Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 4. szám · / · FIGYELŐ

Kádár Erzsébet: Az adósság
Thurzó Gábor regénye - Franklin

A Helming-fiúk, Thurzó Gábor regényének hősei, egy patricius-familia tagjai váratlanul megtudják, hogy nincsenek egyedül, egy féltestvérük is van, akit korán elhúnyt apjuk gondosan eltitkolt a család előtt. Guszti proletársorban nevelkedő kamasz, egy kantinoslány törvénytelen gyereke. Béla, Miklós és Albert - így hívják a Helming-fiúkat - megalkusznak az egykori szeretővel és elvállalják a fiú neveltetését. Azt hiszik, hogy a havonként küldendő postautalványokkal elintézték az ügyet, de lassanként meggyőződnek róla, hogy ez az új kötelék élő, szívós, elszakíthatatlan. Izgatott kíváncsiság hajtja őket öccsükhöz. Titokban meglátogatják, egy-egy délutánra megszöktetik külvárosi kosztadóitól, megkóstoltatják vele azt az egészen más életet, amely hármuknak, az igaziaknak jutott: autóztatják, kiöltöztetik, pénzt dugdosnak neki. Guszti gyanakvó, szinte ellenséges, - testvérei annál inkább keresik barátságát. A játék rögeszmévé fajul, összemarakodnak a gyereken, egyikük, Miklós, szakít is családjával, csak Gusztinak akar élni, a maga erejéből, azt érzi: sorsa, hivatása ez.

Márai bonyolult szövevénynek nevezi a családot, - Thurzó regényében egy ismeretlen, idegen kamasz összekuszálja az érzékeny szövetet, felborítja bonyolult egyensúlyát. A fiú körül elgennyesedik minden. S a nyugalom csak akkor áll helyre, amikor a betolakodót kiveti magából a felbolygatott család. Guszti nem idomulhat fivéreihez, nem tisztulhat meg az új környezetben, pünkösdi királysága csak vágyait hízlalja meg, s amikor Miklóssal együtt régi életkörülményei közé süllyed, visszaszippantja a régi környezet. Egy külvárosi barát, egy gyanus szépfiú, hatalmába keríti. Miklós majdnem elvérzik a kudarcon.

Szinte kórtörténet, valószínűtlenül túlhajtott testvéri vonzódás. Thomasmanni téma; az Adósság hősei egyszerre több thomasmanni figurával tartanak közeli rokonságot. A modellek, amelyek minduntalan átintenek a Helming-arcéleken, a nagy német írónak azok a «túlérett polgár»-típusai, akik érzékenyebb sugarak hatáskörében élnek, mint sűrűbbtestű embertársaik; s ők, a Mann-hősök, az emberi kapcsolatok polgári kereteit oly természetességgel lépik át, ahogyan Anatole France lázadó angyalának sem állít akadályt a szoba fala. Szellemiek; testük alig jut szerephez, lázadásuk az ész makacssága; bonyolult rajzukat csak a mester biztos keze rögzíthette. Thurzó Gáborból éppen a bonyolultat legyőző biztonság hiányzik, az ő figurái zavarosan gondolkodnak, kábultan járnak, bukdácsolnak; tetteiket, magatartásukat, lázadó gesztusaikat nem determinálja a túlkomplikált agy. Valamilyen fátyol lengi őket körül, amely nemcsak takar, de sejtet is. A meztelen test sokszor felöltözöttebb, mint az, amelyet áttetsző ruha fed, - Thurzó hősei körül fülledtté válik a levegő, testszagúak, lomhák és nehezek, akkor, amikor lebegniök kellene.

Thurzó Gábor nekigyűrkőzik a thomasmanni remeklésnek. Megkísérli indokolni hőseinek magatartását. Olyan sokféleképpen magyaráz, mintha mentegetőznék. Ilyen magyarázat például: Miklós gyógyuló beteg, évek óta fekvőszékről nézi a világot, egzaltált; azt hiszi, csak Guszti vezetheti vissza az életbe. Uccasarkokról lesi, titokban követi. Csaknem lépésről lépésre azt az utat járja, amelyet a Halál Velencében halálba készülő hőse. De míg von Aschenbachot vonzalma tragikusan magányossá teszi, Miklós rajongása legföljebb hőfokban különbözik testvéreitől. A Guszti-komplexum járvány a Helming-családban, s olyan általánossá kopik, mint egy női divatcikk az évad végére.

Hogyan győzedelmeskedik ugyanaz az indulat három szinte ellentétes jellemű fiatalemberen, - Thurzó Gábor átfogó elméletet keres, hogy egyformán elmarasztalhassa mindhárom hősét. A Helming-fiúk nem ismerték apjukat, anyjuk soha nem beszél róla, Guszti az első élő, tapintható emlék. Az apát szeretik Gusztiban és kissé önmagukat is. Ők is apjukra hasonlítanak. Makacsul és rögeszmeszerűen ennek a hasonlóságnak bűvkörében élnek, úgy mérik arányaikat egymáshoz, úgy sütkéreznek ebben a hasonlóságban, mintha igazolásuk függne tőle. Magatartásuk programszerű és erőltetett: szorosan együttélő emberek, testvérek között általában elvész a hasonlóság tudata. Csak azt veszik észre, amiben különböznek. Itt válik Thurzó hőseinek tudatossága hamissá.

Különös légkört teremt ez az állandó testi öntudat. Fiúintézetek levegőjére emlékeztet. De itt felnőtt férfiak élnek, szabadon és mégis asszonytalan világban. Szeretik egymást, egymás ellen fordulnak, szenvedélyes gyűlöletben, indulatban; s mindez olyan láng, amely csak vakít, de nem perzsel. Forró a bűn, a tett és a tisztaság. A Helming-fivérek egyikhez sem jutnak el. Lázadók, képmutatók, s csak elszólásaikban őszinték. Végül pedig vértelenné válnak: egy elmélet rabszolgáivá.

A regénynek van néhány jó jelenete. Mindaz, ami kívül esik a Helming-családon. Ilyen a proletárkörnyezet, ízeivel és szagaival. Néhány párbeszéd szűkszavú és pontosan kifejező. Guszti anyja «szúrósan, hidegen, ostobán tudott nézni, akár fedele alól a teknősbéka». A hitelesség ízével jók a zsarolási jelenetek. Új és meglepő Thurzónál: élesen, tisztán, néha kegyetlenül lát, jó érzékkel csap le a torz pillanatokra.

Mintha kétféle anyagból gyúrták volna ezt az írást: egy állott, nehézkes, ízétvesztett tömegből és néhány friss, tiszta, egyszerű képből. A kétféle Thurzót érezzük benne, a homályos, lágy, szétfolyó színek kedvelőjét és egy fiatal írót, aki megtalálta hangját, mer egyszerű lenni. Ott, ahol csak elbeszél, többnyire él is a regény; ahol többet akar, ott megfeneklik. Kísérletnek nem érdektelen, ha a feladat le is győzte azt, aki vállalta.

Thurzó Gábor előbbi regénye, Az előjáték úgy csillogott, mint a homok - csillámmal; és szétfolyt, mint egy száraz homokhegy. Ez az írás izmosabb. Enyhül az álmosító vibrálás - a rosszul beállított filmé a vásznon - helyenként már «ül» a kép, feszes körvonalakkal. De a köd nem oszlott el teljesen, csak mélyebbre ereszkedett; a «tiszta» jelenetek úgy merednek ki a regényből, mint amikor hegycsúcsok, tornyok, fák úsznak a völgybe hasalt felhőben.