Mások vérében, mások sebeiben, ami szerfölött kellemes érzés.

5. A hithez pedig ne nyúljunk. Rideg materialista orvosok megtérnek életük végén, mert véges lények vagyunk és végtelen csak a Mindenható. Szerző elfogadja a lourdes-i zarándokok kísérő orvosi állását.

6. Azokat a férfiakat szeretjük hősöknek tekinteni, akik értünk küzdenek, sőt akiknek értünk vívott harcait páholyból nézhetjük végig. Az orvos éjt nappallá téve, esőben, viharban, sokszor a fertőzés életveszedelmei között küzd embertársaiért, mialatt mi, beszámolóját olvasva, a meleg szobában, karosszékünkben elnyúlva rajonghatunk érte.

Végül 7. A könyv hangja rendkívül egyszerű, varrólány és borbélymester rögtön megérti a bonyolultabb betegségek leírását is és büszkén veregethetik meg a vállukat, hogy minden megerőltetés nélkül úrrá lesznek ily komoly tárgyakon.

De ne legyünk igazságtalanok. Majocchi, mint könyvéből kiderül, kiváló sebész, derék, érző ember. Igazán nem lehet megróni érte, hogy könyvet írt. Az elcsigázott, agyonnyúzott közönséget hibáztassuk, amiért nem tud elmélyedni olyan művekben, melyek cselekménye csak ürügy, hogy sűrítetten mutassa meg az életet? Ma nagyvonalakban élünk, a vastag, óriási felületek korszakában, amikor elvesznek minden műalkotás igazi elemei, a részletek és a durván felvázolt munkában az olvasó azt a módot véli visszatükröződni, ahogyan maga él. A bűnügyi regények bárgyú izgalmainál még mindig rokonszenvesebbek egy derék orvostanár egyszerű megnyilatkozásai.