Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 4. szám · / · FIGYELŐ

Nagy Lajos: A fizika úttörői
Sztrókay Kálmán könyve

Egyszerű, mindenkihez szóló ismertetése ez a könyv a fizika történetének. Mindnyájan hivatottak lehetünk tehát arra, hogy véleményt mondjunk róla, hogy közöljük, érdekes olvasmány volt-e, szóval megértettük-e, noha nem több a fizikai tudásunk, mint amennyit a középiskolában megszereztünk. Sztrókay érdeme, hogy a könyve vonzó, hogy végig tudjuk olvasni, s nem az ő hibája, hogy olvasás közben lépten-nyomon szerzünk... nem tudást, hanem csak valami halavány sejtelmet a fizikáról, mivel hogy annak teljes megértéséhez szükséges a matematikai előismeret, s elengedhetetlenek a demonstrációs kísérletek, s a tanulásnak az a módja, hogy fokról-fokra kihagyás nélkül haladjunk.

A mai értelemben vett fizika Galileival kezdődik, - mondom nagy tudományosan a könyv nyomán, de csak azért, hogy ismertessem a könyv menetét. Galileival kezdi s még huszonnégy kimagasló fizikus életét és munkásságát ismerteti Sztrókay, úgy, hogy e munkásság megismerése közben magát a fizikát tanuljuk meg, persze, ahogy mondtam, a halavány sejtés erejéig. Látjuk felbukkanni a problémákat, magyarázat keresése közben új problémák kapcsolódását a meglevőkhöz, fejlődni a fizikát az alaptól, a dinamikától, egészen a legújabb szenzációkig, mondjuk az atómrobbantásig. Huszonöt nagy fizikuson keresztül megismerjük a kutató tudós rokonszenves típusát, a megismerésre törekvő, önzetlenül dolgozó, békeszerető embert. Olvasunk küzdelemről, mellőzésről, sőt üldözésről. Tapasztaljuk, hogy a köztudat ellenáll az őt megbolygató új igazságoknak, s üldözőbe veszi az igazság kimondóját, - hiszen közismert magának Galileinak az esete, de új részlet számomra, hogy még a mechanikát ismertető Beszélgetések című műve is csak Hollandiában jelenhetett meg. Viszont némi megnyugvást nyújthat, hogy az új megismeréseket hozó tudósnak nem okvetlenül kell mellőzésben részesülnie, példa erre Newton, vagy Arago élete. Sokan, akiknek művét el is ismerték s nyomban felhasználták, egész életükön át anyagi gondokkal küzködtek, másokat viszont nemzetük igyekezett rendes élet- és munkalehetőséghez juttatni. Watt például keserűen panaszkodott küzdelmeiről, mert... minden új találmánynak ellene vannak először is a régi érdekeltségek, hiszen üzleti érdekeiket veszélyezteti az újítás, azután a maradiak, akik elvből elleneznek minden újítást, nagyon is meg lévén elégedve a világgal, végre mindent elkövetnek ellene az önzetlenül írígyek, akik nem képesek elviselni, hogy másnak sikere legyen; viszont Volta egész pályája csupa diadal, Bonaparte tábornok Olaszországból Párisba hívja, a francia akadémia aranyéremmel fejezi ki elismerését a tudósnak, Bonaparte pénzt utaltat ki neki az állampénztárból. 1804-ben le akar mondani a páviai egyetemi tanárságról, de Bonaparte nem fogadja el lemondását, azt mondja, hogy ha fáradt, adjon elő hetenként csak egyszer; ő marad s még tizenöt évig tanít, nagy sikerrel.

Az ember az egymást követő fizikusokról olvasva, amint a kérdések sorra vetődnek fel s kerestetik... nem a gyilkos, hanem a felelet, valósággal izgalmas detektívregényt él át s írigyli a tudósokat, akiknek ha néha gondok közt is, mégis csak megadatott az emberhez méltó élet; kedvet kapunk magához a fizikához s már-már elhatározzuk, hogy átismételjük a matematikát s kiegészítjük az anyagot legalább a differenciál- és integrálszámítással. Mert csak olvasmány alapon bizony kevéssé értjük az ilyesmit, hogy: «Ha két fénysugár egymásra merőleges síkban sarkított, vagyis mindkettőben egyetlen síkban történik a rezgés, de a második rezgés síkja merőleges az elsőre, nem jöhet létre köztük interferencia».

Megnyugtathat azonban bennünket, hogy a fizikus maga is csakhamar eléri azt a határt, melyen túl a nemtudom, nem-tudhatom végtelensége következik, hiszen még az sem tudható, hogy mi a tömegvonzás. És ekkor az olvasó már kollégájának érezheti Newtont, aki ezt írta önmagáról: «Olyan gyermekhez hasonlítom magamat, aki a végtelen tenger partján játszadozva összeszed itt-ott egy kavicsot, mely símább, mint a többi, egy kagylót, mely szebb, mint a többi, de az igazság nagy óceánja teljesen rejtve marad előtte.»