Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 12. szám · / · Egységes magyarság

Egységes magyarság
I. Asztalos István

Erdélyi szellem volt s létezik ma is. A Dávid Ferenc s Bethlen Gábor szelleme. Világviszonylatban haladó szellem a neve.

Most olyan az erdélyi szellem, mint a nagy sötétből hirtelen világosságra került ember. Dörzsöli szemét s pislog tájékozatlanul. A sok dícsérettől ki-kifeszül, büszkélkedik kényszeredetten. - «Kiállta a próbát.» - De vajjon mi az ördögöt tehetett volna egyebet? Nem jókedvéből állta, dehogyis jókedvéből. Kénytelen volt állnia, tartani a hátát. - «Ahogy lehet» - vallotta meg őszintén. S bizony volt idő, mikor a sok bátorság mellett erényt csinált a gyávaságból is. - «Nem az a legény, aki marja, hanem, aki bírja...» - adta ki a jelszót. Csak akkor csikordult fel, mikor már bírni sem lehetett. - «Tenni is kell, ne csak bírni!» - hirdette meg a legbátrabbja s szétütött sokak közt, munkára biztatón. Nagy bajúsza remegett s verte az asztalt. Az ökle fájult meg attól. Egy fecske volt ő, s a tavasz még sehol.

Mitológiába is burkolózott az erdélyi szellem. Behúnyta szemét s misztikát regélt, szépséges, megejtő, babonás misztikát. A valósághoz kevés közűt.

Mártiromkodott is az erdélyi szellem. Túlsírt a határokon s még meg is élt belőle.

De hibái mellett erénye is akadt. A kényszerűségben sok szép szándékot megvalósított. Megteremtette irodalmát, felismerte a maga jelentőségét. Megtanulta a nemzetiségi kérdést, a saját bőrén tanulta meg. Felnevelt egy fiatal generációt, amely aztán talán a legnagyobbat tette, hitvallást tett Marosvásárhelyen az erdélyi magyar szellemről.

Most áll s pislog tájékozatlanul. Tájékozatlanul s egy kicsit gyámoltalanul. - «Kiállta a próbát...» - Dehogyis állta. Magyarnak maradni nem dicsőség, hanem kötelesség. A próba most következik. Már is bátorságra biztatják s bátorságra csak ott van szükség, ahol félni is lehet. A mártiromkodás megszünt, a mitológia nem elég immár. Meg kell látni s meg kell hirdetni a valóságot. Az erdélyi szellem nem maradhat hazai exotikum, helyi különlegesség, íze erdélyi marad, más úgyse lehet, de a lényege magyar kell legyen. Ami gond Ozorán, az gond Csíkban is. A nemzeti felszabadulás után, gazdasági felszabadulást kíván az erdélyi szellem, független magyar hazát, szabad szót, és békét.