Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 4. szám · / · FIGYELŐ
Tizennégyesztendős volt a kis Kölcsey Antónia, midőn Pestre hozták szülei, Tänczer Lilla nevelőintézetébe; tizenhatéves korában pedig már ismét Szatmár-Csekén van, családja és az írónagybácsi, Kölcsey Ferenc környezetében. De az a két esztendő, amit a 30-as évek Pest-Budáján eltöltött, elegendő volt ahhoz, hogy biedermeier értelemben vett, művelt úrilány váljék belőle és hogy magával vigye Cseke nemesi világába, az egykorú Pest-Buda érzelmes, irodalmiasult szellemét.
Belső életet élő, érzékeny leányszívvel járkál majd Antónia Szatmár-Cseke "paradicsomi vidékén", megrázkódtató eseményekre és jelentéktelen apróságokra hasonló meghatottsággal reagálva. Élete három nagy fájadalmáról számol be egyhelyt naplójában: Az egyik
Naplójának néhány mondata azonnal beleringat bennünket a biedermeier légkör kellős közepébe: "Nekem az élet egy nagy virágkert, kies fás utakkal és mulatóhelyekkel. Jövendőm is csak ez utakon képzelhetem mindég. Midőn ollykor, csendes órákban, eszembe jut a jövendő, soha sem látja azt képzetem másnak, mint dúsnak szépségben, s ha néha akadályok és vészek támadnak a képzet előtt, csak felhőcskék azok, melyek enyészete után még szebb színben virítnak a virágok éltem kertjébe. Valjon lehet e idő egykor midőn lehajolnak e virágok, valjon jöhet e olly nap éltem nyarába, melly elszárítsa őket? Oh e gondolat még sejdítésnek se jó!" Sajátos biedermeier szellem! Ez a pár mondat elegendő lenne a kor stíluselemeinek meghatározására. De ha elmélyedünk a napló hat esztendőt megörökítő lapjain keresztül Kölcsey Antónia világába (1838-tól 1843-ig terjednek feljegyzései), a pest-budai polgári biedermeiertől lényegesen eltérő kép bontakozik ki előttünk: a vidéki, magyar nemesi biedermeier. Más ez a világ, de még az ábrázoló szemlélete is különbözik a pesti formaképtől. Kölcsey Antónia érzelmessége diszkrétebb; ha a végsőkig ellágyul, akkor is keményebben viselkedik, mintha egy pesti polgárlánynak puszta könnycsepp csillan meg a szemében!
Ritka ínyenc élvezet olvasni ennek a fiatal lánynak bűbájos feljegyzéseit. Hálásak lehetünk Kozocsa Sándornak, hogy a levéltári kéziratból nyilvánosságra hozta.