Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 4. szám · / · MARTOS VILMOS: AZ ÉLC KRITIKÁJA

MARTOS VILMOS: AZ ÉLC KRITIKÁJA
A Nyugat pályázatán díjjal kitüntetett tanulmány.
4. AZ ÉLC TENDENCIÁJA: A FULÁNK

Az élc kétségbevon, kikezd, lazít, leront. Egy adott jelentés érvényét veszti, talminak mutatkozik benne. Az antiszemita, ki az élcben szerepel, csak amolyan antiszemita, korábban maga is zsidó volt. "Ein Mädchen kaum zwölf Moden alt" változata Hamlet kifakadásának: Gyarlóság, asszony a neved! A szójáték kontaminál; ferdítései kivétel nélkül in peius változtatják meg a szavak értelmét. Így lesz tęte--tęte-ből tęte--bęte, a szárnyalásból (vol) lopás. Az élc eszerint elég szomorú műfaj! Az volna, ha az élcelő nem értené a módját, hogy minden mérgét egy bűnbakon töltse ki. Mennél határozottabb az élc tendenciája, kihegyezése valaki ellen, annál biztosabb nevettető hatása. Amely élcben nem teljes a kivetítés és elmosódik, kinek a rovására nevethetünk, attól keserű lesz a szánk íze. "Das Leben zerfällt in zwei Hälften. In der ersten wünscht man die uzweite herbei, in der zweiten die erste zurück." A fulánk kiszedése megfosztaná a mondást élces jellegétől. Aki pedig elismerő vagy dicsérő szót várna az élcelőtől, annak ugyanazt mondhatná, amit Jago Desdemonának: Semmi sem vagyok, ha nem gáncsolhatok.

Az élc támadó éle a redukcióban csak még kirívóbb. "Együtt utaztam azzal a marha X. úrral." De bennünket megint csak az érdekel, amit az aggresszióban sajátos tehát a redukcióba át nem menthető.

Egy megfigyelés lehet még oly találó vagy még oly mély, amíg objektív, élc nem válhatik belől. Az élcelőtől eredetiséget, szeszélyt várunk, objektív érvényesség helyettszubjektív érvényességet. "A Bray-i lelkész három vagy négy ízben tért át a katholikus hitről a protestánsra. Amidőn barátai csodálkoztak közönyösségén, így szólt: Én volnék közönyös? én állhatatlan? De hiszen sziklaszilárd vagyok. Lelkész akarok lenni Bray-ben." (Chamfort.) Sine ira et studio, az érdek rezdülés nélkül élc nem születhetik és a hallgató is csak akkor rezonál ha megszólalnak vágyai és félelmei, hajlandósága vagy ellenérzése. Az élc annak a pillanatnak visszfénye, amidőn a dolgok objektív felfogásában belopakodik homályban gomolygó ösztöneink képviseletében az elfogultság, részrehajlás, személyeskedés, szóval a kiirthatatlan tendencia. Ez az élc tendenciájának második jelentése.

A szubjektív magatartásban van az élcelő örökös, mondhatni kötelező fölénye, könnyű felülkerekedése. A szubjektivitás a meglévőnek nem megismerésére törekszik, mint a gondolkodás, hanem megváltoztatására, elfogyasztására, és így az objektív világ csenevészen, úgyszólván kicsinyített léptékben jelenik meg az élc görbe tükrében. Az élc nem ismert el álló csillagokat, nem ismeri a messzeség varázsát, nem tart distanciát, nem áll meg egy helyben. Csalafinta technikáival elmozdul, szempontot változtat. Az élcelő nem fér a bőrében, a mozgás, a cselekvés tiszteletlensége hatja át.

Megismerni annyit tesz, mint kivetíteni magamból, távolítani magamtól valamit. A megismerés tárgyai valamennyien a csillagok természetével bírnak. Az objektivitás hiánya hozza magával, hogy az élcben nincs távolság, levegő, minden testközelségbe kerül. Freud megemlékezik egy élcrögtönzésről, melynek tanúja volt. Vendégségben az ebéd végén egy roulard nevű tésztát szolgáltak fel, melynek elkészítése meglehetős ügyességet igényel. "Házilag készült?", kérdezte ezért egyik vendég. Mire a házigazda: "Hogyne home-rulard." A magas politika egy akkoriban sokat emlegetett műszavát (home-rule) sikerült itt a konyha és a gyomor alantas körébe vonni, egy távoleső, tiszteletreméltó fogalommal közvetlen kapcsolatba, mintegy tegező viszonyba kerülni. Az élc "megszólásig hű" arcképei vaskos szókimondásban azokkal az őszinte megnyilatkozásokkal vetekszenek, melyekre félreeső falak és deszkapalánkok szoktak csábítani névtelen szerzőket. Az élcredukcióban csak úgy nyüzsög a sok szamár, hülye, ökör, tökfilkó, mintha efféle indulatszavaknál finomabb árnyalataik nem volnának kicsalhatók az élc doromjából. De csak a redukció partjára kivetve ilyen ormótlanok és meghökkentők ezek a szörnyetegeket, az élc elemében kecses mozgásukkal és megcsillanó hátukkal gyönyörködtetnek.

Az élc támadó tendenciája egyúttal elnagyoló, egyszerűsítő, egy szóval rövidítő tendencia is.