Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 2. szám

Illyés Gyula: Urfelmutatás alatt egy falusi kertben

Rebben a harangszó, mint sereg madár.
A toronyablakból angyal kiabál,
oly üdén, mint mikor e kertbe feléd
kis nénéd csipogta: benn van az ebéd!
Szomszédban a templom. Nagybátyád a pap.
A kórusban Imre öcséd orgonál.
Presbiterré tették két sógorodat.
Katikának is egy kántor kurizál -
Mint hatalmas, mindig pártfogó rokon
tartja szemét az Ur kis családodon.
Vasárnap mindenkit asztalához int.
Mindenki elmondja vágyait megint.
Csak te... de hallod, hogy téged is hivat,
elfeledte régen csuf pletykáidat,
azokat is, miket gyónván még Mari
néni se mer néki visszamondani.
Járulj hát elébe! hisz már csak a dac
tart vissza s a szégyen, hogy mit mondanak...
egy eretnek jegyző! egy csak testre-jó
orvos! a falusi ferbli-kaszinó
a nagyvendéglőben, mely a kuglitól
szentségtörőn döngve forr, mint a pokol!
(Igy van Uram! Igy van. Igy van már, - fogadd
titkos áldozatnak vallomásomat.
Fénnyel, nevetéssel, mint pogány piarc
nyüzsg, - de mi fölött már ez a hetyke arc?
Mint katakombákban az első hivek:
guny-mosolyom alatt várlak, zengelek!)