Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 4. szám · / · WEÖRES SÁNDOR:
No nézd, hogy illeg-billeg a poéta,
mint púderos-pamaccsal a kisasszony:
az öröklétnek míly arcot mutasson,
ez nagy gond ám, bizony! fele se tréfa.
Az utókor kap rajta, mint a potyka:
hogy tellt az élete, mi az iránya,
ki volt a felesége és cicája
- évezredig dicsőn ragyog a pletyka.
S árján a rabojló évezredeknek
előbb-utóbb mindenkit elfelednek.
Mondd, költőm: fájó ez a ravatal?
hát oly édesség, oly nagy diadal,
ha a feledtség szentsége helyett
minden ganajban úszik a neved?