Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 6. szám · / · Halász Gábor: JUSTH ZSIGMOND PÁRIZSI NAPLÓJÁBÓL

Halász Gábor: JUSTH ZSIGMOND PÁRIZSI NAPLÓJÁBÓL
Január 14., szombat

És mert elfelejtettem megmondani, hogy 10-kor keltsenek fel, egész éjjel nem alszom, attól tartva, hogy - nem ébredek fel a kellő időre.

12-kor Sarah-nál - a díva éppen csak hogy felkelt. Míg felöltözik, megnézem szegről végre apartmanját.

Kivált ateiler-je érdekes.

A kapun belépve jobbra egy kis keskeny, hosszúkás előszobába jutunk, onnan egét szalonba, csupa bibelo-val elárasztva. Ezt az ateliertől egy japáni gyöngyfüggöny választja el.

Az atelier - Sarah szentélye. Szemben az antréval egy óriási kandalló, felette Clairin híres képe, amely Sarah-t ebben az atelierben ábrázolja. A kandalló felett egy csomó bronz szörny és Sarah egy kis szobra, mely Hamlet francia fordítóját (kinek neve most nem jut eszembe) ábrázolja.

A kandalló egyik oldalán az óriási vaskalicka (ma üres), amelyben oroszlánjai és gepárdja voltak, másik oldalon egy nagy, jegesmedve bőrökkel leborított kerevet, amelyre keleti selyemszövetekből és hímzésekből sátor borul. Itt tanyázik majdnem egész nap félig fekve, félig a levegőben lebegve Sarah az isteni.

Az atelier falait vérvörös posztó fedi, amely azonban alig látszik a ráakasztott tárgyaktól. Tőrök, képek, szövetek, szőnyegek, a zongorán kissé túl egy hangyász bőre, koponyák, japán álarcok, ritka legyezők, régi pergamenek, a sátor túlsó oldalán egy diadaljelvényektől megrakott parapluie, legtetején Brazília zászlójával.

A parapluie alatt forgó étagére, rajta egy nyitott pergamenre festett máguskönyv.

Ezentúl egy hosszú, igen bizarr könyvszekrény, rajta ezeregy bibelot. Felette a falon Maurice képe (tán 10 éves korában) Clairin-től.

Az atelier egyik sarkában a falon Haraucourt aranyalapra festett himnusza Sarah-hoz, a másikban szobrászállvány, alatta Sarah e percben fabrikált státuájával.

Bevallom, ez az atelier igen bizarr, de - nem tetszik, túlságosan sok minden van felhalmozva, aztán meg sok lármás szín, úgy hogy az egész kissé nyugtalan.

Az ebédlő szebb, igen egyszerű arany alapú pannókon modern zsáneralakok. Kitől? - nem láttam.

Egymás után érkeznek az emberek, jórészük el lesz küldve. A hercegné megérkezik, dühösen mondja el - hogy Barbey d'Aurevilly (ki véletlenül szóba kerül) 20 év előtt megénekelte, benne van a Diaboliques-ban.

Kifejti, hogy legjobban szereti, ha az írók hallgatagon emlékeznek meg róla.

Persze (s - sajnos) nem azok közül az asszonyok közül való, kiknek nincsen története.

Egy fiatal ember jön be az atelier ajtaján: 27, 28 éves lehet. Csúnya de érdekes fej. Vastag orr és szájszélek, érzékiességtől duzzadt fej, elpuhult vonalakkal, de értelmes élénk szemek.

Igen rendetlenül felöltözve, a ruhadarabok csak úgy lógnak rajta, nincs mellénye s nyakkendője mint egy összelapított kötéldarab csügg le nyakáról: Edmond Haraucourt, a "Légende des sexes", "Annie" s még néhány igen érdekes könyv szerzője.

En pays de connaissance, mindketten hallottunk már egymásról.

Neki Magyarországban is vannak barátai, így: Szemere Attila és Hubay. (Ez utóbbi operaszöveget írt.)

Konverzációnkat Sarah zavarja meg. Úgy van öltözve, mint tegnap. Kijövet a félhomályos szalon ajtaján egy kezét magasra emelve félretolta a gyöngyfüggönyt s megállt. Egy az atelier üvegfedelén keresztültörő széles napsugár behintette egész alakját, tetőtől talpig minden fény lett rajta: arany színű haja, ruháján a hímzések, papucsa, - még tán finom mosolya is.

"Mais voyons mon ami" mondja hozzám fordulva, "vous étiez déja ici 11˝"

- Mais non Madame - onze -

Mind a ketten hazudtunk - udvariasságból, mert pont tizenkettőt ütöttek az órák, midőn megérkeztem. Ez t. i. a halandók villásreggeli ideje!

