Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 1. szám · / · FIGYELŐ

AMBRÓZY ÁGOSTON: BIHARI KLÁRA VERSEI
A Vajda János Társaság kiadása

Első pillantásra rendszertelen és nyugtalan kazal a kötet, de éppen ez a - mondanivalók legmélyén megbúvó - nyugtalanság teremt a versek közt valamiféle egységet, ez a folytonos nyugtalan leskelődés, szimatolás, töprengés, pörölés, kiáltozás ad felismerhető képet a költőről.

A versek még túlságosan bőbeszédűek és egyenetlenek; verselése helyenként törik, szókincse sem elég bőséges és költői eszközei, szóképei, hasonlatai még fátyolosak s nem bírják a mondanivalók súlyát; de mindezeken felül valami robogó, szinte férfias erő, valami követelő szomjúság, valami szándék van a versekben, valami olyan törtető szándék, mely már magában is eredmény, de - ami fontosabb - távlatokat nyit. Legjobban sikerültek azok a versek, amelyekben a költő riportszerűen éles, érdekes és színes képet rajzol valakiről, vagy valamiről. Ilyenek a Madonna, a Beszélő kutya, a Zsuzsanna és vének, a Féltékenység, a Lovak stb. A költő tágranyitott szemmel figyel, és lát, egészen apró mozdulatokat, egészen finom összefüggéseket fedez fel, s könnyű ecsettel festi le nekünk látványait. Ezek a látványok sokat sejtetők és kíváncsiságra ingerlők, s más tárgyú, szubjektívabb verseiben ki is tör a kíváncsiság, mellyel a látványok mögött rejlő titkokat akarja megközelíteni.

Talán nem is verseket találunk olvasás közben, nem is strófákat, hanem mondatokat. De ezek a felkiáltójeles, vagy kérdőjeles mondatok visszhangot keltenek. Istenhez így kiált:

Hát minden helyett csak Te vagy?

Máshol ezt mondja:

Szeretnék érdemes lenni a szenvedésre.

A féltékenységről így ír:

Idegen árnyak tapadnak hozzánk,
s élnek együtt vele és velem.

S a Beszélő kutya című versében:

Keresd meg táguló orrcimpákkal
A víz, a szél, az erjedés nyomát!

Igen a költő örökké keres, kérdez és kutat, s bár megoldást sohasem tud adni, az olvasó gondolataiban egy-egy mondatnál fölrémlik a megoldás.

És ez Bihari Klára verseinek legnagyobb értéke.