Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 3. szám · / · Disputa · / · Bóka László: Justh Zsigmond naplója

Bóka László: Justh Zsigmond naplója [+]
3.

A napló akkor is megérdemelné a nyomdafestéket, ha nem Justh Zsigmond írta volna: tökéletes korkép, tökéletes társadalom-rajz. Proustot nem lenne szabad annak elolvasni, ki előzőleg nem olvasta a párisi naplót, - Szabolcska, Jakab Ödön, Ábrányi Emil, Pekár Gyula fénykora felett Justh meghallgatása nélkül nem lehet ítélkezni többé. Ha arra gondolunk, hogy halála után tíz évvel minden kész volt arra, hogy meginduljon a Nyugat, ha el merjük gondolni, hogy kortársai még közöttünk járnak, a legnagyobb bizalmatlanság támad bennünk minden irodalomtörténet s szellemtörténeti korkép iránt s esztétikusért kiáltunk. Mert a napló az «élmény és mű» között örökült meg s amennyivel több benne az élmény, annyival élettelenebb s hamisabb műveinél. A Pénz legendája, a Fuimus telve vannak e naplók anyagával, de ott korántsem hatnak ilyen vérszegényen, ilyen sáppatag szenvelgéssel. Belényessy Mária grófnő, a Pénz legendájának hősnője, jobb naplóíró, mint Justh Zsigmond, Vezekényi Elek, Márfay Gábor elevenebb emberek annál, aki megírta őket. Naplójából alig lehet kivenni, de a Fuimusban pontosan s ragyogóan megírja, mennyire bosszantotta s zavarta őt a magyar arisztokraták kis vidéki «udvara». Mintha a naplóban egy kicsit ő is azonosulna a Nikikkel, Stapszikkal, regényeiben remek karikatúrákat rajzol róluk. Regényhősei unják a cigányozást néha s nem olvasnak Jean Berge verseket, inkább Baudelairet, esetleg Zolát.

«Mint mondtam - életcélomul a magyar szellemi világnézet keresését tűztem ki» - írja a Pénz legendája előszavában. «E sorozat első száma ez a kis lélektanulmány, erre fog aztán a pusztuló felsőmagyarországi olygarcha világ, majd Erdély, legvégül a mai Pest elkövetkezni. Mind e munkákban azt keresve, hogy a lassú pusztulás vagy fejlődés folyamatában lévő társadalmi részek mennyiben járulnak majd azon világnézet fejlődéséhez, amely egy a népével - s így a legmagyarabb - csak a fejlődés másodlagos fokán.»

Ez nem a naplóbeli kiváncsi és rajongó sznob hangja s problematikája. «Fagy és fátum» szól szigorú mondataiból, kiváncsisága egy a miénkkel, azt a másodlagos fokot keresi, amit máig keresünk mindnyájan.

Naplóit s a Pénz legendáját, Fuimust, Gányó Julcsát egyszerre kell elolvasni, hogy még biztosabban tudjuk, mennyivel több az elsődleges élménynél a mű, az embernél a művész. Az élmény megavasodott, az ember kiköhögte tüdejét, jelentőségük ma már csak annyi, hogy a mű értékét, a művész teljesítményét mérhetjük velük.

 

[+] Justh Zsigmond naplója. Sajtó alá rendezte, bevezető tanulmányokkal és jegyzetekkel ellátta Halász Gábor. Budapest, 1941. Athenaeum.