Sarah mögött egész kíséret: Terka, Maurice, madame Guérard (ki már 20 éve kíséri mindenhová), a kis Sarah Bernhardt (unokahúga), egy Porte St. Martini színésznő, s még néhány alak (mint később megtudtam, egy zsurnaliszta, s egy unokaöccs).

Bementünk az ebédlőbe, Sarah felhágott trónjára, beburkoltatta lábait egy bársony pléddel. Ezalatt már valaki érkezett, ki kérdett tőle valamit, félrehajol nagy székén, tán két percig beszél neki, X. meghajtja magát, et Sarah nous appartient, mármint nous, ses deux voisins: Ms.Haraucourt et moi. Én Terka és Sarah között ülök.

Eleinte Shakespeare-ről beszélünk. Sarah legjobb munkájának Macbethet tartja. Nagyon szerette játszani. Igen kikel a franciák ellen, hogy megnyirbálják. Elmondja, hogy azt hallotta, hogy Reichenberg mint Ofélia nagyon rossz, én persze nem mondhatok neki ellen. Megkérdi, hogy miben tartottam jobbnak, Teodórában vagy Toscában. Én azt mondom, hogy az előbbiben. Ezért dühös lesz (mert persze minden művésznek utolsó opusát kell mindig legjobban dicsérni), én aztán, hogy védjem magamat, elmondom hogy miért, elmondom, hogy Teodórában egy egész korszakot értetett meg velem. Hogy egyszer egy nemzetgazdásszal voltam meghallgatni s még az is tanult játékából.

Ezt már mind megérti s nem mond ellent. Maurice nem csak hogy az én véleményemen van, de tovább megy, Toscában nem szereti anyját, nem tudja megnézni. Igen nervózus disputa, Sarah idegességében majdnem feltépi körmeivel az asztalkendőt, amelyre prestissimo tulipánokat és miniatűr Tour d'Eiffel-eket von rózsaszínű karmaival.

A disputa mind lázasabb lesz, közben még folyton változik, bár des mets trčs épicés -Haraucourtnak kell a société tourmentée-n segíteni. Elmondja, hogy mint alakítást ő is Teodórát nagyobbnak tartja (Sarah dühös ideges oldalpillantása), azonban les Fętes de Tosca sont hors ligne d'aprčs lui. És érti, hogy Sardou Sarah rentréjára egy ilyen eppatans hatású dolgot írt, amelyben Sarah egész skáláját bemutatja. (Des petits regards reconnaissants de tous les côtés.)

Sarah marad még mindig nyugtalan. Végre is ő nem tehet róla, hogy mindig ilyen szerepet kell játszania, mikor Shakespeare nem ér meg többet 50 előadásnál, Racinera és Corneillera pedig rossz a színházuk. Ő játszana akár Szophoklészt is.

Beszélek neki Jászayról. Megígérteti, hogy elhozom hozzá, ha Párizsba jő.

S. Et puis - voil des talents comme Haraucourt qui n'écrivent rien - sachez mon cher (mondja hozzáfordulva), qu'il faut absolument que vous écriviez quelque chose pour moi - -

H. Une tragédie peut ętre - -

S. Meis oui une tragédie en vers - des aléxandrins pas la Victor Hugo, bien longues longue haleine - et vous savez si vous n'écriviez rien je me mettrai l' oeuvre.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Vége a társalgásnak az, hogy elhatározza, hogy magyar tárgyú dolgot fog írni, valamit a magyar történetből s pedig a mi segítségünkkel. Haraucourtnak a versekben kell segítenie, nekem az anyag beszerzésében, s a couleur locale megadásában.

Sarah az eszmétől el van ragadtatva - - a hercegné is belévegyíti szopránját. Ilyenkor Sarah fátyolozottan merengve néz maga elé s idegesen dobol ujjaival az asztalkendőn - - décidément elle trouve la mčre de sa chčre Terka bęte comme une oie.

Átmegyünk az atelier-be. Zenéről van szó. Ez egyetlen művészet, amely semmit sem mond az Istennőnek, C'l est un bruit comme un autre - - non, un peu plus agréable - - j'aime ça assez si je travaille.

Az olyat azonban, mint a cigányoké, vagy Rollinat muzsikája, szereti. Az ilyenben azt találja, hogy több az inspiráció.

4 óra mire elmegyek tőle. Rövid látogatás Tristan Lambert-nél. Készakarva megyek hozzá, hozzá, chez la légitimité incarnée.

Untatott.

Rövid látogatás madame Goldsmith-nél, ez is untatott, pedig nagyon eszes asszony.

Este Antokolski-nál. Ez - kiállta a hangulatot. Még Sarah után is érdekes maradt, s pedig feleségestől együtt. Már azért is mert (bár szelleme s kivált világnézete hasonlít Sarahéhoz) ellentéte abban, hogy az orosz szobrász amennyire csak művész lehet - igaz és őszinte. - Sarahról éppen ezt az egyet állítani kissé nehéz lenne.