Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 3. szám · / · Figyelő · / · Keresztury Dezső: Két északi regény

Keresztury Dezső: Két északi regény
III.

Gudmundur Kamban, az izlandi irodalomnak Gunnar Gunnarson mellett legjelentékenyebb alakja. Ő is társadalmi művek írásával kezdte pályáját, mint az északiak legnagyobb része s csak akkor fordult a zord sziget multja felé, amikor az izlandi millennium alkalmából 1930-ban megírta négykötetes regényét, a «Skálholt»-ot. Ebben a művében, amely világszerte ismertté tette, hazájában pedig a legelsők közé emelte nevét, a XIII. század rideg és sűrűlevegőjű világának alakjait idézte fel; az utána következőben, az 1936-ban megjelent «Sárkányos hajók»-ban még régebbre nyúlt vissza: Izland első válságának, a kereszténység felvételének, Grönland felfedezésének s a nagy kalandozásoknak korába. A mű kaland-rétege öt nagy tengeri út körül bontakozik ki, amelyek közül az első Grönlandba vezetett, négy pedig, hol véletlenül, hol egyéni, hol tömeges vállalkozás formájában Amerika partjaira. Ez a kaland-réteg azonban kiegészül egy másik igen érdekes réteggel, amit jobb szó híján kultúrtörténeti rétegnek nevezhetnénk. Kamban határozott és valóban figyelemreméltó művészi ábrázolóerővel idézi fel a barbár, de mégis mélyen emberi, szigorú és hősies erkölcsiségében nagyvonalú kor társadalmi s egyéni életének képét. A harmadik réteg, amely a mű világát teljessé teszi, az örök emberi érzések és indulatok rétege, sorsterhes, csak pillanatokra megnyugvó s kielégülő szerelmeké, véres bosszúké, égő vágyaké és súlyos kötelességeké. E három réteget meglehetősen laza szerkezet fogja össze: a történeti regénynek az az új formája, amelynek mintáját inkább a balladában, mint a szigorú szerkezetű műfajokban kereshetjük s találhatjuk meg. Valóban, van valami balladaszerű szaggatottság, sejtelmesség, pathetikus és drámai sürítettség ebben a regényben, amelyet az északi irodalmak ismerői általában az úgynevezett «saga-stílus» legérettebb képviselőjének tartanak. (Ezt a nyers, itt-ott éppen érdekessége és zenétlensége által ható stílust kissé elfinomította s meglágyította Lányi Viktor egyébként gondos és kiegyensúlyozott fordítása.) Lehet, hogy Kamban nem éri el nagy északi elődjeinek magaslatait; művének megkapó s erőteljes jeleneteit nem egyszer kissé tanárosan pontoskodó magyarázatokkal köti össze; bizonyos azonban, hogy nem méltatlan sem a nagy elődökhöz, sem a megidézett északi történelem szelleméhez. Művét érdemes volt magyarra fordítani.